Völner Pál a kötelező beléptetési kvóta elleni fellépés jelentőségéről, valamint a Ptk. módosításának és a CSOK-nak a kapcsolatáról beszélt az M1 Ma este című műsorában 2016. február 19-én. Leirat.
Mv: Fél hét múlt kettő perccel. Ez itt a Ma este az M1-en. Ha nézték a híradót, akkor tudhatják, hogy uniós csúcsot tartanak Brüsszelben ezekben a percekben is. Már elvileg véget kellett volna érjen valamikor kora délután, de még mindig tárgyalnak az állam- és kormányfők. A bevándorlásról inkább este és éjjel volt szó, és bizony a hajnali nyilatkozatokban régi-új elemként megint hangsúlyosan került elő a kötelező kvóták ügye, vagyis a menedékkérők tagállamok közötti szétosztása. Erről is szó lesz most, illetve a CSOK-ról is. Völner Pált, az Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkárát köszöntöm a stúdióban. Jó estét kívánok.
Völner Pál, államtitkár, IM: Jó estét kívánok.
Mv: Valóban előkerültek a kötelező kvóták, de elhangzott egy olyan megállapítás is, kvázi deklarálta az Unió közössége, hogy menekülteket csak önkéntes alapon lehet szétosztani a tagállamok között. Akkor ez azt jelenti, hogy a magyarországi beadvány okafogyottá vált?
Völner Pál: Ez a kijelentés először a tavalyi év nyarán hangzott el. Majd ezt követte egy szeptemberi belügyminiszteri tanács határozat, amelyben kimondták, hogy mégis csak kötelező azt a 160 ezres kontingenst befogadni tagállamok közötti elosztás alapján. Tehát önmagában ezek a kijelentések nem elegendőek. Tehát ha azt a konkrét rendeletet nem vonják vissza, és ezzel okafogyottá nem válna a kereset, akkor nem tudunk elállni a keresettől, hiszen nekünk az a célunk, hogy kimondják, hogy ezekben a kérdésekben csak egyhangúlag dönthet a tanács, és nem lehet rákényszeríteni azokra a befogadást, akik ezt nem akarják végrehajtani.
Mv: Tehát a kormány mostani ismeretei szerint ez a 160 ezer fő kötelező kvóták alapján történő elosztása ez továbbra is érvényben lévő uniós elképzelés.
Völner Pál: Szeretnénk leírva látni a határozatot. Nekem az a véleményem, hogy erre a 160 ezerre nem terjed ki ez a mostani határozat.
Mv: Meglátjuk, hogy mire jutnak időközben Brüsszelben a tagállamok. Más téma, aktuálisan. Ugye a Ptk. módosításról beszélgetünk most. Kevesebb, mint két évvel az új Ptk. hatályba lépése után most újból módosítanának, méghozzá a jelzálogjogi rendelkezéseket. Miért?
Völner Pál: A polgári törvénykönyv valóban két éve lépett hatályba, de azóta az ügyvédek, közjegyzők, tehát a jogalkalmazók területéről felmerült kérdéseket már tavaly év eleje óta mint Nemzetgazdasági Minisztérium, mint az Igazságügyi Minisztérium vizsgálja. Pontosan ez a jelzáloghitelezés az egyik olyan terület, ahol komolyan meg kell fontolni az általuk előadottakat. Ugyanis, ha nem állítjuk vissza az úgynevezett önálló jelzálogjogot, ennek a részleteibe nem merülnék bele, nem fárasztanám vele a nézőket, akkor a bankoknak a refinanszírozása, tehát ahonnan ők a forrásokat kapják ahhoz, hogy hiteleket tudjanak kihelyezni, nem lehet kellően olcsó. Ugyanis ebben az esetben lehet olyan fedezetként tekinteni ezekre az ingatlanokra, amelyekre alacsony kamatozású úgynevezett jelzálogleveket lehet kibocsátani, és amelyekből ezt finanszírozni lehet. Ezzel aztán a hitelt igénybe vevő lakosságnak is olcsóbb forrást tudnak adni.
Mv: Ez újraszabályozást jelent, vagy a korábbi állapot visszaállítását?
Völner Pál: Ez gyakorlatilag ezen a piacon, amit mind az MNB, mind pedig a bankfelügyelet, és mint a pénzintézetek felügyelője ellát, gyakorlatilag a korábbi állapotnak megfelelő viszonyokat hoz létre. Az adósók szempontjából, akik a hitelt felveszik, pedig semmilyen változást nem jelent, hiszen nekik ugyanaz a jelzálog marad bejegyezve az ingatlanra továbbra is, mint a korábbiak folyamán volt.
Mv: Mi indokolta akkor, hogy az eredeti jogszabályba, tehát a 2014-esbe bekerült a külön vált jelzálogjog?
Völner Pál: Volt egy olyan álláspont a kodifikációt végző szakemberek részéről, hogy az angolszász típusú, tehát a járulékos jelzálogjog az biztonságosabb. De ezt a kételyt el lehet oszlatni, mert maga a felügyelet az tudja kezelni ezt a kérdést, hogy kétszeresen egyetlen adóson se lehessen érvényesíteni, tehát a jelzálogjog, illetve a hitelszerződés alapján a követelést, ha elválnak egymástól. Ezek olyan szakmai kérdések, amelyeket megnyugtatóan lehet jogszabályalkotási oldalról kezelni.
Mv: Hogyha a jogszabályalkotó nem nyúl bele a rendszerbe, akkor gyakorlatilag a bírákra lenne bízva, hogy mérlegeljék egyes esetekben, hogy hogy döntenek?
Völner Pál: A bírák nehéz helyzet elé állnának, ugyanis a polgári törvénykönyv elfogadásával egyidejűleg egy uniós irányelv is elfogadásra került, ami ugyanígy kezeli ezt a kérdéskört, tehát az önálló zálogjoggal kapcsolatban, hogy ez egy létező és alkalmazandó terület. Tehát ellentmondás is van a polgári törvénykönyv és az uniós irányelv között. A bíráknak az irányelvet is figyelembe kell venniük. Tehát azért mondom, hogy eleve egy olyan helyzet jönne létre, amikor ellent mondanak egymásnak a jogszabályok.
Mv: Összefüggésben van valóban a CSOK-kal ez a mostani Ptk. módosítás?
Völner Pál: Ha azt vesszük, hogyha a CSOK-nál tömeges méretben merül föl a hitelezői igény, a hitelek lehívásának az igénye, akkor mindenképpen szerencsés, ha a bankok minél nagyobb forráshoz tudnak hozzájutni ezen a piacon. Tehát itt a záloglevelek piacán, illetve ezt minél alacsonyabb kamatozással tudják majd a hitelvevők rendelkezésére bocsátani.
Mv: Mikor kerülhet a kormány elé ez a javaslat, és mikor dönthet róla majd a parlament?
Völner Pál: Gyakorlatilag itt a március folyamán már a minisztérium képes elkészíteni a jogszabálytervezetet, ezt a kormány ha el tudja fogadni, akkor áprilisba bekerülhet a parlament elé és még ebben az ülésszakban el tudnánk fogadni.
Mv: A korábbi, tehát a 2014-es verziót kidolgozó kodifikációs bizottság elnöke az kritizálta ezt a mostani módosítási kezdeményezést. Ő azt mondta, hogy nem lehet ilyen rövid időn belül módosításokat eszközölni egyes jogszabályokon, hiszen az magát az állandóságot, a kiszámíthatóságot támadja meg. Tehát itt sem az állampolgárok, sem a cégek, sem a gazdasági élet szereplői nem tudják, hogy egy két-három éven belül mire számíthassanak. Mi a kormány reakciója erre a kritikára?
Völner Pál: Én azt tudom mondani, hogy nagyon szépek a jogelméleti viták és különböző iskolák ütköznek különböző jogrendszerek, a kontinentális vagy az angolszász jognak a területei másképp kezelik ezeket a kérdéseket. De az élet követelményeihez igazodni kell, és ha biztonságban tudjuk tartani magukat a hitelt igénybe vevő személyeket, akkor szerintem azt az utat kell választanunk, ahol olcsóbb hitelhez tudnak jutni, tömeges méretben finanszírozhatóvá válik a piac, az uniós normákhoz is igazodik. Tehát én nem látok ebben akkora problémát. Amint itt a korábbiakban is említettem, magának az adósnak a szempontjából ez egy nem létező probléma, tehát ő ezzel nem találkozik, hogy a banknak a refinanszírozási piacon milyen problémái lehetnek, vagy ezeket hogyan kell kezelnie, milyen biztosítást kell kötnie ahhoz, hogy ne lehessen ezt érezni. Ez a nemzeti bank feladata lesz, és készen vannak ennek a feladatnak az ellátására.
Mv: Államtitkár úr, köszönjük szépen, hogy itt volt.
Völner Pál: Köszönöm a lehetőséget.