Patyi Gergely államtitkár felavatta Dr. Juhász Andor főbíró, a Kúria egykori elnökének emléktábláját 2014. szeptember 17-én. Az államtitkár beszédének leirata.

Tisztelt Kollégák! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A mai napon azért vagyok itt Önökkel, hogy az emléktábla avatás keretében közösen emlékezzünk Dr. Juhász Andor főbíróra, a Kúria egykori elnökére és együtt ünnepeljük a bírói függetlenség legmegbízhatóbb és legfáradhatatlanabb védelmezője születésének 150. évfordulóját.

Szüleink és tanáraink mindannyiunknak igyekeznek átadni azt az évezredes tételt, miszerint aki nem tiszteli a múltat, annak a jövője is kétséges. Az ünnepi alkalmak tehát lehetőséget adnak nekünk arra, hogy kifejezzük tiszteletünket a múltnak, értékeljük a jelenünket és egyidejűleg ösztönzést adjunk a jövőnek.

Juhász Andor a bírói pályafutását a „boldog békeidőkben” kezdte. Az érett férfikorba lépve átélte az első világháborút, az Osztrák–Magyar Monarchia szétesését, valamint a Tanácsköztársaság hónapjait. Tanúja volt továbbá a trianoni békediktátummal szétszabdalt, háborús jóvátétellel terhelt Magyarország társadalmi- gazdasági nehézségeinek, az 1929-es nagy gazdasági világválság hatásainak.

A jogász családból származó, kassai születésű fiatalember az édesapja ügyvédi irodájában teljesített joggyakorlattól kezdve, a járásbírósági, majd a törvényszéki jegyzői tisztségeken keresztül, kiváló képességeit és rendkívüli szorgalmát kihasználva, kijárta a szakmai ranglétrát és 1925. augusztus 11. napján, 10 év ítélőtáblai elnökség után kinevezték a Kúria élére. Pályafutásának ívét jól szemlélteti, hogy a Budapesti Közlönynek a századfordulón gyakorlatilag állandó Juhász Andor-rovata volt, olyan gyors egymásutánban jöttek újabb és újabb kinevezései.

Juhász Andor, korát némiképp megelőzve, olyan a napjainkban is aktuális és a szakmai figyelem mellett közérdeklődésre is számot tartó témákról értekezett, mint például a bírósági nyilvánosság és a bírói függetlenség intézményrendszere. Beszédeinek, parlamenti felszólalásainak és tanulmányainak szerves részét képezték a bíróval szemben a jogszabályok, illetve a jogkereső közönség által támasztott követelmények vizsgálatai, a bírói hivatás, az igazságszolgáltatás és az igazságügyi szervezet elengedhetetlen korszerűsítése, a bírósági eljárás gyorsítása, sőt rendszeresen szólt a bíróság és a sajtó viszonyáról is.

Pályatársainak visszaemlékezései szerint Juhász Andor „a bíró életét folytonos szolgálatnak tekintette és megkívánta, hogy mindenestől hivatalának szentelje magát. De mint általában, ebben a követelményben is mértéktartó volt: a munka alatt roskadozó bíró nem volt ideálja és az a bíró sem, akit csak hivatali munkája érdekel, az élet egyéb megnyilvánulásai pedig hidegen hagyják. Fontosnak tartotta, hogy a bíró óvja magát az egyoldalúságtól, és ne süppedjen közömbösségbe.”

A lakóhelyén elhelyezett emléktábla méltóképpen hivatott megőrizni a többszörösen kitüntetett főbíró emlékét és kifejezni a munkássága, humánus személyisége és szellemi-erkölcsi hagyatéka iránti különleges társadalmi tiszteletet.