Völner Pál államtitkár mondta a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény, valamint a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat expozéját, valamint reagált a vitában elhangzottakra az Országgyűlés 2016. november 10-i ülésnapján. Leirat.
Tisztelt Ház! Tisztelt Országgyűlés!
A versenyjog szerepe a tisztességes és szabad verseny, valamint a piaci működés alapvető mechanizmusának és ezáltal végső soron a fogyasztóknak a védelme. A versenyjogi jogsértések jelentőségét mutatja, hogy az Alaptörvényünk is tartalmaz versenyjogi rendelkezést, amikor az M) cikkben rögzíti, hogy Magyarország biztosítja a tisztességes gazdasági verseny feltételeit, fellép az erőfölénnyel való visszaéléssel szemben, és védi a fogyasztók jogait.
A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény, valamint a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény módosítására vonatkozó törvényjavaslat elfogadása alapvetően két célt szolgál. Egyrészt a tagállamok és az Európai Unió versenyjogi rendelkezéseinek megsértésén alapuló kártérítési keresetekre irányadó szabályokról szóló 2014/104/EU irányelv átültetését, másrészt az eljárások gyorsítása, egyszerűsítése érdekében a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló törvénynek a vállalkozások összefonódására vonatkozó szabályainak módosítását a bürokráciacsökkentés jegyében. A törvényjavaslat tartalmazza továbbá a versenytörvény egyes előírásainak a fenti szabályozáshoz kapcsolódó, azokat kiegészítő kisebb módosításait.
A továbbiakban először a törvényjavaslatnak a versenyjogi jogsértésekhez kapcsolódó kártérítési keresetekre vonatkozó szabályozási rendszerének alapvető rendelkezéseit kívánom ismertetni. E körben elsőként fontosnak tartom annak szemléltetését, hogy mit is értünk versenyjogi jogsértés alatt, és miért vált szükségessé az említett kártérítési keresetek kapcsán egységes európai szintű szabályozás kidolgozása.
A legjelentősebb versenyjogi jogsértés a versenykorlátozó megállapodásban történő részvétel, ismertebb nevén kartellezés. Ez utóbbi különösen súlyos, az államháztartást és így közvetetten a magyar embereket leginkább megkárosító formája a közbeszerzési eljárásokban történő versenykorlátozó megállapodások megkötése. De idetartoznak természetesen az ugyanilyen kartellnek minősülő piacfelosztást vagy árrögzítést célzó kartellek is.
A versenyjogi jogsértésekhez kapcsolódó kártérítési keresetek egységes európai szintű szabályozása több szempontból is indokolt volt. Bár a közjogi jogérvényesítés, vagyis a versenyhatóságok eljárása meghatározó szerepet tölt be a versenyjogi jogalkalmazás során, fontos kiemelni, hogy az uniós versenyjogi rendelkezéseknek közvetlen hatálya van a magánjogi jogalanyok közötti jogviszonyokban az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata eredményeként. Ez azt jelenti, hogy ezek a rendelkezések olyan jogokat és kötelezettségeket keletkeztetnek az érintett személyek számára, amely jogokat ők maguk is jogosultak a nemzeti bíróságaik előtt érvényesíteni, a nemzeti bíróságoknak pedig biztosítaniuk kell ezek érvényesülését. A nemzeti bíróságok tehát lényeges szerepet játszanak a versenyjogi szabályok alkalmazása terén például azáltal, hogy kártérítést ítélnek meg a versenyjogi jogsértések sértettjei számára.
Azonban az uniós és a nemzeti versenyjogi jogsértéseken alapuló kártérítési keresetekre vonatkozó tagállami szabályok között korábban jelentős különbségek mutatkoztak. E különbségek egyrészt bizonytalanságot eredményeztek azzal kapcsolatban, hogy a károsult felek milyen feltételekkel gyakorolhatták kártérítéshez való jogukat, másrészt befolyásolták e jog érdemi érvényesülését is. Mivel a károsult felek gyakran a letelepedésük helye szerinti tagállamot választották kártérítési igényük érvényesítésének fórumaként, a nemzeti szabályok közötti eltérések egyenlőtlen feltételekhez vezettek a kártérítési keresetek vonatkozásában. Amellett, hogy a kártérítéshez való uniós jog érvényesítése terén jelentkező eltérések versenyelőnyt biztosíthattak egyes olyan vállalkozások számára, amelyek megsértették az uniós és a tagállami versenyszabályokat, visszatarthattak a letelepedéshez, valamint az áruk értékesítéséhez és szolgáltatások nyújtásához való jog azon tagállamokban történő gyakorlásától is, amelyekben a kártérítésekhez való jog hatékonyabban érvényesíthető. Mivel a tagállamokban alkalmazandó felelősségi rendszerek közötti különbségek hátrányosan befolyásolták a versenyt és a belső piac megfelelő működését is, szükségessé vált egy egységes, európai szintű szabályozás megalkotása.
Az Európai Unió 2014 novemberében fogadta el a 2014/104/EU irányelvet, amelyet megelőzően nem került sor uniós szintű harmonizálásra, csak az Európai Unió Bíróságának esetjoga biztosított iránymutatást a versenyjogi jogsértésekből eredő kártérítési igények érvényesítése tekintetében. Az irányelv elfogadásával ez a helyzet megváltozott, mivel az abban foglalt rendelkezések a lehető legteljesebb módon határozzák meg a versenyjogi jogsértésből eredő kártérítési perekben figyelembe veendő szabályokat.
Összefoglalva elmondható, hogy az irányelv a belső piac megfelelő működése, a jogbiztonság fokozása, valamint a vállalkozásokra és a fogyasztókra vonatkozó kiegyenlítettebb versenyfeltételek biztosítása érdekében tett rendkívül fontos lépésnek tekinthető, amely meghatározza az annak biztosításához szükséges szabályokat, hogy a versenyjogi jogsértés következtében kárt szenvedett személyek a jogsértővel szemben hatékonyan érvényesíthessék az elszenvedett kár teljes megtérítésére vonatkozó jogukat.
Az irányelv megalkotása során kettős cél fogalmazódott meg, egyrészt a versenyjog közjogi – tehát a versenyhatóságok által történő – és magánjogi érvényesítése közötti kölcsönhatás optimalizálása, másrészt annak biztosítása, hogy az uniós versenyjogi szabályok megszegésének sértettjei teljes körű kártérítéshez juthassanak az elszenvedett károkért.
Az európai szintű szabályozás szükségességét követően szeretnék néhány mondatban arra is kitérni, hogy az irányelv átültetése hogyan illeszkedik a magyar jogrendszerbe. Ahogyan arra korábban már utaltam, az Alaptörvényünk M) cikke szerint Magyarország biztosítja a tisztességes gazdasági verseny feltételeit, fellép az erőfölénnyel való visszaéléssel szemben, és védi a fogyasztók jogait. Ezen Alaptörvényben foglalt kötelezettség gyakorlati megvalósulását biztosítja, ezt az alapelvet erősíti az, hogy egyes tisztességtelen piaci magatartásokat követően nemcsak a versenyhatósági eljárás által kerül a tisztességes verseny és ezáltal a piaci egyensúly helyreállításra, hanem a tisztességtelen magatartás folytán kárt szenvedett személyek is könnyebben megfelelő kompenzációhoz juthatnak. A törvényjavaslat részét képező átültetésre került irányelv az e cél eléréséhez szükséges feltételeket biztosítja, valamint elősegíti, hogy az erőfölénnyel való visszaélés és a versenykorlátozó megállapodások, összehangolt magatartások folytán bekövetkezett piaci torzulás negatív következményei könnyebben korrigálhatóvá váljanak.
Kérem, engedjék meg, hogy most röviden bemutassam a törvényjavaslatnak a versenyjogi jogsértésekhez kapcsolódó kártérítési keresetekre irányadó legfontosabb rendelkezéseit, amelyek többsége a versenyjogi kártérítési irányelv átültetését szolgálja.
A törvényjavaslat hatékony védelmet kíván biztosítani a károsultak számára annak érdekében, hogy minél eredményesebben tudjanak fellépni azokkal a vállalkozásokkal szemben, amelyek jogellenes tevékenységük folytán nekik kárt okoztak.
Az irányelvvel összhangban igen széles körben határozza meg a kártérítésre jogosultak körét a törvényjavaslat, mivel a szabályozás szerint mindenkit megillet a kártérítéshez való jog, akinek versenyjogi jogsértéssel kárt okoztak, legyen az akár közvetlen vevő, akár közvetett vevő, azaz olyan személy, aki nem közvetlenül a jogsértőtől, hanem annak közvetlen vevőjétől vagy egy későbbi vevőtől vásárolta meg a jogsértéssel érintett árut.
Megerősítésre került továbbá, hogy a károsult teljes kárának megtérítésére jogosult. Köztudott, hogy a kártérítési keresetek indításának kardinális eleme a bizonyítékhoz való hozzáférés, ahogyan az is, hogy a versenyjogi kártérítési pereket információs aszimmetria jellemzi, ugyanis a kártérítési igény megalapozottságának igazolásához szükséges bizonyítékok gyakran kizárólag az ellenérdekű fél vagy harmadik felek birtokában vannak, és e bizonyítékokat a felperes nem ismerheti meg kellő mértékben, vagy nem fér hozzájuk.
A felperesek igényérvényesítésének megkönnyítése érdekében a törvényjavaslat lehetővé teszi a bíróságok számára, hogy a saját szigorú felügyeletük mellett, a felperes kérelmére elrendeljék meghatározott bizonyítékoknak akár az alperes, akár harmadik felek, többek között hatóságok általi feltárásra kötelezését. Mindez lehetővé teszi a felperesek számára igényük fennállásának valószínűsítését, valamint a kártérítés tényleges elérését. Az egyenlő esélyek biztosítása érdekében ugyanakkor ezt a lehetőséget a kártérítési keresetek alperesei számára is biztosítja a javaslat. Itt ismételten szeretném kiemelni, hogy a törvényjavaslat a versenyjogi jogsértésekkel kapcsolatos kártérítési igények érvényesítését oly módon kívánja megkönnyíteni, hogy eközben a versenyjog közjogi érvényesítése – a jogsértések versenyhatóságok általi feltárása és szankcionálása – se szenvedjen csorbát.
Az engedékenységi programok és az egyezségi eljárások fontos eszközei a versenyjog közjogi érvényesítésének, mivel hozzájárulnak a legsúlyosabb versenyjogi jogsértések felderítéséhez, hatékony eljárás alá vonásához és szankcionálásához.
A vállalkozásokat ugyanakkor visszatarthatja a versenyhatóságokkal történő együttműködéstől az, ha olyan, saját magukra nézve terhelő nyilatkozatokat – mint például engedékenységi nyilatkozatokat vagy egyezségi beadványokat – kellene feltárniuk, amelyek kizárólag a versenyhatóságokkal folytatott együttműködés céljából készültek. Ezen információk feltárása annak kockázatával járna, hogy az együttműködő vállalkozások, illetve vezetőségük a versenyhatóságokkal nem együttműködő többi jogsértőre vonatkozó feltételeknél rosszabb feltételek mellett számíthatnának a polgári vagy büntetőjogi felelősségre vonásra. Tehát az ilyen jellegű szabályozás az engedékenységi programok és egyezségi eljárások hatékony működését veszélyeztetné. Annak biztosítása érdekében, hogy a vállalkozások továbbra is készek legyenek engedékenységi nyilatkozatukkal, illetve egyezségi beadványukkal önkéntesen megkeresni a versenyhatóságokat, az ilyen dokumentumokat a törvényjavaslat kizárja a bizonyítékfeltárás köréből.
Szintén a közjogi jogérvényesítés hatékonyságának előmozdítását szolgálja a törvényjavaslat akkor, amikor egyes bizonyítékokat csak a versenyhatóság eljárásának befejezését követően enged feltárni annak érdekében, hogy az ne veszélyeztesse a versenyhatóság vizsgálati stratégiáját.
Az irányelv további alapvető jelentőségű eleme, hogy biztosítani kívánja, hogy csak a felperesek által ténylegesen elszenvedett kárt kelljen az alperesnek megtéríteni. Ennek érdekében lehetővé teszi a jogsértő számára, hogy a kártérítési igény elleni védekezésként arra hivatkozzon, hogy a ténylegesen bekövetkezett vagyoni veszteséget a felperes továbbhárította a saját vevőire, így a kár valójában nem is nála realizálódott. Az alperes ezen védekezése természetesen nem érinti a közvetett vevők kártérítéshez való jogát. A fentieken túl a törvényjavaslat ösztönzi a versenyjogi kártérítés során a peren kívüli eljárások igénybevételét, így csökkentve a bíróságokra nehezedő ügyterhet. A törvényjavaslat a jogbiztonság érdekében az irányelvben meghatározott szabályokat azoknál a kártérítési kereseteknél is alkalmazni rendeli, amelyek esetében kizárólag a magyar versenyjogi rendelkezések sérelme merül fel. Amennyiben ugyanis eltérő szabályok lennének alkalmazandók az uniós versenyjogi rendelkezések megsértése, valamint a magyar versenyjogi rendelkezések megsértése esetén, az értelemszerűen hátrányosan érintené a felperesek helyzetét, igényük mértékét, és akadályozná a belső piac megfelelő és egységes működését.
Mint már jeleztem, a törvényjavaslat másik fontos eleme a vállalkozások összefonódására irányadó rendelkezések módosítása. Az elmúlt években a Gazdasági Versenyhivatal a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló törvény hatályos összefonódás-engedélyezési rendszerének keretei között jelentős lépéseket tett a vállalkozások engedélyezési eljáráshoz kapcsolódó adminisztratív terheinek csökkentése és az eljárások gyorsítása érdekében. Mindezek eredményeként jelentősen csökkent az átlagos ügyintézési idő. A törvényjavaslat szerinti módosítások legfőbb célja e tendencia további erősítése és támogatása a következők szerint.
Megszüntetésre kerül a fúziós kérelmes eljárás, helyét átveszi az összefonódás-bejelentés és az annak alapján történő hivatalbóli eljárásindítás. Az összefonódás-bejelentést a törvényjavaslat szerint a Gazdasági Versenyhivatalnak haladéktalanul meg kell vizsgálnia. Ha az összefonódás-bejelentésben foglaltak elégségesek annak megállapítására, hogy az összefonódás nyilvánvalóan nem csökkenti jelentősen a versenyt, akkor a Gazdasági Versenyhivatal nem indít eljárást, és erről 8 napon belül hatósági bizonyítvány kiadásával értesíti a bejelentőt, ami alapján az összefonódás minden esetben végrehajtható.
Amennyiben viszont az összefonódás-bejelentés alapján nem nyilvánvaló, hogy az összefonódás nem eredményezi a verseny jelentős csökkenését, vagy az összefonódás-bejelentés alapján az nem dönthető el egyértelműen, akkor a Gazdasági Versenyhivatal 8 napon belül megindítja a versenyfelügyeleti eljárást az összefonódás vizsgálatára. Ha a 8 napos határidőn belül a Gazdasági Versenyhivatal nem intézkedik, a fúzió végrehajtható, a bejelentési díjat pedig vissza kell fizetni. A bejelentési rendszerrel így kiküszöbölhetővé válik a fúziós eljárások kétosztatúsága – vizsgálati, majd versenytanácsi szak –, így a beavatkozást nyilvánvalóan nem igénylő, egyszerűbb ügyekben, hiánytalan bejelentés esetén előfordulhat, hogy a fúzió végrehajtására 8 napot sem kell várni, anélkül, hogy ennek érdekében a Gazdasági Versenyhivatal erőforrásainak felesleges vagy túlzott terhelése lenne szükséges.
Az előzőek szerinti összefonódás-bejelentési rendszerhez kapcsolódó igazgatási szolgáltatási díjak meghatározásakor a törvényjavaslat abból indul ki, hogy ha a bejelentés alapján nem indul versenyfelügyeleti eljárás, akkor a versenytanácsi szakasz elmaradására tekintettel a Gazdasági Versenyhivatalnak a költségei mindenképpen alacsonyabbak lesznek, mint ha a hatályos szabályozás szerint eljárás indulna. Ezért a törvényjavaslat az összefonódás-bejelentés igazgatási szolgáltatási díját az úgynevezett egyszerűsített eljárás jelenlegi 4 millió forintos igazgatási szolgáltatási díjánál lényegesen alacsonyabb összegben, 1 millió forintban határozza meg. Ez a fúzióengedélyezési eljárással járó díjfizetési terheket jelentősen csökkenti.
Versenyfelügyeleti eljárás indítása esetén annak lefolytatása a hatályossal azonos lesz, így az ahhoz kapcsolódó további 3, illetve 15 millió forintos igazgatási szolgáltatási díj a törvényjavaslat szerint összességében nem változik. A hatályos szabályozás szerint egy összefonódás a GVH engedélyének beszerzéséig nem hajtható végre, ha az érintett vállalkozások együttes nettó árbevétele a 15 milliárd forintot meghaladja, és van legalább két olyan érintett vállalkozás, amelynek a nettó árbevétele az 500 millió forintot meghaladja. A törvényjavaslat értelmében a végrehajtási tilalommal is járó bejelentési kötelezettség tekintetében ez utóbbi, jelenleg 500 millió forintos küszöb a duplájára, 1 milliárd forintra emelkedik, ami az e körbe eső tranzakciók számát érdemben csökkenti, és ezáltal az érintett vállalkozások adminisztratív terhei is csökkennek. Az 500 millió forintos küszöbszám emelése ugyanakkor erősítheti azt az egyébként is meglévő problémát, hogy a viszonylag alacsony összesített forgalmú érintett piacokon az előbbi küszöbértéket nem teljesítő összefonódások is járhatnak a verseny jelentős mértékű csökkenésével, különösen erőfölény létrehozása vagy megerősítése révén.
Hasonlóképpen egyre gyakoribb, hogy a jelentős ötletpotenciállal bíró startupokat tőkeerős, nagy piaci erejű vállalkozások vásárolják fel, és miután jellemző, hogy ezeknek a startupoknak még nincs az összefonódás-bejelentési küszöböt elérő árbevétele, ezért az ilyen felvásárlások kívül kerülhetnek a versenyhatóság látómezején, noha ezeken a gyorsan változó piacokon egy-egy ilyen felvásárlás hosszú távon is érdemben tudja befolyásolni a verseny körülményeit. Ezért a Gazdasági Versenyhivatal a végrehajtási tilalommal is járó bejelentési küszöbszám emelésével együtt egy új jogosultságot is kap, ami alapján a fenti küszöbszámokat el nem érő összefonódásokat is vizsgálhatja, ha az érintett vállalkozások nettó árbevétele együttesen az 5 milliárd forintot meghaladja, és nem nyilvánvaló, hogy az összefonódás nem csökkenti jelentős mértékben a versenyt. A jogbiztonság és a normavilágosság érdekében az érintett vállalkozásoknak az ilyen összefonódásokat is be kell jelenteni, ugyanakkor az ilyen esetekben a tranzakció végrehajtását a törvény nem tiltja – ez a versenyhatóság esetleges beavatkozását azonban nem zárja ki. Ezzel is összefüggésben - szintén a jogbiztonság érdekében – a javaslat szerint az ilyen összefonódások esetén az eljárás megindítására – szemben az általánosan érvényesülő 5 évvel – legfeljebb az összefonódás végrehajtásától számított 6 hónapon belül biztosít a törvényjavaslat lehetőséget.
Végül a fentebb már említett engedékenységi politika, illetve egyezségi eljárások eredményesebbé tétele érdekében a javaslat szerint azon vállalkozások, akik elismerik a GVH előtt folyó eljárásaikban a jogsértést, és lemondanak a bíróság előtti jogorvoslat jogáról, a korábbi 10 százalék helyett 30 százalékig terjedő bírságcsökkentésben részesülhetnek majd. Továbbá a viszonteladási árrögzítést tartalmazó úgynevezett vertikális – azaz nem versenytársak közötti – megállapodásokra is benyújthatnak a vállalkozások akár teljes bírságelengedést vagy 50 százalékig terjedő bírságcsökkentést eredményező engedékenységi kérelmet. Ezzel együtt az ilyen korlátozások is olyannak minősülnek majd a jövőben, ami a részt vevő vállalkozások piaci részesedésének csekély mértékétől függetlenül szankcionálható.
Tisztelt Ház!
Az előzőekben ismertetett törvényjavaslat elfogadása szükséges ahhoz, hogy Magyarország eleget tegyen a versenyjogi kártérítési irányelv átültetésére vonatkozó kötelezettségének, illetve a vállalkozások adminisztratív terheit csökkentő, ezáltal a bürokráciacsökkentést elősegítő fúziós szabályok hatálybalépéséhez. A törvényjavaslat elfogadásával biztosítható az is, hogy a kártérítési keresetek a károsultak érdekeinek figyelembevételével egy hatékony és mindenki számára elérhető igényérvényesítési eszközzé váljanak, amely számos garanciális rendelkezést épít be a hatályos jogszabályok közé. Kérem ezért, hogy a törvényjavaslatot annak megvitatását követően, a szavazás során egyetértésükkel támogatni szíveskedjenek.
Köszönöm a figyelmet.
***
Köszönöm képviselőtársaim aktivitását a vezérszónoki felszólalások során, bár sok minden olyat is hallhattunk, ami nem az előterjesztés tárgya, ezt képviselő úr is említette. Nyilvánvaló, hogy ezeknek a taglalását, a mindenre való kitérést nem lehet a mai vita keretei között lefolytatni.
Szakács László képviselőtársam tett olyan kifogásokat, hogy az állam bizonyos piaci területeken, például az energiaszektorban fokozott szerepvállalást tanúsít, illetve a versenyhivatali eljárások korlátozás alá kerülnek. Valamennyien tudjuk, hogy ez a fokozott szerepvállalás, ellentétben a megelőző időszak privatizációival, éppen az állam felelősségvállalását tükrözi, a fogyasztók és a piac szabályozottsága érdekében vállal nagyobb szerepet az állam.
Ami az árakat illeti, valamennyien emlékszünk a korábbi években lefolytatott vitákra, amikor a rezsicsökkentés témája volt folyamatosan napirenden. Akkor az MSZP kezdeti álláspontja még nem az volt, hogy ezeket a lépéseket meg lehetne tenni, hanem éppenséggel aggódott a szolgáltatók sanyarú sorsáért. Kicsit érdekes most az a felvetés, amikor azzal vádolják az állami szereplőket, résztvevőket, hogy nem a fogyasztók érdekében járnának el, hiszen a 20 százalékos energiaár-csökkenés, ami az elmúlt évek eredménye, kétségtelenül a kormányzathoz köthető, ezt bármennyire is vitatja az MSZP.
Ami a Népszabadság sorsát illeti, szintén felmerült, valamennyien tudjuk, hogy az MSZP pártalapítványa értékesítette a tulajdonrészét. Ezek után a rideg piaci körülmények közé került a Népszabadság, ahol kiderült, hogy nem lehet 5-6 milliárdos veszteséget felhalmozni tízéves működés során. És ilyen értelemben ez már nem is piacképes. Tehát valószínűleg a tulajdonos azért oldotta meg ezt a kérdést ily módon, hogy egy olyan csomagot tudjon eladni, ami talán utána életképes és működőképes. Az MSZP szégyellje magát, mert az MSZP adta el a tulajdonrészét, és ezzel kivégezte ezt. Ha annyira közel állt önökhöz, akkor miért szabadultak meg tőle? Azt hiszik önök, hogy a kormánynak kell eltartani az MSZP lapjait? Hát, számolják össze, minden nyilvános gyakorlatilag! De azt hiszem, ez sem a mai előterjesztés tárgya, csak megemlítettem, hogy ne maradjon elvarratlan ez a szál.
Köszönöm, hogy a képviselő úrral tegeződhetek mint képviselőtársammal, de azért szerintem a parlamentben azon elhangzott szavak alapján ennyi választ mindenképpen megengedhet a kormány képviselője is magának, miután csak a tényeket közöltem. Lehet, hogy ez fáj önöknek.
Ami a versenyhivatali eljárást illeti, valóban egyfajta kiszélesítésről is beszélhetünk, hiszen nem 15 milliárd, hanem 5 milliárd fölötti értékhatár esetén is mód nyílik ezekre az eljárásokra.
Ami a kormány és a Versenyhivatal viszonyát illeti, ott pedig tudjuk, hogy a Gazdasági Versenyhivatal jogszabályi keretek között jár el és nem kormányutasításra. Tehát a jogszabályok határozzák meg azt, hogy el kell járnia vagy nem, és azt milyen feltételek mentén és milyen következményekkel folytatja le.
Az egyéb említett történetek, mint a trafik- vagy a koncessziós ügyek témája, ezeket nyilván nem lehet e törvényjavaslat keretei között tárgyalni. A föld – mint egy korlátozott eszköz, amely a gazdák részére került értékesítésre –, az állami földtulajdon pedig egy nagyon pozitív dolog, hiszen nem külföldi kézbe, nem cégek kezébe került, ami a korábbi időszak gyakorlata volt.
A stratégiai megállapodások mennyiben érintenék a versenykorlátozást? Lehet, hogy képviselő úr még nem olvasott ilyet. Gyakorlatilag ezek szándéknyilatkozatok, hogy a felek együttműködnek. Olyanfajta tartalmuk, ami bármiben korlátozná a versenyt vagy a piacot, nincs.
Ami pedig a bankokkal való kapcsolatát illeti a kormánynak, megint csak azt mondom, nézzük meg az elmúlt évek történéseit. A bankok elszámoltatását, az adósoknak visszajuttatott, tisztességtelenül felszámolt összegnek a visszatérítését, mind-mind azt tanúsítja, hogy éppenséggel fordítva zajlottak le ezek a folyamatok, mint ahogy önök felvetették.
Köszönöm szépen mindenesetre a képviselő urak aktivitását, és kérem a törvényjavaslat támogatását.
Köszönöm.