„Az adó és pénzügyi terület szétválasztása lehetőség a pénzügypolitika számára is” – mondta a lapunknak adott interjúban Hornung Ágnes, a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) nemrég kinevezett pénzügyekért felelős államtitkára, aki nagy lendülettel vágott bele új munkakörébe. Korábban Brüsszelből segítette a minisztérium munkáját az állandó képviselet gazdasági és pénzügyi tanácsosaként, ám az Orbán Gábortól megörökölt feladatok mostanra átalakultak, leginkább az adóügyek leválasztásával.

Külföld után újra itthon. Hogy érzi magát az új feladatkörében a József nádor téren? Mennyiben más ez, mint a korábbi volt?

-Korábban Brüsszelben, többek között a kormányzati intézkedéseket ismertettem az Európai Unió intézményei számára. Most azonban az előterjesztések kidolgozásában és a döntéshozatalban veszek részt, ami nagy kihívás és egyben megtiszteltetés számomra.

Talán azért is nehezebb, egyszersmind izgalmasabb a feladatköre, mert nem egy bejáratott területet vesz át. Miért volt szükség a pénzügypolitikai területek újraosztására, az adóügyek határozott leválasztására?

-Az tény, hogy akármilyen feladatkört is vettem volna át, az elődöm, Orbán Gábor magasra tette a mércét. Ám a változtatás összetett döntés eredménye. Korábban az adó- és pénzügyek egy államtitkárság alá tartoztak a minisztériumban. A kormány viszont úgy gondolta, hogy az adópolitikának nagyobb hangsúlyt kell kapnia, és alkalmazkodnia kell a megváltozott piaci környezethez, ezért önálló államtitkárság alá szervezte az adózást, ahogy az számos külföldi országban már megvalósult. A két terület szétválasztása lehetőség a pénzügypolitika számára is, hiszen jobban előtérbe kerülhetnek a makrogazdasági, valamint a pénzügyi kérdések. A szervezeti átalakítások végső célja, hogy az ország versenyképessége javuljon.

– Az új feladatmegosztásban mely területek tartoznak önhöz?

– Három fő terület tartozik a pénzügyekért felelős államtitkársághoz. Első a nemzetközi pénzügyi terület, amelynek feladata a nemzetközi intézményekkel való kapcsolattartás, így az OECD, EBRD, IMF és a nemzetközi hitelminősítők. Másodikként, a makrogazdasági főosztályon készülnek az előrejelzések, elemzések, valamint ide tartozik a növekedés és a hitelösztönzés, no meg a mostanában kiemelt szerephez jutó otthonteremtés is. Harmadik fő terület a pénzügyi szabályozás, ez gyakorlatilag a bankok, biztosítók és egyéb pénzügyi intézmények működési környezetének a kialakítását, szabályozását jelenti.

– Felsorolt feladatköreinek rögtön a közepébe is vágnék: világszerte lassul a gazdasági növekedés, mit lehet tenni a hazai bővülés fokozása érdekében?

– Varga Mihály miniszter két nagy feladattal bízott meg, az egyik a gazdasági növekedés ösztönzése, a másik pedig ehhez kapcsolódóan a hitelezési aktivitás élénkítése. Szeretném kiemelni, hogy a növekedési pályáról nem változott meg az álláspontunk az áprilisban publikált konvergenciajelentés óta. Az ismert adatokat figyelembe véve a növekedés összhangban van a konvergenciaprogramban bemutatott három százalék és két és fél százalék körüli idei, illetve a 2016-os prognózissal, amely a tavalyihoz hasonlóan továbbra is az EU-átlag fölött van. Ez is jó példája annak, hogy a magyar reformok működnek.

– A korábban figyelembe vett körülmények mellett azonban „közbejött” a Volkswagen-ügy, a kínai gazdaság lassulása és a migrációs probléma is.

– Ezek tényleg váratlan és létező kockázatok, de szerencsére egyiknek sincs közvetlen hatása a magyar gazdaság teljesítményére. Legfeljebb tovagyűrűző hatásukkal befolyásolhatják a folyamatainkat. Bár az idén merültek fel ezek a kockázatok, az októberig beérkező statisztikai adatokban nem mutatható ki egyik külső tényező komoly befolyása sem. Fontos továbbá megjegyezni, hogy ezen kockázatok hatásait Magyarország esetében több tényező csökkenti. Sok más országgal ellentétben a magyar export nem függ közvetlenül Kínától, a magyar teljes kivitelben a kínai gazdaság súlya kevesebb, mint öt százalék, így a kínai gazdaság lassulásának kevésbé vagyunk kitéve. A VW-ügyet folyamatosan nyomon kíséri a kormány, az azonban mindenképpen örömteli, hogy az Audi a közelmúltban bejelentette, hogy Magyarországon nemhogy leépítésekre, hanem további bővítésekre készül. A váratlanul érkező migrációs probléma pedig az egyszeri költségvetési kiadáson túl akkor járna a tranzitországok, így Magyarország számára is kiemelt gazdasági hatással, ha a határokon állandósulnának az ellenőrzések, mivel ez többletadminisztrációt és tranzakciós költséget róna a vállalatokra. A migrációs útvonal változásával azonban ez a kockázat jelentősen csökkent.

– A növekedéshez kapcsolódó feladatkörében a hazai hitelezés ösztönzését is említette. Kovács Levente, a Magyar Bankszövetség főtitkára lépten-nyomon hangsúlyozza, hogy van elég forrás a hitelintézeti szektorban, mégsem indul be a hitelezés. Milyen megoldást alkalmazna a helyzet orvoslására?

– Az alacsony hitelezési aktivitás problémájára a bankszektorral közösen keressük a megoldást. Október elején tárgyalásra hívtuk a magyarországi pénzintézetek vezetőit, elindult tehát a témában a párbeszéd a bankok és a kormány között. Szerintem a kialakult helyzetre rövid és hosszú távú megoldásokkal is reagálni kell, s ezeket közösen keressük.

– Melyik félnek lesz több feladata: a hiteleket kínáló bankoknak vagy a hiteleket kereső, illetve nem kereső háztartásoknak, vállalkozóknak? Nincs elég hitelképes ügyfél?

– Mindkét félnek lépéseket kell tennie a hitelezés beindításához. A hazai bankrendszernek mind a tőke-, mind a likviditási mutatói jók, ugyanakkor a hitelkínálat erősítésével inkább kivárnak. Hitelkeresleti oldalon is felmerülnek problémák, bár fejlődik a gazdaság, de még mindig kevés az igazán életképes és innovatív vállalkozás, amelynek lehetne hitelt nyújtani. Több hitelképes cégnél pedig azt látni, hogy most még nem fejlesztenek, nem ruháznak be, hanem a bankokhoz hasonlóan kivárnak. Miközben arról sem szabad megfeledkezni, hogy a bankoknál meglehetősen magas a nem teljesítő hitelek aránya, emiatt pedig érthető, hogy egy-egy hitelintézet többször is meggondolja, mire és kinek ad hitelt.

– Mi lehet a megoldás? Úgy tűnik, mindkét félnek változtatnia kellene.

– Mindenekfelett nagyon fontos lenne a kétoldalú kommunikáció átalakítása, fejlesztése. A bankok oldaláról nagyobb bizalom kellene, a hitelek kérelmezői pedig fogalmazzák meg egyértelműen az igényeiket. Így a kockázatok is könnyebben felmérhetők.

– Tehát a kommunikáció és a bizalom helyreállítása lehet a megoldás kulcsa? De elhangzott-e már a kormányzat és a bankszektor egyeztetésén konkrét javaslat?

– Egyelőre azt kell felmérni, melyek a problémás pontok. Egy-két óra alatt, magas szintű megbeszéléseken ezeket csak körvonalazni lehet, a szakértői egyeztetésekhez pedig több alkalom kell. Ami azonban már ennyi idő után is látszott, hogy a hitelezés nem mindig a növekedést húzó ágazatokban emelkedett.

– Egyébként elégedett a magyarországi bankrendszerrel?

– Nagyon sok hatás érte az elmúlt években a hazai bankrendszert. A 2008-as válság után bekövetkezett gondok, a devizahitelesek vesszőfutása, a nem teljesítő hitelek magas állománya mind nehezítette a szektor szereplőinek helyzetét.

– A külföldi tulajdonú bankok ebben tudtak, tudnak segíteni?

– Akkor tudnak segíteni a magyar hitelintézeti rendszeren, ha javítanak annak minőségén, különben csak a sérülékenységét növelik. A hitelezés pedig csak akkor szolgálja a növekedést, ha ésszerű és óvatos.

– Mennyire csökkent a háztartások megtakarítási hajlandósága az egyre alacsonyabb jegybanki alapkamat következtében?

– A statisztikai adatok szerint a lakossági megtakarítások, dacára a folyamatosan csökkenő jegybanki alapkamatnak, gyarapodtak az elmúlt időszakban. Így az elmúlt két évben, azaz 2013 harmadik negyedéve és 2015 második negyedéve között 2900 milliárd forinttal növekedett a lakosság bruttó megtakarítása. Ez az előző két év hasonló statisztikájának hozzávetőleg a kétszerese. Az átrendeződés inkább a megtakarítási formák körében figyelhető meg, például azáltal, hogy a lakossági megtakarításokon belül csökkent a bankbetétállomány aránya az állampapírok javára.

– Ahogyan a kormány intézkedései az államadósság finanszírozásának szempontjából is komoly változásokat jelentenek.

– Az államadósság csökkentése mellett a kormánynak továbbra is kiemelt célja az adósság szerkezetének javítása, azaz az adósság devizaarányának, valamint külföldi részesedésének csökkentése. Az államadósság szintje a fegyelmezett fiskális politika és a növekedésösztönző gazdaságpolitika hatására évek óta csökkenő pályán van, s a várakozások szerint az idén a GDP 76 százaléka, jövőre kevesebb, mint 74 százaléka körül alakul.

– Áttérve a nemzetközi szervezetekre, közismert, hogy küszöbön áll két nagy hitelminősítő novemberi megnyilatkozása. Mit vár a Moody’s-tól és a Fitch Ratingstől?

– A hitelminősítőknél is igaz, hogy lefelé könnyebb az út, mint felfelé. Azt azonban mindenki tudja, hogy a legpesszimistább véleményeket a nagy hitelminősítők fogalmazzák meg. Látva, hogy a magyar reformok működnek, a befektetők, de még a nemzetközi szervezetek is optimistábbak. Kiemelendő továbbá, hogy a magyar kormány várakozásait mind az Európai Bizottság, mind más nemzetközi szervezetek előrejelzései is alátámasztják, valamint hogy a kötvényhozamok már egy ideje magasabb hitelminősítési kategóriában lévő országot idéznek. Összességében tehát elmondható, hogy a magyar gazdaságban benne van a felminősítés lehetősége.

Az eredeti interjú a Magyar Hírlap portálján.