Völner Pál államtitkár Takó Szabolcsnak adott interjúja a Demokrata 2016. május 18-i számában jelent meg.

Az Európai Bizottság szerepe az lenne, hogy a tagállamok közös döntéseit kiszolgálja, nem pedig az, hogy diktáljon nekik – mondta a Demokratának az igazságügyi tárca parlamenti államtitkára, akit a migránshelyzetről, a kötelező betelepítési kvóta elleni perről, a kormány népszavazási kezdeményezéséről és Brüsszel zsarolási tervéről is faggattunk. Völner Pál szerint, ha hagyjuk magunkat, 15 éven belül búcsút mondhatunk a szuverenitásuknak.

– Angela Merkel szerint Európának erkölcsi és jogi kötelessége, hogy a valódi menekülteket befogadja. Ma több millióan várják Németországban sorsuk jobbra fordulását, miközben a menekültek továbbra is megállíthatatlanul érkeznek. Az Európai Unió nem tudja vagy nem akarja megoldani a migránshelyzetet?

– Már a migránsáradat tavalyi megindulásakor látható volt, hogy a Dublini Egyezmény, a genfi egyezmény és más szabályok, amelyek az Európai Unión belül érvényesülnek, nem tudják kezelni a helyzetet. Németország a „Willkommenskultur” jegyében gyakorlatilag meghívta a menekülteket, akik mindenféle egyezményre fittyet hányva, papírok nélkül, tömegesen özönlöttek az országba.
Látható volt az is, hogy Görögország nem tartja be a Schengeni Egyezmény előírásait, hiszen ha betartotta volna, a menedékkérőket már ott regisztrálták volna. Így viszont elkerülhetetlen volt, hogy megérkezzenek a déli határainkhoz. Amikor elkezdtük a határvédelmet kiépíteni, mind az ellenzék részéről, mind pedig külföldről, elsősorban Ausztriából és Németországból, ellenséges vélemények hangzottak el velünk szemben, holott mi a genfi egyezmény alapján, és az Európai Unió normáinak keretei között hoztuk meg a jogszabályokat. Eközben Brüsszel teljes határozatlanságról tett tanúbizonyságot, amikor ahelyett, hogy a határokat részlegesen lezárta volna, és kontrollálta volna a beléptetést, a Görögországban lévő bevándorlók kezelésére előbb 40 ezer migránst akart önkéntes alapon elosztani a tagállamok között, majd tavaly szeptemberben már 120 ezres kötelező kvótáról határozott.

– Csakhogy mint kiderült, az ügyben nem volt egyeztetés a tagállamok között, ezért Magyarország nemhogy nem szavazta meg a kvótát Szlovákiával, Romániával, Csehországgal egyetemben, hanem még keresetet is indítottunk kvótaügyben a Luxemburgi bíróságon. Miért volt erre szükség?

– A fő oka, hogy nem akarunk partnerei lenni egy olyan mechanizmusnak, amiben ellenőrizetlen tömegeket a jövőben is folyamatosan át kell vennünk. Ráadásul az Európai Unió az uniós jogalkotási szabályokat figyelmen kívül hagyva nem egyhangú, hanem többségi döntéssel döntött a kérdésben. Fontos az is ebben az ügyben, hogy vajon előírható-e egy ember számára, hogy hol éljen. Mert, ha az Európai Unió előírhatja, hogy egy menekültnek Magyarországra kell telepednie, akkor Magyarország is előírhatná az állampolgárainak, hogy melyik városban szükséges a jövőben élniük. Mindezt úgy, egyébként, hogy a schengeni övezeten belül a szabad mozgás alapvető jog. Átgondolatlan szabályozási csapdában vergődik tehát az Európai Unió, arról nem is beszélve, hogy sokan nem is tartják be a szabályokat.

– Pedig a Törökországgal kötött megállapodásnak éppen a migránshelyzet kezelése az egyik célja. Kevesebb lesz ettől a menekült?

– Nem igazán. Az Európai Unió azt gondolja, hogy ha sokat fizetünk a törököknek, akkor majd ők megoldják ezt a problémát. Az egyezményekben ugyanakkor az szerepel, ha visszaadnak egy bevándorlót, cserébe adnak egy másikat. Felvetődik a kérdés, hogy akkor mégis miért fizetünk?

– Jogos, de azért van itt más is. A Kúria döntése nyomán lehet népszavazást tartani a kormány kezdeményezésére a kötelező betelepítési kvóta ügyében. A kérdés így szól: „Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő, kötelező betelepítését?” Ön szerint szükség van erre a népszavazásra, amelyet Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke aljasnak és abszurdnak nevezett?

– Feltétlenül. Olyan súlyú kérdés ez, amely évtizedekre előre meghatározhatja az ország további sorsát. A népszavazás jó intézmény, hiszen a közvetlen politikai véleménynyilvánításnak nyújt teret, közvetlenebb módon hat, mint egy országgyűlési választás. Ráadásul sokkal nagyobb súlyt ad majd hazánk véleményének egy markáns népszavazási eredmény, hiszen ez a nemzet véleménye lesz, és nem csak annak aktuális képviselőié. Személy szerint pedig úgy gondolom, aki tiltakozik a betelepítési kvóta ellen és nemmel szavaz majd a népszavazáson, az valójában egyszerre áll ki Magyarország függetlensége mellett és utasítja el a Magyarországra történő kényszer betelepítést. Azt meg csak halkan jegyzem meg, hogy Magyarországon kívül az európai embereket eddig senki sem kérdezte meg arról, akarják-e, elfogadják-e, vagy éppenséggel elutasítják a kötelező kvóta bevezetését, és ezzel tisztában van Schulz úr is. Meg kell adni a tagállamoknak azt a jogot, hogy eldönthessék, kit fogadnak be és kit nem. Magyarországot amúgy is vétójog illeti meg a bevándorlás kérdésében, és erről hazánk nem hajlandó lemondani. Az ősszel tartandó népszavazással ezt meg is üzenhetjük a brüsszeli eurokratáknak.

– Mindenesetre az Országgyűlés határozatával szemben 15 napon belül lehet az Alkotmánybírósághoz fordulni, amelynek 30 napja van a panasz elbírálására. Huszárrohammal támadnak a balliberálisok?

– A Liberálisok máris jelezték, hogy a testülethez fordulnak. A népszavazást egyébként megtámadta a Kúrián Szanyi Tibor, Jávor Benedek, a Fodor Gábor-féle Liberálisok, illetve az egykor SZDSZ-es Kozák Márton. Mindez számomra bizonyítja, hogy a liberálisok és a szocialisták bevándorláspárti álláspontot képviselnek. Az MSZP egyébként folyamatosan a brüsszeli elvárásoknak akar megfelelni, ugyanakkor politikusai gyakran olvassák a különböző közvélemény-kutatások eredményeit is, melyek nem az ő álláspontjukat tükrözik. Most majd azt próbálják elmagyarázni az embereknek, hogy mindenki egyetért azzal, hogy meg kell őrizni az ország szuverenitását, de nincs valódi tétje a szavazásnak. Szerintem a szocialistáknak a nemzet érdekeit képviselve vagy támogatni kellene a népszavazást, vagy internacionalista elveiket bevallva, ellenezni. Nyilvánvaló, hogy az ellenzék lassítani szeretné a népszavazási folyamatot, szeretnék, ha a brüsszeli szabályozás előbb születne meg, mint ahogy a népszavazásra sor kerülne. A különböző jogalkotási folyamatokat figyelembe véve ugyanakkor látszik, hogy mindez hiú remény a részükről.

– Közben, ahogy Orbán Viktor fogalmazott, kaptunk egy gyomorszájra mért ütést. Brüsszel legújabb javaslata szerint ugyanis azoknak az országoknak, amelyek nem fogadnak be menekülteket a kvóta szerint, migránsonként 250 ezer eurót, majdnem 80 millió forintot kell fizetniük úgynevezett szolidaritási adó gyanánt. Ha nem megy szép szóval, megy majd máshogy?

– Elfogadhatatlan a brüsszeli fenyegetés. Sem a 2004-es uniós csatlakozásunkkor, sem pedig a lisszaboni szerződés elfogadásakor nem volt arról szó, hogy ilyen esetekben büntetéssel sújthatnának egy tagállamot. Az látható, hogy Brüsszel nem szereti a markáns véleményeket, és azt hiszi, ha erőből válaszol, az talán a javára fordítja a helyzetet. Az összegről meg csak annyit, hogy egy magyar állampolgár 7 év alatt körülbelül négyezer eurót kap a brüsszeli forrásokból, miközben 250 ezer eurót egy átlag magyar 39 évnyi munkával keres meg. A számítások szerint Magyarországnak az új rendszer bevezetése körülbelül 4,4 milliárd euróba, vagyis 1350 milliárd forintjába kerülne. A javaslatban foglalt 250 ezer eurós összeg nagyságrendekkel nagyobb annál, mint amennyit a tagállamok évente ténylegesen elköltenek egy-egy menekült ellátására. Úgy látom, így a bírság kizárólag azt a célt szolgálná, hogy a tagállamokat belekényszerítse az új szétosztási rendszerbe. Ezt pedig nem hagyhatjuk.