Völner Pál államtitkár Takó Szabolcsnak adott interjúja 2017. szeptember 20-án jelent meg a Demokratában.

Sok vád ér bennünket, de azt állítani, hogy mi nem az uniós jog talaján állunk, egyszerűen hazugság – mondta a Demokratának az Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára. Völner Pál az elvesztett kvótaper következményeiről, a kettős mércéről, az újabb nemzeti konzultációról, valamint a kárpátaljai magyarokat hátrányosan érintő új ukrán oktatási törvényről is beszélt.

– Örömtáncot jár a baloldali sajtó, amióta kiderült: elveszítettük a kvótapert, vagyis az Európai Bíróság elutasította a magyar és a szlovák keresetet, amelyben a kvótahatározat jogszerűségét vitattuk. Mire alapozta a magyar kormány ezt a keresetet?

– Amikor 2015-ben megindult a bevándorlási hullám, hazánknak három egyezmény keretei között kellett eljárni. Az egyik legfontosabb a genfi konvenció, ami a menedékkérőkkel szembeni eljárásról szól. A másik a dublini egyezmény, ez a bevándorlás Európai Unión belüli kezelését hivatott szolgálni. Ugyanakkor meg kell említenünk a schengeni egyezményt, ami az Európai Unió határainak védelmével kapcsolatban ír elő nekünk feladatokat. Amikor az illegális migránsok 2015-ben Görögországon keresztül átlépték a schengeni határt, a magyarországi zöldhatáron mintegy 400 ezer ember áramlott be. Óriási káosz alakult ki, amit az Európai Unió a befogadott menekültek tagállamok közötti önkéntes elosztásával próbált meg kezelni. Ennek keretében az Európai Tanács 2015. június 25-én megállapodott arról, hogy Olaszországból és Görögországból két év alatt 40 ezer menedékkérőt helyeznek át más tagállamokba, de a befogadás önkéntes alapon működött volna. Magyarország ebben nem kívánt részt venni, hiszen a migrációs válság eleje óta következetesen képviseljük azt az álláspontot, hogy a magyar emberek biztonsága a legfontosabb, nem engedünk be ellenőrizetlen, kétes személyazonosságú emberek tömegeit, nem engedjük, hogy Magyarország bevándorlóországgá váljon. 

– Ez volt a vita lényege? Vagyis hogy önkéntesség helyett kötelezőnek tűnik ez a kvóta?

– Annak ellenére, hogy hangoztatták: önkéntes befogadásról volt szó, és hogy nem kötelező a kvóta, az Európai Bizottság előterjesztett egy puccsszerű javaslatot a kötelező elosztásról. Az állam- és kormányfők által hozott döntést megkerülve, a belügyminiszterek tanácsának nyújtották be a kötelező betelepítési kvótáról szóló javaslatukat, amelyet többségi határozathozatallal el is fogadtak, arra hivatkozva, hogy ez nem jogalkotás, hanem egy egyszerű döntés. A lényeg, hogy a migrációs áramlások megnövekedése miatt a belügyi tanács 2015. szeptember 22-én a bizottság javaslata alapján úgynevezett ideiglenes szükséghelyzeti, áthelyezési mechanizmust fogadott el. Ráadásul a más esetekben szokásos 6 hónappal szemben 24 hónapra szólt ez az ideiglenes időszak. Több ország nem fogadta el a kötelező kvótát, Szlovákia és Magyarország pedig meg is támadta a határozatot a luxemburgi bíróság előtt 2015 decemberében. Már a kezdetektől fogva nyilvánvaló volt, hogy kik állnak a kötelező kvóták mögött. Többek között Németország, Franciaország, Svédország sorakozott fel a bizottság oldalán. 

– Az idei év nyarán kötelezettségszegési eljárást is indítottak hazánk ellen, noha még folyt ez a per…

– Két külön dologról beszélünk. A kötelezettségszegési eljárás azért indult Lengyelország, Csehország és Magyarország ellen, mert Brüsszel szerint hazánk megsértette a tanácsi határozatokból eredő jogi kötelezettségeit. A másik ügy az, hogy Magyarország megtámadta a kötelező kvótákról szóló határozatot, arra hivatkozva, hogy ez egy jogalkotási folyamat. 

– Maradjunk az utóbbinál. A luxemburgi bíróság néhány hete kimondta: a magyar állásponttal ellentétben érvényes a kvótás határozat. Milyen következményekkel jár ez számunkra?

– Gyakorlatilag semmilyennel. Ez a határozat egyelőre csak arról szól, hogy az Európai Bíróság szerint a kvótadöntés jogszerű, amit egyébként egy-két tagállamot kivéve senki nem hajtott végre. A per által érintett kvóta végrehajtásának határideje elvileg szeptember 26. Jelenleg három ország, Lengyelország, Csehország és Magyarország van tehát az uniós „szégyenpadon”. Egyébként csak halkan jegyzem meg, hogy Ausztriának jóval több menekültet kellett volna befogadnia, mint nekünk. Ennek ellenére mégis csak 15-öt fogadtak be. Ausztria ellen érdekes módon nem indult eljárás, teljesen egyértelmű, hogy ismét kettős mércét alkalmazott a bizottság. A lényeg, hogy most mindenki úgy tesz, mintha ez az ítélet kötelezne bennünket, holott csak azt mondták ki, hogy van egy határozat, és ha majd ez a kötelezettségszegési eljárás a bizottság döntése alapján perbe fordul, a bíróság lesz majd ismét jogosult arra, hogy megállapítsa: ezt a határozatot nekünk végre kell-e hajtani. Mi azt mondjuk, hogy az eljárás során végig az uniós jog keretei között mozogtunk, semmi másra nem, csak az uniós jogra hivatkoztunk. Sok vád ér bennünket, de azt állítani, hogy mi nem az uniós jog talaján állunk, egyszerűen hazugság. 

– „A bevándorlóellenesség, a határkerítés felépítése és a kötelező kvóták elutasítása miatt hiába bírálják az európai vezetők Orbán Viktort, ha közelebbről megnézzük, a magyar miniszterelnök áll nyerésre a migrációs vitában” – áll a Politico.eu napokban megjelent elemzésében. Egyetért ezzel?

– Egyetértek. Látni kell, hogy 2015-ben számos hibát követtek el az Európai Unió vezetői, a migrációs válságra a közös uniós megoldást pedig azóta sem sikerült tető alá hozni. Ugyanakkor azok a nemzetállami intézkedések, amelyeket Magyarország vagy éppen most Olaszország foganatosított, eredményesek. Az is szembetűnő, hogy egyes uniós országoknak komoly belpolitikai kihívásokat eredményezett ez a helyzet. A német kancellár, Angela Merkel a jelenleg zajló német választási kampányban most éppen a magyarokat hibáztatja a 2015-ben kialakult áldatlan állapotokért, többek között olyan képtelenségeket állítva, hogy mi elvettük a menekültek vonatjegyeit. Arról viszont nagyon keveset beszélnek, hogy gyakorlatilag ők hívták meg a bevándorlókat, és most a kötelező elosztással meg akarnak szabadulni tőlük. Merkel kancellár bírálhatja a magyarokat, azt azonban elfelejti, hogy minket az uniós egyezmények köteleztek: nem engedhettük tovább őket. Ezzel szemben Görögország tulajdonképpen utazási irodát működtetett: a kompok személyenként 15 euróért szállították bevándorlókat a szigetekről a szárazföldre. 

– Nemzeti konzultáció lesz a Soros-tervről, miután az uniós intézmények fel akarják gyorsítani az állandó bevándorlási mechanizmus elfogadását. Mi Soros György tervének a lényege?

– Az embereknek tudniuk kell, és joguk van elmondani a véleményüket a Soros-tervről, amely évente egymillió illegális bevándorlót jelentene Európának, akiket kötelező felső korlát nélkül kellene szétosztani. Az Európai Bizottság már a kvótaítélet napján bejelentette, hogy még ebben az évben az asztalra teszi az állandó, automatikus elosztási mechanizmust, a betelepítések folyamatosak lennének. A Soros-terv szerint a menedékkérőknek átlagban és személyenként mintegy 30 ezer eurót, azaz körülbelül 9 millió forintot is biztosítani kellene ahhoz, hogy be tudjanak illeszkedni. A költségeket Soros szerint természetesen a tagállamoknak maguknak kellene finanszírozniuk, ha szükséges, az általa nyújtott hitelből. Nem hagyhatjuk, hogy nálunk ez megvalósuljon, és jelenleg a Fidesz–KDNP-szövetség az egyetlen politikai erő Magyarországon, amely ezt garantálni is tudja. 

– Pedig az uniós vezetők nem igazán ellenkeznek. Sőt, Soros György már Brüsszelbe is ellátogatott, ahol államfőknek kijáró körülmények között fogadták Junckerék.

– Hosszú ideje látszik, hogy a brüsszeli vezetőknek nagyon tetszik egy utópia, mely szerint ők egy egységes európai kormányt alkotva irányítják az uniós országokat. Ezért törekednek a nemzetállamok gyengítésére, kevert népességgel és identitással. Persze ebben személyes ambíciók is benne vannak, elég csak a bukott kormányfőre, Jean-Claude Juncker bizottsági elnökre gondolni, aki egy egységes Európát akar szinte egyedül kormányozni. Közben pedig semmi másról nem szól az egész, mint a hatalomról, befolyásról és telhetetlenségről. Európa vezetői mára eljutottak odáig, hogy személyes ambícióik miatt hajlandók a nemzetállamokat, az európai kultúra színfoltjait bedarálni azért, hogy az Amerikai Egyesült Államokéhoz hasonló módon működjön az unió. 

– Ellenben sokáig egyetlen uniós vezető sem lépett fel például a nemrég napvilágra került új ukrán oktatási törvénnyel szemben. Eszerint három év múlva az ötödik osztálytól felfelé már kizárólag ukrán nyelven szabad tanítani. Mindez súlyosan korlátozza a nemzetiségi kisebbségek, köztük a kárpátaljai magyarok anyanyelvi oktatását. Mi gondol a törvényről?

– Bár a törvény elsősorban nem a magyarok ellen szól, hanem az országban élő oroszokkal szembeni kemény fellépés része, de a kárpátaljai magyarok jogait is elfogadhatatlan mértékben sérti. A polgárháború, mint a parázs a hamu alatt, olykor-olykor fellángol az országban. Ukrajna vezetőinek érdekében áll, hogy konfliktusokat élezzenek, ezek mentén próbálják ugyanis felsorakoztatni maguk mögé az ukránokat. Ennek most mi is az áldozatai vagyunk, pedig a vízummentesség érdekében hazánk rengeteget tett Ukrajnáért. Ez a törvény minden európai értékkel és joggal szembemegy. Miért ne tanulhatnának az anyanyelvükön a kárpátaljai magyarok, miközben ezt még a volt Szovjetunióban is megtehették? Úgy gondolom, hogy minden kisebbségnek jogában áll eldönteni, meg akarja-e tanulni az államnyelvet, vagy sem. Az államnak ebben a történetben semmi keresnivalója nincs.