Brusznyai Árpád egy kivételes ember volt egy kivételes időszakban – mondta a külgazdasági és külügyminiszter az egykori Veszprém megyei Nemzeti Forradalmi Tanács 1958-ban kivégzett elnöke emléktáblájának avató ünnepségén, csütörtökön Veszprémben.
Navracsics Tibor kijelentette: Brusznyai Árpád egy olyan időszakban mutatott példát, amikor egész Magyarország sivárságra volt ítélve. "Országunk arra volt ítéltetve, hogy a szovjet példát másolva egy egysíkú, a szellemi és vagyoni elszegényedés útján járó diktatúraként élje át ezeket az éveket" - fogalmazott.
A miniszter hangsúlyozta: Brusznyai Árpád ezekbe a sivár évekbe tudott szellemiséget, humánumot, műveltséget és emberséget hozni. Hozzátette: Brusznyai Árpád büntetésből került Veszprémbe, a kommunista hatalom szigora helyezte arra a helyre, melyet az 50-es években klerikális fészekként átnevelendő városnak tartottak. Brusznyai meg tudta mutatni azt, hogy bárhová is helyeznek egy tehetséges embert, azt nem büntetésként éli meg, hanem az egész közösség javára fordítja a tehetségét - jegyezte megNavracsics Tibor. Hangsúlyozta: miközben Brusznyai igazi tanárszemélyiség volt, valódi nagysága 1956-ban mutatkozott meg; volt bátorsága az élére állni és egyben mederben is tartani a forradalmat.
Kevés városnak adatik meg, hogy ennyire nyilvánvalóan jelenjen meg egy korszak jó és rossz alakja – mondta Navracsics Tibor, hozzátéve: Brusznyai Árpád, aki a jó oldalon állt, és Pap János, az MSZMP helyi vezetője, aki mindenben alulmaradt. Közölte, látszólag az utóbbi győzött, hiszen túlélte és kivégeztette Brusznyait, de míg Brusznyai Árpádnak méltó helye van a történelemben, addig Pap Jánosra ma már senki nem emlékszik – tette hozzá.
A bronzból készült, Brusznyai Árpád portréját ábrázoló emléktábla - Dienes Attila szobrászművész alkotása - egykori lakóháza falán kapott helyet. Az 1956-os forradalom után kivégzett Brusznyai Árpád a Csikász utcai házban élt családjával 1953 és 1957 között.