Völner Pál államtitkár az M1 Ma reggel című műsorának volt a vendége 2017. május 11-én.
Mv: Öt perccel fél hét után ez a Ma reggel az M1-en. Folyik a kvótaper, Brüsszel szétosztaná a menedék kérőket kvóták szerint. Magyarország ezt bíróságon támadta meg. A Ma reggelben részletesen is foglalkozunk a témával. Hét után kapcsolunk majd Brüsszelbe, és nemzetközi jogászt is kérdezünk, de előtte először jön a kormány álláspontja. Köszönöm szépen. Völner Pál úr, az Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára. Jó reggelt kívánok!
Völner Pál: Jó reggelt kívánok!
Mv: Amikor a tanácsi határozatot Magyarország és Szlovákia megtámadta, aztán később ezen az oldalon Lengyelország is beavatkozott, azt mondták, hogy, és ezt a magyar keresetben is ez van, hogy a tervezet tíz tartalmi és eljárásjogi érv áll mellette, hogy ezt a tervezetet, pontosabban a tanácsi határozatot vonja vissza az Európai Unió. Mi ez a tíz tartalmi és eljárásjogi érv?
Völner Pál: Hát példálózva, felsorolva, magát a jogalkotás rendjét nem tartották be, ami egy kicsit érdekes. Tehát az unió a saját szabályait nem tartja be, akkor mit vár el a tagállamoktól, feltehetnénk a kérdést. Van itt egy vita, hogy jogalkotási aktus történt, vagy pedig nem, a mi álláspontunk szerint az történt, hiszen kötelezettségeket állapítottak meg a tagállamokra. Az unió illetékes szervei arra hivatkoztak, hogy ez csak egy, hogy úgy mondjam, egy átmeneti intézkedés keretében megvalósuló eltérés a szabályoktól, de a mi véleményünk szerint kötelezettséget csak szabályban lehet megállapítani. Tehát ténylegesen szabály van, és ennek szankciói is lehetnek, hiszen kötelezettségszegési eljárást vonhat maga után, ennek a be nem tartása. Így jogszabályalkotás történt, annak pedig megvan a maga eljárásrendje. Tehát például a beterjesztett bizottsági javaslattól a tanács eltért. Egy ilyen eltérés van, akkor csak egyhangú döntést hozhattak volna, holott tudjuk, hogy négyen is vétót emeltek, illetve Finnország tartózkodott konkrétan a szavazásnál. Ezenkívül át kellett volna küldeni az Európa Parlamentnek ismételt véleményezésre, de ki kellett volna kérni a nemzeti parlamentek véleményét is, például a magyar parlamentét is. Annak ellenére, hogy nem kérték ki, természetesen a magyar parlament ebben véleményt nyilvánított, hiszen törvényt is hozott, amiben kötelezte a kormányt a keresetnek a beadására, de olyan tartalmi problémák is vannak benne, hogy a szükségesség és az arányosság elvét, ami szintén az Európai Unió működéséről szóló alap okmányban lefektetett, annak megfelel-e vajon ez a fajta intézkedés, és csak ezt az intézkedést lehetett-e volna meghozni, a valóban csak ez volt az egyetlen módja. A korábban, nyáron a miniszterelnökökből, államfőkből álló tanácsi formáció is tárgyalta ezeket a kérdéseket, ahol megállapodtak, hogy ezeket önkéntes kvóták alapján kell teljesíteni ezt a problémát, aki így akarja megoldani. Volt is egy negyvenezres kontingens, amit így osztottak fel egymás között az államok, és ettől is egy másik tanácsi formáció, homlok egyenest eltérő döntést hozott. Tehát ezeket a következtetéseket nem vette figyelembe. Megjegyzem úgy, hogy hirtelen helyzetre hivatkoztak, holott még a 40 ezer főt sem osztották el, hiszen a mai napig a 18 ezer főnél tartanak, tehát még az önkéntes kvóta sem merült ki, holott már több mint másfél év eltelt, abból a kettőből, amit megszabtak erre a 120 ezer főre. Tehát eleve értelmetlen olyan szabályokat alkotni, amelyeket aztán nem hajtanak végre, vagy akikre vonatkozik, azok sem kívánják, hogy végrehajtsák, és akkor még utalnék a Genfi menekültügyi-egyezményre is, ami szintén megkérdőjelezi, hogy vajon embereket, mint egy vásáron, lehet így osztogatni, hogy akkor te hova mész, háromezer kilométerrel arrébb fogsz elhelyezkedni, mint ahova kívánkoztál. Tehát és az alap problémát senki nem kezeli, hogy menekültekről vagy bevándorlókról beszélünk, hiszen az uniós terminológia egyértelműen, mintha csak menekülteket ismerne, holott látszik, hogy a bejövő illegális bevándorlók jó része gazdasági bevándorló, és nem politikai menekült.
Mv: Azok az államok, amelyek alperesi oldalon léptek be a perbe, itt most Franciaországra, Németországra, Görögországra, Olaszországra, Belgiumra, Luxemburgra, Svédországra gondolok, pontosan idézem, azt mondják, hogy a tartalmi és eljárási kifogásoknál, amit Magyarország is a keresetében említ, fontosabb a döntés politikai súlya. Akkor ez azt jelenti, hogy a cél szentesíti az eszközt?
Völner Pál: Ez azért érdekes, mert megnézném, hogy bármelyik tagállamban, mikor egy jogalkotási folyamat végén eljut egy jogszabály az Alkotmánybíróság elé, mondjuk egy kormány vagy egy parlament azzal akarná megvédeni azt a törvényt, vagy azt a kormányrendeletet, hogy a politikai cél fontosabb volt, mint a jogalkotás rendje, mint a jogállamiság keretein belül történő jogalkotás. Vajon melyik Alkotmánybíróság akceptálná ezt az álláspontot? És a formai hiba miatt, melyik nem helyezné hatályon kívül? Ilyen biztos, hogy nincs az unióban.
Mv: Ha még a szétosztás meg is valósulna, hiszen ez majd nem most lesz, ez a döntés, hiszen a vezető bírói vélemény is valamikor nyárra várható. Aztán majd a vége ennek ősz elején állítólag, akkor is, ha ide kellene 1294 menekültet hozni Magyarországra, de most csak Magyarországgal foglalkozunk, hogy lehet őket itt tartani, mert hát kikötni nem lehet őket, bezárni nem lehet őket, mert akkor az lenne a baj. Fogva tartjuk őket, mozgásukban, ebben a szabadságjogban korlátozzuk, de hát már a letteknél sem jött be. Hát 22 embert telepítettek oda, ebből 21 egy hét múlva visszament Németországba, egy azért nem, mert eltört a lába.
Völner Pál: Látható az, hogy ezek a bevándorlók nagyon is meghatározott célországok miatt jönnek ide, tehát Svédországba akarnak menni, Németországba akarnak menni. Megállhatnának Bulgáriánál is vagy Románia felé is vehetnék az irányt, túl sokan nem választják ezt a lehetőséget. Tehát attól, hogy van egy uniós rendelet, ami előírja, hogy ezekbe az országokba hány főt kell árhelyezni, látható gyakorlati oldalról az értelmetlensége is a dolognak, tehát kár olyan szabályt alkotni, amit nem lehet végrehajtani, hiszen a schengeni-övezeten belül szabad a mozgás. Tehát az emberek oda mennek, ahova akarnak, tehát ezt ők is abban a pillanatban megtehetnék, amikor elnyerik a menekült státuszt, és utána nem tudom, hogy milyen jogszabály alapján és milyen kényszerrel vinnék őket oda vissza, ahova relokálták őket. Ott milyen eszközökkel lehetne megtartani, ami a feltett kérdésben is szerepelt, és az vajon milyen egyezményeket és jogszabályokat sértene? Tehát gyakorlatilag egy jogsértő helyzetet eredményezne, egy végsőkig kiélezett betartása ennek a szabálynak.
Mv: Államtitkár úr, köszönöm szépen, hogy befáradt!
Völner Pál: Köszönöm a lehetőséget!