Az idei költségvetésben látott esetleges mozgástér csak rövidebb távú stimulust adhatna, hiszen az évből már csak négy hónap van hátra. Az a kérdés tehát, hogy az esetleges többletforrást mire lehet értelmesen felhasználni - mondja Banai Péter Benő, a Nemzetgazdasági Minisztérium államháztartásért felelős államtitkára, aki szerint van magyar gazdaságpolitikai mix és annak helyességét a hazai munkaerőpiaci folyamatok is alátámasztják. A Portfolio-nak adott [http://www.portfolio.hu/gazdasag/banai_nincsenek_itt_cikk-cakkok.4.237208.html]interjúban[/] az esetleges járulékcsökkentéssel kapcsolatban a költségvetés felett őrködő államtitkár hangsúlyozta: nem szabad csupán egyetlen szempontot abszolutizálni.

Idén ünnepli 70. születésnapját a forint. Az elmúlt hetek nyilatkozatai alapján pedig újra aktuálissá vált az a kérdés, hogy hány születésnapot fog még megélni a forint? Vagyis mikor beszélhetünk magyar euróról?

Már az pozitív dolog, hogy a magyar euróövezeti csatlakozásról egyáltalán beszélhetünk. 6-7 évvel ezelőtt még ez teljesen irreális feltételezés lett volna. A konvergencia kritériumok tekintetében a magyar számok kedvezőek: az államadósság csökken, a hiány 3% alatt, az árfolyamunk stabil, kedvező az inflációs környezet, a hosszú lejáratú állampapírok hozamszintjei alacsonyak.

A magyar nyilatkozatok épp abban az időszakban érkeztek, amikor több neves közgazdász, például a Nobel-díjas Joseph Stiglitz azt fejtegette írásaiban, hogy fel kellene hagyni az egységes európai fizetőeszközzel. Akkor mondhatjuk, hogy mi készen állunk az euróra, csak az euróövezet nem áll készen ránk.

Én itt nem érzek ellentmondást. Magyarország jól áll a feltételek teljesítésében, de ettől függetlenül egy másik szempont, hogy milyen állapotban van az eurózóna, és mennyire éri meg az egyes országoknak csatlakozni hozzá. Nekünk egyrészt a saját feladatainkra kell figyelnünk: a számok alapján magyar részről kedvező a helyzet és abban bízom, hogy az eurózóna is meg tudja oldani az előtte álló problémákat, ezek után a csatlakozás pedig mindenki számára előnyös lehet.

Ha már szóba hozta az árfolyam elmúlt időszakban látott stabilitását. Azért nem mindig volt ez így: 2011-2012 fordulóján azért láttunk éles mozgásokat, az az időszak nem éppen a stabilitásról volt nevezetes. A magyar kormány tagjainak akkor közösen ki is kellett állniuk az akkori jegybankelnökkel, Simor Andrással nyugtatni a befektetőket. Mi abból az időszakból a tanulság a döntéshozók számára?

Az árfolyam mozgását külső és belső tényezők egyaránt befolyásolják, a fundamentumok hatása nem kizárólagos. 2011-ben ugyanis számos pozitív változás történt a magyar gazdaságpolitikában: ilyennek tartom a Széll Kálmán Tervet vagy éppen azt, hogy az Alaptörvénybe belekerültek a legfontosabb fiskális szabályok.

Közben azért a befektetőket aggasztották az ad-hoc módon hozott költségvetési intézkedések vagy a magánnyugdíj-pénztári szektor felszámolása.

Érdekes módon ezt a típusú hárompilléres rendszert Nyugat-Európában nem találjuk meg. Hosszú távon bármilyen nyugdíjrendszerről is beszéljünk, annak fenntarthatósága a demográfiai és foglalkoztatottsági folyamatoktól függ. A kötelező magánnyugdíjpénztári rendszer sem tud fenntartható jövedelmet biztosítani a nyugdíjasoknak, ha a demográfiai folyamatok nincsenek rendben.

Mindent összevetve azt mondhatjuk, hogy ha voltak is az elmúlt években olyan kormányzati intézkedések, amelyeket például a befektetők vagy hitelminősítők megkérdőjeleztek, mostanra eljutottunk oda, hogy a hitelminősítőknél már javult a megítélésünk, és közben a befektetői bizalom sokkal erősebb, mint akár 3-4 évvel ezelőtt. Mára a kormányzati intézkedéseket elfogadták, és az elmúlt évek gazdaságpolitikáját pedig a stabilitás és kiszámíthatóság jellemzi. Ezzel a hektikus árfolyammozgások is elkerülhetik Magyarországot.

Mindezek alapján beszélhetünk magyar gazdasági modellről? Ha csak az adópolitikát nézzük, akkor jól látjuk, hogy a fogyasztás típusú adókra támaszkodik a kormány, bevállalja a világrekorder áfa-kulcsot és közben küzd az áfa-csalás ellen, valamint a munkát terhelő adók csökkentésével és adókedvezményekkel támogatja a családokat. Ez a magyar modell?

Lehet azt mondani, hogy van magyar modell. Ez alatt sokszor olyan intézkedéseket találunk, amelyek újszerűek, vagy a gazdaságpolitikai intézkedések kombinációja újszerű. Vannak azonban hagyományos intézkedések is a gazdaságpolitikában: korábban például az IMF hangoztatta, hogy a költségvetést stabilizáló intézkedések között a fogyasztási típusú adóemelés a leginkább növekedésbarát lépés. A magyar modellben tehát vannak olyan lépések, amelyeket nemzetközi szervezetek is javasolnak, és persze vannak olyanok, amelyekkel ezek a szervezetek korábban nem értettek egyet. Összességében ez a magyar gazdaságpolitikai mix eredményezte azt, hogy a legrosszabb helyzetű országok közül ki tudott kerülni Magyarország és ma a makrogazdasági számaink nemzetközi összehasonlításban kedvezőek.

Ebbe beleférnek olyan cikk-cikkok, mint a 2017-es költségvetés, amivel a kormány feladja az eddigi csökkenő hiánypályáját, vagy a 2016-os költségvetés módosításai, ami a költekezésnek ágyaz meg? Eddig mindenki szentírásként könyvelte el az alacsony költségvetési hiányt a magyar kormány részéről, de ez mintha sérülne mostanában.

Pozitívnak nevezhető, hogy "szentírásként" emlegetik a kormány elköteleződését az alacsony hiány iránt. Cikk-cakkokat, váratlan húzásokat én nem látok. A jövő évi hiánycél valóban kismértékű eltérést mutat a korábbi pályától, azonban még így is érdemben alacsonyabb a 3%-os szintnél és biztosítani tudja az államadósság csökkenését is. Az idei költségvetést pedig egy alkalommal módosította az Országgyűlés: a kedvezőbb költségvetési folyamatok alapján a többletbevételek fedezete mellett új, döntően beruházási kiadásokról döntött, a hiánycél változatlansága mellett. Az első nyolc hónap adatai alapján azt mondhatjuk, hogy az eredetileg kitűzött, GDP-arányos 2%-os költségvetési hiánycél inkább konzervatívnak tekinthető.

Fogalmazhatunk úgy, hogy az NGM beadja a derekát az MNB-nek és végre elkezd költekezni a növekedés ösztönzése érdekében?

A kormány és a jegybank is sok lépést tett a növekedés támogatása érdekében, a munkaerőpiacon látott változások például nagyon jelentős részben a kormányzati intézkedésnek köszönhetőek. Számos régióban és szakmában már a munkaerő hiányáról beszélhetünk. Hogy a növekedés érdekében fiskális oldalról mit tehet még a kormány? Ha van költségvetési mozgástér, akkor az egy új döntési pontot eredményez: plusz kiadásokat valósíthat meg a kormány, vagy csökkentheti az államadósságot.

Az idei költségvetésben látott esetleges mozgástér ugyanakkor csak rövidebb távú stimulust adhatna, hiszen az évből már csak négy hónap van hátra. Az a kérdés tehát, hogy az esetleges többletforrást mire lehet értelmesen felhasználni.

A kormány az állami földértékesítésekből befolyó jelentős bevételről például már úgy döntött, hogy azt az államadósság csökkentésére használja fel és e tárgyban a szükséges törvénymódosítást benyújtja az Országgyűlésnek.

Említette, hogy a kormány intézkedéseinek is köszönhető a munkaerő-piaci helyzet javulása. A közmunkaprogramok felülvizsgálata vagy a méretének átgondolása nem kerül napirendre? Mivel piaci visszajelzések és kutatók állítása alapján azt mondhatjuk, hogy a munkaerőhiányos állapot részben ennek is köszönhető.

Gazdaságpolitikai szempontból azért sokkal jobb az a helyzet, amikor a munkaerőhiányt kell megoldanunk, mintha a munkanélküliséget és az aktívak alacsony arányát kellene kezelni. A közmunkaprogram átmenetet képezhet a versenyszféra felé és annak pozitív vonatkozásáról nem szabad megfeledkezni. E programnak köszönhetően érvényesül a "segély helyett munkát" elv és a foglalkoztatottak számát is tudtuk növelni. Vannak olyan ágazatok és régiók, ahol a növekedésnek kezd szűk keresztmetszete lenni a munkaerőhiány, miközben vannak olyan térségek, ahol sok ember szeretne, de nem tud a versenyszférában elhelyezkedni. Meg kell néznünk, hogy milyen intézkedésekkel tudunk ezen változtatni. Korábban az állam a munkahelyek teremtését támogatta külön forrásból, de vizsgálnunk kell azokat a lehetőségeket is, amelyekkel a termelékenység javítását tudjuk támogatni.

Ez a munkaerőhiányos állapot akár a magyar növekedési modellt is kihívások elé állítja, a növekedés gátja is lehet. Ezért merült fel a kormányban a járulékcsökkentés gondolata vagy a sokat hangoztatott bürokráciacsökkentés, amiből eddig nem sokat láttunk megvalósulni? Elég csak az állami alkalmazottak létszámára gondolni.

Vannak olyan közgazdasági döntések, amelyek win-win szituációt eredményezhetnek minden fél számára, ez esetben a foglalkoztatottak, a foglalkoztatók, valamint az államkassza szempontjából. A Munkahelyvédelmi Akció keretében végrehajtott célzott járulékcsökkentéssel is egy ilyen helyzet valósult meg. Ezt a lépést szem előtt tartva érdemes vizsgálni az általános járulékcsökkentés kérdését, azonban minden várható hatást figyelembe kell vennie a Nemzetgazdasági Minisztériumnak. Nem szabad csupán egyetlen szempontot abszolutizálni. Ahogy Varga Mihály miniszter úr szokta mondani: kétszer mérni, egyszer vágni.

A bürokráciacsökkentés jegyében a minisztériumi háttérintézmények létszámának csökkentéséről a kormány döntött, a végrehajtása folyamatos.

A foglalkoztatottak száma egyébként lényeges kérdés a költségvetés stabilitása szempontjából. A központi költségvetés legjelentősebb bevételei a foglalkoztatáshoz és a fogyasztáshoz kapcsolódnak. Ha olyan növekedés valósul meg, mely nem eredményezi a foglalkoztatottak és/vagy a reálbérek érdemi emelkedését, akkor a költségvetés helyzete is törékenyebb, míg a foglalkoztatási mutatók kedvező változása szinte automatikusan erősíti a költségvetést.

A magyar gazdaságpolitika elmúlt évtizedeiből mindkét esetre láttunk példákat - az elmúlt években a kedvezőt. Megítélésem szerint ez is azt igazolja, hogy a magyar gazdaságpolitikai mix helyes.

Ebből a mixből egy intézkedést kell még kiemeljek: a családi kedvezményt, hiszen ez értékválasztást is tükröz azzal, hogy egyszerre két célt szolgál: munkavállalásra és gyermekvállalásra egyaránt ösztönöz.