Óriási viták folynak az OECD-ben, és hatalmas befektetésre van szükség ahhoz, hogy az év végi párizsi ENSZ-klímacsúcson megállapodást lehessen kötni.

Az éves tanácskozás második napjának fő témája az éghajlatváltozás és a párizsi csúcstalálkozó előkészítése volt.

Mikola István emlékeztetett arra, hogy Magyarország vállalta, 2020-ig húsz százalékkal csökkenti az üvegházhatású gázok kibocsátását, 2030-ig pedig negyven százalék lesz ez az arány. „Mi most jól állunk” - mondta az államtitkár.

A Párizsban november 30. és december 21. között megrendezendő klímacsúcson az üvegházhatású gázok kibocsátásának olyan mértékű korlátozásáról terveznek megállapodni az ENSZ tagállamai, amely biztosítaná, hogy a Föld éghajlatának átlaghőmérséklete az ipari forradalom előtti időkhöz képest legfeljebb két Celsius-fokkal legyen magasabb.

Az államtitkár a világ fejlett országait tömörítő OECD fórumán megszólalt szakértőket hallgatva szkeptikusnak mondta magát, mert szerinte nem tűnik valószínűnek, hogy Kína és az Egyesült Államok hajlandó lesz ilyen mértékű kötelezettségvállalást aláírni.

„Viták lesznek, remélhetőleg egyre közelebb jutunk a célhoz, de illúzióink nincsenek” - fogalmazott az államtitkár.

Arra is felhívta a figyelmet, hogy a tervezett ENSZ-megállapodás megvalósításához szükséges intézményrendszer finanszírozása dollármilliárdok ezreivel felérő befektetést igényel a környezetkímélő technológiákat támogató zöld bankokon keresztül, ezért „a világnak nagyon össze kell szednie magát”, mert az állami és magánforrások, valamint minden, tőkével és technológiával rendelkező gazdasági tényező mozgósítására is szükség van ehhez a „végtelen folyamathoz”.

Az OECD 34 tagállama a világ GDP-jének 92 százalékát képviseli, ezért Mikola István szerint a gazdasági szervezet sem kerülheti meg azt a felelősséget, hogy a tudományos szakértelmével hozzájáruljon a párizsi ENSZ-klímacsúcs sikeréhez.

Mikola István felszólalásában arra is rámutatott, hogy az éghajlat-változás nagyon nehezen kezelhető stresszhatással jár az emberre nézve, emiatt van elsősorban szükség a megállapodásra, mert „az emberre kell vigyáznunk, nem szabad olyan helyzetbe hozni, hogy mentális és szomatikus károkat szenvedjen a hőmérséklet-emelkedés következtében”.