Völner Pál államtitkár a Kossuth Rádió 180 perc című műsorának a vendége volt 2016. szeptember 19-én.

Mv: Közeledik a népszavazás. Ugye október 2-án lesz. Közben az Európai Unió vezetői is tárgyaltak a migrációról. Lezajlott a pozsonyi csúcs. Itt van velünk a stúdióban Völner Pál, az Igazságügyi Minisztérium államtitkára. Jó reggelt kívánok!

Völner Pál: Jó reggelt kívánok!

Mv: Az Európai uniós tagállamok milyen törvényhozással vagy milyen törvényi módosításokkal adósak a migrációs politikával kapcsolatban?

Völner Pál: Azt hiszem, hogy a legfontosabb kérdéskört nem tárgyalták ki, amire miniszterelnök úr is utalt, tehát a határoknak a védelme. Egy olyan mechanizmusnak a kialakítása, ami a határokon kívül kiválogatná a bevándorlók közül a tényleges menekülteket és az ő helyzetüket rendezné a korábbi dublini egyezmény, genfi konvenció alapján. És a bevándorlás kérdését le kellene választani erről az egészről. Ehelyett az Unió vezetői még mindig arról beszélnek, hogy a bevándorlók, akik jönnek, ezeket hogyan osszák el Európán belül. Holott az egy nemzeti kérdés, hogy ki akar befogadni bevándorlókat és ki nem akar befogadni. Tehát mi megértjük, ha Németországnak munkaerőhiánya van, és azt hiszi, hogy ezt így meg tudja oldani, a gyakorlat ezt ugyan nem igazolja, de ebből ne részesítsék a magyarokat. Főleg ne egy olyan elosztási mechanizmusból, ahol esetleg az úgymond általuk sem használható tömegeket irányítanák át más államokba.

Mv: Igen, hát egyes megfogalmazások szerint kicsit változott a felfogás. Ugyanakkor a hétvégi sajtóhírek arról szólnak, hogy még mindig Magyarországtól, illetve a visegrádi tagállamoktól nagyobb szolidaritást várnak el. Tehát többféle beszéd van most egyszerre Brüsszelből.

Völner Pál: Igen, tehát nemcsak kettős beszéd, hanem valóban többesbeszéd van. Tehát, hogyha nem megy szemből egyenesen egy-egy döntésnek a kikényszerítése, gondoljunk csak a 250 ezer eurós büntetés meglengetésére, a családegyesítéseknek a kiterjesztésére. Tehát számtalan ötlettel jönnek elő az Unió részéről, hogy rávegyék a vonakodó tagállamokat az együttműködésre. De ez az egész módszer engem arra emlékeztet, éppen a napokban, '72-ben Gazdag Gyula készített egy Határozat című filmet, ahol egy járási pártbizottság, hát akkor ugye csak egy párt volt, úgy döntött, hogy levált egy téesz-elnököt. Nekifutottak a dolognak, tagság ellenállásán megbukott, majd ugyanúgy összeültek ezek az urak egy füstös teremben, megállapították, hogy nem sikerült az akció, de a határozat érvényben van. Tehát, hogy a határozatot aztán hogyan módosítják, csűrik-csavarják, milyen jogi módozatokat keresnek, az egy más kérdés. Ugye itt van a népszavazás kérdése, amit szintén élesen elleneztek. Most erről is olyan diszkréten beszélnek, de én azt gondolom, hogy Németországba is folyamatosan zajlanak a népszavazások és a kancellár asszony pártja Berlinben is vereséget szenvedett, és pontosan egy semmiből jött AfD nevű pártalakulat 14%-ot szerzett. Azért ez a stabil demokráciákban nem jellemző. És az is látható, hogy a szélsőséges, például a volt PDS párt, a szélsőbaloldal, vagy éppen ez a jobboldali alakulat erősödött meg. Tehát a belpolitikai stabilitását is elveszíti egy-egy ország, ha nem megfelelően kezeli ezeket a kérdéseket.

Mv: Ugye a népszavazással kapcsolatban az egyik ellenzéki érv az, hogy tulajdonképpen 1294 bevándorlónak az elosztásáról kellene dönteni. Önök kezdettől fogva azt mondják, hogy ez nem így van, hiszen ez egy előző állapot.

Völner Pál: Az 1294-ről nem is lehetne dönteni, mert az egy ideiglenes intézkedésként 120 vagy 160 ezer menekült elosztásáról szóló döntéscsomag része, amit mi a luxemburgi bíróságon megtámadtunk. Tehát arról nem is lehet már dönteni, mert arról jogszabály van. Azt majd a bíróság eldönti, hogy ennek a sorsa hogyan alakul. Itt inkább arra utalnék, hogy az ellenzéki pártok gyakorlatilag ugyanezt a kettős beszédet folytatják. Próbálják összekeverni a dolgokat, de nagyon nem mindegy, hogy 120 ezer embert osztunk el, vagy másfél milliót, mert abból már 15 ezernél több jutna Magyarországra egy ilyen elosztási mechanizmusban, amiről most beszélnek éppen Nyugat-Európába. És hát a másik pedig, hogy melyik ellenzéki politikus fogja majd fölvállalni a felelősséget és kiállni, amikor majd nálunk is nőket erőszakolnak meg, ha nálunk is robbantanának, akkor ugyanúgy a kormányt és a rendőrséget hibáztatnák valószínűleg. És nem tudom, akkor Szigetvári Viktor, vagy Gyurcsány Ferenc, vagy éppen Molnár Gyula akkor majd mit nyilatkozna, akik most ezt maszatolják az egész kérdést, és gyakorlatilag az föl sem merül bennük, hogy mondjuk fél év múlva, egy év múlva, három év múlva ezért őket felelősségre lehetne vonni, mert persze nem lehet felelősségre vonni, és mindig lehet valakit hibáztatni maguk helyett. De itt van a probléma gyökere és ma is itt kellene dönteniük, hogy ez egy nemzeti sorskérdés, nem pedig a Fidesz vagy a baloldali pártok vetélkedőinek a kérdése.

Mv: A brüsszeli csúcs után hogy látszik, a népszavazás ugyanolyan fontos, ugyanolyan erős üzenettel bír, mint a csúcs előtt, illetve a pozsonyi csúcs előtt?

Völner Pál: A népszavazás szerintem egyre jobban felértékelődik, és mint utaltam rá, minden választáson, ami Európában zajlik az egyben egy kis népszavazás is, mert azt senki nem vitatja, hogy az AfD-nek a megerősödése, a CDU gyengülése, de a szociáldemokraták is öt százalékot veszítettek hangsúlyoznám, tehát azoknak a kormánypártoknak a gyengülése vagy éppen lehetséges veresége mondjuk a jövő évi választásokon, az elsősorban a migránskérdés kezelésétől függ. Ugyanis a német gazdasági csoda az továbbra is dübörög. Tehát a német gazdasággal nincs probléma, nem az ottani szociális vagy gazdasági elégedetlenség az, ami a kormánypártokat erodálja.

Mv: Köszönöm szépen. Völner Pált, az Igazságügyi Minisztérium államtitkárát hallották.