Répássy Róbert államtitkár a kormányzati szerkezetalakítással összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitáján az alábbi felszólalást mondta el, illetve a reagált a képviselők hozzászólásaira az Országgyűlés 2014. június 30-i ülésnapján. Leirat.

Köszönöm a szót, elnök úr. Csak azért kértem szót – röviden –, hogy tisztázzuk a 98 százalékos adó kérdését. Rosszul idézte Bárándy képviselő úr a bizottságban elmondott szavaimat. Én a 98 százalékos adó alkotmánybírósági vonatkozásairól nem azt mondtam, hogy visszamenőlegesen nem lehet kivetni ezt az adót, hanem arról van szó, hogy az Alkotmánybíróság megsemmisítette a 98 százalékos adó mértékét tartalmazó adótörvényt, és ezt visszamenőlegesen tette, tehát gyakorlatilag a kormány azzal találta magát szemben, hogy nincsen ilyen adóterhe a jogviszony megszűnése esetére járó külön juttatásnak. Ezért egy múlt év végi törvénymódosítással 75 százalék adót vezetett be az Országgyűlés, tehát jelen pillanatban 75 százalék adó terheli az úgynevezett külön juttatást, amelyet a jogviszony megszűnésére adnak. Tehát ezek a kormánymegbízottak részére esetleg kifizetésre kerülő összegek is a 2 millió forint feletti rész esetén 75 százalékos különadóval terheltek.

És még arról is beszéltem a bizottsági ülésen, hogy gyakorlatilag nem érinti egyik kormánymegbízottat sem a törvénymódosítás, legalábbis úgy fogalmaztam, hogy nincs róla tudomásom, hogy érintené. Azért, mert a kormánymegbízottak közül azok a kormánymegbízottak, akik országgyűlési képviselői mandátumot nyertek, közös megegyezéssel szüntették meg a jogviszonyukat, és rájuk nem vonatkozik semmiféle külön juttatás, hanem ők a közös megegyezéssel megszűnt jogviszonyt követően gyakorlatilag másnaptól országgyűlési képviselői tiszteletdíjra jogosultak, ezért nincs olyan időszak, ami külön juttatást eredményezne.

Ugyanígy azok esetében, akik újabb kormánymegbízotti kinevezést kapnak, a törvény úgy szól, illetve nem így szól, de gyakorlatilag folyamatosnak kell tekinteni a jogviszonyt; tehát nem fizetnek ki a részükre külön juttatást, hanem az újabb kormánymegbízotti jogviszony és a korábbi megbízotti jogviszony közötti időszakra, az azokra eső napokra részükre csak az eredeti bérüket, az eredeti illetményüket fizetik ki.

Ugyanígy ez a helyzet egyébként az állami vezetők esetén is, ha tehát egy államtitkárt vagy minisztert kineveznek a jogviszony megszűnését követően újból állami vezetővé, akkor nem jogosult külön juttatásra, hanem csak az átmeneti időszakra pontosan egy töredék illetményt kap.

Tehát változatlanul úgy gondolom, és fenntartom ezt az állításomat, hogy sem erkölcsi értelemben, sem jogi értelemben nem áll elő az a helyzet, amire az ellenzéki képviselők utaltak a bizottságban, hogy tudniillik itt valamifajta, a politikusok számára kifizetendő külön juttatásról van szó.

Az kétségtelenül igaz, megkérdezhetik, hogy ezek után miért van szükség erre a szabályozásra. Fel is tette ezt a kérdést a képviselő úr. Azért, mert gyakorlatilag nincs szabályozva az, nincs érvényes szabályozása annak, hogy egy kormánymegbízott jogviszonyának megszűnése esetére mire, milyen juttatásokra jogosult.

Ez egy törvényi hiányosságot pótol, de ügyeltünk arra, és nem is támogatna a tárcánk, a kormány olyan javaslatot, amely egy hathavi vagy akár ennél kevesebb külön juttatásra jogosítaná fel a kormánymegbízottakat.

Köszönöm szépen, elnök úr, a szót.

* * *

Köszönöm, elnök úr a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Egyrészt köszönöm a türelmüket, hogy ennek az alapvetően technikai jellegű törvényjavaslatnak a vitájában részt vettek, és számos munkaórát fordítottak rá. Szeretném hangsúlyozni, hogy a kormány szervezetátalakítási szabadságával összefüggő törvények általában a végrehajtó hatalom munkaszervezési, feladatmegosztási szabályait tartalmazzák, és az egész kormányzati tevékenységre jellemző az Alaptörvény szerint előírt miniszterelnöki felelősség, gyakorlatilag a miniszterelnök felelős a végrehajtó hatalom kormányzati szervezeteinek működtetéséért.

Tehát szerintem szükségtelen, az én álláspontom az, hogy szükségtelen azt számon kérni, hogy az egyik miniszter vagy a másik miniszter kevesebb vagy több hatáskörrel rendelkezik-e, mert a miniszterek jogállása a magyar alkotmányos rendszerben kettős felelősséget jelent. Egyrészt a miniszterek természetesen felelősséggel tartoznak az Országgyűlésnek, de felelősséggel tartoznak a kormányfőnek is, tehát a miniszterelnöknek is. Hiszen a miniszterelnök irányítja a miniszterek tevékenységét. Tehát amikor például a Miniszterelnökséget vezető miniszter hatáskörének vélt vagy valós növekedéséről beszélünk, azért nehéz ezt megállapítani, mert nem volt eddig ilyen miniszter. Tehát a Miniszterelnökséget vezető miniszter eddig egy egységes Miniszterelnökségen belül a miniszterelnök munkaszervezetének, munkaszervének az államtitkári irányítója volt. Most ehhez képest egy minisztériumot irányít, amely azt is jelenti, hogy önálló felelősséggel tartozik az Országgyűlésnek, és már fel is hívtam erre korábban is a figyelmet, hogy immáron nem államtitkárként, hanem úgy, ahogy például a mai napon is, számos parlamenti ellenőrzési eszközzel tudják az ellenzéki képviselők és bárki ellenőrizni az ő tevékenységét a fejlesztési ügyektől kezdve a koordinációs kérdésekig, mindenben meg tudják kérdezni a képviselők a Miniszterelnökséget vezető minisztert. Tehát állításom szerint vagy a kormány szándékai szerint erősödött a Miniszterelnökséget vezető miniszter parlamenti felelőssége. Kérem, ezt vegyék figyelembe, amikor ezt az új kormányzati struktúrát bírálják.

A parlamenti bizottságokban is kifejtettem, különösen a Törvényalkotási bizottságban azt az álláspontomat, hogy a házszabály rendelkezései szerint a kormány mint előterjesztő, nem tud módosító javaslatot benyújtani a saját előterjesztéséhez. Ezért úgy, ahogyan egyébként a korábbi kormányok idején is volt erre példa, egyéni országgyűlési képviselői módosító indítványok vagy bizottsági módosító indítványok kezdeményezésével tudja csak az előterjesztő korrigálni a saját maga által is korrekcióra szoruló törvényjavaslatát.

Ezen lehet változtatni, ehhez házszabály-módosítás szükséges, a házszabály szerint jelenleg csak a zárószavazás előtti módosító indítvány az egyetlen eszköz, amivel az előterjesztő befolyásolni tudja a saját maga által előterjesztett törvényt. Természetesen ennek nagyon szűk körben van csak mozgástere, hogy ilyen módosító indítvánnyal módosítsa az előterjesztő a törvényeket. Tehát szerintem nem kell ezt titkolni, annak idején a Magyar Szocialista Párt által vezetett kormány sem titkolta, hogy képviselőket kért meg arra, hogy módosító indítványokat nyújtsanak be, vagy akár bizottságokat kért meg arra, náluk, a bizottságokban kezdeményezte, hogy módosító indítványokat nyújtsanak be a törvényekhez. Ez, hangsúlyozom, egy eljárási rend miatt alakult így ki, semmi akadálya nem lenne egyébként, hogy az előterjesztő menet közben, az eljárás közben korrigálja a javaslatát.

Tisztelt Ház! Ezek után kérem, hogy a törvényjavaslatot szíveskedjenek támogatni. Különösen abból a szempontból kérem ezt, hogy általában a kormány szervezetalakítási szabadságát az Országgyűlés vagy az országgyűlési képviselőcsoportok tiszteletben szokták tartani, és úgy gondolom, hogy az alkotmányos mozgástéren belül a kormány szervezetalakítási szabadsága széles körű.