Völner Pál államtitkár mondta el a tőkepiac stabilitásának erősítése érdekében tett egyes kárrendezési intézkedésekről szóló előterjesztés expozéját, valamint válaszolt a hozzászólásokra az Országgyűlés 2015. december 15-i ülésnapján. Leirat.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés!
A kormány az Országgyűlés elé terjeszti az új kárrendezésről szóló törvényjavaslatot, miután a korábbi, idén áprilisban elfogadott, a Quaestor-károsultaknak általános kárrendezést biztosító törvény egyes rendelkezéseit az Alkotmánybíróság megsemmisítette.
A kormány elkötelezett abban, hogy megvalósítsa a brókerbotrányok azon károsultjainak kárrendezését, akik a legnagyobb kárt szenvedték el, hiszen kötvényeik piaci értékkel nem bírnak. A kormány célja az, hogy az Alkotmánybíróság által kijelölt keretek között a károsultak szempontjából a lehető legjobb kárrendezési rendszert tudja kialakítani, párhuzamosan a pénzpiacok iránti bizalom visszaállítása érdekében tett erőfeszítésekkel.
Egyes, évtizedek óta zajló visszaélések, illetve azok új, a Magyar Nemzeti Bank által megkapott jogkörben megvalósított hatékony felderítése ráirányították a figyelmet a befektetési szolgáltatásokra. A kormány a pénzügyi rendszer átláthatóságának, ellenőrzésének fokozottá tétele érdekében újabb lépésként komplex megoldási javaslatot terjesztett elő arra vonatkozóan, hogy a jövőben hasonló visszaélések elkerülhetővé váljanak.
Az egyes törvényeknek a pénzügyi közvetítőrendszer fejlesztésének előmozdítása érdekében történő módosításáról szóló 2015. évi LXXXV. törvény, amelyet az Országgyűlés 2015. június 23-án fogadott el, átfogóan kezelte a tőkepiaci szektoron belül tapasztalt hiányosságokat, mind az átláthatóság, mind az ellenőrzés fokozottabb biztosításával. A törvény hatálybalépését követően a módosult pénzügyi piaci szabályozás képes lesz arra, hogy megelőzze a befektetési szolgáltatóknál jelentkező hasonló visszaéléseket. A jövőbeni intézkedések azonban nem tudják orvosolni a tőkepiaci szektorban tapasztalt múltbeli visszaélések eredményeként keletkezett károkat, ezenfelül nehezen állítható vissza a tőkepiaci szektor vonatkozásában fennálló korábbi bizalom, ezért a visszaéléseket kezelő, a múltat lezáró, igazságot szolgáltató jogalkotásra van szükség.
A kormány ezért arra tesz javaslatot, hogy a Magyar Nemzeti Bank által 2015-ben felderített brókerbotrányokkal összefüggésben a tőkepiaci szektor átláthatóságát jogalkotással a jövőre nézve biztosítani tudó intézkedések mellett a botrányok károsultjai közül kerüljön kiemelésre azon csoport, amely a legnagyobb veszteséget szenvedte el, és a jogalkotó ezen csoport számára biztosítson kárenyhítési lehetőséget. Ha a befektetési szolgáltatók tevékenységét és az általuk okozott kárt vizsgáljuk, megállapítható, hogy a befektetési szolgáltatók által… A kormány ezért arra tesz javaslatot tehát, hogy 2015-ben a brókerbotrányokkal összefüggésben károsultak kárenyhítési lehetőséget kapjanak.
Ha a befektetési szolgáltatók tevékenységét és az általuk okozott kárt vizsgáljuk, megállapítható, hogy a befektetési szolgáltatók által okozott kár ott a legjelentősebb, ahol a befektetési szolgáltatók kapcsolt vállalkozása által kibocsátott kötvény értékesítésére került sor, hiszen a kapcsolt vállalkozás által kibocsátott kötvényeknek, függetlenül attól, hogy a kötvény ténylegesen rendelkezésre áll-e, nincs valós piaci értékük. A kötvénykibocsátás a cégcsoport finanszírozását szolgálta, a kibocsátó által garantált hozam azonban nem volt valós, nem gazdasági tevékenységből eredt. A befektetési szolgáltató befektetési szolgáltatási jellegét felhasználva értékesítette ezeket a kötvényeket, megtévesztve a befektetőket, akik a szabályozott piaci szereplői minőségben, a cégcsoport prosperáló működésében bízva fektették be pénzüket.
Ezenfelül e károsultak vonatkozásában az igényérvényesítés rendkívül komplex és nehézkes, hiszen a befektetők pénzét a cégcsoport működése során felhasználta, felélte, ezért a követelést nem lehet egyszerűen a kibocsátóval vagy a brókerrel szemben érvényesíteni, hiszen a befektetett összeg nyomára kell bukkanni a cégcsoporton belül. Azzal, hogy az alap átvállalja a követeléseket, egyben az igényérvényesítéseket is koncentrálja, és szakmailag felkészült apparátusával minden eszközt felhasznál arra, hogy a követeléseket érvényesítse.
A kormány tehát elkötelezett abban, hogy a károsultak ezen csoportját megsegítse, hiszen ők szenvedték el a legnagyobb mértékű kárt a visszaélés-sorozatok kapcsán. A kár részleges megtérítése érdekében a Befektetővédelmi Alap igazgatósága 2015 áprilisában döntött arról, hogy a Quaestor Értékpapír Zrt. által kötvényként nyilvántartott fiktív, azaz nem létező kötvényeire terjedjen ki a Beva kártalanítási kötelezettsége. Azóta a jogalkotó a fiktív kötvények utáni kártalanítási kötelezettséget törvényi szintre emelte. Ezáltal a befektetők fiktív kötvényeik után már hozzájutottak e befektetéseik egy részéhez a Bevától. A jelen törvényjavaslat a károsultak kárrendezésének a Beva-kártalanításon felüli részét szabályozza.
A törvényjavaslat teljes mértékben figyelembe veszi az Alkotmánybíróság által rögzített követelményeket. Ennek megfelelően a törvényjavaslat már nem a Quaestor-károsultak kárrendezését célozza, hanem a károsultak legszenzitívebb csoportjára nézve írja elő a kárrendezést.
Kik jogosultak a kárrendezésre? A Magyar Nemzeti Bank új jogkörében eljárva hatékony vizsgálati rendjének következtében 2015 első felében tárta fel ezeket az évtizedes, befektetési szolgáltatók által elkövetett visszaéléseket, amelyek e szabályozás tárgyát kell hogy képezzék. Az Alkotmánybíróság döntésére figyelemmel a kárrendezésre jogosultak körének meghatározása homogén csoportképző ismérvek alapján történhet. Jelen törvényjavaslat azon károsultakra vonatkozóan biztosítja a kárrendezés lehetőségét, akik olyan befektetési vállalkozásokkal álltak kapcsolatban, amelyek a brókerjelleget, a szabályozott piaci szereplői státust kihasználva a cégcsoport tagja által kibocsátott, tehát mintegy saját kötvénnyel okoztak kárt a befektetőknek, csorbítva ezzel a pénzügyi szektorral szemben fennálló közbizalmat.
A jogalkotó nem kívánja átvállalni a kibocsátói kockázatot, hiszen az a normál tőkepiaci viszonyok mellett is fennáll, kizárólag eseti jelleggel kíván segítséget nyújtani azoknak a károsultaknak, akik olyan befektetési szolgáltatók áldozataivá váltak, akik visszaéltek brókerjellegükkel, és így juttatták tőkéhez kapcsolt vállalkozásaikat.
A jelen méltányossági alapon történő juttatás egy egyszeri lehetőséget kínál a befektetőknek káruk ellensúlyozására. Nem lehet cél a piaci kockázat átvállalása a befektetőtől, kizárólag a szokásos befektetői kockázaton túl szükséges kárrendezést biztosítani azoknak a befektetőknek, akiket a befektetési szolgáltató, visszaélve a szabályozott piaci jellegével, a cégcsoporthoz kötődő elismertséggel megtévesztett.
A törvényjavaslat arra is javaslatot tesz, hogy azok a károsultak, akiket a befektetési vállalkozás függő ügynöke tévesztett meg, ezért értékpapírszámlával nem tudják igazolni jogosultságukat, s a Beva kártalanítása sem terjed ki rájuk, ne legyenek kizárva a kárrendezésből, az ő esetükben bírósági ítélet megállapíthatja a kárrendezésre való jogosultságukat.
Sajnálatos módon az elmúlt időszakban spekulánsok úgy akartak profitot realizálni, hogy ezeket a károsultakat megkörnyékezik, és arra tesznek ígéretet, hogy megvásárolják tőlük a követeléseiket. A kormánynak eltökélt szándéka, hogy ne a spekulánsokat támogassa, hanem az eredeti károsultak kárrendezése történjen meg.
A törvényjavaslat ezért rögzíti, hogy a kárrendezésre irányuló igényt maga a jogosult érvényesítheti. Ezzel a törvényjavaslat kizárja azt, hogy a spekulánsok kárrendezésére kerüljön sor.
Mint az imént hangsúlyoztam, a jogalkotó a kárrendezéssel nem kívánja átvállalni a kibocsátó és a befektetési vállalkozás helytállási kötelezettségét, kizárólag eseti jelleggel kíván segítséget nyújtani azoknak a károsultaknak, akik olyan befektetési szolgáltatók áldozataivá váltak, akik visszaéltek a brókerjelleggel, és így juttatták tőkéhez a kapcsolt vállalkozásaikat. Ennek az elvnek az érvényre juttatásával a kárrendezés során fizetendő ellenérték megállapításakor a kárrendezésre jogosult követelését levonások terhelik. Az ellenérték meghatározásakor a káronszerzés tilalmának érvényre juttatásával a realizált hozamot le kell vonni. Ezenfelül a kárrendezésre jogosultnak egyfajta sávos önrészt is vállalnia kell, amely tulajdonképpen a befektetési kockázatot jeleníti meg az ellenérték számítása során.
Az Alkotmánybíróság felhívta a jogalkotó figyelmét arra, hogy a Quaestor-törvényben aggályos volt az a szabályozás, amely a hozamokra is kiterjesztette a kárrendezési kötelezettséget. A kormány a kárrendezést igazságosan akarja megvalósítani. A kárrendezés során nem a befektetési vállalkozás helyét akarja átvenni, hanem enyhíteni akarja azoknak a befektetőknek a kárát, akik a pénzükért cserébe értéktelen kötvényeket kaptak. Figyelemmel arra, hogy az Alkotmánybíróság a kárrendezés felső értékhatárát nem érintette a döntésében, a törvényjavaslat a kárrendezés felső határaként ismételten a 30 millió forintos értékhatárt veszi alapul. A Magyar Nemzeti Bank vizsgálatai feltárták, hogy a befektetőknek jóváírt hozam nem valós gazdasági tevékenységből ered, az tőketérülésnek értelmezhető. Indokolt tehát ezeket a jóváírásokat figyelembe venni az ellenérték megállapítása során.
Tekintettel arra, hogy az egyensúlyt kell kialakítani a károsultaknak fizetendő összeg, a Beva-tagok befizetése és a befizetések adóból történő levonása között, nem indokolható az, hogy a kibocsátó által felelőtlenül beígért, ténylegesen ki nem termelt hozamot a befektetők számára az alap kifizesse. A hozam levonását követően fennmaradó összeg 3 millió forintot meg nem haladó része után a károsultaknak nem kell önrészt vállalniuk. A 3 millió forintos határ az éves átlagkereset figyelembevételével került meghatározásra, amelynek eredményeként várhatóan mintegy 17 ezer ember kárrendezése történik meg önrésztől mentesen. A 3 millió forint felett 11 százalékos önrész kerül levonásra. A 11 százalékos önrész alkalmazása a Beva-kártalanításhoz hasonló összeghez juttatja a befektetőket. A sávos önrész alkalmazása egyértelműen a kisbefektetőket segíti, hiszen vannak olyan emberek, akik életük munkájának eredményét fektették be egy jó hírű befektetési vállalkozásnál, és minden megtakarításuk elveszett. A kormány ezért arra tesz javaslatot, hogy az egyévi átlagkeresetnek megfelelő összeg, vagyis a 3 millió forint erejéig ne kelljen önrészt vállalnia a kárrendezésre jogosultnak, így a Quaestor-károsultak több mint fele önrészvállalástól mentesen tud hozzájutni a Kárrendezési Alap által nyújtott ellenértékhez.
A kárrendezés iránti kérelmeket 2016. február 15-ig kell benyújtani. Mivel a Quaestor-károsultakra is kiterjed az új kárrendezési törvény hatálya, ezért nekik nem kell ismételten benyújtaniuk a kérelmüket. A törvényjavaslat azonban figyelemmel van arra is, hogy a Quaestor-károsultak a Quaestor-törvényben foglalt, az Alkotmánybíróság által aggályosnak talált ellenérték-számítási szabályhoz képest a törvényjavaslat értelmében csökkentett összegű ellenértékre jogosultak, így a kárrendezésre jogosultaknak lehetőségük van arra, hogy az alaphoz benyújtott vagy a törvény által benyújtottnak tekintett kérelmüket visszavonják, és a felszámolási eljárásban, valamint más igényérvényesítési eljárásban érvényesítsék a követelésüket.
A kérelemben a kárrendezésre jogosultnak a lehető legszűkebben kell nyilatkozni a fennálló követeléséről, és az ellenérték megállapításához szükséges adatokat – kötvények mennyisége, hozam – az alap szerzi be a befektetési szolgáltatótól. Az alap a károsultaknak kifizetendő összeget hitelfelvétellel tudja biztosítani. A törvényjavaslat rögzíti, hogy az alap a törvényi kötelezettségeinek teljesítése érdekében áthidaló kölcsönt vesz fel a Magyar Nemzeti Banktól, mely kölcsön megfizetése érdekében az alap egy alkalommal legfeljebb 12 éves futamidőre kötvényt bocsáthat ki vagy kölcsönt vehet fel. Az értékpapírpiachoz és ezáltal tágabb értelemben az egész pénzügyi piachoz fűződő bizalom helyreállítása elsősorban a befektetői piac szereplőinek az érdeke, így indokolt az alap által a kárrendezés érdekében igényelt befizetések kötelezettjeként a Beva tagjait meghatározni. A Beva-tagok befizetése nyújt fedezetet a 10-12 éves futamidejű kölcsön vagy kibocsátott kötvény éves adósságszolgálatának törlesztésére.
A befizetések a javaslatban az arányosság figyelembevételével kerültek kialakításra. A törvényjavaslat a Beva tagjai részére előírt befizetési kötelezettséget a jogbiztonság, a kiszámíthatóság, a tervezhetőség követelményének való megfelelés érdekében – rögzíti: a befizetésre kötelezettek fizetési kötelezettségének esedékességét, a befizetés gyakoriságát, időtartamát és mértékét. A törvényjavaslat a Beva-tag részére az általa teljesített befizetése visszafizetését állapítja meg azzal, hogy a Beva-tag és kapcsolt vállalkozása a teljesített befizetésnek megfelelő összeget, valamint meghatározott része után a kamatot is a központi költségvetésből visszaigényelheti. Az alap bevételét jelenti ezen túl az igényérvényesítés során befolyt összeg.
Összegezve: a jelen törvényjavaslat a kormány azon szándékát tükrözi, hogy a brókerbotrányok legnagyobb veszteséget elszenvedett csoportjának kárát enyhítse. A kormány az alkotmányos keretek között tesz javaslatot a jogalkotó számára a befektetők számára biztosítható kárrendezés érdekében. Ajánlom mindezekre tekintettel a törvényjavaslatot tisztelt képviselőtársaim figyelmébe, és kérem ahhoz a támogatásukat. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
***
Néhány kérdésre, ami elhangzott, szeretnék választ adni itt a képviselőtársaimnak. Valóban, az évszázad bűncselekményéről lehetett beszélni tavasszal, hiszen sorban jöttek elő ezek a típusú bűncselekmények, amelyek hosszú-hosszú évekre visszavetődve pontosan az elégtelen szabályozási környezetből eredtek, és pontosan a Nemzeti Bank volt az, amely az új metódusaival gyakorlatilag fel tudta tárni ezeket. Tehát éppen hogy köszönet illetné a Nemzeti Bankot, és nem a felelősséget kellene rányomni az évtizedes csalások leleplezéséért.
A károsultak megmentése szintén ugyanúgy ennek a törvénynek is a célja, hiszen látható, hogy azon belül is a 3 millió forint alatti károsultakat részesíti pozitív diszkriminációban, hiszen ott a Bevánál korábban alkalmazott önrész sávosan nulla százalékkal szerepel, tehát nekik nem kell önrészt viselniük a kárnál.
A hozamok tekintetében Szakács képviselő úrnak volt egy olyan észrevétele, hogy itt a korábban megfizetett adók is levonásra kerülnének. Csak a ténylegesen jóváírt hozamok, tehát a nettó hozamok összege az, ami csökkenti a kártérítések összegét, tehát ilyentől nem kell tartani.
Miért kell lemondani arról a követelésről? Egyrészt látható, hogy a megtérülésre elég csekély remény van ezeknél a fiktív kötvényeknél, Z. Kárpát Dániel képviselő úr is kitért erre. Nyilvánvaló, ha többszörös megtérülés lenne, vissza lehetne hozni a Ház elé ezt a kérdést. A másik pedig: aki nagyobb reményt lát egy felszámolóval vívott csatában arra, hogy nagyobb hozamokat ér el, mint ez a méltányossági alapon nyújtott kártérítés, az előtt nyilván erre nyitva áll a lehetőség.
Szeretnék hangsúlyozottan rámutatni arra, hogy az előző kártérítési törvény arról szólt, hogy egy általános kártérítés alapján külön vizsgálat nélkül lehetett volna kifizetni a károkat, azonban az Alkotmánybíróság döntése pontról pontra meghatározta azokat a módosításokat, amelyeket be kellett vezetnünk, és a törvény ennek teljes mértékben megfelelt. Tehát aki itt a kormányzat részéről bármiféle sanda szándékot gyanít, vagy pénzösszegből kiinduló visszaszámolás alapján akarja megállapíttatni a szabályok alakulását, az tévúton jár.
A pénzügyi tanácsadó ügyfeleivel kapcsolatban a bizottsági ülésen is elhangzott, hogy a 15. § (3) bekezdése bírósági úton lehetőséget nyújt a károsultaknak arra, akiknek nincs is kötvényszámlájuk, tehát nem tudják a Beva felé igazolni a jogosultságukat, hogy ezt a bíróságon ítélettel megállapíttassák, és ebben az esetben az alap helytáll a követelésekért.
Hogy miért így alakult a kártérítésre jogosultak köre? Az Alkotmánybíróság előírta a homogén csoportképzés követelményét, és így lehetett olyan definitív módon ezt megállapítani, amely megfelel ennek az elvárásnak.
Szóba került a győri és az újpesti önkormányzat kárának megtérítése. Itt nem megtérítésről van szó, hanem ők államkötvényben kötötték le, tehát biztos, államilag garantált formában, kimutatott, meglévő kötvényekbe, amelyeknek a lejártakor természetesen az állam kifizeti utána a hozamot, és ez külön kifizetendő. Éppen hogy azért van szükség erre a törvényre, mert az nem államkötvényekben fennálló károkról, hanem fiktív vagy pedig saját cégcsoporton belüli kötvényekről beszél.
Az MNB felelősségére még egyszer visszatérve, tehát ennek a törvénynek nem az a célja, hogy a felelősséget megállapítsa, arra ott vannak a bűnüldöző szervek, meg fogják majd állapítani, hogy hogyan keletkezhetett ez a hosszú ideig tartó csalássorozat, és nyilvánvaló, hogy annak mentén kell megállapítani a felelősséget. Maga a kárrendezés ex gratia, méltányossági alapon történő kárrendezés, tehát igazából valamennyi ügyfél jobban jár, mint ami a korábbi általános szabályozásból levezethető lenne.
Köszönöm szépen a figyelmet.