Az Alaptörvény történeti rétege azt fejezi ki tehát, hogy minden történeti korban, így a jelenkorban is szükség van arra, hogy alapértékeinket megőrizzük, értelmezzük és újragondoljuk – hangsúlyozta köszöntőbeszédében Vízkelety Mariann államtitkár az Alaptörvény 5. évfordulóján szervezett Igazságszolgáltatás az Alaptörvény tükrében című konferencián 2016. június 10-én Székesfehérváron.
Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Mélyen Tisztelt Püspök Úr, Államtitkár Urak, Tisztelt Polgármester Úr! Kedves Vendégeink!
Szeretettel köszöntöm Önöket ezen ünnepi alkalomból!
Az Alaptörvény megalkotásának 5 éves évfordulójához közeledve azt a célt tűztük magunk elé, hogy e történelmi jelentőségű eseményről való megemlékezés ne merüljön ki egyetlen ünnepségben. Mindenkori alkotmányunk és Alaptörvényünk szövetének rétegeiben ugyanis ott rejlenek történelmi városaink eseményei, elődeink küzdelmei. E gondolattól vezérelve az Igazságügyi Minisztérium ez évben több várossal együttműködésben szervezett már ünnepséget. Ezúton is köszönöm Miniszter úr és az Igazságügyi Minisztérium nevében Székesfehérvár város vezetésének, hogy mai ünnepségünk részére – házigazdaként – méltó és ünnepélyes helyszínt biztosított.
Az ünnepségsorozat egyik színteréül azért esett a választás Székesfehérvárra, mert – ahogyan ez művész úrnak az Aranybullát ismertető felolvasásából is kiderült –, II. András királyunk itt adta ki az Aranybullát, a rendi állam legfőbb tartóoszlopává váló oklevelét, amely egyfelől modernizálta a késő Árpád-kor normarendszerét, másfelől lerakta a rendi társadalom jogi alapjait, szabályozva a kiváltságokat és kötelességeket – évszázadokon keresztül.
Az Aranybulla szerint Székesfehérvárott kellett évente „megülni” a Szent Király ünnepét, és ennek keretében itt rendezték a törvénylátó napokat is. Ez az intézmény az országgyűlés kialakulásában is fontos szerepet játszott. A hatalommegosztás egyik korai tanúja tehát Székesfehérvár.
Az Aranybulla egyes részeinek felolvasása után szinte önkéntelenül az Alaptörvény történeti rétegére terelődik a figyelem, annál is inkább, mivel az Alaptörvény maga tartalmazza, hogy „rendelkezéseit azok céljával, a benne foglalt Nemzeti hitvallással és történeti alkotmányunk vívmányaival összhangban kell értelmezni”. Az Alaptörvény történeti rétege azt fejezi ki tehát, hogy minden történeti korban, így a jelenkorban is szükség van arra, hogy alapértékeinket megőrizzük, értelmezzük és újragondoljuk.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Már az Aranybulla korában is érvényesült a hatalom korlátozottsága, amely képes volt évszázadokon keresztül a stabilitást és a szabadságot biztosítani. Egyetemes emberi tulajdonság, hogy ott érezzük jól magunkat, ahol nem kell attól tartanunk, hogy valamely korlátlan hatalom elveszi szabadságunkat, javainkat, és ahol az állam képes megvédeni életünket is minden jogtalan támadástól. A hatalom megosztásának elve és gyakorlata vonzó társadalmat képes tartósan fenntartani azokkal szemben, ahol a hatalom egységének, korlátlanságának elve érvényesül. A hatalom egységének és korlátlanságának elve az ókori birodalmaktól kezdve egyfajta ősi, ösztönös birodalomszervező erő, amely magától értetődő volt és sok helyen ma is az. Ezzel szemben a hatalommegosztásra épülő berendezkedés jellegzetesnek tekinthető. Az, hogy ma az alkotmányosan korlátozott hatalom eszméje elterjedt, a nyugati államszervezési minták tudatos XIX-XX. századi átvételének köszönhető a nem keresztény kultúrákban is. Az Alaptörvény történeti rétege arra is emlékeztet bennünket, hogy hazánkban már az államalapítás pillanatában megjelent az önkorlátozó hatalom eszméje. Szent István királyunk Intelmeiben már egyértelmű az állami és egyházi szervezet elválasztása. A királyi hatalom világi viszonyokban sem volt korlátlan, mivel az Intelmek szerint a törvényeket felrúgó, kegyetlen uralkodót zsarnoknak kell nevezni, s a királyi címre sem tarthat igényt. Két évszázaddal később az Aranybulla intézményesítette az önkorlátozó hatalom eszméjét, amely hosszú évszázadokon át viszonylagos belső függetlenséget és stabilitást eredményezett még akkor is, ha egyébként az ország külső függetlensége megszűnt vagy korlátozott volt.
Napjainkban a hatalommegosztás elve mellé felsorakozott a jogállami eszme is: az egyéni és közösségi szinten biztosított szabadság és stabilitás a jogszabályok által meghatározott korlátok között érvényesül. Ez a rendező elv egyaránt igaz az állampolgárok egymás közötti viszonyaiban, az állampolgár és az állam kapcsolataiban, de az állam szervezetrendszerének belső működését illetően is. Összeszámolni is nehéz lenne azokat a jogi normákat, amelyek meghatározzák, és egyben korlátozzák az itt jelen lévő, több hatalmi ágat képviselő vezetők intézményeinek napi tevékenységét. Az Igazságügyi Minisztérium államtitkáraként az a feladatom, hogy a végrehajtó hatalom és az igazságszolgáltatás, mint önálló hatalmi ágak közötti kapcsolat és párbeszéd, kellően hatékony legyen. Az a tapasztalatom, hogy a hatalmi ágak elválasztása ma Magyarországon minden kétséget kizáróan szilárd talajon áll. A függetlenség tiszteletben tartása azonban nem jelent teljes elkülönülést, hiszen sok területen teszünk közös erőfeszítéseket. A jogalkotási feladatok révén lényegében napi kapcsolatban állunk az igazságügyi intézményrendszer vezetőivel. Erőfeszítéseinknek a hatalmi ágak közötti párbeszéden és együttműködésen kell alapulniuk.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A mai nap kitűnő alkalom arra, hogy az Alaptörvény gyakorlati működésével kapcsolatos tapasztalatainkat átgondoljuk és értékeljük annak érdekében, hogy a ránk bízott szellemi örökséget megőrizzük, s lehetőleg gazdagítsuk. Az igazság keresése és érvényesítése fontos szerepet tölt be nemzetünk életében. Ezzel a gondolattal felvértezve ajánlom Önöknek mai megemlékezésünk előadásait.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!