Kormányportál

Völner Pál az Echo Televízió Napi aktuális című műsorának volt a vendége 2017. július 18-án. Az államtitkár beszélt az Európai Bizottságnak a menekültügyi szabályozás miatt indított kötelezettségszegési eljárás kapcsán küldött válaszlevélről, valamint a CEU-ról.

Mv: A stúdióban köszöntöm Völner Pált, az Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkárát. Jó estét kívánok!

Völner Pál: Jó estét kívánok!

Mv: Kezdjük akkor először a menekültügyi szabályozás miatt indított kötelezettségszegési eljárással, hiszen van számos, ahogy ezt az imént már felsoroltam. Ugye Magyarország megválaszolta az EB legutóbbi kifogását, vagy felszólítását, ugye amelyben a testület a határőrizeti rendszer szigorítását kifogásolta. Mi volt az előzmény, tehát pontosan mikor indult és minek kapcsán ez a kötelezettségszegési eljárás?

Völner Pál: 2015 őszén indult, amikor a határőrizeti rendszer felállításra került, megépítettük a kerítést, felvonultattuk a rendőrséget, a honvédséget a határnál a határvédelemhez, és egy jogi szabályozás is együtt járt ezzel, ami az illegális bevándorlást egyrészt bűncselekménnyé nyilvánította az illegális határátlépést, másrészt szabályozta azokat a kereket, hogy hogyan lehet belépni Magyarország területére, hogyan lehet menekültstátuszért folyamodni. Tehát, hogy kiket illet meg ez a státusz és kiket nem, hogyan alakul ennek az eljárása, tehát a bevándorlási hivatal, illetve a bíróságok hogyan lépnek fel, és ezzel kapcsolatba voltak jogi kifogásai a bizottságnak. Gyakorlatilag az eljáró civil szervezetek, akik ezekben az ügyekben a bevándorlást segítve az embercsempészekkel karöltve fellépnek, az ő anyagukból küldtek egy úgynevezett adminisztrációs levelet, amiben feltették a kérdéseket, mi ezeket korrektül megválaszoltuk. Olyan felvetéseik voltak, hogy bírósági titkár jár el, ez egy félreértelmezés. Nálunk a bírósági titkár az egy jogvégzett, szakvizsgázott jogász, aki bírói kinevezés előtt áll, tehát a bíróságnak ugyanúgy szakképzett tagja, tehát nem egy adminisztrátorról van szó, amikor tömeges bevándorlás van, tehát ez egy szükséghelyzetre felállított szabályzás, ez csak egy példa a sok közül, hogy milyen kifogásaik voltak. Erre kaptak egy szakmai választ, de tudjuk, hogy 2017 márciusában további szigorításra került a jogi szabályzás, és akkor még egy kiegészítő választ kért a bizottság, és ebben a stádiumban vagyunk, hogy ezt a választ küldtük meg a mostani kérdésfelvetésre.

Mv: Általánosságban egyébként az Európai Bizottság felvetéseiről mi jelenthető ki, tehát mennyire megalapozottak a kifogások, mennyire tükrözik a valós törvényi helyzetet? Tisztában van-e a bizottság azzal, hogy pontosan miben rejlik a szigorítás vagy a módosítás, és figyelembe veszik-e a tömeges migráció okozta válsághelyzetet, ahogy ezt egyébként az olasz esetben például figyelembe veszik, hogy bizonyos mechanizmusok, hogy a menekültügyi rendszer eredeti szabályozása ilyen tömeges beáramlásnál nem működik?

Völner Pál: Valóban a kérdésben részben benne van a válasz, hogy a szabályzás teljesen más feltételek mellett alakult ki. Megjegyzem azt is, hogy kicsit kiterjesztőleg értelmezi a bizottság ezeket a szabályzásokat, hiszen nagyon sok nemzeti hatáskörben maradó kérdés van, amelyekkel éltünk ennél a szabályzásnál. Ugyanakkor látszik az is, hogy ez a fajta szabályozás ennek az úgynevezett Soros György által megálmodott víziónak, hogy évente több százezer embert be kell hozni Európába bevándorlóként az útjában álljon, ugyanis mi csak menekültek engedünk át a szabályzás alapján, ők pedig a bevándorlókat szeretnék határőrizet nélkül illegálisan, mindenféle formába átereszteni, ezt a bizottság ilyen élességgel természetesen nem vállalhatja fel, tehát hogy jogi keretek között teszi fel a kérdéseket, ezekre mi adunk jogi válaszokat. Ugyanakkor az is látszik a kérdéseknek a széles spektrumából, hogy ezek politikai kérdések is, amelyekre nyilvánvalóan csak politikai választ lehet adni. Tehát bennünket egyrészt a népszavazás, másrészt a nemzeti konzultáció eredménye kötelez abban, hogy a magyar lakosságnak mi az érdeke, mi az, ami a nemzeti szuverenitásunk része, mi az az alkotmányos identitás, mi a nemzeti karakter, amit megvédhetünk akár az unió alapokmánya alapján is, és ezekhez tartjuk magunkat a jövőben.

Mv: És mik ezek, tehát hogy mire helyezte a hangsúly a magyar kormány a válaszában? Összegezhető-e egy mondatban, vagy egy bővített mondatban, amivel érveltek?

Völner Pál: Én azt hiszem, hogy inkább… 11 kérdésről van szó, ebbe szerepelnek olyanok, hogy Szerbia biztonságos országnak tekinthető-e, tudjuk, a magyar szabályozás szerint a menekültszabályozás úgy szól, hogyha az életét veszély fenyegeti egy személynek abból az országból, ahonnan érkezik, akkor menekültként be kell fogadni. Most Szerbiát senki nem cáfolta meg, ez egy megdönthető jogi vélelem, hogy biztonságos ország lenne, az uniónak csatlakozni kívánó államról van szó, uniós támogatásokban részesül a menekültügyi rendszerét az unióval közösen működteti, tehát semmi nem indokolja azt, hogy a tranzitzóna ne lenne egy biztonságos mód arra, hogy amennyiben nem kapja meg valaki a menekültstátuszát, akkor távozhat. Vagy egy téves értelmezés, hogy a tranzitzónát azt fogvatartási helyként, őrizetként fogják fel. Éppen volt ez az Ahmed és Iliász ügyünk, amiről a közelmúltban adtunk tájékoztatást, tehát nem lehet felfogni valakit úgy, hogy be van zárva, hogyha nyitva van az ajtó, ahonnan bejött és ahonnan távozni tud.  Mert repülőtereken is működik tranzitzóna, tehát nem egy új jogi képződményt találtunk ki, hanem egy meglévőt alkalmaztunk ebben az esetben.  Ezekre tehát tudunk jogi válaszokat adni, hogy ezt nem értékelik ebben a formában vagy éppenséggel tévesen értelmezik, vagy hogy a szükségletek, a napi szükségletek ellátása az az ő részükről egy pénzbeli juttatást is jelent, ami szerintünk pedig, hogyha szállást, étkezést, teljes ellátást, televíziót, wifit, játszóteret, mindent megkapnak, akkor gyakorlatilag az ellátásukról gondoskodunk. Tehát én ezért mondom, hogy a jogi kereteket feszegetik, tehát inkább politikai síkra terelik, amikor egy fajta hangulatkeltés van, amiben egyébként az úgynevezett emberi jogi szervezetek nagyon erős hátszelet adnak ehhez a dologhoz, és nem abban a formában, mint Olaszországban, hogy a csempészekkel egyeztetetten szállítják a bevándorlókat Európába, de erre minden jogi eszközt, minden sajtónyilvánosságot és egyebeket megragadnak ahhoz, hogy ezt a migrációs hullámot elősegítsék. 

Mv: Kovács Zoltán kormányszóvivő úgy fogalmazott, hogy nem akkora ügy egy-egy ilyen eljárás, utalt ugye a kötelezettségszegési eljárásokra, hiszen számos van folyamatban hazánk ellen. De ugye különösen a menekültügyi vita óta a bizottság részéről többször elhangzott az az érvelés, hogy komolyabb, illetve hogy is mondjam csak, nagyobb horderejű bírság kiszabására buzdítják az Európai Bíróságot, ahol ugye landolnak a végén ezek a kötelezettségszegési eljárások. Milyen arányban jut el az Európai Bíróságra egy-egy ilyen eljárás és milyen mértékű bírságok kiszabására kerül sor? Lehet-e mondjuk elrettentő összegű bírságot kiszabni, amivel jobb útra vagy belátásra térítenek egy nemzetállamot?

Völner Pál: Napi szinten kerülnek ezek a bírságok több milliós tételben megállapításra, tehát a mértéke az ma is magas lenne, amennyiben elmarasztalnak egy-egy tagállamot, de itt alapvetően az a kérdéskör merül fel, ami más esetekben nem vitatott, hogy uniós jogkörben eljárva mondjuk nekünk egy jogharmonizációt kell végrehajtani, és az áruk szolgáltatását, a munkaerő áramlását gondolom, tehát ez  a négy alapérték, ahol elismerten az unió gyakorolja ezeket a jogokat. Vagy pedig olyan ügyekről beszélünk, amik nemzeti hatáskörben maradtak. Árképzés, adóügyek, vagy éppen a menekültkérdés, vagy a felsőoktatásnak a kérdése, vagy hogy milyen a magánjogi szabályozás. Tehát maga ez az egész hisztéria, ami itt kitört például akár a menekültügyben, akár a civil szervezetek kapcsán, amelyeket külföldről finanszíroznak, töredéke egyébként a mi civil szervezeteinknek, vagy éppen a felsőoktatásban, mindez azt bizonyítja, hogy egy fajta politikai hisztériakeltés zajlik, hiszen a 28 külföldi egyetemből is egyetlen egy körül, a Soros-egyetem körül törtek ki ezek a nagy viharok, és látszik, hogy az összes többi vagy révbe ér, vagy pedig tényleg olyan egyetem volt, amelyik csak kamuegyetem volt, tehát nem adtak igazi diplomát, és akiket ki is kellett szűrnünk. Na most ahhoz, hogy a hálót merítjük, hogy mindenki beleakad, az teljesen természetes, különben nem lenne jó egy szabályozás. 

Mv: Hogyha már utalt államtitkár úr a civil törvényre, csütörtökön indított kötelezettségszegési eljárást az Európai Bizottság a külföldről finanszírozott civil szervezetek átláthatóságát szorgalmazó törvénymódosítás kapcsán. Azt írják, a törvény indokolatlan beavatkozást jelent az egyesülési szabadság terén illetve a magánélet és a személyes adatok védelmét illetően is aggályokat vet fel. Erre mi a kormány válasza?

Völner Pál: Természetesen kapnak egy precíz jogi választ. A velencei bizottsággal már megvitattuk ezeket a dolgokat, tudjuk, hogy öt kérdéskörben vettek fel problémákat, ebből egyébként hármat teljesítettünk is, a fennmaradó kettő pedig annyira védhető az álláspont, például hogy melyik szervezeteket érinti vagy miért éppen azok vannak kivéve alóla, nagyon konkrét jogi válaszaink vannak ezekre, hogy szerintem ez megint egy politikai indíttatású támadás, pontosan azoknak a civil szervezeteknek a részéről, akiknek így fel kell fedniük a kártyáikat, hogy netán a kormánnyal szemben azért ilyen agilisen képviselik az álláspontjukat, mert mondjuk nem belföldi finanszírozásból van ez az inspiráció, hanem emögött van egy külföldi... Érdekes, hogy azok a szervezetek, akik mondjuk büszkék lehetnek a tevékenységükre és külföldről szerintem ugyanúgy kapnak finanszírozást, egyetlen egy esetben nem emelték úgy fel a hangjukat, hogy ez nekik sértő lenne. az adminisztrációs teher is gyakorlatilag nevetséges, egy egyszerű rubrika kitöltésével a bíróság felé ezt jelezni lehet, gyakorlatilag az éves beszámolónál lesz egy ilyen sor, amit egyébként úgyis ki kell tölteniük, tehát ez egy misztifikálása a dolognak, az pedig, hogy melyik országból, melyik városból, honnan származik a támogatás, az például a közhasznú szervezeteknél eddig is megvolt, tehát ez csak azt jelenti, hogy  akik úgymond a limit alatt maradtak, vagy nem kértek ilyen közhasznú besorolást, azoknak is fel kell tüntetni. De az meg jogilag nehezen lenne szabályozható, hogy van, akire, hogy úgy mondjam nem olyan kritériumrendszer alapján, amit találtunk, hogy netán hogy az egyházakra nem vonatkozik, vagy éppen a nemzetiségekre, vagy a sportszervezetekre, ahol például cég formában is működnek, akikre nem lehetne ráhúzni a szabályozást. Tehát mindenhol megvan a jogi indoka. Ezt így nem lehetett volna megoldani, ahogy ők szeretnék.

Mv: Ugye túlzott mértékű, vagy az indokolatlanul és aránytalanul nagy adminisztratív teher mellett másik kifogás volt, hogy a bizottság úgy írja, hogy a törvény indokolatlanul és aránytalanul korlátozza a tőke szabad mozgását. Mire utalhatott ez a kifogás, vagy egyáltalán hogy merül fel a külföldről finanszírozott civil szervezetek kapcsán?

Völner Pál: Én szerintem összefüggésben van az adminisztrációs teherrel, tehát hogy fel kell tüntetni, hogy honnan jött és kitől származik. Ami egyébként, hogyha belegondolunk, hogy a most ugye mindenki Soros Györgyhöz köti ezt az egész problémakört, de korábban azért fölmerült, hogy mondjuk terrorista szervezeteknek a pénzforrásai hogy hogyan áramlanak. Vagy netán beszéltek akkor orosz befolyásról. Tehát ez egy általános szabályozás, csak most azok kiabálnak, akinek úgymond úgy érzik, hogy a házuk ég ebben a történetben, merthogy látszódnak a fényben, hogy ők ott vannak. De szerintem ez egy jó szabályozás, ezt meg kell védenünk. És bármennyire is tagadják az érintettek, de Amerikában, Izraelben, tehát a világ más részein ez ugyanígy működik. És szerintem magában az unióban, az Európa Parlamentben is felmerült ez a fajta kötelezettségnek a bevezetése. Ami fura mód, amikor a magyar szabályozás megjelent, akkor hirtelen szüneteltetni kezdték, de megvannak az ottani jelentésnek a tartalmában, hogy igenis kell a finanszírozás forrásait feltárni, azokról kell nyilatkozatot tenni.

Mv: Ugye több más kötelezettségszegési eljárás pedig egy újabb szakaszába lépett, ilyen volt egyébként a felsőoktatási törvény módosítása kapcsán indított kötelezettségszegési eljárás. Az EB a magyar válaszlevél alapos elemzése után azt a választ küldte, hogy párbeszédet szeretne a felsőoktatási intézmény, tehát a CEU és a kormány között. Mind a civilekkel, mind a CEU-val ugye ezt szorgalmazza az EB. Milyen kompromisszumra hajlandó a magyar kormány ezek során a párbeszédek vagy egyeztetések során?

Völner Pál: Szerintem létezik egy törvényi szabályozás. Úgy tűnik a törvényi szabályozásnak más, például amerikai egyetemek eleget tudnak tenni. A magyar kormány kifejezte a nyitottságát, hogy New York állammal is hajlandó ilyen megállapodást kötni a CEU vonatkozásában. Tehát a Soros-egyetem előtt ugyanúgy nyitva állnak a kapuk, ahogy például a McDaniel Maryland állam esetében, vagy akár Malajzia vagy Kína. Érdekes, Kína is egy nagyhatalom, és nem kifogásolta azt, hogy egy kínai egyetemnek Magyarországon egy ilyen fajta államközi egyezményt, hogy mondjam, ernyőként maga fölé kell tartania. De láthattuk a sajtóhírekben, hogy vannak olyan kamu egyetemek is, akik megtévesztve a hallgatókat, pénzért adnak diplomát, ami gyakorlatilag semmit nem ér. Tehát semmiféle felsőoktatási háttere nincs. Na most ha az egyiknél ez probléma, akkor lehet, hogy a Soros-egyetemnek is meg kell teremtenie azt a jogi hátterét, ami esetleg igazolja, hogy annak ellenére, hogy nincs anyaegyeteme Amerikában, ami egy kicsit furcsa egyébként, hogyha így belegondolunk, mégis csak egy jogi hátteret jelenthetne. De ehhez tárgyalni kellene és nem a sajtóban fenyegetőzni, az Európai Bizottsághoz rohangálni kötelezettségszegési eljárásokat generálni.

Mv: Államtitkár úr, köszönjük szépen, hogy itt volt!

Völner Pál: Köszönöm a lehetőséget!