December 15-én újabb magyar eszközök érkeztek a Nemzetközi Űrállomás fedélzetére. A detektorokkal az űrhajósokat ért sugárdózist térképezik fel.
A kazahsztáni Bajkonurból 2015. december 15-én sikeresen elindult és csatlakozott a Nemzetközi Űrállomáshoz (ISS) a Szojuz TMA–19M űrhajó. Fedélzetén az űrállomás 46. és 47. állandó személyzetének tagjai, az orosz Jurij Malencsenkó, az amerikai Timothy Kopra és az angol Timothy Peake, az Európai Űrügynökség (ESA) űrhajósa utaztak.
Az űrhajó újabb magyar gyártású eszközöket is szállított a Nemzetközi Űrállomásra. A tudományos kísérletek között helyet kaptak hazai fejlesztésű passzív – energia-ellátást nem igénylő – detektorcsomagok is, amelyek az ESA DOSIS-3D (Dose Distribution Inside the International Space Station-3D – Dóziseloszlás a Nemzetközi Űrállomáson-3D) kísérletének részét képezik. A detektorokat hat hónap múlva hozzák vissza a Földre kiértékelésre.
A világűrben a földinél sokkal nagyobb az űrhajósok dózisterhelése, így folyamatosan nyomon kell követni az őket ért sugárzást. A magyar fejlesztésű dózismérők európai-magyar és orosz-magyar együttműködés keretében ezt a feladatot látják el.
Hasonló magyar detektorokból állt az az SPD–12A nevet viselő detektorcsomag, melyet 2014. október 1-jén az orosz Progressz M–29M teherűrhajóval juttattak fel az űrállomásra.
A passzív dózismérőkön kívül 2003 óta az űrállomáson üzemel – a fedélzeti szolgálati rendszer részeként – a Pille dózismérő. A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium támogatásával zajlik a kiolvasó egy új példányának gyártása és tesztelése. Az elkészült eszközt 2016 közepén juttathatják fel a Nemzetközi Űrállomásra. A 2013-ban indított és az orosz Zvezda modulban szolgálatot teljesítő, szintén magyarok által épített TRITEL kísérleti dózismérő rendszer új központi egységét várhatóan 2016 második felében viszik fel az ISS-re.
A műszereket a Magyar Tudományos Akadémia Energiatudományi Kutatóközpontjának munkatársai fejlesztették ki az orosz Orvosbiológiai Problémák Intézet és az ESA együttműködésével.