Völner Pál, az Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára volt a TV2 Tények Este vendége 2015. november 11-én. Az interjú leirata.
Mv: Törvényjavaslatot nyújtott be a Fidesz és a KDNP a kötelező betelepítési kvóta ellen. Ez arra kötelezné a kormányt, hogy forduljon az Európai Unió bíróságához és kezdeményezze a letelepítésről szóló uniós jogszabály megsemmisítését. 120 ezer menekültet osztana szét az unió a kvótarendszer alapján. A Tények Este vendége Völner Pál az Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára. Jó estét kívánok! Köszönöm szépen, hogy eljött hozzánk.
Völner Pál: Jó estét kívánok! Köszönöm a meghívást.
Mv: Mi lesz a minisztériumnak a feladata, kezdjük az elején.
Völner Pál: Első körben a parlamentnek ezt a törvényt el kell fogadnia. Erre nagyon jó esély kínálkozik. Valószínű nagy többséggel elfogadja és utána a kormány az Igazságügyi Minisztériumnak fogja kiadni ezt a feladatot, hogy magát ezt a keresetlevelet állítsa össze, azt a jogi érvet és érvrendszert, ami alapján azt állítjuk, hogy a belügyminiszterek tanácsa ezt a döntést nem hozhatta volna meg, mivel nincs meg az a jogalap hozzá, ami felhatalmazta volna rá.
Mv: Mik a konkrét érvek ezen kívül?
Völner Pál: A konkrét érv az, amikor az unió tanácsa, az Európai Unió tanácsa két ízben is döntött arról, hogy önkéntes kvótákról lehet szó. Ehhez képest a bizottság előterjesztette ezen a belügyminiszteri tanácson azt a javaslatot, hogy ezt a 120 ezer bevándorlót osszák el kötelező kvóta alapján a tagállamok között és az a fajta jogalkotási aktus, ami ehhez kellett volna, nem történt meg. Mivel a bizottság úgy tájékoztatta a belügyminisztereket, hogy nem szükséges hozzá jogalkotás, meg van a kellő felhatalmazás. Mi ezt vitatjuk a többi olyan tagállammal együtt, akik nemmel szavaztak ebben a kérdésben.
Mv: Mennyi idő alatt lehet meg a döntés?
Völner Pál: A döntés az bíróság kezében van. Tehát hogy ezt most fél év, egy év alatt hozzák meg, milyen gyorsan tárgyalják, erre nyilván, hogy nincs ráhatásunk, de addig is, amíg jogvitában állunk, nyilvánvaló, hogy nem tudjuk elfogadni ezt a döntést. Tehát nem telepítünk be kötelező jelleggel, kvóta alapján bevándorlókat.
Mv: Tehát nemes egyszerűségre lefordítva, időt lehet nyerni.
Völner Pál: Időt mindenképpen és remélem, hogy pert is.
Mv: Milyen ítéletre számít egyébként, meg egy nehéz perre?
Völner Pál: Hát valószínűleg mivel a jogszabályok mindig értelmezhetők tágabban, szűkebben, egy nehéz perre kerül sor. A nagy tagállamok érdeke azt diktálja, hogy ez a döntés maradjon érvényben. Nem kell akkor egy jogalkotási procedúrának alávetniük magukat, ahol a nemzeti parlamentek véleményét ki kell kérnie, ha ez szuverenitás feladásról szól. Tehát nyilván onnantól kezdve ez nem lenne egy egyszerű történet, de remélem, hogy a mi oldalunkon is beavatkoznak majd többen, akik átgondolják ezt a dolgot, hogy hosszú távú kiadásait tekintve, egy ilyen precedenst elfogadhatunk-e, mert akkor következő és következő döntések, következő és következő tömegek elosztása következne ebből.
Mv: Na, most utalt rá már ön is, lehet-e egyébként közös beadványról beszélni? Ezt azért is kérdezem, mert tegnap például Robert Fico, egy pozsonyi beszélgetésen azt mondta, hogy egy náluk is hasonló helyzet és magyar és román támogatást vár, várna el.
Völner Pál: Én azt mondanám, hogy külön beadványok lesznek, de valószínűleg egy eljárásban bírálja majd el a bizottság és arra számítunk, hogy a többi tagállam is beavatkozóként, akár keresetlevél nélkül is megjelennek majd ebben az eljárásban.
Mv: Ugye itt együttes fellépésről is lehet szó, ahogy ön fogalmazott. Tehát hogy hasonló dolgok történnek a környező, vagy történhetnek a környező országokban. Nyilvánvalóan mindenkinek az az érdeke, hogy valamennyire védje a saját országát és a saját gazdaságát. Ezek a visegrádi országok, így mi is, kibírnánk-e egyáltalán a kvótarendszert?
Völner Pál: A jelen adatok szerint nem. Tehát ha a jelenlegi bevándorlási hullám marad, az Magyarországon az elkövetkezendő években egy Szegednyi lakosságot jelentene, tehát 150-160 ezer ember betelepítését vonná maga után. Ezeknek az ellátása, képzése, lakással való ellátása szerintem elviselhetetlen terheket róna a magyar költségvetésre. Különösen egy olyan időszakban, amikor egy csökkenő államadósság pályára kellett állnunk az elmúlt öt évben. Nagyon nagy áldozatokat hozott az ország ennek érdekében. Tehát ha ezeket az eredményeket feladjuk egy bevándorlási hullám miatt, amit a nyugati nagy tagállamok generáltak azzal, hogy szinte meghívták ezeket a bevándorlókat, akkor gyakorlatilag értelmetlenné tennénk azt a munkát, azt az erőfeszítést, amit az elmúlt években a magyar emberek vittek végbe.
Mv: Egyáltalán a kvótarendszernek, magának a kvótarendszernek mi az értelme? Mert ugye azt látjuk, hogy ezek a menekültek, ezek nem hozzánk és a környező országokba akarnak jönni, hanem három célország van, Németország, Svédország és Nagy-Britannia.
Völner Pál: Hát mondhatjuk még Hollandiát, Belgiumot. Tehát még vannak ilyen perem országok, akik ugyanúgy elfogadhatók lennének a bevándorlók számára, de valóban az elosztása ezeknek a bevándorlóknak nem hozna eredményt. Ugyanis a schengeni határokon belül szabad mozgás van.
Mv: És egyáltalán kivitelezhető? Tehát el tudja azt mondjuk képzelni, hogy valakit föltesznek repülőre és azt mondják, hogy akkor Budapest, Zágráb, Pozsony.
Völner Pál: Ha hajlandó felszállni, akkor nyilvánvaló, de a mostani szabályozók szerint, gyakorlatilag szabadon mozoghatnak ezek a bevándorlók Németország területén, Dánia területén, ahova éppen beteszik a lábukat. Tehát ha önként nem tesznek eleget egy-egy ilyen határozatnak, akkor nagyon nehéz ezeket végrehajtani.
Mv: Beszélnünk kell arról is, hogy mi van, hogyha adott esetben elutasító határozhat születik a bíróság részéről.
Völner Pál: Ha a bíróság részéről elutasító határozat születik, akkor meg kell néznünk egyáltalán, hogy az a dublini egyezmény, amiről mindig beszélünk, és amit ma úgy látszik senki nem tart be, akkor miért pont ránk lenne kötelező és miért pont ebben a kérdésben. Tehát a dublini jog az egy halott jog, kijelenthetjük. Tehát amikor bevándorlók özöne elérte a határt, próbáltuk betartatni velük a beléptetési szabályokat, a menedékkérelem elbírálását, menekülttáborokat megnyitottuk, ezek az emberek nem kértek ebből. Egyszerűen átgázoltak Magyarországon, ugyanúgy aztán persze Horvátországon, most Szlovénián, Ausztrián és mentek Németországba, vagy éppen Dániánál is láthattuk, hogy Dánia sem volt elég jó nekik, mentek tovább Svédországba. Tehát akik ennyire nem tanúsítanak jogkövető magatartást, ilyen tömegeket befogadni hosszútávon nagyon kockázatos, mert mi rá a garancia, hogy a normál hétköznapi formákat be fogják tartani. Más kultúrkörben nőttek fel, tehát számtalan olyan társadalmi feszültséget eredményezhet egy ilyen menekült áradat és ennek az a fajta kezelése, amiről az egyezmény szólna, hogy a beléptető ország területére küldik vissza őket, amelyet nem lehet felvállalni. A másik a beléptetéssel kapcsolatban, hogy Magyarországra csak helikopterrel lehet úgy bejutni, schengeni határokat figyelembe véve, hogy más uniós schengeni tagállam területét nem érintik a bevándorlók. Tehát az, hogy az a regisztráció van meg nálunk, amit mi vettünk föl, de a görögök nem vették fel, az azt jelenti, hogy ők sem tartották be a dublini egyezményt. Tehát méltánytalan, igazságtalan, betarthatatlan szabály.
Mv: Mi lesz egyébként azoknak a menekülteknek a sorsa, akiket valószínűleg kiutasítanak Németországból? Mert ugye a legfrissebb hírek szerint elkezdődnek hamarosan a kiutasítások. Mi egyáltalán a helyzet, hova kerülnek ezek az emberek?
Völner Pál: Addig ezek az egyezmények, amíg évi néhány ezer menekültről volt szó, betarthatók voltak. Vannak kétoldalú visszatoloncolási egyezmények. Épp a legutóbbi hírek közé tartozik, hogy Pakisztán ezt éppen felmondta, amelyek alapján el lehetett járni, és akár repülőgéppel, vagy vonattal, vagy más úton kaptak egy juttatást, néhány ezer eurót, amiből hazautaztak és hazamentek a menedékkérők. De ez a bevándorlási hullám, mert hangsúlyoznám, hogy nem menekültekről beszélünk, hanem ők gazdasági bevándorlók, ilyen tömegben nem kezelhetők. Tehát az unió bármennyit tárgyal és bármennyire aktívak ebben a kérdésben, szerintem senki nem látja, hogy ezt a kérdést hogyan lehet majd megoldani.
Mv: És ugye mindeközben, hogy mi beszélgetünk, a legfrissebb hírek szerint több ezer ember tart Szlovénia felé. A felé a Szlovénia felé, aki ma tulajdonképpen lezárta a határait egy kerítéssel. Azokkal a menekültekkel, akik onnan próbálják ugye Nyugat-Európát megközelíteni, mi lesz? Mert ugye láthatóan ők ott ragadnak. Akkor ők új útvonalat választanak, és akkor most mennek majd Románia felé és ismét érintettek vagyunk a kérdésben?
Völner Pál: Látható, hogy jól szervezett embercsempész-hálózatok irányítják ezt a folyamatot. Nyilván, hogy a könnyebb ellenállás irányába haladnak mindig. Hogy mi lesz a legkönnyebb nekik ebben a helyzetben, ezt ma nehéz megjósolni. Azt tudjuk, hogy a magyar kormány elszánt, tehát akár a román határ lezárása is bekövetkezhet. Tehát még egyszer, hogy tömegével ne tartsák be az uniós és a magyar jogszabályokat embercsempészek és az általuk irányított tömegek, ezt nem engedheti meg a magyar kormány és a magyar állam.
Mv: Ez milyen gyorsan történhet egyébként meg?
Völner Pál: Maga egy ilyen kerítésépítés. Azt hiszem, hogy az elmúlt időszak tapasztalatai alapján kijelenthető, hogy néhány hét alatt ezeket a határzárakat, műszaki zárakat ki tudja építeni a Magyar Honvédség.
Mv: Egy nagyon nehezet kérdezek a végére, mert ugye nyilván az ember sokat gondolkodik, hogy mi lehet tulajdonképpen a megoldás. Ma már Ausztria üdvözölte a szlovén kerítésépítést, láthatóan mindenki védi a saját érdekét abban a pillanatban, amint ugye érintett lett a kérdésben. Direkt nem használom a hosszú távú megoldás kifejezést, merthogy az Európai Unió, az biztos, hogy már elkésett ebben a kérdésben. De mégis, milyen megoldásról lehet beszélni?
Völner Pál: A magyar kormány már többször javasolta, hogy azokban a szomszédos országokban, a válságövezetek melletti szomszédos országokban kell segítséget nyújtani. Támogatni kell azokat az államokat, azoknak a menekülttáboroknak a fenntartását. Ha kell, ott kell elbírálni a kérelmeket. Ha Németországnak munkaerőigénye van, akkor valóban ott válogassa ki magának a négyszázezer embert, ötszázezer embert, amennyit akar. És utána ne akarja ezeket elosztani az unión belül. Ez egy jó megoldás lehet. Persze a végső megoldás az lenne, hogyha a nagyhatalmak végre azokat a konfliktusokat, amelyeket kirobbantottak a térségben, Irakban, Szíriában vagy akár Afganisztánban, végre a helyi erők bevonásával vagy valamilyen formában rendeznék. Addig újratermelődik a probléma. De önmagában én azt vélem, hogy nem maguk a háborúk okozzák a migránshullámot, hiszen Afganisztánban már több mint harminc éve háborús helyzet van. Irakban is több mint tíz éve háborús helyzet van. Szíriában is évek óta zajlik ez a folyamat. Tulajdonképpen a németeknek úgymond ez a meghívója, hogy milyen jólét várja az onnan bevándorló tömegeket, indította el ezt a folyamatot, amelyre természetesen ezek a jól szervezett embercsempész-bandák ráültek.
Mv: Államtitkár úr, szerintem fogunk mi még találkozni a következő hetekben. Köszönöm szépen, hogy itt volt nálunk.
Völner Pál: Köszönöm a lehetőséget.