Völner Pál államtitkár Tóth Bertalan (MSZP) napirend előtti felszólalására felelt az Országgyűlés 2018. július 3-i ülésnapján. A válasz leirata.
Képviselőtársam, talán az alaptörvény-módosítás vitájánál is ugyanezekről a témákról beszéltünk, ahol a magánélet, véleménynyilvánítás, érintőlegesen a gyülekezési jog kérdéseit érintettük. Nagyon érdekes felvetései vannak a baloldali pártoknak, főleg annak fényében, hogy 2006 őszén, talán még akik itt ülünk, valamennyien emlékszünk, hogyan is viszonyult az akkori liberális-baloldali koalíció a gyülekezési joghoz, az alapvető szabadságjogokhoz, hogyan lőtték a tömeget, hogyan vezettek lovasrohamot békés megemlékezőkre október 23-án, hogyan provokálták a tömeget, hogyan oszlatták fel jogtalanul a Kossuth Lajos téren demonstrálókat, és hogyan maradtak adósak egyébként ennek a jogterületnek a kodifikációjával.
Különösen azért érdekes ez a történet, mert egy ’89-es törvényről beszélünk, amit még a pártállami időkben az Ellenzéki Kerekasztal megalakulása előtt alkotott az akkori parlament, és kimondottan rendvédelmi oldalról közelítették meg. Az más kérdés, hogy az élet túlhaladta önöket, és a bíróságok gyakorlata megváltozott, a bírósági vezetők kinevezése például már nem volt párttagsághoz kötve, úgyhogy a bíróságok úgy értelmezték ezt a jogszabályt, ahogy az adott keretek között lehetett.
Azt mondták, hogy azok a gumiparagrafusok, amelyek belekerültek, amelyek azt mondták, hogy mások jogos érdekét nem lehet sérteni, nem elegendők, nem nyújtanak nekik elegendő támpontot az alapjogok ütközése esetén. Ezért került sor az Alaptörvény módosítására, hogy meglegyen az a szilárd fundamentuma azoknak a módosításoknak, amelyek itt vannak a tisztelt Ház előtt, és amelyek segítségével el lehet majd kerülni, ha önök esetleg netán valaha újra kormányra kerülnek, hogy ezeket a jogtalanságokat újból elkövethessék.
Ez a szabályozás gyakorlatilag a nemzetközi példákat veszi alapul, svéd, norvég gyülekezési jog alapján készült. Ha figyelmesen elolvasnák a törvény indokolását, amely nagyon alapos, a strasbourgi döntésektől kezdve az ENSZ dokumentumain keresztül valamennyi nemzetközi egyezményt figyelembe vesz, figyelembe veszi az Európai Unió országainak a hasonló szabályozásait, akkor rájönnének, hogy önök nem tehetnének ilyen felszólalásokat a parlamentben, akkor csak szakmai alapon közelíthetnék meg a kérdést. Ebben a tekintetben viszont még hozzászólással az elmúlt időszakban sajnos nem találkoztunk. Itt egy nyílt politikai demagógia, hangulatkeltés zajlik az önök részéről.
S idekeverni azt a részét a dolognak, hogy a magánélet meg a közszereplés hogyan kapcsolódik egymáshoz, és ezt a szabadságjogok korlátozásának tekinteni, vagy hogy nem lehet hazugságokat írni az újságba, hogy felelősséggel jár az, amit kijelentünk, amit leírunk, egyébként az Alkotmánybíróságnak éppen a múlt héten született egy olyan döntése – ezt is ajánlom a figyelmükbe, tanulmányozzák –, hogy például a cikk címéért is felel az az újság, amely valakit valamivel meggyanúsít, megrágalmaz vagy hamis kijelentéssel illet.
Nagyon csodálkozom a jobbikos képviselők hozzászólásain, mert amikor az Alaptörvény hétpárti egyeztetőjén voltunk, akkor önök is kijelentették, hogy szeretnék, hogy a magánélet fokozottabb védelemben részesüljön, pontosan azért, mert nem voltak megelégedve az elmúlt időszakban például a sajtó tevékenységével az önök vezető politikusaival kapcsolatban. Tehát döntsék el, hogy melyik oldalra állnak és mit akarnak mondani ezekben az ügyekben.
S még egyszer ajánlom figyelmükbe, bár tudom, hogy 12 év nagyon nagy távlat önöknél, mindig azt mondják, hogy akkor még meg sem születtünk, de vegyék elő az akkori újságokat, vegyék elé akár a nemzetközi sajtót, és tanulmányozhatják, hogy gyakorlatilag valamennyi olyan ügyben, amelyben eljárás indult, önök megbuktak mind a bíróság előtt, mind a nemzetközi fórumok előtt. A magyar állam még most is kénytelen kártérítéseket fizetni azokban az ügyekben Strasbourgban, amelyeket önök 2006-ban elkövettek. Dobják össze a pénzt, fizessék be, és utána beszéljenek!
Köszönöm a figyelmet.