1998. március 1-jén lépett hatályba a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV törvény, amely a fogyasztói jogérvényesítés területén jelentős jogintézményt adott a fogyasztók kezébe, amikor békéltető testület létrehozását írta elő. A jogszabály alapján a békéltető testületek 1999. január elsejétől kezdhették meg működésüket.
A fogyasztói igényérvényesítés rendszerét alapvetően két nagy részre oszthatjuk:
• igazságszolgáltatáson belüli igényérvényesítési lehetőségek
• igazságszolgáltatáson kívüli lehetőségek.
Az igazságszolgáltatáson belüli igényérvényesítés alatt természetesen az alkotmányos alapokon működtetett bíróságok eljárását értjük. Az igazságszolgáltatáson kívüli extrajudiciális eljárások közül a két legjelentősebb a közvetítés és a békéltetés.
• A közvetítés vagy mediáció olyan speciális vitarendezési mód, melynek lényege, hogy egy harmadik személy segít a feleknek a konfliktust feloldani méghozzá oly módon, hogy megpróbálja a feleket asztalhoz ültetni, és köztük megegyezést létrehozni. A felek saját elhatározásukból kötnek egyezséget. A mediátor diplomáciai képességein, bölcsességén, tekintélyén, szaktudásán, egyszóval a személyén hatalmas hangsúly van, hiszen ezen képességeit latba vetve kísérli meg a felek álláspontjainak közelítését.
• Az alternatív jogérvényesítési módok másik nagy csoportját a békéltetés alkotja, melynek lényege, hogy a jogvita tanulmányozása után a békéltető személy vagy testület határozott megoldási javaslatot ad a feleknek. Ez a javaslat ugyan nem bír kötelező erővel, azonban a felek az eljárás előtt egy ún. alávetési nyilatkozattal magukra nézve kötelezőnek fogadhatják el.
• Az extrajudiciális érdekérvényesítési módok harmadikjaként az ombudsmani rendszer említhető, mely a legfiatalabb igényérvényesítési fórum, de már sok uniós tagállamban alkalmazzák. Az ombudsman általában olyan független személy, aki vagy a törvény által felruházott jogkörében vagy a magánszektorban kialakuló önszabályozó jogorvoslati fórumként önkéntes alávetés alapján eljárva dönt az állampolgár és az állami szervek, hatóságok, közszolgáltató vállalatok közötti vagy a magánszektorban a fogyasztók és a társaságok közötti jogvitákban. Attól függően, hogy az ombudsman milyen jogokat érvényesít, megkülönböztetünk országgyűlés által választott ombudsmant, aki mint közjogi méltóság az állampolgári jogok érvényesülését vigyázza, és fogyasztói ombudsmant, aki a fogyasztói jogok érvényesülését felügyeli.
A békéltető testületek létrehozásának okai
Az alternatív jogérvényesítési módozatok szerepe az utóbbi évtizedekben ugrásszerűen megnőtt, amelynek okai a következők:
• A peres eljárás sajátosságai a kis perértékű ügyekben a fogyasztók jogérvényesítési szándékát és képességét jelentősen korlátozhatják.
• A peres eljárás formalizált, ebből eredően az igényérvényesítés túlzott terheket róhat a fogyasztóra. Ez a túlzott mértékű formalizáltság oda vezethet, hogy a fogyasztónak jogi szakértőt kell igénybe vennie - melynek költségvonzatai szintén nem elhanyagolhatóak.
• A szakértői költségeken kívül a felperesi pozícióba kerülő fogyasztót eljárási költségek és illetékek terhelhetik.
• A bírósági eljárás hosszadalmas volta azt a benyomást keltheti a fogyasztóban, hogy az igényelt időtartam nem áll arányban a követeléssel.
• Ezzel szemben az extrajudiciális vitarendezési eljárások vitathatatlan előnye, hogy jelentősen gyorsabbak, mint a bírósági eljárás, jóval olcsóbbak, és jóval humánusabbak azáltal, hogy mentesek minden formakényszertől.
A békéltető testület eljárásának alapvető célja és funkciója tehát a fogyasztó és a gazdálkodó szervezet közötti vitás ügy egyezségen alapuló rendezésének megkísérlése, amennyiben ha ez nem lehetséges, a fogyasztói jogok gyors, hatékony és egyszerű érvényesítése érdekében az ügy eldöntése.
A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. tv. (Fgytv.) 18. § (2) és (3) bekezdése értelmében „a békéltető testület a megyei (fővárosi) kereskedelmi és iparkamarák mellett működő független testület. Az állam – a költségvetési törvényben meghatározott mértékben – gondoskodik a békéltető testületek működésének ügyszámarányos támogatásáról.”
A költségvetési törvényben megjelenő „Megyei (fővárosi) kereskedelmi és iparkamarák mellett működő Békéltető testületek támogatása” nevű fejezeti kezelésű előirányzat – mint támogatás – biztosítja a békéltető testületek Fgytv-ben meghatározott feladatainak ellátását. További, az állami támogatáson felüli forrás bevonására nincs lehetőségük, piaci alapon nem működhetnek, más módon nem juthatnak bevételhez.
Békéltető testületek tevékenysége
Az Fgytv. alapján a békéltető testületek 1999. január 1-jétől kezdhették meg működésüket, így a 20 db testület 15 éve végzi tevékenységét, folyamatosan növekvő ügyszámmal. Az Fgytv. 18-37. §-ai rendelkeznek a békéltető testületekről, amely szerint a békéltető testület eljárásának alapvető célja a fogyasztó és a gazdálkodó szervezet közötti vitás ügy egyezségen alapuló rendezése, amennyiben ez nem lehetséges, a fogyasztói jogok gyors, hatékony és egyszerű érvényesítése érdekében az ügy eldöntése. Az Fgytv. értelmében a testület egyezségében vagy kötelezést tartalmazó határozatában foglalt döntés végrehajtási eljárás keretében kikényszeríthető. A fogyasztóvédelmi feladatokat ellátó hatóságok jogkörükben már nem járhatnak el a fogyasztók panaszügyeiben, ezért a békéltető testületi eljárás az egyetlen lehetőség, hogy a jogvita a fogyasztó és a vállalkozás között megoldódjon, és így a fogyasztó az őt ért anyagi hátrányát a vállalkozással rendezze, a jogvitát megoldja. A békéltető testületi eljárás ingyenesen igénybe vehető és az egész ország területén hozzáférhető alternatív (peren kívüli) vitarendezési fórum. A békéltető testületi eljárásoknak hatalmas szerepük van a fogyasztóvédelmi igényérvényesítésben, meglétük enyhíti az igazságszolgáltatásra nehezedő terhet (elsősorban a kis perértékű ügyekre vonatkozóan), valamint a vállalkozás és a fogyasztó oldaláról nézve gyakorlatias és költséghatékony.