Kormányportál

Völner Pál államtitkár hozzászólt az egyházügyi törvény módosításáról szóló vitához az Országgyűlés 2015. november 17-i ülésnapján. A felszólalás és a kérdésekre adott válasz leirata.

Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló előterjesztés kiemelkedő jelentőségű mind az Alaptörvényben foglalt jogok érvényesülése, mind Magyarország nemzetközi jogi kötelezettségeinek teljesítése szempontjából, ezért a kormány azt kiemelten fontosnak tartja és támogatja.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt szeretném röviden ismertetni azt a releváns alaptörvényi és nemzetközi jogi környezetet, amelyben ezt a javaslatot értelmezni és értékelni kell. Az Alaptörvény VII. cikk (1) bekezdése értelmében mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához. Ez a jog magába foglalja a vallás vagy más meggyőződés szabad megválasztását vagy megváltoztatását, és azt a szabadságot, hogy a vallását vagy más meggyőződését mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján vagy egyéb módon akár egyénileg, akár másokkal együttesen nyilvánosan vagy a magánéletében kinyilvánítsa, vagy kinyilvánítását mellőzze, gyakorolja vagy tanítsa.

Az Alaptörvényben foglalt jogok részletes tartalmát az egyházügyi törvény bontja ki, amelynek egyes hatályos rendelkezései több irányból váltottak ki kritikát. Az Emberi Jogok Európai Bírósága az egyházak egyenjogúságának sérelme, az Országgyűlés egyházak elismerésében meglévő hatásköre, valamint a korábban megszerzett egyházi státus és az ehhez kapcsolódó privilégiumok megvonásában rejlő jogsérelem miatt marasztalta el a szabályozást a Magyar Keresztény Mennonita Egyház és társai kontra Magyarország ügyben 2014. április 8-án meghozott ítéletében.

Az Alkotmánybíróság nemzetközi szerződésbe ütközőnek, ezért alaptörvény-ellenesnek minősítette a hatályos törvény egyházi státus elnyeréséhez szükséges létszámot, illetve működési időtartamot előíró egyes rendelkezéseit, másrészt sérelmezte a törvény hatálybalépésekor a korábbi egyházak átalakulásához biztosított felkészülési időt, annak rövidsége és az elmulasztásához fűződő jogkövetkezmények, illetve a kimentési lehetőség hiánya miatt. A 23/2015. (VII. 7.) Ab-határozatban pedig felhívta az Országgyűlést, hogy tegye meg az ellentét feloldása érdekében szükséges intézkedéseket. A javaslat az említett döntésekben foglalt kritériumoknak megállapításom szerint eleget tesz.

A javaslat egyes konkrét rendelkezéseire áttérve az alábbiakra hívnám fel tisztelt képviselőtársaim figyelmét. Az Alaptörvény VII. cikk (2) bekezdése szerint az azonos hitelveket követők vallásuk gyakorlása céljából sarkalatos törvényben meghatározott szervezeti formában működő vallási közösséget hozhatnak létre. A javaslat az Alaptörvénnyel összhangban a vallási közösségek létrehozásának szabadságát biztosítja az érintettek számára, ugyanakkor megteremteni a vallás szabad gyakorlásának az alkotmányos elveknek megfelelő szervezeti kereteit.

A módosítás alapelvként rögzíti, hogy a lelkiismereti és vallásszabadság mindenkit megillető jog, amely nem köthető semmilyen jogi formához. A rendelkezés egyszerre utal az Alaptörvény VII. cikk (1) bekezdésében foglaltakkal összhangban az egyéni és kollektív vallásszabadság jogára, egyúttal megalapozása a törvény későbbi szakaszaiban kifejtésre kerülő azon felfogásnak, amely szerint minden magát vallási közösségként definiáló közösség akár jogi személyiség nélkül is jogosult mindazon alkotmányos védelemre, amit az Alaptörvény a vallási közösségeknek a szabad vallásgyakorlás keretében biztosít.

A javasolt új struktúra a jogi személyiség nélküli vallási közösségek, vallási egyesületek, nyilvántartásba vett egyházak és a bejegyzett egyházak kategóriáját különbözteti meg. A szabályozás szerint legalább 10 fős taglétszám esetén bármely vallási közösség vallási egyesületté és így jogi személlyé alakulhat. A nyilvántartásba vett egyházként történő bejegyzéshez a személyi jövedelemadó 1 százalékos felajánlásai alapján igazolható társadalmi támogatottságot, 400 szja 1 százalékos felajánlást három év átlagában, illetve legalább ötéves vallási egyesületként való működést szükséges igazolni. A nagy társadalmi elfogadottsággal bíró, öt év átlagában évi legalább 4 ezer egyházi szja 1 százalékos felajánlással rendelkező és hosszú ideje jogszerűen működő vallási közösségek pedig bejegyzett egyházként kérhetik nyilvántartásba vételüket. Esetükben az elvárt működési időtartam legalább 20, illetve 15 éves magyarországi vagy legalább 100 éves szervezett nemzetközi működés.

Azon bejegyzett egyházak, amelyekkel az állam olyan átfogó együttműködési megállapodást köt, amely törvényben kihirdetésre kerül, az Alaptörvény VII. cikk (4) bekezdése szerinti bevett egyháznak minősülnek, jogi státusukban nem különbözve más bejegyzett egyházaktól. A törvényjavaslat az állam és a vallási közösségek kapcsolatának szabályozása körében nóvumként tartalmazza az együttműködési megállapodások rendszerének szabályozását. Eszerint az állam a közfeladatok ellátása érdekében a vallási egyesületekkel és a nyilvántartásba vett egyházakkal egyedi, a bejegyzett egyházakkal pedig a történelmi múltjuk, társadalmi elfogadottságuk, szervezettségük és súlyuk, valamint társadalmi feladatvállalásuk alapján átfogó jellegű együttműködési megállapodásokat köthet.
A bejegyzett egyházakkal a már meglévő, például az Apostoli Szentszékkel kötött nemzeti megállapodás vagy a jövőben kötendő átfogó stratégiai együttműködési megállapodások rögzítésére védelmük, jelentőségük és időtállóságuk okán a javaslat szerint sarkalatos törvényben kerül sor. A javasolt új egyházi szervezetrendszer széles körű autonómiát és hitéleti tevékenységükhöz támogatást biztosít a vallási közösségeknek, elismeri azok társadalmi szerepvállalását, mindazonáltal fenntartja az állam mérlegelési jogát arra vonatkozóan, hogy objektív okokból a társadalmi elfogadottság, beágyazottság, társadalmi súly, illetve az egyházügyi hagyományok alapján a közfeladatok megvalósításában való együttműködés részleteit kialakítsa. Az együttműködési megállapodások javaslatban foglalt szabályozása megfelelően biztosítja az objektivitás, tárgyilagosság és így a diszkriminációmentesség elvének az állam mérlegelési jogkörével való összhangját.

A javaslat rendezi a vallási közösségek nyilvántartásba vételének feltételeit, eljárását, amelynek során érvényesülnie kell a tárgyilagosság és ésszerűség, továbbá a tisztességes eljáráshoz, valamint a jogorvoslathoz való jog követelményének; a vallási közösségek társadalmi elfogadottságának mértékére vonatkozó feltételeket   szja 1 százalékos felajánlások, működési idő  , a hitéleti tevékenység finanszírozásában való állami részvétel alapelveit, tovább a vallási közösségek törvényes működését biztosító intézményi és eljárási feltételeket. A javaslat megfelelően rendezi a törvény hatálybalépésekor működő vallási közösségek elhelyezését az új struktúrában, figyelemmel arra, hogy azok ne kerüljenek a jelenleginél hátrányosabb helyzetbe az új szabályozási rendszerben.

Az átmeneti rendelkezéseknek további kiemelt célja, hogy az Alkotmánybíróság és az Emberi Jogok Európai Bírósága által támasztott követelményeknek megfelelően orvosolja a korábbi szabályozásból adódó státusvesztések hátrányos következményeit. Ennek keretében a javaslat kedvezményes szabályokat állapít meg azon vallási közösségek esetében, amelyek a módosítandó 2011-es szabályozás miatt elvesztették korábbi egyházi jogállásukat, vallási tevékenységet végző szervezetként működtek tovább, és most is szerepelnek e szervezetek nyilvántartásában, illetve amelyek ugyan nem alakultak át vallási tevékenységet végző szervezetté, de az 1990-es egyházi törvény alapján szerzett egyházi jogállásukkal, illetve annak elvesztésével összefüggésben az Alkotmánybírósághoz vagy az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordultak, vagy státusuk elvesztésével összefüggésben más jogorvoslati eljárást kezdeményeztek.

Végezetül jelzem, hogy olyan, különböző elemeket ötvöző, komplex módosításról van szó, amely nemcsak az egyházi törvény módosítását jelenti, hanem azzal összefüggésben a vallási közösségek finanszírozására vonatkozó törvény és számos ágazati jogszabály módosítását is maga után vonja. Ezek közül kiemelendő az egyház-finanszírozási törvény módosítása, amely a már ismertetett elvekkel összhangban rendezi az állam és a vallási közösségek együttműködésének kereteit, a közfeladatokban való részvételt és annak állam általi finanszírozását.

Az új egyházügyi szabályozás miatt szükségessé váló ágazati   adóigazgatási, számviteli, közigazgatási eljárási, illetve közfeladat ellátására vonatkozó   törvények, jogszabályi módosítások az egyházi törvény módosításával együtt kerültek benyújtásra, és 2016. január 1-jén lépnek hatályba. A javaslattal, ahogy azt az előterjesztő részéről kifejezésre került, a kormánypártok egyrészt le kívánják zárni azokat a nyitott szabályozási kérdéseket, amelyek a jelenleg hatályos szabályozás kapcsán az Alkotmánybíróság és a nemzetközi fórumok előtt is felmerültek. Másrészt hosszú távú megoldást kínál a javaslat a lelkiismereti és vallásszabadság maradéktalan érvényesüléséhez, valamint az állam és a vallási közösségek Alaptörvény szerinti különvált, de a közcélú feladatok ellátása terén együttműködésen alapuló működéséhez.

Összességében: az előttünk fekvő javaslat alkalmas e célok megvalósítására. Ezért kérem az Országgyűlésben ülő valamennyi frakciót és képviselőt, hogy támogassák az előterjesztett törvényjavaslatot. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

* * *

Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Először a legutolsó kérdésre szeretnék válaszolni, a Mirkóczki képviselőtársam által feltett kérdésre. A 11. § (1) bekezdése helyett a 8. § az a jelenlegiben, amely tartalmilag az autonómia körét felöleli: „az állam vallási közösségek irányítására, felügyeletére szervezetet nem működtethet és nem hozhat létre”, illetve a (2) bekezdésben, hogy „a vallási közösség belső szabályon alapuló döntését állami szerv nem módosíthatja vagy bírálhatja felül, a jogszabályban nem szabályozott belső jogviszonyokból eredő jogviták elbírálására állami szervnek nincs hatásköre”. Tehát a belső viszonyokban állami jogosítvány nincsen, ahogy a képviselő úr is említette, tehát egy más szóhasználattal, de tartalmilag megegyező a szabályozás.

Ami magát a perselypénzt és egyéb részeket illeti, a 19/C. § mondja ki, hogy „az egyházi jogi személy hitéleti célú bevételeit és azok felhasználását állami szerv nem ellenőrizheti”, ez pedig úgynevezett különös fogalmi körbe tartozik.

Néhány szóban esetleg ha a vezérszónoki felszólalásokban elhangzottakra is reagálhatnék, ott is voltak nyitott kérdések. Egyrészt Bárándy képviselő úrnak a bevett egyház fogalmával kapcsolatban, hogy az Alaptörvény VII. cikk (4) bekezdésében foglalt bevett egyházak, ha úgy teljesül, hogy az együttműködésről szóló döntés, tehát ami alapján ez eldöntésre kerül, az Országgyűlés törvénybe foglalja, és a javaslat ezáltal is biztosítja az átfogó megállapodások megkötésének lehetőségét, rögzíti az Alaptörvénnyel összhangban mind a bevett egyházzá válás feltételeit, mind az egyházak sarkalatos törvényi meghatározásának alapjait. Az együttműködési megállapodás kereteit pedig tartalmazza maga a törvény. Itt, miután egy polgári jogi megállapodásról van szó, az államnak viszonylag szabad mozgástere van, tehát el kell különíteni, és a törvény el is különíti a hitéleti és a közfeladat-ellátás, átvállalt közfeladat-ellátás körében végzett tevékenységet, és gyakorlatilag a hitélet körében teljes szabadságot nyújt, míg a közfeladatok ellátásánál az államot, nyilván a megállapodó felet illetik meg olyan jogosítványok.

Hogy a státusoknak az 1 százalékos határhoz, szja-felajánláshoz kötése hogyan alakult ki? Mindenképpen mérni kellett egy olyan társadalmi beágyazottságot, amely elfogadható, és ami valóban fogódzópontot nyújthat, az az Emberi Jogok Európai Bírósága, amely ugyan gyakorlatot nem alakított ki ebben a tekintetben, de például az 1000 fős létszámkorlátot megfelelőnek ítélte a korábbi szabályozásban, így például a nyilvántartásba vett egyházaknál a 400 fős határ megállapítása az adófelajánlás tekintetében lényegesen alacsonyabb, így szerintünk ez is tartható.

A kodifikációs problémákra, amelyeket Bárándy képviselő úr említett, reagálnék még néhány szóban. Elhangzott a sarkalatos rendelkezések leválogatása, illetve hogy mi kétharmad és mi nem. A fejezetenkénti módosítás miatt alakult ki az általa kifogásolt forma. Ez egy kodifikációs technikai megoldás, amely magának a jogszabálynak az érvényességét nem érinti. Mindazonáltal, amikor a sarkalatossági záradék módosítására is sor kerül, a jövőre nézve majd egyértelműen megállapítható lesz a sarkalatos rendelkezések köre.

Ennyit szerettem volna az elhangzottakhoz hozzáfűzni. Köszönöm szépen a lehetőséget, elnök úr.