Magyarországot és Lengyelországot ma is valódi barátság köti össze, a két ország mindig számíthatott és számíthat egymás feltétel nélküli támogatására - mondta Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a lengyel nemzet függetlensége visszanyerésének alkalmából rendezett ünnepségen.

A rendezvényen a Lengyel Köztársaság Érdemrend Parancsnoki Keresztjét vehette át Trócsányi László igazságügyi miniszter és Tarlós István főpolgármester.

Fotó: KKM

A Szépművészeti Múzeumban tartott eseményen Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke tiszti keresztet, Hörcsik Richárd, az európai ügyek bizottságának elnöke lovagkeresztet vehetett át.

Szijjártó Péter köszöntőjében kiemelte: a magyarok és a lengyelek tudják, mit jelent harcolni a szabadságért, ezért tudják értékelni a szabadságot, és "ragaszkodunk is minden körülmények között hozzá".

Azt mondta: ő olyan nemzet képviselője, amely történelme során sokszor harcolt a szabadságáért, amelynek történelme "kis túlzással nem szólt másról, mint a szabadságért folytatott harcról", amely megbecsüli és értékeli a szabadságot, és "igazi szabadságharcos nemzet".

Azonban mindez Lengyelországra is igaz - vélekedett.

A külügyminiszter emlékeztetett: száz éve vált függetlenné Lengyelország, és a magyarok mindig kivették részüket a lengyelek szabadságharcaiból.

Ma már mindkét nép elmondhatja, hogy szabad, mindkét ország független, de a történelem viharai ma sem csendesednek, sőt "a hullámok egyre magasabbra törnek" - fogalmazott.

Szijjártó Péter szerint ezért ma is szükséges megerősíteni és megélni a történelmi barátságot, amely összeköti a két nemzetet.

Magyarország és Lengyelország ma is súlyos támadásoknak van kitéve: azok támadják, akik európai egyesült államokat akarnak, akik meg akarják változtatni Európa népességének összetételét, akik át akarják léptetni Európát egy posztnemzeti, posztkeresztény korszakba, és akik azt akarják, hogy felejtsük el a nemzeti identitásunkat, vallási és kulturális hagyományainkat - sorolta.

A miniszter kijelentette: "mi ellenállunk".

Mindig európai nemzetek voltunk, mindig erős Európát akartunk, de nem az alárendelt nemzetek Európáját akarjuk, hanem az erős nemzetek Európáját - magyarázta. Hozzátette: van véleményünk, mindig el is mondjuk, és ezt megtehetjük, hiszen van mögöttünk teljesítmény, ahogy azt a gazdasági és a biztonsági helyzet is mutatja.

Jerzy Snopek budapesti lengyel nagykövet beszédében hangsúlyozta: minden európai tudja, hogy száz év telt el az első világháború befejezése óta, "az iszonyatos háború egyeseknek pozitív politikai következményekkel járt, míg másokat sok sérelem ért".

A lengyeleknek ez az évforduló különös jelentőséggel bír, mert éppen száz évvel ezelőtt nyerték vissza független állami létüket, és több nemzedék álma vált valóra - fogalmazott.

A diplomata felidézte: az első világháború évei után eljött a lengyelek által rég várt pillanat, amelyet a társadalmi élet és az állami struktúrák fáradságos újraépítése követett.

Ezt szakította félbe a második világháború kitörése, majd a győztes nagyhatalmak vezetői újabb nehéz próbának tették ki a közép-európai országokat: "45 év erősen korlátozott állami szuverenitásra kényszerítettek bennünket" - mutatott rá.

Jerzy Snopek kiemelte: e rossz tapasztalatok miatt érzékenyek ma is saját szuverenitásukra.

Aggodalommal tekintünk azokra az európai politikai projektekre, amelyek Európát szuperhatalomként állítják be, mert veszélyt jelentene a kisebb országok kultúrájára, nemzeti önazonosságára - vélekedett.

A nagykövet megjegyezte: a magyar-lengyel gazdasági kapcsolatok igen szorosak, és egyre nő az együttműködés a tudomány, az oktatás és a kultúra területén is.

Mint mondta, a kitüntetettek Lengyelország barátai, akik nagy érdemeket szereztek a magyar-lengyel kapcsolatok építésében.

Lengyelországban a függetlenség napja a legnagyobb nemzeti ünnep. Annak emlékére tartják, hogy Lengyelország az első világháború végén, 1918 novemberében, 123 év felosztottság után visszaszerezte önálló államiságát.

A független Lengyelország létrejöttét november 11-étől számítják, amikor németországi fogságból Varsóba érkezett a haza megmentőjének tartott Józef Pilsudski.