Völner Pál az M1 Ma reggel című műsorának vendége volt 2017. szeptember 27-én. Az államtitkár szólt a kvótahatározatról és a kvótaperről.
Mv: Folytatjuk a Ma reggelt itt az M1-en. Lejárt a kötelező kvóták végrehajtására szabott kétéves határidő. Az eredetileg tervezett 120 ezer menedékkérőnek azonban csak a töredékét sikerült áttelepíteni Görögországból és Olaszországból más tagállamokba. Az unió vezetői mégis úgy látják, hogy sikeres a rendszer, ezért folytatni kell. A magyar kormány szerint Brüsszel továbbra is a Soros-terv szerint halad. Barna folytatja vendégével. Köszönöm szépen! Völner Pál, az Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára, jó reggelt, államtitkár úr!
Völner Pál: Jó reggelt kívánok!
Mv: Azt mondta az Európai Bizottság szóvivője, hogy ez a kvótahatározat végrehajtása sikeres volt, merthogy a 25-30%-át a tervezetteknek szét lehetett osztani, vagy szétosztották, ha ugyan valóban így van. Ez a harminc százalék, ez sikernek minősíthető a magyar álláspont szerint? Mert ugye az érettségin is legalább ötven százalékot kell teljesíteni, hogy az ember ne bukjon meg.
Völner Pál: Hát ha az arányt nézzük és az uniónak az eddigi ténykedését a menekültkérdésben, lehet, hogy önmagukhoz képest sikeresek voltak, de önmagában ezt az egész kérdéskört mind a nagy tagállamok, mind pedig az uniónak a bizottság, parlament, vagy akár a tanácsi formáció, ideértve ezt az ideiglenes kvóta döntést, nem jól közelítette meg. Azok az egységes megoldások, amelyekről beszéltek, azok nem születtek meg, láthatjuk, hogy azok a nemzetállami intézkedések, amelyeket például Magyarország vezetett be, vagy a közelmúltban Olaszország, ezek biztosítják az unió határainak a védelmét és a menekültkérdésnek a megfelelő kezelését, ugyanakkor a bevándorlásra pedig szintén megfelelő választ adnak, tehát a bevándorlást sikerült megállítani. Vagy gondoljunk a szintén a tagállamok és Törökország között kötött megállapodásra, amely Törökország segítségével fékezi ezt az áradatot. Ott is volt egyébként egy érdekes döntése az unió bíróságának, amikor megtámadták ezt az egyezményt, tehát az unió lett volna úgymond az alperese ennek a pernek, és azt a döntés született, hogy nem az unió kötötte ezt a megállapodást, hanem a tagállamok kötötték Törökországgal, tehát ezt is az egységes kezelésről annyit, hogy nem az unió szervei voltak sikeresek úgymond ebben a területen.
Mv: Amikor az Európai Bíróság döntött a magyar és a szlovák kereset ügyében, elutasította, akkor azt mondta, hogy azt utasítja el, hogy ez a bizonyos kvótahatározat meghozatala eljárásjogi aggályokba nem ütközik, eljárásjogi hibája nincsen. Viszont azt is kimondta, hogy ezt a kvótadöntést csak 26-áig, tegnapig lehet végrehajtani, tovább nem. Az Európai Bizottság meg azt mondja, hogy nem, ő úgy tudja, hogy tovább. És akkor most kinek van igaza?
Völner Pál: Gyakorlatilag nagyon fontos volt az uniós bíróságnak a döntésének ez a része, mert amit mi állítottunk, hogy ez szeptember 26-án meg fog szűnni, hiszen az ideiglenes jelleg, az nem lehet határidő nélküli, a két év is már egy, hogy mondjam, túllépése volt a szokásos hat hónapos időszaknak, ezt gyakorlatilag az ítélet igazolta. Ami nagyon fontos ennél a kérdésnél, hogy további személyeket ennek a mechanizmusnak a keretében nem lehet áthelyezni. Az egy értelmezési vita, hogy akik Olaszországba, Görögországba szeptember 26-a előtt regisztráltak, és jogosultak erre a mechanizmusra, vajon ők elosztásra kerülhetnek-e. Ugye elhangzott ez a 25-30%, ez szeptember 22-én a bizottság nyilatkozata szerint 29 ezer fő volt a 120 ezres kontingensből, és a szeptember 4-ei, 6-ai adatok alapján Olaszországba, Görögországba regisztráltan vagy regisztráció nélkül mintegy 12 ezer emberről beszélhetünk, aki még szóba jöhet, tehát a 42 ezer főnél meg kell hogy álljon ez az egész történet. Ebből látszik, hogy milyen eltúlzott és nem alkalmas eszköz volt önmagában ez az ideiglenes kvótahatározat. Ami problémát okozhat, hogy az értelmezések, pontosan ugye politikai értelmezések is, tehát ahogy a Soros György eredeti javaslatában szerepelt, hogy kell majd egy állandó és felső határ nélküli kvóta, abba az irányba mutatnak, például a menekültügyi biztos nyilatkozata, aki azt mondta, hogy milyen önkéntes kvótákról beszélünk, kötelező kvótákról kell beszélni. Vagy éppen a szóvivő nyilatkozata sem egyértelmű volt, hogy ha ennek a kontingensnek vége van, akkor már nincsen elosztás. Vagy precízebben kellett volna fogalmaznia, hogyha erre a jogvitára utal, vagy pedig azt jelenti, hogy a bizottság továbbra is nyitott arra, hogy bevezesse ezt a kvótát. És, hát, a bizottságnak van egy javaslata, ami éppen szerepelt a napirenden, ami valóban az állandó és kötelező kvóták bevezetéséről szól, csak éppen a kvótaper akasztotta meg ezt a folyamatot, amit Szlovákia és Magyarország indított a tanács ellen.
Mv: Blutman László professzor úr, a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara Európa-jogi és Nemzetközi Jogi Tanszékének vezetője egy tanulmányában azt írja, hogy Magyarországon az alkotmány legfőbb védelmezője az Alkotmánybíróság, és mint ilyen, gyakorlatilag az állami szuverenitás megvédése felé is tehet lépéseket, hatásköre megvan hozzá. Elképzelhető, hogy itt az Alkotmánybírósághoz kell fordulni? Van egy ombudsmani csatlakozás már.
Völner Pál: Az ombudsmannak van egy beadványa az Alkotmánybíróság előtt, amely alapjogi oldalról közelíti meg a kérdést, hogy vajon embervásárként működhet-e egy ilyen mechanizmus, hogy kopogtatnak az unió ajtaján, és akkor gyakorlatilag egy ilyen keretrendszer keretében kijelölik a lakóhelyüket. Ez a kérdés, ez még nem került megtárgyalásra az Alkotmánybíróságnak, de amit a professzor úr említett, az az érdekesebb vonulat egyébként, mert a szuverenitás oldaláról közelíti meg a kérdést, hogy előbb voltak alkotmányok a tagállamokban, amelyek a szuverenitást garantálták. Ennek a szuverenitásnak egy részéről az uniós alapszerződésben lemondtak a tagállamok, de megvan, hogy melyik kérdésekben, többek között a menekültügyi kérdéseknek a rendezése, az nemzetállami hatáskörbe tartozik. Tehát további uniós jogalkotás nélkül, anélkül hogy tagállamok a szuverenitás egy részéről továbbiakban lemondanának, az unió ezeket egyoldalúan nem használhatja fel, és nem rendelkezhet a tagállamok felé, nem hagyhatja ki majd a parlamenteket egy ilyen döntéshozatali folyamatnál. Tehát gyakorlatilag ezért is volt jó az unió bíróságnak a döntése, és ezért volt jó, hogy ezt a keresetet megindítottuk, mert tisztázta ezeket a feltételeket, hogy hogyan lehetne ezt a jövőben folytatni, és az már egy külön meccs lesz.
Mv: Államtitkár úr, nagyon köszönöm!
Völner Pál: Köszönöm én is a lehetőséget!