A titkos információgyűjtés szabályainak az új büntetőeljárási törvénnyel összefüggő, továbbá a bírósági végrehajtás során a sértettnek megítélt polgári jogi követelések kielégítési sorrendjére vonatkozó rendelkezések módosításáról szóló törvényjavaslat expozéját Völner Pál tartotta meg az Országgyűlés 2017. április 19-i ülésnapján, valamint reagált a vitában elhangzottakra. A beszéd leirata.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház!
Az önök előtt fekvő, a titkos információgyűjtés szabályainak az új büntetőeljárási törvénnyel összefüggő, továbbá a bírósági végrehajtás során a sértettnek megítélt polgári jogi követelések kielégítési sorrendjére vonatkozó rendelkezések módosításáról szóló törvényjavaslat két, egymástól elkülöníthető területtel foglalkozik. Egyrészt a titkos információgyűjtés szabályait kívánja megújítani az új büntetőeljárási kódex tartalmi változásaira tekintettel, másrészt a bűncselekmények sértettjeinek biztosít kedvezőbb pozíciót a megítélt polgári jogi igények végrehajtása során, az ilyen igények hatékonyabb érvényesítése érdekében.
Az új büntetőeljárásról szóló törvény tervezetének általános vitáját 2017. március 8. napján tartotta az Országgyűlés. Ahogy az akkor is elhangzott, az új büntetőeljárásról szóló törvény egyik legjelentősebb újítása, hogy integrálja a bűncselekmények felderítése és bizonyítása érdekében folytatható titkos információgyűjtés szabályait a büntetőeljárási törvénybe, és e különleges nyomozási tevékenységet egyszerű, átlátható és a többi büntetőeljárási rendelkezéssel koherens rendszerbe foglalja.
Az új büntetőeljárásról szóló törvényjavaslat a hatályosnál számos kérdésben részletesebb szabályozást és magasabb fokú garanciákat biztosít. E részletesebb szabályozás célja a hatósági tevékenység átlátható, ellenőrizhető és számonkérhető szabályainak lefektetése. A koncepcionális átalakítás következményeként az új büntetőeljárási törvény elfogadását követően, a nyomozásra jogosult szervekre vonatkozó ágazati törvények alapján nem lesz végezhető valamely konkrét bűncselekményt vizsgáló, bűnüldözési célú titkos információgyűjtés. Ilyen célú tevékenységet kizárólag a büntetőeljárásról szóló törvény alapján, a leplezett eszközökre vonatkozó rendelkezések szerint lehet majd folytatni.
A büntetőeljárási szabályozás átalakítása, az új büntetőeljárási törvényben tervezett reformok mellőzhetetlenné teszik a titkos információgyűjtés végzéséről szóló ágazati törvények módosítását is, így a rendőrségről szóló törvény, a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény, a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló törvény és az ügyészségről szóló törvény módosítását. Tehát csak a most tárgyalt törvényjavaslatban foglalt módosításokkal együtt képes a jogalkotó a kitűzött célok megvalósítását, illetve a szándékaink szerinti hatékonyabb bűnüldözési tevékenység elősegítését támogató normatív környezet kialakítását biztosítani.
A leplezett eszközöknek az új büntetőeljárásról szóló törvényjavaslatban kialakított cél- és eszközrendszerére tekintettel a fentebb említett ágazati törvényekben kizárólag a konkrét bűncselekmény gyanújához nem kapcsolódó titkos információgyűjtés szabályrendszere maradhat. Emellett azonban a titkos információgyűjtést szabályozó egyéb törvények rendelkezéseit az új büntetőeljárási kódex rendelkezéseivel is összhangba kell hozni, ugyanis mindkét adatszerzés mögött azonos elvek húzódnak meg. Rendezni kell tehát a bűnüldözési és az egyéb célból folytatható titkos információgyűjtés kapcsolatát is.
A titkos információgyűjtés szabályozásáról a módosítással érintett két legfontosabb ágazati törvény, a rendőrségről szóló törvény és a NAV-törvény hatályos formájában nagyrészt egyezően rendelkezik, emiatt a két szabályrendszer hiányosságai is azonosak. Koncepcionális jelentőségű zavart okoz például, hogy a titkos információgyűjtés céljai között mindkét törvény olyan feladatokat határoz meg, amelyek a büntetőeljárással átfedést mutatnak, ami az alkalmazás során bizonytalanságot okoz.
Mindkét törvényről egyaránt elmondható, hogy az egyes célok és a titkos információgyűjtést folytató szervek törvényben meghatározott feladatai közötti kapcsolat szabályozottsága nem kellően kidolgozott jelenleg. Különösen igaz ez a rendőrség egyes különleges feladatok ellátása céljából létrehozott szervezeti egységei tekintetében. A jogbiztonság fenntartása és a célhoz kötöttség magasabb garanciális szintre emelése érdekében ezért nélkülözhetetlen egyrészt az egyes szervek feladat-meghatározásának pontosítása, másrészt az egyes célok olyan definiálása, amely megteremti a normatív alapokon álló mérlegelés lehetőségét.
Mindkét törvény esetén megállapítható, hogy a titkos információgyűjtés egyes eszközeire vonatkozó szabályok nem koherensek, az ugyanazon eszközökhöz tartozó rendelkezések a vonatkozó fejezeten belül szétszórva helyezkednek el. Más esetben egyes rendelkezések nem kellően cizelláltak, így például a fedett nyomozók és a titkos információgyűjtés bírói engedélyhez kötött eszközei esetén.
Tisztelt Képviselőtársaim!
Az önök előtt fekvő törvényjavaslat legfontosabb célkitűzése, hogy kijavítsa és magasabb garanciális szintre emelje a titkos információgyűjtés szabályait, amely három főbb pontban foglalható össze. Egyrészt a bűnüldözési célú titkos információgyűjtés elválasztása a más, rendészeti vagy nemzetbiztonsági célú tikos információgyűjtéstől, másrészt az új büntetőeljárásról szóló törvényjavaslatban megfogalmazott normatív rendelkezések átvezetése az ágazati törvényekben, harmadrészt pedig a számtalan helyen meglévő következetlenség felszámolása.
Az ágazati törvényeket érintő módosítások első főbb iránya a titkos információgyűjtés folytatását megalapozó, a törvény által megengedett célokat érintő módosításokban érhető tetten. Ennek megfelelően a javaslatban foglalt módosítások eredményeként a konkrét bűncselekmény felderítése, megszakítása, a bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyon felkutatása, az elkövető elfogása és a bizonyítékok megszerzése mint cél kikerül e törvényekből.
A titkos információgyűjtés ágazati törvényekben meghatározott egyes céljai a javaslat szerint igazodnak a titkos információgyűjtést folytató szervek törvényben meghatározott feladataihoz, egyben az engedélyezés során alkalmazható szempontrendszert is szolgáltatnak.
A titkos információgyűjtésnek az említett törvényekben meghatározott, rendészeti jellegű egyes céljait illetően a javaslat szerinti új rendelkezések a titkos információgyűjtést folytató szervek törvényben meghatározott feladataihoz igazítva immár egyértelműen határozzák meg az egyes célok tartalmát és egyben az engedélyezés során alkalmazható szempontrendszert is szolgáltatnak. Hangsúlyozni kell, hogy a célok tekintetében a javaslat a módosítani kívánt törvényekben jelenleg is meglévő célok következetes, precíz megfogalmazásával és megjelenítésével a normavilágosság követelményének jobban megfelelő szabályozást kíván megvalósítani.
Az előzményekre tekintettel ki kell térni a bűnmegelőzési célból végezhető titkos információgyűjtés lehetőségére, szabályozására. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy azt a hatályos törvényi rendelkezések is tartalmazzák. Tehát a javaslat ebben a körben nem fogalmaz meg teljesen új titkos információgyűjtési célt. E tekintetben a probléma leginkább az a hatályos szabályozásban, hogy hiányzik annak normatív definiálása, hogy mit kell érteni bűnmegelőzés alatt, illetve mit takar az ilyen jellegű titkos információgyűjtő tevékenység. A javaslat ezt a hiányosságot kívánja pótolni.
A javaslat ebben a tekintetben egy lépcsőzetes meghatározási megoldást kíván kialakítani. Erre tekintettel a legáltalánosabb jelleggel a rendőrség mint szervezet feladatai között rögzíti, hogy mit kell általában bűnmegelőzési tevékenység alatt érteni. Ezt az általános feladatmeghatározást követi már kifejezetten a titkos információgyűjtésre vonatkozó normatív szempontrendszer, amely azt rögzíti, hogy milyen feltételek esetén folytatható általában titkos információgyűjtés bűnmegelőzési céllal. Ez a feltételrendszer szűkebb, mint a rendőrség feladatai között megadott általános bűnmegelőzési definíció. Ez a megfogalmazás általában vonatkozik a titkos információgyűjtésre, azaz a nem bírói engedélyhez kötött eszközökre is.
Végül a szabályozás utolsó lépcsője a legsúlyosabb jogkorlátozást megvalósító, bírói engedélyhez kötött eszközök alkalmazására vonatkozik. A javaslat e körben az előzőhöz képest is szűkebb és konkrétabb feltételeket állapít meg a bírói engedélyhez kötött eszközök bűnmegelőzési célú alkalmazásával szemben. Rá kell mutatni, hogy a javaslat ezen rendelkezése kizárólag a szervezett bűnözéssel szembeni fellépés során engedi meg a bírói engedélyhez kötött titkos információgyűjtést bűnmegelőzési céllal. E körben a javaslat szerinti célok szűkültek a korábban megismert tervezetbeli szabályokhoz képest.
A változtatások második csomópontja a koherencia megteremtése az új büntetőeljárásról szóló törvényjavaslatban szabályozott leplezett eszközök rendszerével. Az új büntetőeljárási kódex a leplezett eszközökkel együtt az egyéb célú titkos információgyűjtés szabályozásának alapjait is módosította. Emiatt a javaslat a kétféle adatszerzés során érvényesülő, ugyanolyan jellegű rendelkezések esetében az egységes terminológia kialakítása érdekében a technikai jellegű módosításokat is elvégzi. Az előbbire példa az egyes eszközök és az engedélyezési eljárás szabályainak egységes megfogalmazása.
Végül a titkos információgyűjtéssel kapcsolatos módosítások harmadik tárgykörét a technikai következetlenségek, nyilvánvaló pontatlanságok és észszerűtlen kodifikációs megoldások korrigálása jelenti.
Szeretném hangsúlyozni, hogy a javaslatnak nem célja az ágazati törvényekben a nem bűnüldözési célú titkos információgyűjtés hatályos kereteinek a tartalmi megváltoztatása. A javaslat semmit nem von el és semmit nem változtat az eszközök olyan megkülönböztetésén, amely a jelenleg hatályos törvényekben megtalálható. Nem változik az alapvetően titkos információgyűjtésnek nevezett eszközök két csoportja, az engedélyhez nem kötött eszközök és az engedélyhez kötött eszközök köre. Így mind a lehallgatás, a számítógép vagy a lakás titkos átkutatása és a történtek rögzítése, az elektronikus hírközlési forgalom megfigyelése ezek után is bírói engedélyhez kötött eszköz marad.
Garanciális előrelépés lesz ugyanakkor az ellenőrizhetőség magasabb foka, amellyel kapcsolatban két szabályozási kérdéskört érdemes kiemelni. Az egyik maga a titkos információgyűjtés elrendelése, a másik pedig a titkos eszközök alkalmazása. A javaslat mindkét esetet érintően előrelép, mert míg a hatályos rendőrségi törvényben a bíró mérlegelési szempontjai nincsenek meghatározva, a javaslat kialakítja az elrendeléskor vizsgálandó szempontrendszert. A titkos eszközök alkalmazásának folyamatát illetően pedig megnyílik annak lehetősége, hogy a bíró miután kiadta az engedélyt, bármikor bekérje az iratokat annak ellenőrzésére, hogy az engedélynek megfelelően zajlik-e a titkos tevékenység. Ha pedig a bíró azt tapasztalja, hogy az engedély kereteit túllépik, megállíthatja az általa törvénytelennek tartott titkos információgyűjtés folyamatát.
Komoly garanciális előrelépés az is, hogy a javaslat az engedélyezés határidejére minden rendészeti célhoz arányos, precízen meghatározott időtartamot rendel.
Az adatkezelés területét érintően kiemelendő, hogy a javaslat az egyes célokhoz igazodva pontos időtartamot határoz meg a titkos információgyűjtésből eredő adat megőrzésére.
A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvényt illetően a javaslat a nemzetbiztonsági feladatokat, a nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenységét tartalmilag nem érinti, kizárólag az új büntetőeljárási törvényjavaslatban végrehajtott terminológiai változások átvezetése miatt szükséges módosításokat tartalmazza.
A titkos információgyűjtés szabályain túl a javaslat a bírósági végrehajtásról szóló törvényt is módosítja. A bűncselekmények sértettjeinek a végrehajtási kielégítési sorrendben való előrébb sorolása történik meg azáltal, hogy a javaslat szerint a sértett kártérítési igényének a kielégítése megelőzi az állami igényeket, így például a bűnügyi költség behajtását. Ezzel a jogalkotó egy régóta fennálló, a sértettekre nézve méltánytalannak minősíthető helyzetet kezelne. A javaslat ezen része kifejezetten kapcsolódik az új büntetőeljárási kódex megalkotása során is érvényesített azon kormányzati célkitűzéshez, amely alapján elvárás volt a büntetőeljárás során a sértettekre nézve kedvezőbb jogszabályi környezet kialakítása. Úgy gondolom, kijelenthető, hogy ebben a kérdésben is konszenzus alakult ki a kormány és a pártok között, mindenki egyetért ezzel a jogalkotói célkitűzéssel.
Tisztelt Képviselőtársaim!
Az elhangzottak alapján önök is megbizonyosodhattak arról, hogy a javaslat mind a titkos információgyűjtés, mind a végrehajtási eljárás tekintetében szakmai alapokon nyugszik. Az új szabályok célja a jelenleg ellentmondásokkal terhelt, jogalkalmazási bizonytalanságokkal is jellemezhető jogi szabályozás felülvizsgálata révén precízebb, pontosabb, hatékonyabb eljárást eredményező szabályozás kialakítása.
Kérem önöket, támogassák a javaslatot, hogy az új büntetőeljárásról szóló törvénnyel együtt a büntetőeljárás határterületét képező titkos információgyűjtés is rendezettebbé váljon.
Köszönöm figyelmüket.
***
Köszönöm. Megpróbálok röviden válaszolni, de a kérdésfeltevők egy része távozott már.
Mesterházy Attila képviselőtársamnak volt egy felvetése a strasbourgi ítélettel kapcsolatban. Az ötpártin is tisztáztuk, hogy ezek a kérdéskörök a Be. hatáskörébe tartoznak, hogy hogyan lesz átalakítva az a rendszer a későbbiek során, amiről Répássy képviselőtársam is beszélt. A jogalkotási folyamat nem volt tárgya ennek a törvénycsomagnak, amely kimondottan a Be.-hez igazította ezeket a törvényeket.
Csak megerősíteni tudom, hogy gyanú nélküli lehallgatás természetesen a jövőben sem lesz, mint ahogy eddig sem volt. Azt is csak megerősíteni tudom, ami Staudt képviselőtársam kérdéséhez kapcsolódik: a szabályozás emelkedett garanciális szintjében semmiképpen nem történt semmilyen visszalépés.
Ami nehézséget okozott néhányaknak, akik nem vettek részt az egyeztetéseken: a bűnmegelőzés és az előkészítő nyomozati szakasz elhatárolása a Be. belépésével és az új szabályozással egyértelműen megvalósult. Tehát a megelőzés a rendőrségi törvényben és a NAV-törvényben megmaradt, míg a nyomozás-előkészítő szakasz bekerült a Be. nyomozati szakaszai közé.
Ikotity képviselőtársamnak is voltak felvetései, például a 360 napos korlátozás, ami most belépett. Szeretném megnyugtatni, ha jelen lenne, hogy ezek 90 napos szakaszokból állnak össze, tehát 90 naponként dönthet a bíró ennek a meghosszabbításáról. A 360 nap egy olyan maximum, ami eddig nem létezett a törvényben.
Összességében azt tudom megerősíteni, hogy az előttünk álló törvény lényegében azokat a módosításokat tartalmazza, hogy a büntetőeljárásba beemelt elemek után koherens maradjon a törvény szerkezete, és továbbra is a rendészeti célú, a nemzetbiztonsági, illetve bűnmegelőzési célú megfigyeléseket szabályozza véleményünk szerint garanciálisabb szinten.
Köszönöm a szót, elnök úr.