Völner Pál államtitkár tartotta meg az igazságügyi szakértőkről szóló törvényjavaslat expozéját, valamint reagált az általános vitában elhangzottakra az Országgyűlés 2016. március 30-i ülésnapján. A beszéd leirata.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim!
A kormány 2014-ben nagyon határozottan fogalmazta meg azt az alapelvet, amely azóta is zsinórmértékként kíséri végig a jogalkotási munkát, miszerint vissza kell nyerni az állampolgárok igazságszolgáltatásba vetett hitét. Az igazságügyi szakértők aktív, bizonyos szempontból meghatározó szereplői az igazságszolgáltatásnak.
A szakértőnek mint bizonyítási eszköznek a napjainkban ismert és elfogadott formája a XIX. század második felében alakult ki. Az intézmény létrejöttét alapvetően két tényező segítette elő. Egyrészt a természettudományok fejlődése és ezzel együtt a tudományágak differenciálódása, másrészt a szabad bizonyítási rendszer uralkodóvá válása az eljárási jogszabályokban. Ezek a körülmények és az egyéb bizonyítási eszközök, így különösen a tanúk jelentőségének felértékelődése odavezetett, hogy eme bizonyítási eszköz igénybevételére igen gyakran kerül sor az igazságügyi eljárásokban.
A polgári perek nagy százaléka minősül úgynevezett szakértői pernek, ami azt jelenti, hogy alapvetően szakkérdés alapján dönthetők el a jogviták. A szakértői közreműködésnek nagy jelentősége van a büntető- és szabálysértési ügyekben is.
Az eljárási kódexek nagyon hasonló meghatározásokat tartalmaznak arra nézve, hogy mikor kerülhet sor szakértő igénybevételére. A ma irányadó felfogás szerint a szakértő a bíróság, a közjegyző, az ügyészség vagy más hatóság hiányzó szakértelmét pótolja, de nem nyilváníthat véleményt jogi szakkérdésekben, és még részleteiben sem veheti át a bíróságok ítélkező funkcióját.
A hatályos jogunkban két törvény, az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló 2005. évi XLVII. törvény és az Igazságügyi Szakértői Kamaráról szóló 1995. évi CXIV. törvény tartalmazza az igazságügyi szakértőkre vonatkozó joganyagot. Ezeken túl az igazságügyi szakértők tevékenységére, illetve a velük kapcsolatos hatósági eljárásokra számos végrehajtási jogszabály vonatkozik.
A kettősség az Igazságügyi Szakértői Kamara felépítésében is megfigyelhető. A Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara – röviden a MISZK – és a területi kamarák az önkormányzatiság elvén alapuló, az igazságügyi szakértők érdekeit képviselő köztestületek. Jelenleg nyolc területi kamara működik, ezek alkotják a MISZK-et. Az egyes szakértők a területi kamarák tagjai, ugyanakkor az igazságügyi szakértők ágazati érdekképviseleti szerve végső soron a MISZK.
A szerteágazó és sajnos helyenként inkoherens jogszabályi háttér, a kamarai rendszer kettőssége és működési nehézségei, valamint az utóbbi években nagyobb sajtónyilvánosságot kapott bírósági eljárások kapcsán kialakult kedvezőtlen közvélekedés megrendítette az igazságügyi szakértők működésébe és ezen keresztül az azokban az ügyekben eljáró bíróságok ítélkezésébe vetett bizalmat. Emellett a gyakorlat számos további anomáliát is észlelt, és ezeket jelezte az Igazságügyi Minisztériumnak. Példának lehet felhozni azt, hogy a kirendelő szervek hiányolták a megfelelő minőségbiztosítási rendszer meglétét, enélkül ugyanis csupán másik szakértő kirendelése útján lehetett tartalmi szempontból megítélni az eljárásban igazságügyi szakértői szakvéleményt adó szakértő eljárását. Ez pedig természetesen sem az eljárási gazdaságossági alapelvekkel, sem a jogkereső közönség érdekeivel nem egyezik. Tapasztalatok szerint a kétszintű kamarai rendszer nem tudja eredményesen betölteni a jogszabályban rendelt funkcióját. Az igazságügyi szakértők részéről megfogalmazott elvárással ellentétben a kamara részéről módszertani levelek kidolgozására és kibocsátására elenyészően kevés terület esetén került sor.
Az etikai eljárások tekintetében sem jár el a kamara kellő gyorsasággal és szigorral az etikai vétséget elkövető igazságügyi szakértőkkel szemben, holott ezt rajta kívül más szerv nem képes biztosítani.
Az igazságügyi szakértők névjegyzékét vezető Igazságügyi Minisztériumhoz az elmúlt kétéves időszakban is egyre gyakrabban érkeztek olyan jelzések, melyekben a felek, ügyfelek vagy éppen a kirendelő hatóságok és bíróságok az igazságügyi szakértővel szemben szankciók alkalmazását sürgették. Ugyanakkor az Igazságügyi Minisztériumnak csupán a névjegyzék vezetésével kapcsolatos adminisztratív intézkedések állnak a rendelkezésére. A tartalmilag etikai eljárás kezdeményezésére vonatkozó megkereséseket szintén a kamarának továbbította intézkedésre, többnyire eredménytelenül. Mindezek arra indították az Igazságügyi Minisztériumot, hogy az igazságügyi szakértőkkel kapcsolatos joganyag átfogó vizsgálatát követően új törvényben fektesse le az igazságügyi szakértőkre vonatkozó joganyag alapjait.
Az igazságügyi tárca a szakértői működéssel összefüggésben 2014 őszén olyan problématérképet készített, amely nagyban támaszkodott a Kúria joggyakorlat-elemző csoportjának és az alapvető jogok biztosának jelentésére, valamint a saját és külső szakértők tapasztalataira is. Az új törvény megalkotása során a tárca célja az volt, hogy az igazságügyi szakértőkkel kapcsolatos új szabályozás a korábbinál jobban felhasználható szakvélemények készítésével hatékonyabb, gyorsabb és színvonalasabb szakértői működést lehetővé téve szavatolja azt, hogy az eljáró igazságügyi szakértők hozzájáruljanak az igazságszolgáltatás eredményesebb működéséhez.
A törvény tervezete a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara közreműködésével készült el, véleményezésében az igazságügyi szakértők is aktívan részt vettek. A tervezetet széles körben egyeztettük, melynek során nagyszámú javaslat érkezett. Az új igazságügyi szakértői törvény az észlelt problémák kezelése és a jogalkotói célok elérése érdekében számos tekintetben a hatályos törvény előírásait meghaladó rendelkezéseket tartalmaz. Az igazságügyi szakértőkkel, valamint működésükkel kapcsolatos legfontosabb újítások a következők.
A szakértővé válás feltételeinek kisebb módosításával elérhetővé válik az a cél, hogy az igazságügyi szakértőként tevékenykedni kívánó szakemberek az igazságügyi szakértői esküjük letételekor már rendelkezzenek mindazon jogi és egyéb tudással, amely a jogilag is kellően megalapozott igazságügyi szakértői működés feltétele. A törvényjavaslat a szakértővé válás feltételévé teszi bizonyos ideig vagy ügyszám elintézéséig a szakértőjelölti működést. Ez szakterülettől függően 1-3 évig szakértőjelölti időt vagy 50 ügyet jelent. Ebben a minőségében a jelölt tapasztalt igazságügyi szakértő mellett tevékenykedve elsajátíthatja a jogszerű igazságügyi szakértői működés gyakorlatát. Továbbá új elemként említhető az, hogy az igazságügyi szakértő a működéséhez szükséges minimális jogi tudást biztosító oktatást és az elsajátított ismeretekkel kapcsolatos számonkérést előzetesen, az igazságügyi szakértői névjegyzékbe kerülést megelőzően lesz köteles teljesíteni.
A törvényjavaslat életre hív egy minőségbiztosítási rendszert, amelyen keresztül a kamara hatékonyabban ellenőrizheti tagjai szakmai működését. A minőségbiztosítás rendes elemeként megjelenő ötéves felülvizsgálati szakaszok biztosítják, hogy a kamara észszerű terhelés mellett a teljes szakértői gárda minősítését elvégezhesse az adott perióduson belül. Ezen túl a minőségbiztosítás rendkívüli elemeként biztosított az Igazságügyi Minisztérium mint névjegyzéket vezető hatóság azon joga, hogy a hozzá beérkező panaszokra reagálva indokolt esetben soron kívül kéri a kamarától az adott szakértő minősítési eljárásának lefolytatását.
A korábbi etikai eljárások helyett a törvényjavaslat, új alapokra helyezve az igazságügyi szakértők szakmai felelősségre vonását, bevezeti a fegyelmi eljárások rendszerét, kimondva annak legfontosabb garanciális szabályait. A fegyelmi eljárások bevezetésével ugyanakkor a jogalkotó nem kívánja korlátozni a kamarát abban, hogy a kisebb súlyú szakmai vétségek elkövetése esetére maga állapítson meg etikai szankciókat. Ugyanakkor a jogbiztonság elvével összhangban az etikai eljárások során is alkalmazni kell majd a fegyelmi eljárások tekintetében a törvényben lefektetett garanciális szabályokat.
A fegyelmi eljárásokhoz kapcsolódik, de külön figyelmet érdemel a bejelentő részvétele a fegyelmi eljárásokban. A törvényjavaslat e lehetőség megteremtésével kívánja biztosítani azt, hogy az igazságügyi szakértői eljárások kapcsán hátrányt elszenvedő személyek a fegyelmi eljárás kezdeményezése iránt a kamarához fordulhassanak, erre ugyanis a hatályos szabályok alapján nincs lehetőségük.
Fontos ugyanakkor kiemelni, hogy az így biztosított eljáráskezdeményezési jog nem lehet parttalan, és nem vezethet oda, hogy az egyébként szakmailag kifogástalanul eljáró igazságügyi szakértőn a csalódott pervesztes felek e joggal visszaélve álljanak bosszút. Emiatt a bejelentő köteles a fegyelmi eljárás kezdeményezésekor a kamara részére fegyelmi eljárási díjat fizetni.
A bürokráciacsökkentést hivatottak szavatolni a törvényjavaslat azon rendelkezései, amelyek az igazságügyi szakértők működésével kapcsolatos hatósági eljárásokat egyszerűsítik, valamint rövidebb határidőket írnak elő. A korrupció megelőzése érdekében a törvényjavaslat szerint az igazságügyi szakértők már nem csupán személy elleni erőszakos bűncselekmények észlelése esetén kötelesek a nyomozó hatóság felé a bejelentést megtenni, hanem korrupciós, valamint hivatali bűncselekmények általuk észlelt gyanúja esetén is.
Továbbá rendkívül fontos újítás, hogy az igazságügyi szakértők a működésükkel kapcsolatban negyedévente statisztikai adatszolgáltatást kötelesek teljesíteni a kamara felé. Az igazságügyi szakértők működésével kapcsolatos adatokat megfelelő feldolgozást követően a kamara a névjegyzéket vezető Igazságügyi Minisztériumnak továbbítja kérelemre. Ily módon a szakértőkkel kapcsolatos jogalkotási kérdésekben a jövőben jobban érvényesülhetnek gyakorlati tapasztalatok és trendek.
Ezentúl a törvényjavaslat az Igazságügyi Szakértői Kamara már részletezett működési nehézségei orvoslására számos további újítást tartalmaz, nevezetesen a korábbi kétszintű kamarai rendszert hatékonyabban, átláthatóbban működő, egységes Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara váltja fel. Ez egy kétlépcsős folyamat eredményeként valósul meg, amelynek első szakaszaként a jelenleg működő nyolc területi kamara beolvad a jelenlegi MISZK-be, majd az így létrejövő egységes MISZK-et a törvény erejénél fogva felváltja az új kamara. E folyamat véghezvitelének biztosítása érdekében a területi és országos kamara jelenlegi vezetése ügyvivő státuszban az új tisztviselők megválasztásáig közreműködik az átalakításban. A törvényjavaslat garanciális okból a korábbinál jóval részletesebben taglalja a kamara szerveit, azok feladatának meghatározásával egyetemben.
Szigorodnak a törvényességi felügyeletre vonatkozó szabályok, amelyek elősegítik a jogbiztonságot. Hatékonyabbá válik a mulasztás esetén szükséges fellépés, ugyanakkor gyorsabbá válik a jogorvoslat is, mivel a törvényjavaslat a kamara szerveivel kapcsolatos jogorvoslati kérelmek elbírálására a nemperes eljárási szabályokat rendeli alkalmazni. Tekintettel arra, hogy a hatályos jogszabályok az Igazságügyi Szakértői Kamara működésével, annak feladataival kapcsolatban felmerült költségek fedezetére nem rendeltek konkrét forrásokat, így a kamarai működést végigkísérte a forráshiány, valamint ebből adódóan jogszabályokban előírt kötelezettségek teljesítésének a hiánya is.
E helyzet megoldására, valamint arra tekintettel, hogy a törvényjavaslat a minőségbiztosítással kapcsolatban további jelentős feladatokat ró a kamarára, bevezetésre kerül a bírósági végrehajtói rendszer mintájára a kamarai költségátalány. A kamarai költségátalány alacsony összegű díját az igazságügyi szakértő kirendelését kezdeményező eljárási szereplő köteles megfizetni, mely a kamara bevételét képezi. Ily módon szavatolható, hogy a minőségbiztosítással kapcsolatos előírások az igazságügyi szakértői működés minőségét ténylegesen javító rendelkezésekként tudnak érvényesülni.
Ezzel a felsorolással pusztán példákat igyekeztem kiragadni az Önök számára a törvényjavaslat által bevezetni kívánt újításokból. Bízom benne, hogy a törvényjavaslattal megvalósítani kívánt szabályozás jelentős mértékben hozzájárul ahhoz, hogy az igazságügyi szakértői működésben részt vevő személyek és szervek tevékenységükkel ki tudják vívni a jogkereső állampolgárok elismerését. Reményeink szerint a szakmailag megalapozott és a jogszabályokat nem csupán betű szerint, hanem szellemiségében is követő igazságügyi szakértők, valamint a működésében átlátható Igazságügyi Szakértői Kamara tevékenységükkel jelentősen hozzájárulhatnak az igazságszolgáltatásba vetett közbizalom erősítéséhez. Ajánlom ezért a törvényjavaslatot a tisztelt képviselőtársaim figyelmébe, kérve ahhoz támogatásukat.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
***
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim!
Jó néhány kérdés elhangzott a vitában, de először is szeretném megköszönni mindenkinek azt a konstruktív hozzáállást, hogy senki nem vitatta, hogy egy időszerű törvényjavaslat áll előttünk, amely megpróbál megoldásokat találni azokra a felmerült problémákra, amelyek lassítják, nehezítik az igazságszolgáltatás működését.
Bárándy képviselő úr említette, hogy milyen adatok, milyen felmérések alapján történt meg a törvény elővétele. Magában a bevezetőben is említettem, hogy mind a Kúria, mind az alapvető jogok biztosa 2014-ben készített olyan jelentéseket, amelyek rámutattak a rendszer hibáira és azokra a szükséges változtatásokra, amelyekre ez a törvényjavaslat remélhetőleg megoldást fog jelenteni.
A törvényalkotás során, az előkészítés során a MISZK, tehát a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara bevonásra került, és a törvény szerint a kamara országos szervezetét kell bevonnunk. Tehát a képviselő úr által a MISZK-től idézett levél gyakorlatilag, miután nem az egyeztetés része volt, azon kívül született.
A közbizalomra vonatkozó adatoknál mik merülnek fel: ha csak az utóbbi időszak sajtójára gondolunk, akár a Rezesová-ügyet vagy a vörösiszappert említhetem, ahol a szakértők működése reflektorfénybe került. Nyilvánvaló, hogy akár a bírói ágat érintő kritikák is valóban szakértői oldalról eredhettek, illetve a döntéseket nagyon erősen befolyásolhatta, mondjuk, a Rezesová-ügy esetén, illetve a vörösiszapperben pedig kizárólag ezen alapult az ítélet.
A hatásvizsgálati lap, ami a költségvetési kihatásokra vonatkozik, természetesen elkészült, az részét képezte a folyamatnak.
A főtitkárra vonatkozó megjegyzéssel kapcsolatban: a főtitkár szerepe funkcionális, tehát a szakmai kérdésekkel nem foglalkozik. Mind az elnök, mind a főtitkár kapcsán több hozzászólásban elhangzott, hogy itt befolyásolni lehetne az igazságszolgáltatás menetét a minisztériumi jogkörök révén. Ha arra gondolunk, hogy más államokban a bírói kinevezéseknél is lehet igazságügyi miniszteri hatáskör egy-egy ilyen kinevezésben való eljárás, akkor azért a bírói hatalmi ág függetlenségét ez a fajta funkcionális szerepe a minisztériumnak - szerintem megnyugtatóan kijelenthetjük - nem veszélyezteti, miután a szakkérdésekben, mondjuk, egy műszaki szakértői kirendelés esetén nehezen tudom elképzelni, hogy a kinevező miniszter személye vagy a minisztérium szerepe bármilyen irányban befolyásolhatna egy ilyen eredményt.
A szakértőkkel kapcsolatban: a 3500 szakértő nagy része nem állami szakértő, tehát ilyen értelemben a piacon működik.
Staudt Gábor képviselőtársamnak: a frakciókkal való egyeztetés, amit képviselő úr a kétharmados törvényekhez hasonlóan hiányolt, remélhetőleg a parlamenti szakasz, amennyiben merülnek fel olyan kérdések és a módosítók bejönnek, akkor alkalmas lesz arra, hogy ezt korrektül végig tudjuk vinni, illetve meg tudjuk vitatni az álláspontokat, de ha szükséges, akkor természetesen állunk rendelkezésre, akár egy frakcióegyeztetésre is.
Hogy nincs fellebbezés a kamarai döntés, illetve a minisztériumi határozatok ellen: miután egyszintű a kamara, ezért a fellebbezési fórumok lehetősége is elég korlátozott, de a bírói út talán kellő megoldást jelent ezekben az esetekben is, és a függetlenség is biztosított.
A szakértők értesítési címe a jelenlegi eljárásokban is ismert. A lakcímre vonatkozó megjegyzést megnézem pontosan, hogy valóban a lakcímet tartalmazza-e, és ezt a felvetést természetesen tovább fogjuk vinni.
A statisztikával kapcsolatos szankciók: eddig nem készültek statisztikák, így a bíróságoknak nem volt mire támaszkodniuk a kirendeléseknél. Ezért van szankció a statisztikai szolgáltatás, az adatszolgáltatás elmaradása esetén.
A minőségbiztosítás miért a kamaránál van? Szerintem amikor az autonómia jogköréről beszélünk, akkor azt is érdemes felvetni, hogy ez nyilvánvalóan az autonómiát erősítheti. Hogy ez versenyhelyzet, nem versenyhelyzet, ez valóban egy megbeszélhető téma, de nyilván a kamarán belül van meg az a szaktudás, ami alkalmas arra, hogy érdemi minőségbiztosítás folyjon. Ha ezt összevetjük azzal, hogy ha ez is minisztériumi hatáskör lenne, akkor meg mi van a függetlenség kérdésével, szerintem szerencsésebb ezt a megoldást alkalmazni, és szakmailag is mindenképpen megalapozottabbnak tekinthető.
Bárándy képviselő úr is érintette azt a kérdéskört, hogy mennyiben érinti a kamara függetlenségét ez a fajta új törvényalkotási folyamat.
De azért nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy itt nem a bírói ág függetlenségéről és nem egy korlátlan függetlenségről van szó, hanem az igazságszolgáltatás területén magáért az ott folyó tevékenységért a kormányzat, illetve az Igazságügyi Minisztérium is felel, tehát ebben a felelősségi körben eljárva olyan szabályokat kell alkotni, amelyek a gyorsabb igazságszolgáltatást, a hatékonyabb igazságszolgáltatást biztosítják, és ez eszközök nélkül nyilvánvalóan nem lehetséges, hiszen a jelenlegi helyzetet konzerválnánk majd tovább.
Schiffer András képviselő úr szintén érintett olyan kérdést, ami az előzőekben nem hangzott el, az elektronikus ügyintézés terén például, hogy ez nem ágazati törvényben kerül szabályozásra, hanem külön, és ’18-tól tervezzük majd bevezetni, tehát nem kimaradt úgymond a törvényből. Kell egy átmeneti időszak, hiszen a szakértők egy jó része idős személy, akiknek megfelelő átmeneti időt kell arra biztosítanunk, hogy átálljanak majd erre a változásra.
A képzés területén pedig továbbra is az Igazságügyi Minisztérium biztosítja a képzési lehetőségeket.
A miniszteri gyámság hangzott el még Schiffer úr részéről is.
Itt a befolyásolással kapcsolatban pedig annyit, hogy a hamis szakvélemény készítése jelenleg is bűncselekmény, tehát ha ebben bárki bármilyen formában részt vesz. Azt hiszem, hogy a büntetőjog kellő garanciákat nyújt arra, hogy ez ne fordulhasson elő.
Még egyszer szeretném megköszönni mindenkinek az aktív részvételt. Remélhetőleg, ha szükségesek a módosítások, a későbbiek során azokra is sort tudunk keríteni. Kérem a törvényjavaslat támogatását.
Köszönöm a figyelmet.