Kormányportál

Völner Pál az M1 Ma este című műsorának volt a vendége 2018. január 4-én. Az interjú leirata.

Mv: Megint új fázisba lépett a Magyarországgal szembeni uniós eljárás a kvóta-ügyben, hivatalosan is megérkezett ugyanis az Európai Bíróságra a kötelező betelepítés elutasítása miatti kereset. A magyarral együtt halad természetesen a Lengyelország illetve Csehország elleni eljárás is. Mit mond a magyar kormány? Itt van velünk Völner Pál, az Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára. Jó estét kívánok, államtitkár úr!

Völner Pál: Jó estét!

Mv: Hát ugye, ha egészen a mélyére nézünk ennek a dolognak, akkor azt láthatjuk, hogy ez egy jogi köntösbe bújtatott politikai, egyértelműen a kettős mércéről szól. Miért pont Magyarország, miért pont Csehország és miért pont Lengyelország?

Völner Pál: Hát messzire kellene visszanyúlnunk természetesen 2015-ig, ha az egész ügyet kellene végig értelmeznünk, hiszen volt először egy miniszterelnökök, államfők tanácsában hozott döntés, hogy csak önkéntes kvótákról lehet szó, amit megpuccsolt a bizottság tulajdonképpen egy belügyminiszterek tanácsában hozott döntéssel, ahol hoztak egy határozatot, hogy ideglenes jelleggel 120 ezer migránst be kell fogadni a tagállamokból Görögországból és Olaszországból. Ez ténylegesen aztán 98 ezer lett, tehát tényleg, egy ilyen számháború az egész történet, nem merülnék el a részletekben, egy politikai döntés volt már akkor is. Ez ellen ugye egyrészt ellenszavazatával, másrészt a keresetével Szlovákia és Magyarország fellépett, ez a per 2017-ben zárult, ahol az unió bírósága kimondta, hogy el lehet térni a szokásos szabályozástól, tehát ideiglenes jelleggel ezt a döntést meghozhatta az a tanács, tehát akkor úgy látszott, hogy ez egy megoldás és akkor olyan vészhelyzet volt, lezárult. 2017. szeptember 26-án viszont lejárt a határidő, ezt is kimondta a bíróság, úgyhogy most egy kicsit értetlenül nézzük ezt a keresetet, ugyanis ennek a határozatnak az alapján a határidő lejártára tekintettel és a vállalásunk hiányára tekintettel bennünket nem lehet arra kötelezni, hogy fogadjunk be abból a mintegy 42 ezer főből, aki ténylegesen megérkezett az unió területére, bevándorlókat. És az is érdekesség, hogy összességében 33%-nál tart decemberi állapot szerint ez a teljesítés, és azok az államok, amelyek ugyanúgy szinte nem teljesítettek, mint mi, tehát 1% alatti teljesítéssel vannak vagy még 24%-kal, mint Franciaország, az ő eljárásukat senki nem kifogásolja. Vagy azt is felvethetem, hogy korábban volt egy negyvenezres, amit vállaltak, ami alapján szinte el lehetett volna osztani a negyvenezer embert. Tehát...

Mv: De hát akkor hogyan lehet elosztani egyébként? Tehát mi alapozza meg ezt az egészet, vagy hogyan lehet büntetni magát ezt, hogyha harminc százalékos a teljesítés?

Völner Pál: Ezen belül negyedévente adnak le az államok egy-egy vállalást, hogy 15 főt fogadnak például, Szlovákia ellen azért nem indult eljárás, mert ők a végén tettek egy nyilatkozatot, hogy na jó, 15 főt befogadunk abból a sok száz főből, akit nekünk küldtek volna, és gyakorlatilag erre hivatkozva ellenük nem indítottak eljárást. A másik, amit kezdtem, hogy politikai nyomásgyakorlás, tehát a kettős mérce az egyértelműen látszik, a többi országnál nem kifogásolják a részbeni teljesítést, s a másik része az a dolognak, hogy a kifutása a dolognak az nem lehet, hogy kelljen befogadnunk migránsokat. Ez szilárd jogi álláspontunk. Ami felvethető, hogy esetleg pénzbüntetés legyen a vége, az pedig szintén akkor nem lenne kettős mérce, hogyha arányosan mindenki a kasszához járulna és ugyanúgy nem a 100%-ot, de a 78-at vagy valamennyit befizetné. Reméljük, hogy ezeket az érveket az Európai Bíróság is meg fogja majd hallgatni.

Mv: Jó, de mire szolgál? Tehát mondhatjuk azt, hogy tulajdonképpen az, hogy ezt az ügyet folyamatosan porondon tartják, ez arra szolgál, hogy valamiféle állandó felső határ nélküli kvótát dolgozzon ki a bizottság?

Völner Pál: Természetesen a bizottság asztalán ott vannak ezek a javaslatok, az észt elnökség nem ért ezeknek a dolgoknak a végére, mert nem volt konszenzus ezekben a kérdésekben, a bolgár elnökség fogja majd ezt folytatni, és látszik, hogy a bizottság is...

Mv: De hát Bulgária se olyan jól teljesítő.

Völner Pál: Hát nyilván a mezőny alsó részében tartózkodik szerintem, ők sem fogják erősen szorgalmazni ennek a kérdésnek a lezárását, és látszik, hogy a bizottság és az Európai Parlament továbbra is szorgalmazza. Tulajdonképpen az a probléma, hogy ezek a testületek úgy álltak föl, akár az Európai Parlamentre gondolunk, akár a bizottságra, hogy egy békebeli állapot volt 2014-ben, a migráció előtti korszak. Bejöttek ezek a, hogy mondjam, szélsőséges jogi nézetekkel rendelkező emberek az Európai Parlamentbe, a LIBE-bizottságba, akár az unió bizottságába, gyakorlatilag  nézeteiket azóta is rá akarják erőltetni a tagállamokra. Holott a helyzet gyökeresen megváltozott. Látszik, hogy a tagállamokban is már változik a helyzet, a tanács az most már teljesen más tartalmú vagy pedig vegyes nyilatkozatokat tesz, de gondolhatunk Tusk elnökre, aki decemberben másoknak a megdöbbenésére...

Mv: 180 fokos fordulat.

Völner Pál: 180 fokos fordulatot hajtott végre, nekem az a véleményem, hogy ő néha ellátogat Lengyelországba és ismeri az ott lakók véleményét, merthogy a többi brüsszeli bürokrata nem veszi ezt a fáradságot, hogy esetleg mondjuk egy tagállamnak a választópolgárainak a véleményét is meghallgassa.

Mv: Hogyan állhat ellen Magyarország? Tehát mit tehetünk mi a luxemburgi bíróságon?

Völner Pál: Gyakorlatilag a kettős mércére mindenképpen rá kívánunk mutatni. Rá kívánunk mutatni arra, hogy ez a fajta teljesítés és ez a fajta rendszer,  ha egy ideiglenes kvótánál nem váltotta be a reményeket, ez a bizottsággal, a parlamenttel folytatott vitában is egy erős muníciónk lehet, hogy attól, hogy állandó lesz egy felső korlát nélküli és kötelező, attól ugyanúgy működésképtelen lesz a rendszer. Tehát ilyen értelemben egy precedens perről beszélhetünk. Már magát az eredeti pert is azért indítottuk, ha nem indítottuk volna el, a kötelezettségszegési eljárás az sokkal hamarabb indult volna meg ellenünk. Tehát gyakorlatilag egy fajta feltartóztatás volt ebben a jogi eljárásban, és most érkeztünk el oda, hogy most a bizottság lendül támadásba, szerintem nem gondolták ezt át eléggé, tehát sokkal nagyobb problémákat jelenthet az unió működése szempontjából, hogy ilyen marginális ügyeken, már olyan értelemben marginális, hogy a gazdasági, a politikai, a katonai együttműködéshez, amelyek, vagy az agrárpolitikához képest, amelyek tradicionálisan az alapját adják, elvitték egy olyan irányba a dolgokat, aminek, amihez semmi köze nem volt se az Európai Gazdasági Közösségnek, se az uniónak korábban, és gyakorlatilag egy ilyen megint csak azt mondom, egy téves alapjogi értelmezésből kiindulva akarják belehajszolni a tagállamokat olyan kötelezettségvállalásokba, amelyek szétverik az ottani társadalmakat, a közbiztonságot, és hát a terrorizmusnak, a  vetületeiről meg már számtalanszor beszéltünk.

Mv: Na de hát éppen azt látjuk, hogy azért valamiféle fordulat következett be az európai társadalmak gondolkodásában, már ha lehet a társadalmakat gondolkodónak tekinteni, és azért egyre elutasítottabb ez a fajta hozzáállás, amelyet a bizottság nyom.

Völner Pál: Én ezért kárhoztatom a '14-ben választott döntéshozókat, nem ismerik fel a fordulatot, nem ismerik fel, hogy rossz választ adtak és makacsul ragaszkodnak a rögeszméikhez, azt gondolván, hogyha ezt tudják erőszakolni, ezeket a döntéseket, akkor talán annyira szétzilálódnak ezek a nemzetállamok, hogy nem képesek már a saját jól felfogott érdekeiket megfelelően artikulálni.

Mv: Akkor viszont nagyon komoly politikai nyomás van önök mögött és az egyesült európai államok felé mutat ez a dolog.

Völner Pál: Nyilván ez a vízió motiválja őket, és ami megint érdekesség, hogy a legújabb tervezetekben felbukkant, hogy az NGO-k kiemelt szerepet kapnának ebben a folyamatban, ami pedig már rímel erre a másik történetünkre, hogy vajon létezik-e Soros-terv vagy nem, ahol ezeket a szervezeteket kiemelten a nyitott társadalom jegyében kezelnék. Bár nem tudom, hogy egy központosított Európa és egy nyitott társadalom hogy jön össze, de ez lehet, hogy az ottani fejekben már egy világos folyamat.

Mv: Meglátjuk, köszönöm, hogy eljött, államtitkár úr!

Völner Pál: Köszönöm a lehetőséget!