Kormányportál

A több országra kiterjedő hagyatéki eljárásokat az Európai Unióban elegendő lesz egyetlen országban lefolytatni 2015. augusztus 17-étől, így azok rövidebb idő alatt zajlanak és költségük is kisebb lesz – mondta az igazságügyi tárgyú törvénymódosítás ismertetésekor az Répássy Róbert 2015. május 12-én az Országgyűlésben.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim!

Az elmúlt másfél évtizedben a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló egységes európai igazságügyi térség fenntartásában és fejlődésében mérföldkőnek számító európai uniós jogi aktusok születtek. A közelmúltban sor került az európai öröklési jogi rendelet megalkotására is, amely uniós szinten egységesen szabályozza az öröklési viszonyok nemzetközi magán- és eljárási jogi alapkérdéseit. A rendelet 2015. augusztus 17-től lesz közvetlenül alkalmazandó Dánia, az Egyesült Királyság és Írország kivételével az Európai Unió valamennyi tagállamában, így hazánkban is. A rendelet jelentős változásokat hoz minden magyar jogalkalmazó szerv számára. Mostanáig a magyar jogalkalmazóknak csupán a magyar belső jog nemzetközi öröklési tárgyú szabályait, valamint az öröklési viszonyokat érintő nemzetközi szerződéseinket kellett ismerniük. Ez azonban megváltozik, ugyanis idén augusztus közepétől ezeket a rendelkezéseket felváltják a rendelet szabályai.

Milyen újításokat vezet be a rendelet? Az európai polgárok számára a külföldi hagyatéki vagyonnal kapcsolatos jogaik érvényre juttatása jelenleg számos nehézséggel jár, mivel az öröklési ügyek tekintetében a más államban hozott határozatok vagy ott kiállított közokiratok szabad forgalma javarészt hiányzik. Ennek következtében ma az örökösök arra kényszerülnek, hogy az ugyanazon örökhagyó utáni öröklés tekintetében is minden olyan államban, ahol hagyatéki vagyon maradt, külön eljárást kezdeményezzenek a hagyatékhoz való hozzájutás érdekében.

A rendeletnek köszönhetően azonban ez a helyzet 2015. augusztus 17-től megváltozik. Ezt követően az öröklés tekintetében elegendő lesz egyetlen tagállamban lefolytatni a hagyatéki eljárást, és az eljárás eredményeként született határozat vagy egyéb okirat birtokában valamennyi tagállamban fekvő hagyatékhoz hozzá lehet majd jutni újabb hagyatéki eljárás lefolytatása nélkül. Ez jelentős mértékben megkönnyíti majd az európai polgárok örökléssel összefüggő jogainak érvényesítését, sőt számottevő idő- és költségmegtakarítást is eredményez.

A rendelet alapján mind a joghatóságot, mind az alkalmazandó anyagi öröklési jogot fő szabályként az örökhagyó halálakori szokásos tartózkodási helye határozza majd meg. A rendelet egyik meghatározó rendező elve a hagyaték egységének elve, amelynek értelmében az eljárást lefolytató fórum joghatósága kiterjed az örökhagyó teljes hagyatékára, ideértve a más tagállamokban fellelhető akár ingó, akár ingatlan hagyatékot is. A külföldi eljárás eredményeként hozott határozat vagy akár a rendelet által létrehozott új jogintézmény, az európai öröklési bizonyítvány birtokában az örökös hozzájuthat majd az őt megillető magyarországi vagyontárgyhoz, legyen az magyarországi bankszámlán lévő pénzösszeg vagy akár magyarországi ingatlan. Előfordulhatnak olyan esetek, amikor a külföldi hatóság által a külföldi jog szerint hozott határozat vagy a kiállított európai öröklési bizonyítvány alapján olyan idegen dologi jogot kérnek bejegyezni a magyar nyilvántartásba, amely a magyar jogban ismeretlen.

Az ilyen helyzetek orvoslására vezeti be a rendelet az úgynevezett adaptációt. Ennek lényege, hogy az ismeretlen dologi jogot a vagyontárgy fekvés helye szerinti tagállam jogában létező, az eredetihez legközelebb álló dologi joghoz kell igazítani, illetve a hozzá legközelebb álló dologi jognak kell megfeleltetni. Annak érdekében, hogy hazánk is eleget tegyen a megfeleltetési kötelezettségnek, a javaslat bevezeti az úgynevezett megfeleltetési nemperes eljárást. Ezen eljárást a nyilvántartást vezető szerv kezdeményezi, amelynek eljárása során a megfeleltetés szükségessége felmerült, vagyis amely szervnél az idegen dologi jogot tartalmazó külföldi okiratot bejegyzés céljából benyújtották. A magyar bíróság hozza majd meg azt a határozatot, amely a külföldi dologi jog magyar jogban ismert dologi jognak való megfeleltetéséről szól, és a bírósági határozatban szereplő dologi jog kerül majd bejegyzésre a hazai nyilvántartásba.

A módosítás meghatározza, hogy milyen eljárásrendet kell követniük a magyar közjegyzőknek a nemzetközivé váló hagyatéki eljárások során, hogy a másik uniós tagállamban öröklési ügyben hozott határozat, közjegyzői okirat hazai végrehajtása érdekében milyen eljárást kell lefolytatni, illetve hogy a földhivataloknak milyen speciális eljárási szabályokat kell alkalmazniuk az európai öröklési bizonyítvány birtokában igényt érvényesíteni kívánó ügyfelek ingatlan-nyilvántartási ügyeiben.

A törvényjavaslat ennek megfelelően több törvényt is módosít, legnagyobbrészt a hagyatéki eljárásról szóló törvényt. Ez utóbbi átfogó módosítására kerül sor annak érdekében, hogy ha az öröklési ügy lefolytatására a rendelet szerint magyar közjegyzőnek van joghatósága, úgy a hagyaték átadása a külföldi elemmel nem bíró hagyatéki ügyekhez hasonlóan minél gyorsabban és gördülékenyebben megtörténhessen.

A rendelet alkalmazását követően a magyar közjegyzőknek is több esetben kell majd lefolytatniuk olyan hagyatéki eljárást, amelyben az örökhagyó vagyona nagyrészt külföldön található. Az ilyen esetek kezelésére a törvényjavaslat a külföldi hagyatéki vagyonra vonatkozó rendelkezéseket iktat a hagyatéki eljárási törvénybe. A külföldi igényérvényesítés, például külföldi hagyatéki vagyon felkutatása, biztosítása megkönnyítése érdekében a törvényjavaslat bevezet egy új jogintézményt, a hagyatéki eljárási igazolást. Ez az okirat azoknak az öröklésben érdekelteknek nyújthat segítséget, akik valamely külföldi vagyontárgy meglétét és hagyatékhoz tartozását kívánják igazolni, ám ahhoz, hogy például a külföldi pénzintézet részükre felvilágosítást, tájékoztatást nyújtson, valamilyen módon igazolniuk kell, hogy az örökhagyó hagyatékával összefüggésben eljárás van folyamatban, és ebben az eljárásban érintettek.

A törvényjavaslat emellett az európai öröklési bizonyítvány kapcsán, a magyar hagyatéki eljárás sajátosságait szem előtt tartva épít be a hagyatéki eljárási törvénybe az európai öröklési bizonyítvány kiállítása iránti kérelemre, a bizonyítvány kiállítására, valamint a rendelet előírta jogorvoslati jogra vonatkozó, a hazai jogalkalmazást segítő kiegészítő szabályokat. A javaslat részét képezi továbbá az úgynevezett bécsi vételi egyezményhez tett magyar nyilatkozat visszavonása is. A bécsi vételi egyezmény az áruk nemzetközi adásvételére egységes szabályozást teremtő egyezmény, amelyhez a világ szinte valamennyi, a kereskedelmi életben jelentős állama csatlakozott. Ma már nincs olyan magyar belső jogi rendelkezés, amely az adásvételi szerződésekre általánosságban kötelező írásbeliséget írna elő, ezért a nyilatkozat fenntartásának immár nincs meg a jogalapja. A nyilatkozat fenntartása, a belső joggal való összhang hiánya jogbizonytalanságot okoz, a magyar cégekkel kötött nemzetközi adásvételi szerződésekkel kapcsolatban növeli a jogi kockázatokat, költségeket. A nyilatkozat visszavonása ezáltal nemcsak tiszta jogi helyzetet eredményezne, hanem hozzájárulhat a magyar cégek versenyképességének növekedéséhez is.

Tisztelt Képviselőtársaim!

Engedjék meg, hogy áttérjek a törvényjavaslatnak az igazságügyi tárgyú törvénymódosításokat magába foglaló részére, és röviden áttekintést adjak azok főbb tartalmi elemeiről. A polgári perrendtartás elektronikus kommunikációra vonatkozó rendelkezése alapján 2013. január 1-jétől mód van arra, hogy a törvényszék első fokú hatáskörébe tartozó perekben a felek, illetve a képviselőik elektronikus úton tartsák a kapcsolatot a bírósággal. Ebben az esetben, amennyiben a felek, illetve képviselőik a polgári perben az elektronikus kapcsolattartás útját választják, a bíróságnak is elektronikus úton kell kapcsolatot tartania a felekkel.

A törvényjavaslat ezért 2015. július 1-jétől kizárólag lehetőségként írja elő az elektronikus kapcsolattartást mind a jogi képviselővel, mind a jogi képviselő nélkül eljáró felek tekintetében. A törvényjavaslat módosító rendelkezései következtében azonban immáron nemcsak a törvényszékek és a járásbíróságok előtt folyó elsőfokú ügyekben lesz lehetőség az elektronikus kommunikáció igénybevételére, hanem a polgári per minden szakaszában, ideértve a perorvoslati eljárásokat is.

A törvényjavaslat annak érdekében, hogy a bíróságoknak, illetve a polgári perben részt vevő feleknek elegendő idő álljon rendelkezésre az elektronikus kapcsolattartás kötelező alkalmazásához való felkészülésre, 2016. január 1. napjától tenné kötelezővé az elektronikus kommunikációt, ideértve a bíróságok egymás közötti és a közigazgatási szervekkel, illetve más hatóságokkal történő kapcsolattartását is.

Tisztelt Képviselőtársaim!

A törvényjavaslat jelentős újítást hoz a közjegyzői tevékenységek szabályozásában is. A javaslat kimondja, hogy a közjegyzői eljárások többségéhez hasonlóan a közjegyzőkről szóló törvényben szabályozott közjegyzői tevékenységek – így például a közjegyzői okirat szerkesztése, okirat vagy pénz bizalmi őrzése is – nemperes eljárásoknak minősülnek, megteremtve ezzel az összhangot a bírói gyakorlatban és a jogirodalomban tükröződő ez irányú felfogással.

Kiemelt helyet foglal el ezen eljárások között az okirat-szerkesztési eljárás, amely a törvényjavaslat értelmében a jövőben kérelemre indul, annak érdekében, hogy erősítse az ügyfelek irányában az eljárás hatósági jellegét, valamint lehetővé tegye annak bizonyítását, hogy a közjegyző és az ügyfél közötti eljárási, azaz közjogi jogviszony mikor és milyen tartalommal jött létre. A formális kérelem bevezetése lehetővé teszi az eljárás lezárásának rendezését is arra az esetre, ha az nem a kérelem teljesítésével, azaz az okirat elkészítésével vagy a közreműködés megtagadásával végződik.

A közjegyzőkről szóló törvényben szabályozott eljárásokban a fő szabály az, hogy az ügyfél szabadon választhat közjegyzőt, aki azonban az illetékességi területén kívül nem járhat el. Ezt a megengedő szabályozást néhány ponton szigorítani indokolt. E célból a törvényjavaslat kizárja az alávetés illetékességét valamennyi közjegyzői eljárás tekintetében, azaz a jövőben az ügyfelek a közjegyző illetékességét megállapodásukkal nem köthetik ki. Elő kell segíteni továbbá a devizahiteles ügyekben is tapasztalt, a fogyasztóknak meghatározott közjegyzőhöz való irányításában megtestesülő kedvezőtlen gyakorlat kiküszöbölését, ami a fogyasztói hitelek kapcsán igénybevett közjegyzői közreműködés szigorúbb szabályozásával érhető el.

A fairbank-törvény célja a fogyasztók hatékony védelmének megteremtése volt, amit jelen törvénymódosítás azzal támogat, hogy a fairbank-törvény hatálya alá tartozó jogügyletek esetén fő szabályként írja elő az adós lakóhelye, tartózkodási helye szerinti közjegyző illetékességét. Azokban az esetekben, ahol a jogügylet tárgya vagy biztosítéka ingatlan, vagylagosan az ingatlan fekvése szerinti közjegyző is eljárhat. Ez jelentős mértékben hozzájárul ahhoz is, hogy a közjegyzők fairbank-törvénnyel összefüggő okirat-szerkesztési tevékenységét hatékonyabban lehessen kamarai ellenőrzés alá vonni, ami elősegíti az egységes jogalkalmazást és a fogyasztók érdekeinek teljes körű védelmét.

Ahhoz, hogy a javasolt illetékességi szabályok betartása biztosított legyen, a törvényjavaslat megsértésük esetére szankcióként kimondja, hogy az illetékességi szabályok megsértésével készült közjegyzői okirat nem minősül közokiratnak.

Megújulnak a közjegyzői iroda átalakulására vonatkozó szabályok is, lehetővé téve, hogy ha a közjegyző szolgálati jogviszonya az öregségi nyugdíjkorhatár elérésével vagy felmentéssel megszűnik, a meglévő irodai infrastruktúra felhasználásával vállalkozási tevékenységet folytathasson tovább. Ennek érdekében a közjegyzői iroda korlátolt felelősségű társasággá alakulhat, több közjegyző tagságával működtetett közjegyzői irodából pedig a szolgálati jogviszony megszűnésével érintett tag kiválásával korlátolt felelősségű társaság jöhet létre.

A törvényjavaslat az előbb elmondottakon túl több igazságügyi jogállási törvényt is módosít. E változtatások célja a magyar igazságszolgáltatás magas színvonalú, az országosan egységes, kiszámítható és időszerű működéséhez szükséges jogi keretek további pontosítása.

Az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló törvény tekintetében a törvényjavaslat számos olyan kisebb pontosítást tartalmaz, amely az igazságügyi alkalmazottak foglalkoztatását, munkaszervezését segíti elő. Emellett a bírósági fogalmazók és bírósági titkárok részére és ezzel párhuzamosan az ügyészségi fogalmazók és alügyészek részére 10 százalékos mértékű munkaköri pótlékot vezet be 2015. július 1-jétől. A bíróságok bővülő feladataira és szolgáltatásaira tekintettel a bírósági fogalmazókra és a bírósági titkárokra háruló feladatok is egyre növekednek, így az e feladatkörben foglalkoztatottak megemelt díjazásra, munkaköri pótlékra lesznek a törvényjavaslat elfogadásával jogosultak.
A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvény vonatkozásában a törvényjavaslat az Országos Bírósági Hivatal elnökének kezdeményezésére több sarkalatos rendelkezést is módosít, amelyek szintén az igazságszolgáltatás működését teszik kiszámíthatóbbá, időszerűbbé. E körben újraszabályozza a katonai bírói kinevezés feltételeit, bővíti a katonai bírói álláshelyre kinevezhetők körét azokkal, akik rendelkeznek a Magyar Honvédség által kiállított egészségügyi, fizikai és pszichikai alkalmassági igazolással. A módosítással a törvényjavaslat az Alaptörvénynek megfelelően biztosítja a pályázók egyenjogúságát, a katonai bírói álláshelyek betöltését, valamint a hivatásos állomány okszerű és indokolt kihasználását.

A törvényjavaslat kiegészíti a bírói álláspályázatoknál a pályázati rangsor kialakításánál figyelembe veendő szempontokat, illetve a bírói vizsgálat eljárási határidejét, részletszabályait is pontosítja. Megteremti továbbá az Országos Bírósági Hivatalba, valamint a minisztériumba beosztott bírák bírói vizsgálatának lehetőségét, ami a méltányos és egyenlő elbírálás lehetőségét biztosítaná valamennyi bíró számára.

A törvényjavaslat elhárítja az akadályt a határozott időre kinevezett bíróknak az igazságügyért felelős miniszter által vezetett minisztériumba történő beosztása elől. Emellett figyelemmel kell lenni a bírói életpálya átalakulására is: egyre több olyan, határozott időre kinevezett bíró van, aki nem a klasszikus bírósági fogalmazó–bírósági titkár–bíró pályát bejárva jutott el a sikeres bírói pályázatig, hanem titkári kinevezése, illetve bírói pályázata előtt más területeken szerzett tapasztalatokat, például ügyvédként vagy a közigazgatásban, amely többlettudás szintén jól hasznosítható a jogszabály-előkészítési munka során.
Mindezekre tekintettel indokolatlan fenntartani a jelenlegi szabályozás szerinti, határozott és határozatlan időre kinevezett bírák közötti különbségtételt. Az előbbiek mellett a törvényjavaslat a kirendelés szabályait akként módosítja, hogy a bírósági vezető hozzátartozóját az Országos Bírósági Hivatal elnöke a vezetői kinevezés idejére szólóan más bíróságra kirendelheti. E módosítás gyakorlati problémát orvosol, célja, hogy a bírósági vezető és hozzátartozója vonatkozásában az együttalkalmazási tilalomként jelentkező összeférhetetlenségi ok megszüntetésre kerülhessen.

Végezetül az ügyészségi törvény módosításáról ejtenék néhány szót. A törvényjavaslat az ügyészség számára az ügy jellegétől függetlenül biztosítja az elektronikus kommunikáció megvalósításához szükséges szabályozott elektronikus ügyintézési szolgáltatások nyújtását vagy azok igénybevételének lehetőségét, ezzel megkönnyítve az ügyészséggel való kapcsolattartást és gyorsítva az ügyészség eredményes eljárását.

Az elektronikus ügyintézés további lényeges eleme a különböző elektronikus űrlapok használata és más, elektronikusan beküldhető egyéb beadványok fogadásának kialakítása, amelyek a kommunikációt átláthatóbbá, egyszerűbbé és gyorsabbá teszik. Az ügyészséggel szolgálati viszonyban nem álló állampolgárok vagy ügyfelek számára az elektronikus űrlapok használata ugyanakkor természetesen nem kötelező előírás, hanem lehetőség, választásuk szerint a jelenleg rendelkezésre álló kommunikációs csatornákat és formákat továbbra is használhatják.

Tisztelt Képviselőtársaim!

Ismertettem a törvényjavaslatot, amely néhány ponton sarkalatos rendelkezéseket tartalmaz, sarkalatos törvények módosítását célozza. Kérem, vegyék figyelembe a törvényjavaslat vitája és végül a határozathozatal során, hogy mindezeket a pontosításokat az igazságszolgáltatás szervei kezdeményezték, illetve az igazságszolgáltatás szerveivel együttműködve alakította ki az Igazságügyi Minisztérium. Amennyiben természetesen további részletes egyeztetésekre van szükség a sarkalatos pontok elfogadása érdekében, akkor ezeknek az igazságszolgáltatási szerveknek a bevonásával az Igazságügyi Minisztérium készen áll a frakciókkal való egyeztetésre.

Ajánlom a törvényjavaslatot a tisztelt képviselők figyelmébe, kérve a támogatásukat.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

***

Köszönöm a szót, elnök úr.

Azért kértem szót, mert úgy gondolom, hogy néhány félreértést tisztázni kell, vagy legalábbis igyekszem eloszlatni néhány félreértést.

Először is: Schiffer frakcióvezető úr bizonyára tudja – már tájékozódtam, hogy Bárándy képviselő úr nem értesült róla –, hogy május 5-én mind az öt parlamenti frakció vezetőjének én magam írtam az Igazságügyi Minisztérium nevében egy levelet, amelyben külön felhívtam a figyelmet arra, hogy milyen rendelkezések sarkalatosak a törvényben, és leírtam, hogy ezeknek mi az indoka, illetve ki kezdeményezte. A levél végén kifejezetten az volt a felvetésem, hogy várjuk a frakciók visszajelzését, és hogy kezdeményeznek-e egyeztetést az ügyben. Ilyen nem érkezett vissza. Nyilván ennek oka lehetett az információ áramlásának némi hiányossága, de mondjuk, Schiffer frakcióvezető úr, gondolom, személyesen megkapta ezt a levelet. Elfogadom, hogy ennek ellenére sem támogatják a törvényjavaslatot, de egyeztetést kezdeményeztünk a javaslat sarkalatos rendelkezései tekintetében.

Egyébként a rendelkezések – most tényleg csak az időkímélés miatt nem akarok végigmenni a sarkalatos rendelkezéseken – nem pontosan úgy vannak, ahogy Schiffer frakcióvezető úr idézte, mert nem a törvény 22. és 23. §-aiban, csak a 22. §-ában vannak valóban érdemi módosítások – lehet, hogy ön tudja jobban, de ami igazán érdemi, az a 22. §-ban van, mert a 23. § már másra vonatkozik –, amelyeknek kivétel nélkül mindegyikét az Országos Bírósági Hivatal kezdeményezte.

Ebből még persze nem következik, hogy önöknek ezt kellene támogatni, mint ahogy az se következik ebből, hogy önöknek kellene támogatni az igazságszolgáltatás jobb működését. Igaz? Tehát nem biztos, hogy mindannyian ugyanazért a célért vagyunk itt az Országgyűlésben. Énszerintem az Országos Bírósági Hivatal elnökének a kezdeményezése kifejezetten a bíróságok munkáját, vagy ha úgy tetszik, az igazságszolgáltatást könnyítő javaslat. Nem akarom a feszültséget gerjeszteni, már azon túl, hogy önök azt mondták, hogy akkor sem szavazzák meg, bármi van benne, meg bármilyen egyeztetés lenne az ügyben, ezen már nem akarok nagyon változtatni, én csak jelzem, hogy nem az Igazságügyi Minisztériumnak vagy a kormánynak fog fájni, ha nem szavazzák meg ezeket a rendelkezéseket, hanem az igazságszolgáltatásnak fog fájni. Egyrészt. Amennyiben önöknek fontos az igazságszolgáltatás működése, és van egy javaslat, ami alapján jobban működhetne az igazságszolgáltatás, és önök ezt nem szavazzák meg, és én erre felhívom a figyelmet, hát, tekintse zsarolásnak. Én azt tudom mondani, hogy nem jutott eszünkbe az, hogy önök nem magát a javaslatot szemlélik, nem a javaslat sarkalatos rendelkezéseinek az értékelését végzik el, hanem bizonyos politikai, vagy ha úgy tetszik, szakpolitikai feltételekhez kötik ennek a megszavazását.

Értettük, megértettük ezt, de nyilván ettől még a törvényjavaslatot a kormány nem fogja visszavonni, mert úgy gondoljuk, hogy az Országos Bírósági Hivatal kezdeményezése egyébként az Igazságügyi Minisztérium és a kormány által támogatható. Bízom benne, hogy ezt a bizottsági üléseken, tehát ahol a részletes vitát le fogjuk folytatni, akár az OBH képviselőjével is meg lehet vitatni, hogy miért tartják fontosnak ezeket a rendelkezéseket. Tehát szerintem van arra módunk, hogy részleteiben megtárgyaljuk a javaslatokat.

Van néhány tévedés, amire itt szeretnék utalni. Először is Schiffer frakcióvezető úr hosszasan fejtegette, hogy milyen veszélyt jelenthet az igazságszolgáltatás függetlenségére, ha beosztott titkár vagy akár bíróságról érkezett kolléga úgymond utasításokat kap az igazságügyi minisztertől. Szeretném önt tájékoztatni, hogy elég hosszú ideje létezik a magyar közigazgatásban a beosztott bíró és a beosztott ügyész intézménye, mégsem merült eddig fel, hogy azért, mert valaki beosztott bíróként vagy beosztott ügyészként dolgozott a minisztériumban, utána kétségbe vonható az ő bírói függetlensége.

Tehát nem tudom, mitől gondolja azt, hogy egy titkárra nézve az ő függetlenségével kapcsolatban kételyek merülnek fel, miközben a beosztott bíró akár egy évtizedig dolgozhat a minisztériumban – volt is és van is erre példa –, utána visszamegy bíráskodni, és azt fogják mondani, hogy ejnye, neki már korábban X. Y. miniszter adott utasításokat. Nemcsak Magyarországon létezik ilyen modell, más országokban is van beosztott bíró és beosztott ügyész. Nyilván megvan ennek a korlátja, tehát semmiféle politikai állásfoglalás nem várható, pontosabban: kifejezetten tiltott az ilyen bírótól vagy ügyésztől, ezért általában az ilyen bírók és ügyészek nem szoktak olyan nyilatkozatokat kiadni, akármilyen beosztásban is lennének a minisztériumban – tehát vezető beosztásban –, nem adnak olyan nyilatkozatokat, amelyből bármiféle politikai következtetés kiolvasható. De számos más korlátja is van ennek, például állami vezetők nem lehetnek, tehát mondjuk, egy beosztott bíró vagy egy beosztott ügyész nem lehet helyettes államtitkár sem; de zárójelben jegyzem meg: miniszteri biztos lehet, van is ilyen miniszteri biztos, aki beosztott ügyész.

Tehát szerintem ez egy kicsit félrevezeti a gondolkodásunkat, ha azt gondoljuk, hogy az Igazságügyi Minisztériumban beosztott bírák, ügyészek feltétlenül átpolitizálttá vagy politikailag involválttá válnak azáltal, hogy ők ott dolgoznak. Ezért kérem, hogy ezt fontolják meg még egyszer. Semmi összefüggés nincs a bírói előmenetel és a bírói értékelés, valamint az Igazságügyi Minisztériumban végzett szakmai tevékenység között. Semmilyen összefüggés nincs! Ezt szerintem több kormány gyakorlata igazolja. Voltak olyan bírák, akik egyes kormányok alatt dolgoztak, később visszatértek bíráskodni, és nem merült fel, legalábbis nem tudok olyan esetről, hogy felmerült volna az ő függetlenségükkel kapcsolatos probléma. Mindenesetre kifejezetten segíti az Igazságügyi Minisztérium munkáját.

Schiffer frakcióvezető úr, ha megengedi, hogy kitérjek arra a két nagyon fontos, egyébként tényleg nem először hangoztatott feltételükre, hogy milyen feltételek elfogadása esetén hajlandóak támogatni a bírósági jogállási törvény módosítását vagy a bírósági szervezeti törvényt: az egyik az automatikus ügyelosztás kérdése. Nem volt még rá módunk, hogy erről beszéljünk, de létezik automatikus ügyelosztás. Automatikus szignálás van, gyakorlatilag van egy elnöki utasítás, amely elnöki utasítás alapján automatikus szignálás történik. Tehát abban önnek igaza van, Schiffer frakcióvezető úr, hogy sem most, sem az elmúlt 25 évben nem volt beleírva a törvénybe, de ez az elnöki utasítás alapján így működött. Megjegyzem: nem véletlen, hogy nem a törvényen alapul, mert azért az automatikus szignálás azt jelentené, hogy az ügyeket darabra mérnék, tehát egy nagyon bonyolult ügy is egy érkezésnek számítana meg egy egyszerűbb ügy is, és elképzelhető, hogy véletlenül vagy az automatikus szignálás következtében olyan bíróhoz kerülne, aki már egyébként nagyon leterhelt. Tehát szerintem ilyen merev módon az automatikus szignálást nem szabad fenntartani, nekem ez az álláspontom, de nyilván majd ha egyszer erről is fogunk vitázni, akkor érdemes ezen elgondolkodni, mert káoszhoz vezethet az, ha véletlenül a legnehezebb ügyek mindig ugyanarra a bíróra esnek; gondoljunk csak arra, hogy egy kisebb bíróságon, ahol kevesebb bíró van, ez milyen problémát okoz.

Volt még itt számos felvetés, én ezeket igyekszem megválaszolni, és azért most válaszolom meg, hogy – ahogyan mondtam – néhány félreértést tisztázzunk.

A határozott időre kinevezett bíró kapcsán korábban a törvény azt mondta, hogy a határozott időre kinevezett bírónak legalább 18 hónap aktív, ítélkezésben eltöltött idővel kell rendelkeznie ahhoz, hogy értékelni lehessen. Tehát korábban sem az volt a feltétel, hogy a három évet teljes egészében ítélkezési gyakorlattal kellett eltöltenie; ennek egyébként tipikusan egy, a kismamákat védő oka volt: az, hogy amiatt, hogy gyermeket vállalnak fiatal, kezdő bírók, ne essenek ki az előmenetel lehetőségéből.

Jelenleg egyébként az OBT szabályzata alapján megállapítják azt, hogy hány letárgyalt ügyének, letárgyalt aktájának kell lenni ahhoz, hogy értékelni tudják. Magyarul: az Országos Bírói Tanács már úgy értelmezte a hatályos törvényeket, hogy csak a letárgyalt ügyek száma alapján lehet értékelni. Ezért nyilván azt, aki ezt nem tudja produkálni, aki nem tud ennyi letárgyalt ügyet teljesíteni, nem fogják tudni értékelni. Tehát ezen a szabályon nem kíván változtatni a jelenlegi törvénytervezet.

A titkár beosztásával kapcsolatban volt közöttünk nem elég kulturált, bekiabálásos vita. A titkárnál az OBH-ban… - ugye, nem csak az Igazságügyi Minisztériumban, az Országos Bírósági Hivatalban is vannak beosztott titkárok vagy beosztott bírók, és az OBH-ban vagy az IM-ben eltöltött idő pluszpontot jelent a pályázati értékelésnél. Tehát nem valamifajta bírói értékelést vagy a munkájának az értékelését jelenti, hanem egyfajta kompetenciaként számítják, ugyanúgy, mint ha PhD-ja lenne vagy más… Azért, feltételezve, hogy ennek az az oka, hogy úgy gondolják: a bírósági igazgatási szervezetben eltöltött gyakorlatnak is van egyfajta értéke, vagy akár az Igazságügyi Minisztériumban kodifikációban eltöltött gyakorlatnak – mert, ugye, itt kodifikációról van szó – van egyfajta értéke. Nem jelent ez kizáró vagy akár kizárólagos előnyt, hanem pluszpontot jelent úgy, ahogyan más kompetenciák, tehát a nyelvvizsga, a PhD és a többi. Ezért szól így jelenleg a rendelet. Nyilván a titkár és a bíró… - erről nem is akarok már szót ejteni, hiszen tudják, hogy amikor beosztják őket, akkor természetesen ítélkezési gyakorlatot nem folytathat a törvény szerint, ez kizárt.

Volt még itt egy-két dolog. Az elektronikus kommunikációval kapcsolatban a kormány nemrégiben fogadott el egy határozatot, amelyben megállapította, hogy valóban közel hatéves késedelem történt az elektronikus kommunikáció bevezetésében. Tehát ebben az értelemben egyetértünk a helyzetértékeléssel, tehát egyetértünk azzal, hogy hogyan jutottunk idáig, de önök félreértik, mert a kormány éppen most akarja lezárni végre ennek a késedelemnek a korszakát, és további halasztási határidőt nem engedne már ez a törvény. Egyébként az OBH javaslata még további, december 31-éig szóló halasztást kért volna, azonban az elmúlt hat év miatt ezt a halasztást most már nem lehet megadni.

Ügyviteli vizsga – ilyen kérdéseket is felvetett Bárándy képviselő úr. A bírósági fogalmazók a mai napig is bírósági ügyvitelből vizsgáznak, az része a bírósági fogalmazói képzésnek, tehát ebben nincs semmi probléma, hogy a bíróknak az ügyvitelhez érteni kell – ez a fogalmazói képzés része. Egyébként, ha előtte esetleg igazságügyi alkalmazott és ügyintéző volt, akkor nyilván ügyintézőként már külön vizsgázhatott ebből, és akkor nem kell neki a fogalmazóképzés keretében ebből vizsgázni, tehát van egy felmentési lehetőség, de azt szögezzük le, hogy ügyviteli vizsga van most is.

Na most, azt hiszem, ennyit jó néhány felvetésről. Még egy felvetésre szeretnék reagálni, hogy miért egy törvényjavaslatba kerültek ezek a kérdések. Ez valóban felvethető, hiszen akár lehetne külön törvényekben is szabályozni. Azonban a bírósági törvény és az ügyészségi törvény módosítási része nem olyan súlyú, nem olyan terjedelmű, bizonyos értelemben az ügyészségi része különösen technikainak tekinthető, ezért úgy gondolta a tárca, hogy egy igazságügyi csomagot képez, ezért az Országgyűlés elé egy igazságügyi törvényjavaslatot terjeszt. Tehát egyes igazságügyi törvények vannak összekötve ebben a javaslatban, és ez szerintünk egyébként segíti a jogalkalmazást, azért segíti, mert egyszerre léphetnek hatályba vagy közel azonos feltételekkel léphetnek hatályba olyan rendelkezések, amelyek egyébként egymásra tekintettel vannak. Tehát ez nem egy tipikus saláta. A salátatörvényekre az jellemző, hogy laza vagy semmilyen kapcsolat nincsen az összefűzött törvényjavaslatok között. Itt kifejezetten az igazságügyi tárgyú rendelkezések összefüggnek. Az európai uniós rendelkezés végrehajtásának, átültetésének pedig nagyon közeleg a határideje, tehát egy szoros határidő miatt szükséges, hogy az Országgyűlés mindezeket elfogadja.
Én még egyszer megjegyzem, hogy készen állunk a kétharmados részekről való egyeztetésre, bár a legjobb egyeztetés, ha az Igazságügyi bizottságban az OBH elnökét például meghallgatja a bizottság, és megtudjuk tőle, hogy miért javasolják ezeket a javaslatokat. Ezek után mégis kérem, hogy fontolják meg a törvényjavaslat elfogadását.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr.

***

Képviselő úr, én javaslom, hogy tényleg vitassuk meg majd a részletes vita során ezeket a rendelkezéseket, hiszen most egy általános vitában vagyunk. Vitassuk meg, hogy például az Országos Bírósági Hivatal miért javasolja ezeket a módosításokat.

Ami a minisztériumba beosztott titkár problémáját illeti, én nem értem, hogy ha bírót be lehet osztani a minisztériumba, és ha a bíró beosztásával kapcsolatban nincs fenntartás, hiszen mondom, ez nem egy új intézmény, hanem hosszú ideje létező intézmény, akkor nem pontosan értem, hogy ezt miért kifogásolják, hogy a bírósági titkárt is be lehessen osztani a minisztériumba. Ráadásul ma már a titkár lehet, hogy egy idős, sok munkatapasztalattal rendelkező személy. Hiszen tudjuk jól, hogy ha mondjuk, valakinek már van szakvizsgája, akkor nem fogalmazóként kezdi, hanem titkárként kezdi, aki például jelentkezik a bíróságra, és mondjuk, egy 10 vagy 15 éves szakmai gyakorlat után bírósági titkárként dolgozik a bíróságon, gyakorlatilag ítélkezési feladatokat ellátó bírósági titkárok is vannak ma már, ők rendelkezhetnek olyan szakmai tapasztalattal például azon a szakterületen, ahol titkárként ítélkezési feladatokat láttak el, amire szükség lehet a minisztériumban. Hogy egy példát mondjak, a szabálysértési ügyekben. Közismert, hogy szabálysértési ügyekben bírósági titkárok járnak el, vagy legalábbis a legtöbb szabálysértési ügyben bírósági titkárok járnak el. Szerintem ez például elég ok arra, hogy titkárokat lehessen beosztani a minisztériumba. Ráadásul a titkárokra is végül is ugyanazok a politikamentességet biztosító szabályok vonatkoznak, amiket mondtam az előbb, tehát ők sem tehetnek politikai nyilatkozatokat, politikai tevékenységet nem végezhetnek. A titkár is nem bíró, de nagyon erős a politikamentes kötelezettsége a titkári jogállásnak.

Ezért kérem, hogy támogassák, legalábbis fontolják meg ezt a rendelkezést. Nem érzem olyan veszélyesnek, mint amiről itt szóltak.

***

Schiffer frakcióvezető urat szeretném meggyőzni arról, hogy nem ördögtől való az, hogy olyan jogászokból lesznek bírák, akik nem a bírók táskáját cipelték, mielőtt kinevezik őket. Egyébként vannak olyan országok, az angolszász jogrendszerek, ahol hosszú ügyvédi pálya után, a jogi pálya csúcsán valaki bíró lesz. De kifejezetten kívánatos lenne, hogy a rendkívül belterjes magyar igazságszolgáltatás, a rendkívül belterjes magyar bírósági szervezet végre néhány százalékban – szerintem most valószínűleg 1-2 százalék lehet ennek az aránya – olyan bírákból is álljon, akiknek nemcsak a fogalmazói vagy a titkári tapasztalatok jutottak. Ez nem azt jelenti egyébként, hogy a bírói kinevezésnek a szakmai feltételeit nem kell teljesíteni.

¬¬***

Szinte örülök annak, hogy Schiffer képviselő úr után kaphatok szót, mert azzal zárta a kétperces felszólalását: önöknek az a szándéka, hogy lehessen az is bíró, aki a miniszter táskáját cipeli.

Kedves Képviselő Úr!

Nagyon sajnálom, de higgye el, ez most is így van. Ugyanis a bírói jogállásról szóló törvény 4. § (1) bekezdés f)-b) pontja szerint az lehet bíró, aki többek között kormánytisztviselőként, illetve köztisztviselőként, központi közigazgatási szervnél közigazgatási, illetve jogi szakvizsgához kötött munkakörben dolgozott legalább egy évig. Felolvasom az egész szakaszt, hogy világos legyen: „Magyarországon bíróvá az a 30. életévét betöltött személy nevezhető ki, aki a) magyar állampolgár, b) nem áll cselekvőképességet érintő gondnokság vagy támogatott döntéshozatal hatálya alatt, c) egyetemi jogi végzettséggel rendelkezik, d) a jogi szakvizsgát letette, e) vállalja, hogy e törvény rendelkezéseinek megfelelően vagyonnyilatkozatot tesz.”

Majd utána jön a lényeg: „f) legalább 1 évig bírósági titkárként, alügyészként, ügyvédként, közjegyzőként, jogtanácsosként dolgozott, vagy kormánytisztviselőként, illetve köztisztviselőként központi közigazgatási szervnél közigazgatási, illetve jogi szakvizsgához kötött munkakörben dolgozott, vagy korábban alkotmánybíróként, bíróként, katonai bíróként, ügyészként működött, vagy nemzetközi szervezetnél vagy az Európai Unió valamely szervénél ítélkezett, vagy az igazságszolgáltatással összefüggő tevékenységet folytatott, és a pályaalkalmassági vizsgálat eredménye alapján a bírói hivatás gyakorlására alkalmas.”

Na most, ezek után, hogy most már mind a ketten tudjuk, hogy köztisztviselőkből is lehet bíró, azért mondom, hogy mind a ketten, mert én is most néztem meg a törvényt, tehát nem akarom önöket oktatni, miért kell félniük a bírósági titkár beosztásától? Miért kell attól félni, és miért kell azt gondolni, hogy a bírósági titkár majd átpolitizálódik, ha feketén fehéren az van leírva, hogy köztisztviselőből is lehet bíró, aki legalább egy évig volt köztisztviselő, és egyébként megfelel a bírói kinevezés többi feltételének? Akkor lehet belőle bíró, szerintem ez így normális, ha köztisztviselőként vagy kormánytisztviselőként, vagy általában jogi szakvizsgához kötött munkakörben dolgozott. Tehát adott esetben, ha más szervnél nem köztisztviselői munkaviszonyban, de jogi szakvizsgához kötött munkakörben dolgozik valaki, akkor abból lehet bíró. Tehát elvileg – hangsúlyozom: elvileg – szélesre nyitott a bíróvá válás kapuja – elvileg. De gyakorlatilag tudjuk, hogy kiket neveznek ki bíróvá.

Amikor kineveznek bíróvá, akkor mindannyiunk felelőssége benne van abban, hogy belterjessé válik a bíróság, mert amikor már a kinevezésre sor kerül, a pontokból, a meghallgatásból, a pályázati elbírálásból az fog kiderülni, hogy végül is csak az lehet bíró, aki a bírók táskáját hordozta. Na most, ezen a rendszeren kellene szerintem közösen változtatnunk. Igaza van, hogy ebben részletkérdés, hogy a minisztériumba beoszthatnak-e titkárokat, de különösen ezek után, hogy köztisztviselőből is lehet bíró, legalább ne tekintsük már a minisztériumba beosztott titkárt valamifajta politikai veszélyforrásként.

Tehát most tényleg, őszintén kérdezem, ha egy olyan emberből lehet bíró, aki 20 vagy akár 5 évig dolgozott minisztériumban köztisztviselőként, akkor miért baj az, hogy egyébként 1-2 évig dolgozott valaki titkárként, és ezután kinevezhetik. Ugye, beszéltünk arról, hogy a beosztott bírónak mi a jogállása. A beosztott bíróra a mostani szabályok szerint is, ez a Bt. 60. §-ában található, a következő szabályok vonatkoznak: „A bírót a minisztériumba a jogszabályok előkészítésében történő részvétel, kegyelmi ügyek intézése vagy egyéb igazságügyi munkatapasztalatot igénylő feladat ellátása céljából be lehet osztani. A minisztériumba beosztott bíró megtartja bírói tisztségét, de nem ítélkezhet. Javadalmazására a bíróra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Határozott időre kinevezett bíró a minisztériumba nem osztható be.” Ez az, amin változtatni kívánunk.

„A minisztériumba beosztott bíró felett a munkáltatói jogkört az igazságügyért felelős miniszter gyakorolja. A bíró köteles a vezetői intézkedéseket, utasításokat teljesíteni, érvényesülésüket elősegíteni.” Ez a jelenleg hatályos szabály. És valószínűleg nem néztem a régi bírói jogállási törvényeket, de hasonló szabályok voltak eddig is. Tehát nem újdonság az, hogy bírókat beosztanak minisztériumba. Egy esküt tett, a törvényeknek alárendelt, lelkiismeretesen dolgozó ember különbséget tud tenni aközött, hogy most éppen bírói munkát, ítélkezési tevékenységet végez, vagy pedig más szakmai feladatot lát el bírói háttérrel, bírói jogállással.

Tehát sajnos a lényeg abban van, amit önök úgy fogalmaztak meg, hogy az elmúlt öt év után, meg azok után, ami 2011-12-ben történt, azok után önök ilyen meg olyan feltételezéssel élnek. Én ezt elfogadom és tudomásul veszem. Csak azt kérem, hogy ezt a gyanakvást vagy bizalmatlanságot ne keverjük össze a dolgok, szabályok objektív vizsgálatával. Mert ha feketén fehéren le vannak írva a szabályok, és ezek a szabályok évek óta, sőt évtizedek óta működnek, akkor ezek mögött a rendelkezések mögött nem érdemes bizalmatlanságot keresni vagy bizalmi problémákat felvetni.

Ami meg az egyeztetést illeti, nagyon sajnálom, ha félreértették a levelet, amit írtunk. Természetesen az a szándékunk, hogy bármikor rendelkezésre állunk egy ötpárti egyeztetésre. Azonban ez a vita most jó volt arra, hogy legalább lássuk azt, hogy mely rendelkezések ellen van kifogásuk. Persze, ha hamarabb megkaptuk volna írásban az észrevételeket, akkor tudtuk volna. Mindegy, szerintem talán ebből a vitából, illetve a benyújtandó módosító javaslatokból kiderül, hogy az önök számára melyik az a sarkalatos rendelkezés, ami nem fogadható el. Ha van ilyen, természetesen az Igazságügyi Minisztérium meg fogja fontolni, hogy elfogadja az önök módosítását. Mert ha ezeket a rendelkezéseket csak részlegesen fogadja el az Országgyűlés, szerintem már akkor is többet tesz, mintha teljesen elutasítja a sarkalatos rendelkezéseket.

Tehát azt akarom mondani önnek, biztatnám önöket arra, hogy természetesen még rendelkezésre áll módosító javaslat benyújtására határidő. Ha önök úgy gondolják, hogy egyes ilyen sarkalatos rendelkezéseket hagyjunk el a törvényből, akkor annak érdekében, hogy meglegyen a konszenzus, szerintem erre nyitott lesz a kormány. Nyilván nem tudom ezt most minden javaslatra mondani, de kérem, jelöljék meg módosító formájában vagy írásban, észrevétel formájában, hogy mi az, amivel nem értenek egyet. És akkor innen már érdemes tárgyalnunk. Ez a törvény nem olyan törvény, aminél teljes körű, ötpárti egyeztetésre szükség lett volna, hiszen ennek csak egyetlen szakasza tartalmaz kétharmados rendelkezéseket. Igaz, hogy több pontból áll ez az egyetlen szakasz. Ha ebben a szakaszban vannak az önök számára elfogadható rendelkezések, akkor haladjunk így, és próbáljuk meg elfogadni.

Ha magukra vették és sértésnek tartják azt, hogy az igazságszolgáltatás működésének elősegítésében mintha nem lenne közös az eltökéltségünk, elnézést kérek, ha ezt feltételezném, viszont azt kérem, hogy tényleg a törvényjavaslatot magát nézzék, és ne valamifajta más politikai szempontokkal próbálják ezt alátámasztani vagy elutasítani. Inkább azt javaslom, nézzük meg, hogy ez használ az igazságszolgáltatásnak, tényleg értelmes rendelkezésekről van-e szó. Amennyiben önök támogathatónak tartják, akkor ezt örömmel fogjuk venni.

Megjegyzem, nem dől össze a világ, ha nem szavazzák meg a kétharmados rendelkezéseket, látják, hogy a törvényjavaslat 99 százaléka nem kétharmados; tehát nem dől össze a világ. Pusztán arról van szó, hogy az Országos Bírósági Hivatal egyébként az Igazságügyi Minisztérium egyetértésével úgy gondolja, hogy ezek a rendelkezések javíthatnak az igazságszolgáltatás működésén.

Köszönöm szépen, elnök úr, a figyelmet.