Kormányportál

Hazánk eddig nagyjából 30 milliárd forintot költött a magyar-szerb határ megerősítésére – jelentette ki a Helyi Híradók szerkesztősége érdeklődésére Varga Mihály.

A nemzetgazdasági miniszter szerint bár a rendkívüli kormányzati intézkedéseket támogató tartalék jelentősen csökkent, az Országvédelmi Alap továbbra is rendelkezésre áll. A kiadások azonban folyamatosan nőnek, egyáltalán nem látni a bevándorló-hullám végét. Ha ez így marad, akkor felvetődhet a költségvetés módosításának szükségessége – tette hozzá a miniszter, aki megerősítette: nincs olyan átcsoportosítás, ami a nyugdíjakat érinthetné. A kormány szigorúan rögzítette, hogy nem lehet a nyugdíjkasszából elvenni, és az egészségügyben is a támogatásokat növelik, és nem csökkentik. A miniszter szerint az Európai Bizottságnak mérlegelnie kellene, hogy ne számítson hiánynövelő tételnek a migránsválság megoldására fordított rendkívüli kiadás

- Szükség lesz-e módosításokra a költségvetésben, ahogyan nő az ország terhelése a bevándorló-válság nyomán?

- Bár jelentős terhet okoz a belbiztonsági- és honvédelmi kiadások növekedése, eddig képesek voltunk biztosítani a szükséges keretet. Rövidtávon belső átcsoportosításokkal ez megoldható. Az idei magyar költségvetést alacsony, 2,4 százalékos hiánnyal terveztük, s bár a rendkívüli kormányzati intézkedéseket szolgáló tartalék jelentősen csökkent, az Országvédelmi Alap továbbra is rendelkezésünkre áll. Érdemes azonban előbbre is tekinteni. A kiadások növekedése folyamatos, nem látni a bevándorló hullám végét. Ha ez tartósan így marad, akkor felvetheti a módosítás szükségességét.

- Mennyibe került a magyar gazdaság számára eddig a migrációs válság kezelése?

- A magyar-szerb határ megerősítésére közel 30 milliárdot költöttünk. Ebben nincs benne az egészségügyi, oktatási és rendvédelmi kiadások emelkedése, ezek tovább emelik majd ezt az összeget.

- Elhangzott, hogy vannak tartalékok és más, átirányítható összegek, amennyiben tovább kell növelni a migránsok miatti kiadásokat. Honnan, mennyit vagyunk képesek elvonni? Nem fogja ez érinteni a nyugdíjakat, közalkalmazotti béreket, az egészségügy amúgy is siralmas állapotát?

- A teendőknek van egy fontossági sorrendje. Meg kell védeni a határokat, garantálni kell az ország területén élők szabadságát és biztonságát. Egyszerre kell tehát a biztonságra, a határvédelemre fordított összegeket növelni, közben pedig fenn kell tartani az egészségügy, vagy a nyugdíjrendszer stabilitását. A 3000 milliárd forint fölötti nyugdíjkassza egyensúlyát megteremtettük, nem kell adóforintokból százmilliárdokat átcsoportosítani. Rögzítettük azt is, hogy nem lehet a nyugdíjkasszából elvenni. Nincs olyan átcsoportosítás, ami a nyugdíjakat érinthetné. A nyugdíjkassza zárt, nem szabad az egyensúlyt megbontani! Az egészségügyben is a támogatásokat növeljük és nem csökkentjük. Az év közbeni tartalék, a fel nem használt előirányzatok képezhetik a fedezetet. Természetesen abban is bízom, hogy külső forrásokhoz is hozzájuthatunk, ugyanakkor az Európai Uniónak megkülönböztetett módon kellene kezelnie a migrációra fordított pénzeket. Ezalatt azt értem, hogy az Európai Bizottságnak mérlegelnie kellene, hogy ne számítson hiánynövelő tételnek az erre a célra fordított rendkívüli kiadás.

- Magyarország miként hagyhatta szó nélkül, hogy a migrációs válság legnehezebb perceiben is megalázzák egyes országok vezetői? Hazánk mintegy 65 millió eurós előirányzott uniós segélyével szemben Görögország majdnem tízszer annyit, Olaszország pedig tizenkétszer annyit kap migrációs célokra a következő öt évben. Holott immár ténykérdés, hogy hozzánk érkezik a legtöbb illegális bevándorló. Ezt azonnal rendezni kellett volna. Miért nem tették?

- A számok mást mutatnak. Magyarország számára az Európai Menekültügyi Alap, az Európai Visszatérési Alap, az Európai Integrációs Alap és a Külső Határok Alap biztosít támogatást. 2014-2020 között ezekből a forrásokból 65 millió euró van előirányozva.  A migrációs kiadásaink miatt előállt helyzetet jeleztük Brüsszelnek.

- Hazánk 8 millió eurós gyorssegélyért folyamodott az EU-hoz, amely végül is csak a felét ítélte meg számunkra. Ezzel együtt Ausztriának nem 4, hanem 5 millió eurót utalt át - miközben addig a pillanatig hozzájuk mintegy húszezer bevándorló érkezett tőlünk, hozzánk pedig akkor már több mint 170 ezer, Szerbiából? A világsajtót bejárták a szörnyű magyarországi migrációs állapotok képei, az Európai Bizottság mégsem ítélte jogosnak a kért 8 milliót. A kormány kapott elfogadható magyarázatot erre a megkülönböztető lépésre?

- Sürgősségi támogatásként kaptunk a bizottságtól 4 millió eurót, korábban pedig 2,7 milliót, ez összesen 6,7 millió euró. Ez valóban kevés azokhoz az erőfeszítésekhez képest, amit más országokkal szemben Magyarország tesz.

- Amennyiben normalizálódik a migrációs helyzet és Európa lassan számba veszi a betódult menekülteket, Magyarországra igen nagyszámú idegent toloncolhatnak vissza a dublini megállapodás alapján. Pénzügyileg kibírja azt a helyzetet az ország? Mekkora tartalékokkal rendelkezünk? Több tízezer idegen kultúrából érkező, egyelőre teljesen ismeretlen előéletű és személyazonosságú bevándorlóval mit tud kezdeni a magyar gazdaság? Tényleg szükség van ennyi munkáskézre? Hol, milyen területeken számítunk rájuk?

- Nem tartunk még itt. Okuljunk azokból a példákból, amikor az eltérő kultúrájú, vallású bevándorlók más országokban megjelentek. Milyen szociális, vagy biztonsági kockázatok jelentek meg az adott ország életében? Nagyon könnyű csak arról beszélni, hogy milyen lehet a gazdasági hatása a bevándorlásnak, milyen munkaerőre lenne szüksége a gazdaságnak. Végre rá kellene ébredni arra, hogy nem pont az a munkaerő akar bevándorolni, akit mi szeretnénk. Ráadásul olyan hatással lehet egy közösség életére az eltérő kultúra megjelenése, ami nem feltétlenül kívánatos. Nem véletlenül hangzott el az izraeli miniszterelnöktől, hogy Izrael kis ország, emiatt nem nyitják meg a határaikat a bevándorlók előtt. A magyar gazdaságnak van még munkaerő tartaléka, ebből kell egyelőre a gazdaság igényeit megoldani. A szakképzési rendszer átalakítása erről is szól, hogy a gazdaság igényeihez igazodjon a szakképzési rendszerünk.

- Az ECOFIN legutóbbi ülésén tárgyaltak migrációs ügyekről?

- Hivatalosan nem volt napirenden, de a munkaebéden, a Juncker-terv keretében érintettük, majd mivel korábban értek véget az előre jelzett napirendek, az elnöklő luxemburgi pénzügyminiszter is elindított egy informális véleménycserét. Lényegében a Juncker-terv fejlesztési pontjai közé kerülhetnek a migrációs válságot kezelő fejlesztések, de segítséget ajánlott az Európai Beruházási Bank és az Európai Tanács Fejlesztési Bankja is.

- Ez érdemi döntést még nem jelent.

- Így van, ehhez azért komolyabb előkészítés kellene. Abban állapodtunk meg, hogy az októberi, következő ülésünkre alaposabb anyag fog készülni, érdemi napirendként tárgyaljuk a migrációs válságot. Ráadásul elég hamar kiderült, hogy a kollégák egy részében féloldalas, átgondolatlan, csak a gazdasági szempontokra koncentráló kép él. Többször elhangzott, hogy az öregedő Európa, és a tartós munkaerőhiány miatt kontinensünknek szüksége van bevándorlókra, sőt a skandináv kollégám szerint a növekedési potenciál, a tartós termelékenység növelésének egyik fontos eszköze lehet a munkaerő számának növelése a befogadandó menekültek révén. Ezt veszélyes illúziónak tartom, amit eddig nem igazolt az élet. A migráció nem azonnali és olcsó megoldás az európai gazdasági bajokra. Az unió átlagosan 10 százalékos mértékű munkanélküliséget mutat, de a bevándorlók ellenére a francia munkanélküliségi ráta átlag feletti, az olasz, spanyol, portugál számokról nem is beszélve. Ilyen helyzetben akarunk még bevándorlókat? Ettől nő önmagában a versenyképesség? Először a saját polgárainknak kellene biztosítani munkalehetőségeket! Közben nézzük meg azt, miből is fakad Európa lemaradása Ázsiához, vagy Amerikához képest.

- De sokszor elhangzik, hogy még az 5 százalékos munkanélküliséggel bíró Németországban is vannak hiányszakmák. Ugyanakkor többször nyíltan bizonygatták nyugat-európai vezetők, hogy a demográfiai hiányosságok miatt is szükség van nagyobb számú bevándorlóra. Feltételezhető, hogy a többfelé közelgő választások miatt politikai haszonszerzésre is felhasználhatják a migrációs válságot?

- Komolyan azt gondolja valaki, hogy olyan szerencsénk lesz, hogy csak a hiányszakmákban fognak migránsok érkezni? Felelőtlenség lenne erre alapozva megnyitni a határokat. Sokszor a regisztrációkor derül ki, hogy a migránsok egy része analfabéta, továbbá a sajátján kívül semmilyen nyelvet nem beszél. Nem munkaerőt, hanem szociális többletkiadásokat kap hosszú időre a befogadó ország. Ilyenkor persze az hangzik el, hogy ezeket a költségeket egy hosszú távú befektetés részének kell tekinteni. Ha ez így van, akkor ez egy nagyon hosszú távú dolog, tekintettel arra, hogy például a francia második és harmadik generációs korosztályokban a legmagasabb a munkanélküliség aránya, szociális kiadások jelentős részét ide fordítják, hasonlóan Németországhoz. A szociális többletkiadások pedig adó-, vagy járulékemelést jelentenek, vagyis gazdasági lassulást. Hadd idézzem ide Alexander Dobrindt, német közlekedési miniszter mondatait, aki már arról beszélt, hogy Németország teherbírásának határához érkezett. Ezt Európa legerősebb gazdaságából mondják, a migránsok pedig továbbra is özönlenek. Németország hétvégén újra bevezette a határellenőrzést. Nem politikai haszonszerzés, hanem politikai drámák sorozatának szemtanúi leszünk hamarosan, ha a német és osztrák politikusok többsége nem néz szembe a valósággal.

- Különösen az európai húszas korosztály köreiben van csúcson a munkanélküliség, Spanyolországban talán a legkritikusabb a helyzet. Ha kell a dolgos kéz Németországnak, miért nem spanyolokat alkalmaz, miért más kultúrájú, ismeretlen személyazonosságú illegális bevándorlókat más földrészről?

- Erről a németeket kell megkérdezni. Minden ország saját, szuverén döntésén múlik, hogy kiket enged be letelepedési céllal.

- Ön szerint még mindig egysebességes-e Európa?

- Az Európai Unión belül eltérő gazdasági fejlettségű országok vannak, ez tény. A korábban csatlakozott országok közül is többen – például Görögország – súlyos válságot élnek át. Ez azonban nem ok arra, hogy újra szétdaraboljuk Európát. Manapság Közép-Európa adja a gazdasági növekedés magasabb ütemét, ami Nyugat-Európának is gazdasági húzóerőt, új piacokat ad. Eddig eredményesen tudtunk fellépni minden olyan kísérlet ellen, ami többsebességes csoportokra osztotta volna fel az uniót.

- Hogyan fogadta, amikor egymás után több tagország vezetője is zsarolásra használta a migrációs válság okozta uniós sokkot, és mindenáron egy olyan lépésekre igyekszik fenyegetésekkel rábírni hazánkat, amely nem felel meg a magyar irányvonalnak?

- Az elmúlt években többször megéltük, hogy Brüsszel megtámadott, vagy kifogásolt magyar döntéseket. Emlékezzen vissza a médiatörvény, vagy a bankadó bevezetésének vitáira. A zsarolásnak ellent kell állni, a megalapozatlan beavatkozási kísérleteknek pedig vissza kell utasítani. Természetesen a magyar álláspont akkor tud erős lenni, ha hiszünk az igazunkban és kiállunk mellette. Ezért felháborítóak azok a megnyilatkozások, amelyek a jogos igényeinkkel szemben Magyarországról akarnak érveket adni külföldi, baloldali, vagy liberális bírálóinknak. Példaként említem, hogy a szeptember 6-i Financial Times-ban az egyik baloldali, politikai intézet munkatársa arról beszélt, hogy Magyarországon teljes káosz van, az állam pedig képtelen kezelni a helyzetet. Az ilyen kijelentések valótlanok és ártanak az országnak.

- Van-e jogi lehetősége egy osztrák, egy francia, egy német vagy egy brit politikusnak arra, hogy befolyásolja az uniós kifizetéseket egyes tagországok számára? Az EU alapokmánya ad-e lehetőséget arra, hogy a magukat arrogáns módon felsőbbrendűnek tartott nyugati országok vezetői megrendszabályozzák a nem velük egy követ fújó kisebb országokat? Lehet-e büntetni az uniós jogszabályok szerint járó támogatások megvonásával?

- Ezt is megéltük már néhányszor, a fenyegetőzésnek is vannak fokozatai. Javasolni mindent lehet, más kérdés, hogy mire van jogi lehetőség. Ezek a kijelentések sokszor feltűnést kereső külföldi politikusok alkalmi petárdái. Az Európai Unió eljárásrendje hosszadalmas, több körös egyeztetést kívánna ilyen ügyekben, amelyek évekig is eltarthatnak. A lehetőség természetesen nem kizárt. Saját területemen a korábbi szocialista kormányok által felhalmozott deficitnél tapasztaltam, hogy ha nem csökkentettük volna 3 százalék alá a hiány nagyságát, akkor reális veszélye lett volna a támogatások megvonásának, de felmerült hasonló az országspecifikus ajánlások publikálásakor is.

- A munka és teljesítmény becsületében hívő emberek számára óriási csalódás, hogy az Európai Unió gyakran és bevallottan nem a teljesítményt, hanem a politikai szervilizmust bátorítja és preferálja. Vajon a pénzügyi világban is így történhet ez? Nem érdekes, hogy Magyarországnak már régen az euró előszobájában kellene tartózkodnia, de velünk soha, senki nem elégedett. Hiába felelünk meg a szigorú monetáris előírásoknak, nekünk sokkal többet, sokkal tovább kell bizonyítanunk, mint másoknak. Miért nem lépett fel már korábban ez ellen a kettős mércét alkalmazó gyakorlat ellen Magyarország?

- Számtalan esetben megtettük. Ha visszaemlékszik a velünk szemben folytatott túlzott deficit eljárásra, itt is jeleztük, hogy más országok – például Franciaország – kedvezőbb elbírálást kapnak, mint a fegyelmezett pénzügypolitikát folytató Magyarország. Ha egy kérdésben igazunk van, vagy a tények mellettünk szólnak, akkor a mi tartásunkon is múlik, hogy hogyan és mikor fordul meg egy vélemény. Szerintem a hitelminősítők számára is kínos ma már, hogy Magyarország milyen besorolással rendelkezik. Legutóbb épp egy korábbi bírálónk, Nouriel Roubini írt arról, hogy Magyarország esetében kedvező gazdasági folyamatok történtek, amelyet a hitelminősítőknek is figyelembe kell venni.

- A magyar gazdaság már évek óta arra vár, hogy elismerje a pénzvilág a teljesítményét és javítson Magyarország államadósság-besorolásán. Csakhogy a lehetőség meglebegtetésén kívül mi rendre kimaradunk a sorból. Rémeket látunk, ha ebben is rendszert vélünk felfedezni?

- Az új, a korábbi gyakorlattól eltérő megoldások mindig kétkedéssel, és meg nem értéssel járnak. A magyar reformok szokatlan intézkedéseket kívántak, de eredményre vezettek. A tavalyi 3,6 százalékos gazdasági növekedés azt mutatta, hogy a magyar gazdaság talpra állt, képes több munkahelyet létrehozni, csökkenteni a korábban felhalmozott adósságokat, és közben növekedésben magasabb szintet elérni. A devizaadósok megmentése egyedi intézkedésnek tűnt, mára már Horvátország, vagy Lengyelország is hasonló döntéseket hozott. Időt kell hagyni arra, hogy a kétkedők meggyőződjenek egy intézkedés hatásáról.

- A migrációs válság közepén, vagyis napjainkban hirtelen eldőlt, hogy zöld utat kap a helikopter-beszerzés. Durván 170 milliárd forintot szánunk erre a célra. Vajon ebben a helyzetben lesz-e közbeszerzés vagy szükségszerűségből és az idő szorítása miatt más utat választunk a lehetséges szállító kiválasztására?

- A kormány meghozta a szükséges elvi döntést, a konkrét megvalósítást készítjük elő a honvédelmi tárcával. A cél az ország védelmi- és cselekvési képességének növelése. Fontosnak tartom, hogy ekkora méretű beszerzésnél alapvető szempont legyen, mit profitál ebből a magyar gazdaság. A szükséges finanszírozási keret kidolgozása mellett arra kell törekednünk, hogy a beszerzés munkahelyeket teremtsen Magyarországon, új ipari kapacitások jelenhessenek meg. Ugyanazt az elvet kell követni, amit az ellentételezési gyakorlattal a Gripen-gépek beszerzésénél követtünk.

- Továbbra sem világos, mi lesz a sorsa a NAV-nak. Megmarad-e a mai felállás, vagy új hivatal, esetleg államtitkárság jön létre?

- A NAV az elmúlt években komoly teljesítménnyel járult ahhoz hozzá, hogy az államháztartás bevételei teljesüljenek. 11 ezer milliárd forint beszedéséről van szó. Ráadásul minden felmérés szerint csökkent a feketegazdaság aránya, tehát a NAV arra is képes volt, hogy az adózatlan területek egy részét bevonja az adózásba. Tény viszont, hogy a rendszerváltás óta sosem világította át senki a NAV-ot és senki nem tette fel a kérdést: vajon ez-e a legoptimálisabb szervezeti rendszer, sok, vagy kevés a létszám, mire lenne szüksége a gazdaság szereplőinek adóztatásban? Most ezt a munkát végezzük. Összevetjük a szervezetet külföldi mintákkal, megkérdezzük a NAV dolgozóit, ők hogyan látják és bevonjuk a felülvizsgálatba a vállalkozói érdekképviseleteket. A kérdésre tehát szeptember végén lehet érdemi választ adni, ennek az átvilágításnak a befejezése után.

- Valóban Tállai András esélyes az elnöki posztra? Nem kockázatos ez politikailag, hiszen akkor időközi parlamenti választást kell tartani Tállai megüresedő országgyűlési helye miatt.

- Ugyanezt tudom erre is válaszolni. Előbb a szervezeti kérdéseket kell tisztázni, utána kell foglalkozni a személyi döntésekkel. 25 éve el nem végzett munkát pótolunk most, néhány hét türelmet kérek még ehhez.