A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény és egyes igazságügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat expozéját Völner Pál államtitkár mondta el, valamint reagált a vitában elhangzottakra az Országgyűlésben 2017. szeptember 19-én. Leirat.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés!
Az önök előtt fekvő tárgyi törvényjavaslatban szereplő módosítások két kérdéskörben kívánják a közjegyzői tevékenységre vonatkozó szabályozás egyes pontjait megújítani. Egyrészről, mivel az Európai Unió Bírósága a közjegyzői hivatás gyakorlásának állampolgársági feltételhez való kötését a letelepedés szabadságára vonatkozó uniós előírások megszegésének minősítette – nemcsak Magyarország, hanem korábban számos más tagállam esetén is –, a törvényjavaslat a bíróság 2017. február 1-jén kihirdetett ítéletének való megfelelést szolgálja.
Másodsorban az egyéb módosítási javaslatok a végrendeletek országos nyilvántartása adattartalmának kiegészítését célozzák annak érdekében, hogy a közjegyző egyetlen nyilvántartásból tudakozódhasson aziránt, hogy az örökhagyó tett-e végintézkedést akár közjegyző, akár ügyvéd előtt.
A két szabályozási tárgykörben a törvényjavaslattal az egyes törvények módosítása útján elérni kívánt célt a következők szerint foglalom össze önöknek. Az Európai Bizottság, más tagállami eljárásokat követően, 2006-ban indított kötelezettségszegési eljárást Magyarország ellen, mert jogrendszerében a közjegyzői hivatás gyakorlása állampolgársági feltételhez van kötve. A Bizottság álláspontja szerint az állampolgársági feltétel előírása olyan, az uniós joggal ellentétes, állampolgárságon alapuló megkülönböztetést jelent, amely nem tartozik az Európai Unió működéséről szóló szerződés 51. cikkének hatálya alá, amely a közhatalom gyakorlásához tartósan vagy időlegesen kapcsolódó tevékenységek, így a közhatalom gyakorlásában való részvétel tekintetében kivételt enged az állampolgárságon alapuló megkülönböztetés tilalma alól.
A korábbi eljárások a régi tagállamokat, Németországot, Ausztriát, Belgiumot, Franciaországot, Görögországot és Luxemburgot, illetve Hollandiát érintették, amely tagállamok ellen a Bizottság 2008 tavaszán keresetet indított az Európai Unió Bírósága előtt. Magyarország beavatkozóként vett részt a bírósági eljárásokban, amelyekben kifejtette, hogy a tagállamokban a közjegyzői tevékenységek a közhatalom-gyakorlás körébe tartoznak, így az állampolgársági követelmény, az uniós joggal összhangban, hatályban tartható az egyes nemzeti jogrendszerekben.
2011-ben kihirdetett ítéleteiben a bíróság arra jutott, hogy a közjegyzői hivatás gyakorlására vonatkozóan a tagállamok jogában előírt állampolgársági feltétel állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetésnek minősül. A bíróság ezen tagállamok tekintetében vizsgált közjegyzői tevékenységek közül egyet sem minősített közhatalminak, így egyetlen esetben sem vizsgálta az állampolgársági feltétel fenntarthatóságát olyan közjegyzők esetén, akik közhatalmi és nem közhatalmi hatásköröket egyaránt gyakorolnak. A bíróság ítélete nyomán az érintett tagállamok változtattak a szabályozásukon, és megszüntették a közjegyzőkre vonatkozó állampolgársági feltételt.
Magyarország ellen a Bizottság által indított eljárásban az Európai Unió Bírósága 2017. február 1-jén hirdetett ítéletet, amelyben elmarasztalta Magyarországot. A bíróság ítéletében megállapította, hogy Magyarország, mivel a közjegyzői hivatás gyakorlását állampolgársági feltételhez kötötte, nem teljesítette az Európai Unió működéséről szóló szerződésnek a letelepedés szabadságára vonatkozó, 49. cikkéből eredő kötelezettségeit. Ezen ítéletben foglaltak végrehajtását kívánja az előterjesztő a közjegyzőkről szóló törvény egyes rendelkezéseinek módosításával biztosítani.
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 49. cikke értelmében a letelepedés szabadságára vonatkozó egyenlő feltételeket az uniós tagállamok, az Unión kívüli EGT-államok és Svájc állampolgárai számára kell biztosítania a hazai szabályozásnak. Ennek megfelelően a törvényjavaslat a magyar állampolgársági kritérium helyett ezen államok állampolgárságát írja elő a közjegyzővé történő kinevezés feltételeként.
A bíróság ítéletének való megfelelés érdekében tehát módosítani szükséges a közjegyzővé történő kinevezés feltételeit. A törvényjavaslat a hatályos feltételrendszert részben újraszabályozza. Eltörli a közjegyzővé történő kinevezésnek, továbbá a nem közjegyző, közjegyzőhelyettes vagy közjegyzőjelölt természetes személy közjegyzői iroda tagjává való válásának feltételeként előírt magyar állampolgársági kritériumot. Meghagyja azonban a közjegyzői hivatás gyakorlásának feltételeként garanciális jelleggel a közügyektől eltiltás hatálya alóli mentességet, valamint a cselekvőképességet érintő gondnokságot és támogatott döntéshozatalt érintő kizáró rendelkezést.
A törvényjavaslat a közjegyzői tevékenység ellátásához szükséges nyelvi és szakmai képesítési feltételek előírásával kívánja továbbra is biztosítani azt a nyelvi és szakmai felkészültséget, amely hagyományosan a közjegyzői hivatás gyakorlásának feltétele. Ennek érdekében a szakmai képesítések terén, a 2018. július l-jét követően meghirdetett pályázatok vonatkozásában előírja a közjegyzővé történő kinevezés feltételeként a közjegyzői vizsga eredményes letételét, valamint olyan okleveles jogász szakképzettséget, amely a külön jogszabályban szabályozott jogi szakvizsga előfeltételének megfelel.
A közjegyzői hivatás gyakorlásának nem magyar állampolgárok részére történő megnyitása mellett szükségszerű a nyelvi jogosítványra és a nyelvismeretre vonatkozó rendelkezések módosítása. Ennek megfelelően a törvényjavaslat előírja a magyar nyelvnek az eljárás lefolytatásához szükséges mértékű ismeretét, amely nélkülözhetetlen a közjegyző oldaláról az eljárások lefolytatásához. Ennek megfelelő szintű ismeretéről a pályáztatás során, a pályázó személyes meghallgatása keretében, a pályázatot meghirdető területi kamara elnöksége győződik meg. A közjegyző és a közjegyzőhelyettes nyelvi jogosítványának vonatkozásában pedig a törvényjavaslat egyértelművé teszi, hogy a törvény alkalmazásában idegen nyelv az eljárás nyelvétől eltérő nyelv.
Az Európai Unió Bíróságának ítéletéből eredő jogalkotási feladat mellett a törvényjavaslat előkészítése során az igazságügyi tárca elvégezte a végrendeletek országos nyilvántartására vonatkozó jogszabályi környezet felülvizsgálatát is. E nyilvántartás célja, hogy a hagyatéki eljárást lefolytató közjegyzők az örökhagyó végakaratáról annak érvényre juttatása érdekében tájékozódhassanak. A végintézkedésre jogosult személyek szabadon választhatják meg, hogy milyen formában, közvégrendeletben vagy írásbeli magánvégrendeletben kívánnak a vagyonukról vagy annak egy részéről haláluk esetére rendelkezni.
Ennek során lehetőségük van arra is, hogy akár közjegyzőhöz, akár ügyvédhez forduljanak, ha ehhez jogi közreműködésre van szükségük. Az ügyvéd által készített vagy ügyvédnél letétbe helyezett végrendeletekre a Magyar Ügyvédi Kamara is működtet egy nyilvántartást, a központi végrendeleti nyilvántartást. A favor testamenti elvének érvényesülése ugyanakkor megköveteli, hogy a közjegyzők hatékonyan tájékozódhassanak az örökhagyó végakaratáról. Ennek érdekében a törvényjavaslat a végrendeletek országos nyilvántartása adattartalmának kiegészítését célozza a központi végrendeleti nyilvántartásában szereplő adatok átadásához szükséges szabályok megteremtésével.
Így a törvényjavaslat előírja, hogy a Magyar Ügyvédi Kamara egyszeri adatszolgáltatás formájában továbbítsa a Magyar Ügyvédi Kamara irattárában elhelyezett és a központi végrendeleti nyilvántartásba bevezetett végintézkedések adatait a végrendeletek országos nyilvántartását működtető Magyar Országos Közjegyzői Kamara részére. Ezáltal a jövőben a közjegyzők számára a végrendeletek országos nyilvántartásában való egyszeri lekérdezés elérhetővé teszi a jogi közreműködő igénybevételével készült vagy letétbe helyezett végintézkedések adatainak elérését anélkül, hogy a Magyar Ügyvédi Kamara felé külön megkeresést kellene előterjeszteni. Ez a jogszabályi megoldás biztosítja azt is, hogy a más-más rendeltetésű nyilvántartások összekapcsolása nélkül is megvalósuljon a végrendeletek országos nyilvántartása adattartalmának kiegészítése.
A hagyatéki eljárásról szóló törvény átmeneti rendelkezései között rendezi a törvényjavaslat azoknak az ügyvéd által készített vagy letétbe vett és az ügyvéd iratai között őrzött végintézkedéseknek a sorsát is, amelyeket az ügyvéd a végrendeletek országos nyilvántartása felé bejelentett, azonban a Magyar Ügyvédi Kamara irattárába nem továbbított. A végintézkedések fellelhetőségéhez fűződő érdek azt diktálja, hogy az ügyvédek ezeket a végintézkedéseket is biztonságos őrzés és kezelés céljából a Magyar Ügyvédi Kamara irattárában helyezzék el.
A törvényjavaslathoz kapcsolódóan módosulni fog a végrendeletek országos nyilvántartásáról szóló IRM-rendelet is annak érdekében, hogy az ügyvédnek végrendelet készítésére vagy letétbe vételére szóló megbízása a végrendeletek országos nyilvántartásába való adatszolgáltatáshoz szükséges hozzájárulást is tartalmazza, ily módon biztosítva a végrendeletek országos nyilvántartásának adatokkal való feltöltését.
A hagyatéki eljárásról szóló törvény módosítása következtében a hagyatéki eljárás során az örökhagyó vagyonának felderítése érdekében végzett tudakozódásra vonatkozó szabályok egy helyre kerülnek. Így a végrendeletek országos nyilvántartásából történő lekérdezés szabályait a közjegyzőkről szóló törvényből, a házassági és az élettársi vagyonjogi szerződések elektronikus nyilvántartásából való lekérdezés szabályait az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló törvényből egységesen a hagyatéki eljárás rendelkezései között helyezi el a törvényjavaslat.
Ajánlom a fentiek miatt a törvényjavaslatot a tisztelt képviselők figyelmébe, kérve ahhoz támogatásukat.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
***
Bár a zárszóra majd akkor nem marad elég munícióm, de néhány kérdés felmerült, amire szeretnék közben választ adni, hátha akkor a további polemizálást sikerül lerövidítenünk.
Répássy képviselő úrnak volt a végrendeleti nyilvántartásokkal kapcsolatban a kérdése: nyilván azért kell a közjegyzőknek látniuk az ügyvédi nyilvántartást, mert a hagyatéki eljárást ők folytatják le, tehát az ügyvédeknek nincs ilyen feladatuk. Tehát az ő számukra a közjegyzőit nem szükséges megnyitni. Tehát elhangzott egy ilyen észrevétel.
A szakvizsgarendszert nem érinti természetesen ez a módosulás. Amit el lehet mondani, ugye, felmerült az okleveles jogász, aki tulajdonképpen az egyetemen diplomát szerez. Ez a hivatalos elnevezése a félreértések elkerülése végett. Utána maga a szakvizsgarendszer, tudjuk, hogy hivatásrendenként a gyakorlati idő, maga a felkészülés, oktatás is, más tematika szerint történik maga a vizsgáztatás, majd kapunk egy szakvizsgát, ez az egységes szakvizsga, ami gyakorlatilag átjárhatóvá teszi a rendszert. Ami ebben a rendeletben benne foglaltatik, ez a fajta vizsga eddig is a kamarai szabályzatban benne volt, ami a pályáztatás része. Azokról az ismeretekről győződnek meg a pályázónál, hogy rendelkezik-e azzal a tudással, ami mondjuk, egy-egy közjegyzői helynek a betöltését jelenti. Tehát ez a miniszteri rendelet tulajdonképpen a kamarai szabályzatnak a kiemelését jelenti az eddigi szabályozási körből.
Ami az EU-vitát illeti, a többi tagállamnál is ugyanígy közhatalmi elemeket is ellátnak ezek a közjegyzők. Tehát akár a Benelux államoknál, Németországnál, Franciaországnál, és miután ezt a jogvitát elveszítették, ugyanúgy át kellett alakítaniuk a rendszerüket, amire most nálunk kerül sor, hogy ne legyen az Unióval további vita ezekben a kérdésekben. Remélhetőleg gyakorlatilag ezzel pont kerül a végére.
Hogy milyen eszközeink álltak volna rendelkezésre? A kamara mindvégig benne volt ezekben az ügyekben, tehát ilyen értelemben nem tudtuk, és a beleegyezésünk nélkül folytak azok a viták, illetve azok az érvek nem úgy kerültek elővételre, hogy ne mondhatták volna ezt, amit ők gondolnak erről a dologról. Tehát talán azt mondhatom, hogy minden lehetőséget kimerítettünk, ami rendelkezésünkre állt.
Ami a hatásvizsgálati lapot illeti, csak visszakanyarodok még az elejére, ez ténylegesen csak egy társadalmi egyeztetés volt. Tehát ez nem külön hatásvizsgálati lap ilyen értelemben, tehát nem ez készült, csak ezt szerettem volna pontosítani. Talán sikerült minden olyasmire válaszolnom, amit itt feljegyeztem az elhangzottak alapján.
Köszönöm szépen.
***
Csak nagyon röviden, hogy ne maradjon ez a rész se megválaszolatlanul. Nyilvánvaló, hogy a szabályozásba a Magyar Országos Közjegyzői Kamarával egyetértésben került bele ez az elem, ahogy említette képviselőtársam legutóbb is, hogy az ügyvédeknél is ez az egyéves gyakorlati idő éppen a mi időszakunkban bekerült, ez is az ügyvédi kamara egyetértésével, tehát gyakorlatilag a hivatásrendeknek a véleményét ezeknek a jogszabályoknak a megalkotásánál nyilvánvalóan figyelembe vesszük. És a közjegyzőknél még egy pluszérv, ami tisztább helyzetet teremt, hiszen továbbra is vannak olyan hatósági jellegű, illetve közhatalmi jellegű tevékenységei a közjegyzőknek, amik pontosan a tiszta és állandó szabályozási keretek meglétét garanciális elemmé teszik.
Köszönöm.