A magyarországi embermentők példát mutattak egyéni felelősségvállalásukkal, a jó és a rossz közötti egyértelmű választásukkal - mondta Íjgyártó István, a Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) kulturális és tudománydiplomáciáért felelős államtitkára a Wallenberg nyomában című középiskolai vetélkedő döntőjének megnyitóján csütörtökön Budapesten.
Az államtitkár a KKM épületében tartott eseményen kiemelte, Raoul Wallenberg és a hozzá hasonlók emberként és diplomataként is választás elé kerültek 1944-45-ben, és ők karrierjüket és életüket kockára téve segítették az üldözötteket.
Fónagy János, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkára "76 éves zsidó emberként, aki átélte azt a kort", arra hívta fel a figyelmet, hogy a történelem még itt él. Ezeket az emlékeket tovább kell vinni - hangsúlyozta.
Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) elnöke felelevenítette: a vészkorszakban nagybátyja az egyik védett házból járt Fradi-meccsekre, és kétszer is elfogták. Az első ilyen alkalommal, mikor a Duna-part felé vezették a nyilasok, maga Raoul Wallenberg mentette meg az életét, aki egy autóból kiszállva elzavarta a fegyvereseket, és szabadon engedte a halálra szánt embereket. Egy másik alkalommal a nagybátyját a Dunába lőtték, két golyót kapott, de súlyos sebesülésekkel, egyetlen túlélőként hazajutott a kivégzendők csoportjából - idézte fel.
A történelmi események egyéni sorsokból állnak össze - figyelmeztetett a Mazsihisz elnöke.
Raoul Wallenberg svéd diplomata a vészkorszakban magyar zsidók ezreit mentette meg a deportálástól. 1945. január 17-én indult Debrecenbe, hogy az Ideiglenes Nemzeti Kormánnyal és a szovjet főparancsnoksággal tárgyaljon, de soha nem érkezett meg oda. Szovjetunióbeli fogságának pontos története máig ismeretlen, egy 1957-es hivatalos moszkvai közlés szerint 1947. július 17-én halt meg a börtönben, de ezt máig sokan vitatják.
Wallenberg az Egyesült Államok, Kanada és Izrael tiszteletbeli állampolgára, 2012-ben az amerikai törvényhozás a legmagasabb amerikai polgári kitüntetést, a Kongresszusi Aranyérmet szavazta meg neki. 2003-ban a Fővárosi Közgyűlés Budapest díszpolgárává avatta, tevékenységére több emlékmű és szobor emlékeztet Budapesten.