Vízkelety Mariann államtitkár felszólalt a természetes személyek adósságrendezéséről törvény vitájában 2015. június 29-én az Országgyűlésben. A beszéd leirata.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Lezárult a természetes személyek adósságrendezéséről szóló törvényjavaslat általános és részletes vitája. Ennek során számos javaslat hangzott el, de az országgyűlési képviselők által beadott módosító indítványok nem érintették a törvényjavaslat koncepciójának alapvető kérdéseit.
Minden parlamenti frakció alapvetően támogatta a magáncsődvédelem bevezetését, mint a családok adósságcsapdából való kikerülésének intézményes és számos országban bevezetett jogintézményét. Senki sem vitatta, sőt elismerték és támogatták a szabályozás célját és jogi kereteit.
A tárgybéli szabályozás céljai a következők. A törvénynek meg kell valósítania az adósságcsapdába került és ezek közül is elsősorban a fizetésképtelenné vált hiteladós családok adósságainak rendezését. Ami a véleménykülönbségeket okozza, az az, hogyan lehet úgy védeni az adóst, hogy az adós és a hitelezőik érdekeinek lehetőség szerinti legnagyobb összehangolásával történjék az meg.
Hogyan valósulhat meg a fenti cél az adósságrendezésre vonatkozó új törvénnyel? Az adósságrendezésnek méltányosnak kell lennie, az adósok és a hitelezőik érdekeit egyaránt figyelembe kell venni. Olyan eljárást kell kidolgozni, amely legalább egy minimális konszenzust teremt az adós és hitelezői között. A bíróság ezért akkor szabja meg az adósságtörlesztés részletes feltételeit, és ennek keretében akkor dönt az adós vagyonának értékesítéséről, ha sem bíróságon kívül, sem a bírósági csődnyitást követően nem születik egyezség vagy az adós azt nem tartja be.
Figyelmet érdemel, hogy a törvényjavaslat számos adósvédő szabályt tartalmaz, méghozzá nemcsak a jelzáloghitel-adósokra, hanem azok kezeseire és zálogkötelezettjeire, továbbá azokra is, akik a lakóingatlanuknak nem tulajdonosai, hanem lízingelik azt. Mindazonáltal tényként kell kezelnünk, hogy a vagyonukon felül jóval túladósodott és magáncsődvédelem nélkül a kényszerértékesítés közvetlen veszélyével szembesülő, többfelé fizetési késedelmeket felhalmozó családok közül azok tudják az eljárás előnyeit kiaknázni, akik az elvárt mértékben és éveken keresztül folyamatosan teljesítik a csődegyezségben vállaltakat.
Ugyancsak elvárható az adóstól, hogy ha megkapta az előzetes csődvédelmet, addig is, amíg nem születik egyezség vagy bírósági határozat, legalább a jogszabályban előírt mértékű, csökkentett összegű törlesztőrészleteket fizesse meg, azaz ne szüntesse be teljesen a hitelezők irányába a fizetési kötelezettségei teljesítését. Az is érthető jogalkotói elvárás, hogy a csődvédelem alatt ne növekedjen az adósságállomány, ezért legalább a tartásdíjat, társasházi közös költséget és a közműdíjakat ilyenkor is fizetni kell.
Mindezeket azért bocsátom előre, hogy bemutassam annak indokát, miért nem támogat a kormány egyes képviselői indítványokat, és miért tartja azokat teljesen megalapozatlannak. Mindenekelőtt kiemelem, hogy a jelenlegi körülmények között nem támogathatók azok a módosító javaslatok, amelyek engednék a csődvédelmet azokban az esetekben is, amikor az adós még nem fizetésképtelen, vagy még csak kis összegű fizetési elmaradásai vannak. Ha ilyen szabályt a kormány támogatna, az sokkal inkább rombolná a társadalom fizetési fegyelmét, ezért nemzetgazdasági kára meghaladná a várható előnyöket.
Tisztelt Országgyűlés!
A tisztelt Országgyűlés is tudatában van annak, hogy most a legsürgetőbb feladat azoknak a családoknak a csődvédelemben részesítése, akiknek a lakóingatlanuk árverezésével kellene szembenézniük, ha ezt a törvényt most nem alkotnánk meg. A csődvédelemre a legsürgetőbben ezek a családok szorulnak rá, nemcsak a hiteltartozásaik miatt, hanem amiatt is, mert már többfelé jelentősen eladósodtak. Látni kell, hogy ezek a családok ma sem költenek többet a mindennapi létfenntartásukra, mint amit a jelen törvényjavaslat az adósok számára a munkabérből, vállalkozói nyereségükből visszahagy. Arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy a törvényjavaslat a méltánylandó családi körülményeket figyelembe veszi. Ilyen például a rendkívüli kiadások, tartós betegség, idős vagy eltartásra szoruló családtag.
Ugyancsak külön kezeli a jogalkotó az egyéni vállalkozás folytatásához szükséges eszközöket. Ezeket az adós bizonyos értékhatár alatt megtarthatja, nem kell azokat értékesíteni az adósságrendezéshez. Ez a törvényjavaslat tehát több bevételt és vagyont hagy a családoknál, mintha végrehajtás alatt állnának.
A jelen törvényjavaslat előnye, hogy akár öt évre is nyújtható a csődvédelem, de ennek az az ára, hogy minden hitelező legalább a törvényben előírt minimális megtérülést az eljárás végéig megkapja. Tévednek azok a hozzászólók, akik adósrabszolgaságról vagy túlzott állami felügyeletről beszélnek, vagy eltúlzottnak tartják a családi vagyonfelügyelő jogosítványait. Aki elolvasta a törvényjavaslatot, az látja, hogy a jogalkotó először egy rugalmas jogi keretet biztosít, az úgynevezett bíróságon kívüli adósságrendezési eljárással, ahol nincs az adós mellé kirendelve családi vagyonfelügyelő. A családi csődvédelmi szolgálat csak azt vizsgálja, hogy az adós megfelel-e a törvényi feltételeknek, minden szükséges dokumentumot és nyilatkozatot benyújtott-e, továbbá a csődvédelmi szolgálat biztosítja a jogi lehetőséget a korábban nem ismert hitelezőknek arra, hogy az eljárásba beléphessenek. A jogalkotó tehát ebben az egyszerűsített eljárásban az adós becsületességére és együttműködésére épül. Ha viszont kiderül, hogy az adós nem tartja be a szabályokat, vagy a vagyonát, jövedelmét eltitkolja, akkor megszűnik a csődvédelem, az eljárást bíróság szünteti meg.
Ha az első, bíróságon kívüli egyezségkötés nem valósul meg, az eljárás bírósági magáncsődeljárásként folytatódik tovább. Itt már erős érvek szólnak amellett, hogy erősebb legyen az adós feletti állami felügyelet, de ezt az állami felügyeletet a családi vagyonfelügyelő nem öncélúan, hanem az adósságrendezés által indokolt formában és mértékben, az eljárás szabályosságának biztosítása érdekében gyakorolhatja, a törvény és a végrehajtási rendeletek keretei között.
Óriási félreértés lenne azt hinni, hogy a családi vagyonfelügyelői rendszer létrehozatalának célja az adós életének korlátok közé szorítása. A családi vagyonfelügyelők sokkal inkább a bíróság számára végeznek majd döntés-előkészítő tevékenységet, feladatuk továbbá az adós és a hitelezők között az egyezségkötés támogatása; ennek sikertelensége esetén pedig olyan adminisztratív és koordinációs teendők ellátása, amelyek megkímélik az adóst, a hitelezőket és főként a bíróságot a felesleges munkatehertől és költségektől. Remélhetjük, hogy a magáncsőd jogi keretei között a többéves fizetési átütemezések meg tudják szüntetni a családok fizetési nehézségeit, amennyiben ehhez türelemmel és fegyelemmel állnak hozzá.
Végezetül megemlítem, hogy olyan módosító javaslatokat támogat a kormány és az előterjesztő, ami az állam újszerű szerepvállalását jelenti az adósságrendezésben. Ez az úgynevezett törlesztési támogatás, amelyet végrehajtási rendeletben szabályozott feltételekkel és összegben vehetnek majd igénybe azok a jelzáloghitel-adósok, akik meg akarják tartani a lakóingatlanukat.
A kormány azokra a lakossági csoportokra is gondolt, akik nem képesek az adósságtörlesztést teljesíteni. Számukra a „Nemzeti Eszközkezelő” program kibővítése jelenthet megoldást. Az erre vonatkozó törvénymódosítás a jelen törvényjavaslathoz bizottsági módosító indítvánnyal került benyújtásra.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Kérem, hogy a törvényjavaslathoz benyújtott összegző módosító javaslatot szavazatukkal támogatni szíveskedjenek. Köszönöm a figyelmet.