Az elmúlt években arra törekedtünk, hogy gazdasági helyzetünk, kulturális és történelmi tradícióink alapján alakítsunk ki saját gazdasági programot, ami sikeres volt, hisz a magyar gazdasági növekedés ma erőteljesebb, mint amire bárki számított – nyilatkozta Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter a Magyar Demokratának. Hazánk GDP növekedése ugyanis tavaly meghaladta a 3 százalékot, az államháztartási hiány a vártnál alacsonyabb, és a GDP-arányos államadósságot sikerült csökkenő pályán tartani. A tárcavezető kulcsfontosságúnak tartja a magyar bankrendszer megteremtését, mert így emelkedő pályára állíthatók a vállalkozások.

- Nagyon jók a 2014-es gazdasági adatok. Három százalék fölötti gazdasági növekedésnek nyolc éve nem örülhettünk, ráadásul a teljesítmény uniós összehasonlításban is dobogós. Eljutottunk a csúcsra?

- A kétezres évek közepén voltak ennél némileg magasabb számok is. Jelentős különbség azonban, hogy az akkori növekedésnek a forrása hitelfelvétel volt, vagyis a szocialista kormányok durva eladósodási pályára állították az országot. Az, hogy a magyar GDP-növekedés most európai viszonylatban kiemelkedő, azt mutatja, meg kell barátkoznunk vele, hogy a korábbi 4-6 százalék helyett most 2-3 százaléknak is örülni kell. Magyarország, Lengyelország, Románia, vagyis a Közép-Európai régió teljesítményével az unió éllovasa. Arra pedig külön büszkék lehetünk, hogy a 2010-es mélypont után tudtuk a gazdaságot ilyen helyzetbe hozni.

- Harmadik hónapja többlettel zár a költségvetés, ebből adódóan nemrég azt nyilatkozta, hogy az államháztartási hiány a tervezett 2,9 százalékkal szemben csak 2,5 százalék körül lesz. Pedig a Költségvetési Tanács még szeptemberben is úgy látta, éppen csak teljesíthető a 2,9 százalék. Mi változott?

- Az államháztartás többletét tulajdonképpen szintén a gazdasági növekedésnek köszönhetjük, ami erőteljesebb, mint amire bárki számított. Ma már úgy becsüljük, hogy 3,1-3,2 százalék körül lesz a 2014-es GDP-növekedés. De a folyamatok jobban érhetők a növekedés részleteiből. Például a beruházások 20 százalék körüli bővüléséből. Az uniós források felhasználását sokkal hatékonyabbá tudtuk tenni, mivel a támogatásokat gazdaságfejlesztési célokra használtuk fel. Ugyanakkor az export és az ipar jó teljesítménye mellett a belföldi fogyasztás is egyre inkább húzza a gazdaságot. A munkahelyteremtés, a reálbérek növekedése, az alacsony infláció együttesen nagyon komoly növekedési hatást tudott gyakorolni a magyar gazdaságra, ez pedig kedvezően hat a költségvetésre is.

- Ez a jövőben is fennmarad? Sokan attól féltik a gazdaságot, hogy kifut az uniós támogatások lendítő hatása.

- Valóban lesz egy hullámvölgy, de azért maradunk a pozitív növekedési tartományban. A 2007-2013 közötti uniós ciklus támogatásai ugyanis kifutnak, miközben még egy ideig nem indulnak el a 2014-2020 közötti időszak fejlesztési programjai. A gazdasági növekedés fenntartásához a másik fontos feladatunk, hogy olyan hitelezési programot indítsunk el, ami hajtóereje tud lenni a beruházásoknak.

- Ilyesminek szánta a Nemzeti Bank a tavalyelőtt indított Növekedési Hitelprogramot, aminek keretében 750, majd most újabb 1000 milliárd forint kedvezményes hitelt osztanak…

- A Növekedési Hitelprogram hasznos kezdeményezés, de a magyar vállalkozások hitelállományának bővítéséhez szükség van a kereskedelmi bankok további forrásaira is. Ezért próbálunk a jövő év elején olyan keretrendszert kialakítani, ami ebbe az irányba tolja a kereskedelmi bankokat.

- Mondjuk a kihelyezett hitelek után kedvezményt kapnak a bankadóból?

- Többféle forgatókönyv fekszik a kormány asztalán.

- Az elmúlt évek alapján úgy tűnik, a jó költségvetési adatok mintha csak az elhatározáson múlnának. 2011-től a Fidesz-vezette kormány rendre a Brüsszel által elvárt 3 százalékos hiánycél alatt tudott teljesíteni, míg előtte a szocialisták még csak megközelíteni sem tudták ezt. Tényleg ilyen egyszerű?

- A kormány nemcsak beszél a kiegyensúlyozott költségvetésről, hanem tesz is érte. Korábban mindig kerestek valamilyen mentséget, mi azonban józan megfontolásból azt mondjuk, hogy egy takarékosabb állam, egy alacsonyabb hiány segíti a gazdaság működését. Másrészt nem akarjuk kockára tenni, hogy esetleges költségvetési viták miatt Brüsszel felfüggessze a Magyarországnak járó támogatások kifizetését. Velünk szemben kevesebb a tolerancia, mint az előző kormányokkal.

- A Brüsszel által sokat kifogásolt unortodox gazdaságpolitika végül úgy hozta meg a 3 százalék alatti hiány teljesítését, hogy még számottevő megszorításokat sem kellett alkalmazni.

- Kiderült, hogy nemcsak egy féle recept van a gazdasági problémák gyógyítására. Ha megnézzük, hogy a 2010-ben hozzánk hasonló országok, akik szintén magas államháztartási hiánnyal, magas államadóssággal, és minimális gazdasági növekedéssel küszködtek, hol tartanak, megállapítható, egészen eredményesebben dolgoztunk. Gondoljunk csak Görögországra, vagy Portugáliára.

- Ezek a módszerek, amiket a magyar kormány az elmúlt években alkalmazott, átírhatják a közgazdaságtant? Mintha a Brüsszellel folytatott vitáink mögött sokszor az lenne, hogy mi egy olyan tankönyvből dolgozunk, amit még meg sem írtak, miközben ők a kilencvenes évek liberális receptjét próbálják ránk erőltetni.

- Ahogy mondani szokták, a közgazdaságtanban törvényszerűségek vannak. Ám a törvényszerűségekről néha kiderül, hogy nem pontosan úgy hatnak, mint ahogy azokat az iskolapadban tanították. Mi az elmúlt években arra törekedtünk, hogy gazdasági helyzetünk, kulturális és történelmi tradícióink alapján alakítsunk ki önálló gazdasági programot. Nézzük például a közfoglalkoztatást. Magyarországon a szocializmus negyven éve után másképp kell a foglalkoztatáshoz viszonyulni, mint Németországban vagy Ausztriában. De ez csak egy példa, nagyon sok dolgot kell mentálisan megváltoztatnunk.

- Nagyon alacsony az infláció, novemberben például -0,7 százalék volt. Ugye erről azt tanítja a liberális közgazdaságtan, hogy az alacsony infláció, és főleg a negatív infláció veszélyes. Önök viszony azt kommunikálják, hogy ez siker, hisz jobban élnek az emberek. Talán itt is újítunk a gazdasági elméletekben?

- Az árak csökkenése valóban hordoz olyan veszélyeket, amelyekkel például Japán hosszú évek óta küszködik. Vagyis ha az emberek azt tapasztalják, hogy a termékek hónapról hónapra olcsóbbak, akkor elhalasztják vásárlásaikat, ami a fogyasztás visszaesését, és ezen keresztül a vállalkozások értékesítési csatornáinak szűkülését jelenti. Mindez visszafogja a gazdaságot. A deflációtól azonban nekünk nem kell félnünk. A kormány szerint egyébként 2015-re 1,8 százalékos infláció várható. Ha felfelé tér el a mutató, több lesz a költségvetési bevétel, ha meg lefelé, jobban járnak az emberek, többet tudnak költeni, és ezen keresztül a gazdasági növekedés lehet nagyobb. A magyar gazdaság célja alapvetően a foglalkoztatás bővítése, és a gazdasági növekedés megteremtése.

- Beszéltük, hogy a vártnál jobban áll a költségvetés. Minek kellenek akkor az apró, az embereket bosszantó kis adókivetések, mint az útdíj kiterjesztése, az elvérzett internetadó, vagy a szintén elvetett cafeteria-adóemelés?

- A költségvetés rendben van, de még nem tökéletes, éves szinten még mindig nincs annyi bevételünk, mint amennyi a kiadásunk. Jövőre például 890 milliárd forintos hiánnyal terveztük a költségvetést, ami ugyan csak a GDP 2,4 százaléka, de mégiscsak hiány.

- Elfogadható hiány, hisz Brüsszel csak azt várja el a tagállamoktól, hogy 3 százalék alatt tartsák az államháztartási deficitet…

- Ideális helyzet mégis az lenne, ha annyiból gazdálkodnánk, mint amennyi a bevételünk. Hosszú távon ugyanis csak ez tud bennünket tartós adósságcsökkentő pályán tartani. Az ideihez hasonló, 3 százalékos gazdasági növekedés elméletileg persze megengedi, hogy deficitünk legyen, a növekedés fedezné a hiányt, de ebben az esetben gyakorlatilag lemondanánk az adósság csökkentéséről. A 3 százalékos hiánycélt azoknak az államoknak találták ki, amelyeknek az adósság terén nincs tennivalójuk.

- A jövő évi költségvetésről a Költségvetési Tanács úgy vélekedett, hogy alapvetően teljesíthető, ám nem látják megalapozottnak 169 milliárdos privatizációs bevételeket. Az elmúlt években az állam inkább vett, mint eladott. Most újra lesznek privatizációs bevételek?

- Egész pontosan azt vitatták, hogy az állami vagyongazdálkodásból lehet-e ekkora bevétel, ami nem feltétlenül privatizációt jelent. Voltak ilyen bevételeink az elmúlt években is, nemrég például a frekvenciagazdálkodásból származó 130 milliárd forint. De nem zárjuk ki kisebb vagyontárgyak értékesítését, megítélésünk szerint több kihasználatlan ingatlanja van a MÁV-nak, a Volánnak, vagy éppen a Postának. Ezeket a  bevételeket állami beruházásokra fordíthatnánk.

- De nagyprivatizációra nem számíthatunk?

- A tartós állami vagyonkör részét képező vállalatoknál biztosan nem.

- A magyar állam az elmúlt félévben két bankot is visszavásárolt, aminek hosszú távú célja, mint mondják, hogy magyar magánszemélyek tulajdonába kerüljenek. Valóban vannak Magyarországon olyan körök, akik képesek lennének működtetni egy bankot, az indítás vagy a felelősség minden anyagi terhével együtt?

- Sokféle technikát lehet egy ilyen magánosításnál használni. A legnagyobb magyar bank, az OTP például tőzsdei privatizáció során került sok-sok magánszemély birtokába. Egyelőre az volt a célunk, hogy a magyar bankrendszer többsége magyar tulajdonba kerüljön. Ezt elértük, ideiglenesen az állami tulajdonhányad növelésével. Változtatni szeretnénk azon, hogy a magyar bankrendszer rendkívül szétaprózódott. Tisztulnia kell a piacnak, másfelől a nagyobb méret költséghatékonyabb gazdálkodást is jelent. Ez utóbbi azt hozhatná magával, hogy a hitelek kamatai lejjebb mennek. A cél, hogy Magyarországon mintegy hat-nyolc olyan nagybank legyen, ami lefedi az országot.

- A miniszterelnök a magyar bankrendszer feladataként a patrióta gazdálkodást is említette. Mit jelent ez a gyakorlatban, vagyis miben gazdálkodhat másként egy hazai tulajdonban levő bank?

- Németországban a tíz legnagyobb bank között nincs külföldi tulajdonú. Ausztriában az első tízben van talán két külföldi. A válság arra ébresztett rá bennünket, hogy a külföldi központú bankok pénzügyi problémáikat a leánybankoktól történő forráskivonással igyekeztek orvosolni, amivel viszont mélyítették a válságot például térségünkben. Ezért van szükség arra, hogy domináns pozícióban legyenek azok a bankok, amelyek döntéshozatali központja Magyarországon van, és amelyek nyereségpolitikájukat a magyar gazdaság szempontjaihoz igazítják.

- Ha jönne egy újabb válsághelyzet, a magyar tulajdonosok képesek lennének kezelni mondjuk a szükségessé váló tőkeemeléseket? A nemrég csődbe ment Széchenyi Bankot riasztó példaként emlegeti a szakma…

- A Széchenyi Bank kapcsán hadd mondjam el, hogy 2013-ban két magántulajdonú bankban vállalt kisebbségi tulajdonosi szerepet a kormány. Az egyik, a Gránit Bank kitűnően működik, már nyereséges. A Széchenyi Banknál pedig gazdálkodási problémák okozták, hogy a működési engedélyt vissza kellett vonni. De emiatt nem szabad elvetni, hogy a magyar tulajdonnak meghatározóvá kell válnia a bankszektorban. Szerintem a gond azzal volt, hogy a kisebbségi tulajdonnak korlátai vannak a menedzsmentre, ezért nem tudtunk oly mértékben hatni a Széchenyi Bankban hozott döntésekre, mint amennyire szerettünk volna.

- A Költségvetési Tanács az államháztartás kockázatai között azt is szóvá tette, hogy a magyar költségvetés nagyon függ az autógyárak bevételeitől. Ezt 2014 igazolta, hisz a gyárak pörögtek, és valóban a vártnál jobban nő a GDP. De van-e olyan ágazat, ami be tud lépni az autógyárak helyére, ha valamiért fékezne az ágazat?

- Az egy iparágra fokuszáló gazdaságok mindig sérülékenyebbek, és ennek veszélyeit olyan gazdag országokban is tapasztalhatták, mint például Finnország, ahol a Nokia adta az ország GDP-jének a negyedét. A mi célunk az, hogy a járműipar húzóágazat maradjon, de minél hamarabb elkerüljünk onnan, amit például augusztusban tapasztalhattunk, hogy néhány autógyár termelési szünete miatt hazánk ipari növekedése lecsökkent. A járműipar növekedését tehát szét kell teríteni a gazdaságban. Én azt tapasztalom, hogy ez egyre inkább így van. A 2014-es növekedésben ott van az építőipar, a feldolgozóipar, a mezőgazdaság és egyre komolyabban számolhatunk a kutatás-fejlesztés eredményeinek ipari átvételében. A vasúti gyártásban, buszgyártásban is nagy reményeink vannak, és biztató fejleményeket látok az elektromobilitás terjesztésében is. Bár az orosz válság most átmenetileg fékezi, de reményeim szerint tovább erősödhet a gyógyszeripar is, és kitűnő szakembergárda ér el sikereket a víz- és szennyvízkezelés területén. Új lehetőséget nyitott a kormány a védelmi iparban is, amit Magyarország a megelőző húsz évben rendkívül elhanyagolt. A magyar gazdaság tehát most már nem egy lábon áll, de az a célunk, hogy a jövőben még inkább támaszkodhassunk az autógyártáson kívül eső területekre is.