A Paksi Atomerőmű kapacitásának fenntartásával kapcsolatos beruházásról, valamint az ezzel kapcsolatos egyes törvények módosításáról szóló 2015. évi VII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat előterjesztői expozéját Völner Pál államtitkár mondta el, valamint reagált az általános vitában elhangzottakra az Országgyűlés 2016. március 17-i ülésnapján. A beszéd és a válasz leirata.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház!
Az előttünk fekvő törvényjavaslatnak egyetlen célja van, az úgynevezett Paks II.-törvény sokszor vitatott 5. §-ának módosítása.
A Paks II.-törvényt annak 2015. március 19-i hatálybalépését követően több támadás érte, támadták jobbról, támadták balról. A támadások politikai okait most nem tisztem felmutatni, de a támadások mögött egy fontos jogi szempont is volt, és ez az a kérdés, amiért ma itt vagyunk: elsődlegesen abból a meggyőződésből ellenezték a törvényt, hogy annak 5. §-a állításuk szerint nem áll összhangban az Alaptörvény VI. cikkével és az információs önrendelkezési jogról és információszabadságról szóló törvény 27. § (2) bekezdésével. Egyes országgyűlési képviselők és civil szervezetek az Alkotmánybírósághoz is fordultak.
Az Európai Bizottság 2015 novemberében az EU-piloteljárás keretében megkeresést intézett a magyar kormányhoz a Paksi Atomerőmű bővítésével kapcsolatos adatok titkosítása tárgyában. A Bizottság kifogásolta a törvény 5. §-ában foglalt rendelkezést arra hivatkozva, hogy e paragrafus ellentétes lehet a környezeti információkhoz való nyilvános hozzáférésről és a 90/2013/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2003/4/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv - a továbbiakban irányelv - rendelkezéseivel, különösen az irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében foglalt előírásokkal. A Bizottság szerint a kérdéses paragrafus 30 évre korlátozza, mégpedig ex lege a megkötött szerződésekben foglalt üzleti és műszaki adatok, az előkészítéssel, megkötéssel kapcsolatos üzleti és műszaki adatok, valamint az ezekkel összefüggő döntések megalapozását szolgáló adatok megismerhetőségét, minden mérlegelés nélkül. A kormány nevében az igazságügyi miniszter válaszolt. Érvelésünk az volt, hogy a magyar szabályozás maradéktalanul megfelel az irányelvben, illetve annak alkalmazására az Európai Unió Bírósága által hozott ítéletekben támasztott követelményeknek, ugyanis kötelező jelleggel előírta a mérlegelést.
A Paks II.-törvény 5. §-a az adatfajták konkrét meghatározásával, az infotörvényben meghatározott speciális célok közül a nemzetbiztonsági érdekre, illetve a szellemi tulajdonhoz fűződő jogra tekintettel rendeli el a közérdekű adatok megismerésének korlátozását. A törvény kizárólag a szerződéses adatok tekintetében, azon belül is két adatfajta, üzleti és műszaki adatok körében engedi meg az információhoz való hozzáférésnek az infotörvény alapján történő korlátozását, azaz közérdekű adatként történő megismerése kikényszeríthetőségének korlátozását.
Az Európai Bizottságnak adott válaszunkban azonban hangsúlyoztuk, a magyar kormány kész arra, hogy az értelmezés és alkalmazás megkönnyítése céljából módosítsa a vitatott rendelkezést, amely így egyértelműbbé tenné, hogy a törvény 5. §-át együtt kell értelmezni mind az infotörvény közérdekűadat-igénylésre vonatkozó III. fejezetével, mind pedig az egyéb ágazati törvényekkel. Az Európai Bizottság válaszában pedig azt jelezte, hogy a módosítás megfelelő volna a 2003/4/EK irányelv vonatkozó követelményének való megfelelés biztosításához.
A fentiekre tekintettel a kormány elkészítette és benyújtotta a Paks II.-törvény 5. §-ának módosítását. A közérdekű adatokhoz való hozzáférés korlátozásával szemben formai, alkotmányossági követelmény, hogy a korlátozásra kizárólag törvényben meghatározott eljárás eredményeként kerüljön sor. Tartalmi követelmény pedig, hogy a közérdekű adatokhoz való hozzáférés korlátozása szükséges és a korlátozással elérni kívánt célhoz képest arányos legyen. Emellett az alapjog érvényesülése érdekében biztosítani kell a nyilvánosságkorlátozás feletti érdemi és hatékony bírói jogorvoslati lehetőséget, melynek a formai kritériumok vizsgálatán túlmenően ki kell terjednie a nyilvánosságkorlátozás indokoltságának tartalmi vizsgálatára. Álláspontunk szerint a támadott szabályozás a követelményeknek megfelel, mivel a korlátozás korántsem terjed ki a beruházással kapcsolatos valamennyi adatra, ellenkezőleg, a korlátozás alá eső adatok köre több szempontból szűkre szabott. Nem vonatkozik a korlátozás mindazon adatkörre, amely kívül esik a Paks-törvény 5. §-ának szabályozási körén, így azokra az adatokra sem, amelyek akár közérdekből nyilvános adatkörbe, akár más ágazati törvény nyilvánosságra vonatkozó szabályozása alapján egyébként megismerhetőek vagy egyébként a minősített adatok körébe tartoznak.
A korlátozás a fenti adatkörbe eső adatok közül is csak a közérdekű adatok megismerésére vonatkozik. Ennek megfelelően minden olyan adat, amelynek nyilvánosságát más törvény közérdekből nyilvános adatként biztosítja, nem tartozik a Paks II.-törvény hatálya alá, így többek között az állami vagyonról szóló törvény szerinti, az állami vagyonnal való gazdálkodásra s az azzal való rendelkezésre vonatkozó közérdekű adatnak nem minősülő adat sem.
Ezek az adatok a közérdekből nyilvános adatok megismerésére vonatkozó általános szabályok szerint megismerhetőek. Az információszabadság érvényesülését törvényi szinten elsősorban az infotörvény garantálja. A törvény a „közérdekű adat megismerése iránti igény” elnevezésű eljárása révén biztosítja azt, hogy a közérdekű adatok megismeréséhez való alapjogát mindenki végső soron bíróság előtt is érvényesíteni tudja. Az infotörvény lehetővé teszi a közérdekű és közérdekből nyilvános adatok megismerése iránti igény elutasításának bírói felülvizsgálatát. Ha az adatkezelő elutasította a kérelmet, a kérelmező e döntés ellen bírósághoz fordulhat. A bíróság vizsgálja a megtagadás jogszerűségét és a megtagadás indokait, amit az adatkezelőnek kell bizonyítania.
A Paks II.-törvény nem tér el ezektől a követelményektől, azok érvényesülésének kereteit az infotörvény általános szabályaira figyelemmel biztosítja. Ennek megfelelően a Paks II.-törvény 5. §-a alapján történő adatigénylés a következőképpen modellezhető.
1. Az adatigénylő közérdekű adatigényléssel fordul az adatgazdához.
2. Az adatgazda megvizsgálja, hogy a Paks II.-törvény 5. §-a alá eső adatról van-e szó, ennek keretében elsőként a megismerni kívánt adat besorolhatóságát vizsgálja: a megvalósíthatósági megállapodásokban és a beruházással összefüggésben az egyezmény 3. cikk 1. pontja szerinti orosz kijelölt szervezet és annak alvállalkozói, valamint az egyezmény 3. cikk 2. pontja szerinti magyar kijelölt szervezet és alvállalkozói által kötött szerződésekben foglalt üzleti és műszaki adatokról van-e szó, illetve a megvalósítási megállapodások, a szerződések és az egyezmény előkészítésével, megkötésével kapcsolatos üzleti és műszaki adatról van-e szó, vagy az ezekkel összefüggő döntések megalapozását szolgáló adatokról van-e szó.
3. Ha nem tartoznak e körbe a kért adatok - ha például közérdekből nyilvános adat -, akkor teljesíti a kért adatigénylést.
4. Ha a Paks II.-törvény 5. §-ának hatálya alá tartozó adatfajtáról van szó, akkor az adatgazda megvizsgálja, hogy fennállnak-e az infotörvény 27. §-ának (2) bekezdés b) vagy h) pontjában foglalt korlátozások: nemzetbiztonsági érdek, illetve a szellemi tulajdonhoz fűződő joghoz fűződő érdek. Ha fennállnak a fenti érdekek, akkor a Paks II.-törvény 5. §-a alapján nem mérlegelhet tovább, és meg kell tagadnia annak nyilvánosságra hozatalát. Ha nem állnak fenn ezek az érdekek, akkor az adatigénylő rendelkezésére bocsátja a kért adatot.
5. Ha az adatgazda a Paks II.-törvényre hivatkozással az adat megismerhetőségét megtagadja, akkor az adatigénylő az infotörvény 31. §-a szerinti bírósági jogorvoslattal élhet.
6. A bírósági jogorvoslat során a bíróság vizsgálhatja azt, hogy az adatkezelő besorolása megfelelő volt-e, a kért adat a Paks II.-törvényben foglalt adatkörbe tartozik-e, illetve azt is, hogy a megtagadás jogalapja, a nemzetbiztonsági vagy szellemi tulajdonhoz fűződő jogot érintő érdek vagy érdekek valóban fennálltak-e.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház!
Az előttünk fekvő törvénymódosítás éppen ezt a logikát fogalmazza meg a korábbinál tisztábban, a jogalkalmazók számára is egyértelműbben. A módosított törvényhely szövegéből - amelyhez nem csupán az Európai Bizottság, hanem a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság egyetértését is megkaptuk - kitűnik, hogy az adatot kezelő, közfeladatot ellátó szerv a közérdekű adatigénylés során vagy megtagadása esetén köteles mérlegelni, hogy az igényelt műszaki és üzleti adatok megismerése nemzetbiztonsági, illetve szellemi tulajdonhoz fűződő érdeket sért-e. A módosított 5. § egyértelműbbé teszi, hogy ezt együtt kell értelmezni mind az infotörvény közérdekű adatigénylésre vonatkozó III. fejezetével, mind pedig más ágazati törvénnyel.
Bízom benne, hogy a széles körű, szakmai alapokon nyugvó tervezet tartalmával önök is egyetértenek. Kérem ezért a tisztelt Házat, hogy az elmondott indokok alapján a törvényjavaslatot tárgyalja meg, majd ezt követően fogadja el.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
***
Bárándy képviselő úr kezdte a felszólalásokat, gyakorlatilag nagyon sok mindenről beszélt; nemcsak arról, ami itt az előterjesztés tárgya, hanem többek között bűncselekményekről is, bár nem követte el azt a hibát, amit délelőtt, hogy Hiszékeny képviselőtársával együtt ült volna a padsorokban, vagy éppen nem idézte fel Simon Gábor itteni ténykedését, aki az éhségmenetből egyenesen a milliomosok táborába lépett, amikor lelepleződtek külföldi számlái. De tény, hogy az előterjesztésről is ejtett néhány szót.
Megértem a szocialisták aggodalmát, amikor adatkezelésről van szó, adatok nyilvánosságáról, hiszen Józsa képviselő úrnak is a 6,6 milliárdos kis üzlete csak azután derült ki, miután a kormányváltás megtörtént (Korózs Lajos: Ez nem igaz!), és gyakorlatilag bemutatásra kerültek azok a szerződések (Korózs Lajos: Ez nem igaz!), amelyek igazolták, hogy ennyi pénzt mentettek ki Paksról. (Korózs Lajos: Ez nem igaz!) A sajtót tessék megnézni! (Közbeszólások.) Én 2010 előtti sajtóközleményekben (Az elnök csenget.) nem találkoztam ilyen jellegű bejelentésekkel.
Mondom, sok mindenről beszéltünk, de hogy az alapdolgokról is essék szó, Kepli Lajos képviselőtársammal értek egyet: valóban, itt egy szövegpontosítás történt, tehát nem lett szigorúbb, nem lett nyitottabb a törvény, hanem gyakorlatilag beemelésre került egyértelműen az, hogy az infotörvényben, a szellemi tulajdonról szóló törvényben hogyan hangzanak el azok a szabályozási keretek, amelyek a jövőben Paks II.-törvénynek ezt a rendelkezését értelmezhetővé teszik.
Tehát visszatérve az adatokra, a közérdekű adatokra, például maga a környezetvédelmi hatóság a honlapján már olyan adatokat nyilvánosságra hozott, amelyeket a környezet védelméről szóló törvény megkívánt, és ezek fokozatosan majd az építkezés során nyilvánosságra fognak kerülni.
A másik része a közérdekű adatok fogalma. Ha valaki ezt egy korlátlan és beláthatatlan alapjognak tekinti, akkor az szerintem nincs tisztában azzal, hogy egy állam hogyan működik, vagy hogyan tudja megvédeni a polgárait, hogyan tudja megvédeni a saját gazdaságát, tehát igenis kellenek ezek a korlátozások. Elhangzott a 30 év. Az MSZP által alkotott törvényben is 30 éves titkosítási idő állt rendelkezésre, tehát ne mint egy újdonságra hivatkozzanak erre a tényre, hiszen az ilyen kiemelt beruházásoknál, kiemelt nemzetbiztonsági kérdésekben ez egy igenis alkalmazott és alkalmazható szabály.
Ami az Európában folyó többi atomerőmű működését, építését illeti, ott ugyanolyan nemzetbiztonsági szempontok játszanak szerepet, tehát ez nemcsak Magyarországon unikum, és nem a gonosz kormány ármánykodása, hogy az ellenzék kutakodását gátolja. Gúr Nándor képviselőtársam említette, milyen sérelmes, hogy a Gazdasági bizottság, az ott lévő tagok sem tudnak minden adatot megismerni. Tény, hogy nem tudnak házalni ezekkel az adatokkal, mert csak olyan mélységben kell a képviselők elé tárni ezeket, ami a döntéshozatalhoz szükséges. A szellemi tulajdont érintő vagy éppen a nemzetbiztonsági kérdéseknek az olyan mélységét elérő kérdéseket tényleg nem kell egy nem illetékes bizottságnak megtárgyalnia.
Ikotity István képviselő úr hivatkozott arra, hogy itt Brüsszel megvédte volna a magyar állampolgárokat. Azt hiszem, az expozéban elég világosan elmondtam, hogy valóban volt szövegegyeztetés Brüsszellel, de éppen hogy nem az volt, hogy Brüsszel írt volna elő számunkra bármit is, hanem találtunk egy olyan formulát, amely a korábbi szabályozást az ő számukra is közérthetően tudta megfogalmazni.
Ha a végső érvet akarnám elmondani az egészről, amit már korábban az igazságügyi miniszter úr is mondott, amikor ez a vitatéma felmerült, akkor végső soron ezekben a kérdésekben a bíróság dönt, tehát igenis van egy független fórum, amely meg tudja állapítani azt, hogy az adatkezelő túlterjeszkedett-e azokon a lehetőségeken, amelyeket a jogszabályok biztosítanak a számára, vagy pedig sem.
Ikotity képviselő úrnak volt még egy aggálya vagy akár Kepli képviselő úrnak, hogy a beruházásnál elmaradnának olyan biztonságtechnikai részek, amelyek veszélyeztetnék a környezetet vagy a Magyarországon élőket. Valamennyi hatályos magyar jogszabályi előírás, nemzetközi egyezmény vonatkozik erre az atomerőműre is, tehát ezek a jogi keretek adottak a szerződés megismerése nélkül is, ezektől eltérni nem lehet, az illetékes hatóságok ezek alapján járnak el. Úgyhogy szerintem ez megnyugtatóan rendezi a jövőre nézve is ezt a kérdést.
Még egy dolgot szeretnék pontosítani. Bárándy képviselő úr említette, hogy az Igazságügyi Minisztérium ismét itt van ezzel az előterjesztéssel. Ez az előterjesztés eredetileg a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium előterjesztése volt mint az energiaügyekért felelős minisztériumé, tehát ezt a részét bár felvállalnám, de az adatok pontosítása végett csak rögzíteném, hogy pontosabban bánjunk a tényekkel.
Köszönöm szépen, ennyivel szerettem volna kiegészíteni a hozzászólások kapcsán.