Patyi Gergely államtitkár az Országos Bírósági Hivatal és a Győri Ítélőtábla Az igazságügyi adatkezelésről és tájékoztatásról szóló törvény koncepciója című konferenciáján tartott előadást 2014. szeptember 26-án. A beszéd leirata.
Először is szeretettel köszöntöm a résztvevőit a konferenciának, ezúton is szeretném megköszönni a meghívást, és tolmácsolni igazságügy miniszter úr üdvözletét a résztvevőknek, és ez az eset az, amikor részben a hóhért akasztják.
Talán sokan tudják rólam, hogy sokáig magam is a tárgyalótermek gyakorlatában részt vettem, tehát ez a problematika, ami itt a konferenciánk tárgya ez részemről is abszolút ismert ettől függetlenül ezek a felvetett kérdések nagyon bonyolult módon kezelhetőek. Én a magam részéről áttekintettem azt a korábbi vitákat generáló koncepciót is, és magát a hozzászólásokat, amik az elmúlt időben keletkeztek. Nagyon ambivalens az én személyes álláspontom ebben a kérdésben, tehát nem vagyok én annyira ellenséges, picit ezt éreztem elnök úr részéről – de higgye el, a magam részéről teljesen partner vagyok – de inkább a nehézségét látom ennek a kérdéskörnek a kezelésében.
Én egy picit más jellegű módon készültem, szigorúan 20 perces előadással készültem. Igyekszem betartani, de megpróbáltam szintetizálni azokat a felvetéseket, amik eddig elhangzottak, és esetleg néhány új gondolatot is hozzátenni, nem nagyon szokásom felolvasni írásbeli előadást, de én most ezt tenném, mert elég sok olyan kérdés merült fel korábban is, amit érdemes pontosan rögzítenünk. Egyébként utána az előadás anyagot nagyon szívesen rendelkezésre bocsátom.
Először is azt kellene tisztáznunk, hogy a téma aktualitásához szakmai berkekben egyre növekvő jogalkotási igényen kívül nagyban hozzájárul, hogy a nyomtatott és elektronikus médiában megjelelő hírek mintegy fele összefüggésbe hozható az igazságszolgáltatás működésével. A nyilvánosság ezen belül a sajtószabadság, a véleménynyilvánítás természetes terepe. Amelynek érvényesülése a demokráciákban az állam törvényes, és közjó érdekében való működésének nélkülözhetetlen garanciája. Az információs szabadság elősegíti az állam és polgárai között egyenlőtlen erőviszonyok kiegyensúlyozását, hozzájárul a kormányzati tevékenység hatékonyságának a növeléséhez is. Ez szorosan kapcsolódik a politikai részvétel joga és végső soron a hatalom demokratikus legitimációja, már csak ezért is igen fontos ez a terület. Kiindulópontként rögzítenünk kell, hogy a bírósági eljárások nyilvánossága csak egy, de igen jellemző szelete egy jelenleg megoldásra váró alkotmányjogi problémának, tehát ez a kérdés sokkal mélyebb elemzést igényel, minthogy technikai módon kezeljük. Én azt gondolom, hogy alapvetően a probléma az alkotmányos elvek és értékek ütközése, és azok között való valamilyen módon történő állásfoglalás. Elsősorban az internet és az ahhoz kapcsolódó robbanásszerű technológiai és életforma változás során eddig nem látott új életviszonyok jönnek létre és ezek változásokat hívnak életre, nem csak a jogrendszerünkben, hanem az alkotmányos alapjogok egymáshoz való viszonyában is. Azaz nem lehet kérdéses, hogy a világ alapvetően változott meg. Ahhoz képest is, amit néhány évtizeddel ezelőtt adott esetben a jogi egyetemeken még feltételeztünk, a nyilvánosságról, a bírósági tárgyalótermekről.
A téma szempontjából kérdés ellenben az, hogy ennek milyen alkotmányjogi következményei lesznek.
Azt tudjuk, hogy a világot a korábbinál összehasonlíthatatlanul nagyobb adatforgalom és mindenki számára elérhető adatok felfoghatatlan mennyisége jellemzi, ahol az emberek védtelenek és kiszolgáltatottak. Az érzékeny adataikhoz hozzáférő személyekkel, és szervezetekkel szemben. Azonban korántsem evidens az, hogy e radikálisan megváltozott világban egyfajta alkotmányos szuperklauzulaként személyes védelme tekinthető az origónak. Ezt a hivatal részére gondoltam elmondani.
Elvi jogfilozófiai és politikai vitát kell ugyanis folytatnunk arról, hogy a technológiai újításoknak megfelelően létrejövő új életviszonyok hogyan, és mennyiben alakítják, mert nem kérdés hogy ezt teszik, a fennálló alkotmányos alapértékrendszerünket. Az ítélkezési gyakorlat nyilvánossága és a bírósági iratnyilvánosság szabályozása a jogalkotónak temérdek, és egymással konkuráló alkotmányos szempontokra kell figyelnie, ennek szabályozása során. A magánélet az üzleti titok a felek egyenjogúsága, a nyilvánosság elve, ezek mind konkurálnak. A személyes adatok védelme ütközik a közérdekű információ megismerhetőségével.
A hatályos magyar jog – meg kell állapítanunk, hogy per pillanat kissé zavarosan és következetlenül – manőverezik a különböző érdekek között. Azt gondolom, hogy ezt mindannyian érezzük nap, mint nap a tárgyalótermekben, és erre hívta fel elnök úr is a figyelmet.
Ezeknek az emberi jogoknak, illetve alkotmányos alapelveknek, azonban minden bírósági eljárásban együttesen kell érvényesülni. Rendkívül fontos megállapítani azt, hogy nem csak az sérti az igazságszolgáltatás alkotmányosságát, ha ezeket a felsorolt elveket nyilvánvalóan megsértik, de az is, ha ez egyik olyan mértékben kerül előtérbe, hogy elnyomja egyik vagy a többi együttes érvényesülését. Figyelemre méltó – álláspontom szerint – az, hogy korábban az Alkotmánybíróság nem minősítette alkotmányellenesnek a Be. azon rendelkezését, mely a bíróságra bízza az egymással konkuráló alapelvek között az elsődlegesség kérdésének eldöntését. Azt gondolom, hogy ebben a témában nyilvánvalóan nagyon komoly feladatokat ró bármilyen adatkezelési felvetés a bíróságokra, de mégis csak a bíró az ügy ura. A bírónak a szerepét kell megfelelő módon megfogni, de olyan módon, hogy jól szabályozott és könnyen alkalmazható szabályokat találjunk, ennek a megoldására. Egyebekben az Alkotmánybíróság szerint a nyilvánosság mindenekelőtt az igazságszolgáltatás pártatlan, részrehajlásmentes működésének társadalmi ellenőrzését hivatott biztosítani. Rögzítenünk kell azonban azt is, hogy az ítélkezés nyilvánosságához való jog címzettje a peres fél, akinek jogi érdeke ahhoz fűződik, hogy jogi vitájában a bíróság a nyilvánosság kontrollja mellett tisztességes eljárásban járjon el. Azaz ezt leegyszerűsítve talán mondhatjuk, nem a nyilvánosságnak van joga a fél ügyében döntő bíróságot ellenőrizni, hanem a félnek van joga ahhoz, hogy az Ő ügyében eljáró bíróságot a nyilvánosság kontrollja alá vesse. Ez nem ugyanazt jelenti. A minisztérium álláspontjával kapcsolatosan, ahogy azt korábban már Répássy államtitkár úr is elmondta ezeken a konferenciákon, álláspontom szerint továbbra is a leghatékonyabb megoldás mégiscsak azt jelentené, hogy ha a szóban forgó normákat az eljárásjogi normák közé építené be a jogalkotó. Értve reálisan a felvetéseket, hogy milyen érvék szólnak ez ellen, ugyanakkor talán erre lehetőséget ad az éppen elindulóban lévő eljárásjogi kodifikáció, és ebben a bíróságok részvételére minden tekintetben az igazságügy miniszter komolyan számít. Talán tudják, hogy a Kúriával is egy komoly joggyakorlat elemző munka, egy közös munka folyik.
Ugyanakkor az eljárási kódexekben történő elhelyezést Péterfalvi Attila szavait idézve azzal kívánom megindokolni, hogy témánk szempontjából az igazságszolgáltatás egy külön adatvédelmi törvény megalkotása esetén paradoxonba ütközhetne. A büntetett előéletre vonatkozó adatokat különösen védi, ugyanakkor az eljárások funkcióját tekintve lényeges különbség van a polgári és a büntető eljárások között, ahogy el is hangzott, nem is kérdés. Az előbbi esetekben a magánszemélyek jogvitái főszabályként nem publikusak, míg a bűnelkövetőkkel szemben az állam büntető igénye indokolja a nyilvánosságot, hiszen ilyenkor az állam az egész társadalom érdekében jár el. Ebből az is következik, hogy terheltnek álláspontom szerint nincs alanyi joga az eljárás nyilvánosságának a teljes kizárásához.
Tovább is mennék azért ennél, például a polgári peres eljárások esetén a szabályozást még tovább kellene differenciálnunk, hiszen a magánkíváncsiság nem lehet azonos a közérdekkel. Számos pertípus olyan mértékben érinti a peres felek magánszféráját, hogy az általában nem tartozik a széles nyilvánosságra. Teljesen egyértelmű, amit az elnök úr elmondott, hogy bizonyos ügytípusokban eltérő mértékben kell ezeket az érdekeket, adatokat védeni. Hiszen az ügy tárgyától attól, hogy milyen eljárás folyik, függ attól, hogy hogyan kellene szabályoznunk. A büntetőeljárásokkal összefüggésben is indokoltnak mutatkozik különbséget tenni az eljárásokban keletkezett adatok között aszerint, hogy a tájékoztatás időpontjában a büntetőügy mely szakaszában tart. Az alaptörvényben, a nemzetközi dokumentumokban és a Be.-ben szereplő alapelv tulajdonképpen csak a bírósági eljárásokban érvényesül, ugyanis a tárgyalás néhány kivételtől eltekintve nyilvános. Arról a sajtó szabadon tudósíthat, a bírósági iratokat, a bíróság elnökének engedélyével ismerheti meg. A nyilvánosság érvényesülése szempontjából további szűkítő értelmezésnek is helye lehet. Akár abból a szempontból, hogy az eljárás általában nem egy tárgyalásból áll, és ilyenkor nem feltétlenül kell minden tárgyalást zártan tartani. A törvényi kizáró okok többségénél megoldhatónak tartom azt, hogy azok felmerülése esetén az adott tárgyalási napon a bíróság kizárja a nyilvánosságot, de nem az egész ügyből zárja ki a nyilvánosságot. Tapasztalataink szerint egyre inkább tudatosodik az állampolgárokban, hogy a bíróságok nem csak több ezer személyes adat kezelői, de egyúttal közfeladatot is ellátó szervezetek. Rájuk is kiterjed az adatvédelmi törvény hatálya, az kérdés hogy hogyan vagy megfelelően-e. Ennek értelmében a bíróságok közérdekű adatokat is kezelnek, így fontos alkotmányos garancia, hogy a közérdekű adatok nyilvánossága a bíróságok esetében is érvényesüljön. Egyet kell értenem azzal a felfogással, hogy az adatkezelés szempontjából a bíróságok megillető különleges jogállás indokolhatatlan, nem sérti ugyan a bírói függetlenség elvét, ha a bíróság is betartja az adatvédelmi szabályokat, az képes-e jelen pillanatban úgy tűnik a hatályos szabályozás alapján erre reális esélyünk nincsen.
Az igazságügyi adatkezelésért való felelősség két egymással egyenrangú dimenzióra osztható véleményem szerint, egyrészt a tárgyaláson, másrészt az ügykezelés során. A tárgyalás során indokoltnak tartom, hogy az angolszász mintára, az ítélkező bíró legyen felelős az adatkezelésért. A szűk értelemben vett ítélkezési tevékenysége mellett, már most is felel elég sok mindenért, kétségtelenül. Pl. a rendfenntartásért, a tárgyalás méltóságának megőrzéséért, és ezen utóbbi kötelezettségébe tartozhatna bele az eljárás során felmerülő adatok kezelésért való felelősség is. Hiszen amennyiben ezek az információk kikerülnek a tárgyalóteremből, az végső soron sértheti a bíróság méltóságán keresztül a felek jogait is. A sajtó jelenléte plusz erőfeszítést, figyelmet és munkát igényel, azonban amely kétségtelenül a korábbi bírói pervezetési technikákat elégtelenné teszi. Ezek helyett vagy mellett új módszereket kell kitalálnunk. Az ügykezelés során történő adatkezelés, ugyanakkor az ezért fennálló felelősség nem a bírót kéne, hogy terhelje, hanem az ügykezelőt, hiszen adott esetben úgy történik az adatkezelés, hogy a bíró ott sincs. Ugye, leggyakrabban, hogy ha nem tárgyal, akkor nem a bírónál vannak az akták. A bíró és az ügykezelő az adatkezelésért való felelőssége szempontjából, így tehát azonos jogállást kellene, hogy kapjon, mert a bírósági adatkezelés folyamatában egyaránt döntő szerepet töltenek be. Egyébként ez a külső jogviszonyokban sem differenciálódik ez a fajta felelősség. Erre figyelemmel álláspontom szerint a tervezett személyes tárgyi hatályát a lehetőleg a legtágabban kellene meghatározni, figyelemmel arra, hogy a szóban forgó alkotmányos követelményeket, így képes legszélesebb spektrumban kezelni a jogalkotó. Néhány példát hoztam az Amerikai Egyesült Államok igazságszolgáltatásából, ezeket nem fogom mind ismertetni, az idő korlátjára való tekintettel.
Nem akarom túlterhelni Önöket, és kétségtelen, hogy az amerikai modell hazánkban csak fenntartásokkal vehető figyelembe. Az óceán túlpartján adatvédelmi szabályok szinte teljesen érthetetlen módon enyhék. Egy más gyakorlat van, csakhogy esetleg valaki nem ismerné az alapügyet „Greg vs. Harny” ügyben kimondott szabályon alapul az a tétel, miszerint minden, ami a bíróság épületében történik, az köztulajdon. Ugye mennyivel egyszerűbb lenne a helyzetünk. A nyilvánosság korlátozására a legfelsőbb bíróság szerint az érdekelteknek nem csak a fair eljárás veszélyeztetettsége pontosabban az érdekelteknek csak a fair eljárás veszélyeztetettsége és a „praywesi”, vagyis azon eljárási elv alapján kerülhet sor, miszerint ha szeretnék bizonyos adataik nem kerülnének nyilvánosságra, nem válnának mások számára hozzáférhetővé. E felfogás szerint az igazságszolgáltatás alanyainak a tisztességes eljáráshoz fűződő alkotmányos joguk és nem evidens, hogy a pártatlanságon és az ártatlanság vélelmén, valamint a többi alapelven felül a privát szféra védelmét is magában foglalná. De szép lenne, ha nálunk is így lenne, és milyen egyszerű helyzetben lehetnénk. Szintén a hivatalnak szánom ezt a gondolatot.
Személyes meggyőződésemmel egyezően egy magyar bírósági döntés úgy rendelkezik, hogy nem sérti a súlyos bűncselekményt elkövető, és emiatt elítélt személy jó hírnevét, ehhez fűződő személyiségi jogát, ha a sajtó erről szóló sajtóközleményben őt bűnöző jelzővel illeti. Magánvéleményem, – és ezért ne a hivatalos véleményeim közé sorolják – hogy az ókorban a tálió elv, majd később a pellengére állítás és a társadalmi rosszallás közvetlen kifejezését szolgálta, és én azt gondolom, hogy a büntető ítélkezésünknek a nyilvánosság az mindig részét kell, hogy képezze egyebekben a generális visszatartó hatása az ítéleteknek lényegében – véleményem szerint – erodálódna.
Ugyanakkor összefügg ezzel, hogy a jelen pillanatban a vádlott is a tárgyaláson jelenlévő személyekhez tartozik, és a Be. megfelelő szakasza alapján az ő hozzájárulása is szükséges a róla történő felvétel elkészítéséhez. A kérdés már csak az, hogy az ő személyhez fűződő jogai illetve az ártatlanság vélelme megelőzik-e azon közérdeket, hogy egy súlyos bűncselekménnyel vádolt terhelt személyét megismerje a szélesebb társadalom. Az Egyesült Államokban az utóbbi évtizedekben egyre népszerűbb alternatív büntetések is megjelentek. Előírnak olyan magatartási szabályokat, amelyek a korábbi eljárási törvények és anyagi törvények nem, így a nemi erkölcs ellen vétőket a hatóságok nyilvántartják, adataikat nyilvánosságra hozzák, akár interneten vagy cd-n, a helyi önkormányzat hivatalos lapjában, sőt előfordul, hogy mindezt az elkövető saját költségére teszik meg. Elterjedt az is, hogy az elkövető a ruhájára nyomtatott, vagy a lakása bejáratához erősített, netán az autója szélvédőjére helyezett feliraton maga köteles tájékoztatni a közösséget az általa elkövetett bűncselekményről.
Micsoda eretnek gondolatok, ilyet Magyarországon biztos nem tudnánk megtenni, az sem ritka, hogy a szomszédokat és a lakóhelyéhez közeli boltokat személyesen kell felkeresnie egy vallomással, hogy ő mit tett. Fel szeretném hívni a figyelmet arra is, hogy jelenleg a szabályozás egyik legnyilvánvalóbb ellentmondása, az alkotmányos elvek érvényesülése szempontjából, hogy a bíró nem szólhat semmit saját döntéséről, véleménynyilvánítási szabadságának a hivatásával összefüggő kérdésekben történő teljes elvonása álláspontom szerint elfogadhatatlan. Annak érdekében, hogy ugyanakkor magyarázkodnia, ne kelljen elegendő, ha a megalkotandó norma megadja a bírónak a hallgatás szabadságát, a többit pedig rá kell bízni az önszabályozásra. Meggyőződésem, hogy a bírói tekintély egyenes arányban nőne a nyilvánosság előtti ítéleteiket közérthetően elmagyarázó bírák szereplésének számával.
Picit szintén ugrok, hogy ne legyek száraz, és összegzésül néhány gondolatot szeretnék elmondani, először is javasolnám a bíróságok számára a sajtóra, mint stratégiai partnerre tekintsenek, annak érdekében, hogy az igazságszolgáltatással összhangban egymást támogatva láthassák el a törvényben rögzített feladataikat. Azaz a bíróságok ne elszenvedjék a nyilvánosságot, hanem próbáljanak meg vele élni. Higgyék el, államtitkárként pontosan érzem, hogy ez mekkora teher, de attól tartok, hogy hosszútávon sajnos a bíróinkat sem tudjuk ettől a tehertől teljes mértékben megóvni.
A bírósági határozatok a jogalkotási folyamat és a jogszabályok internetes elérhetőségével kapcsolatban megállapítható az is, hogy az európai integrációt ellenző csoportokkal küzdő Unió sok jó kezdeményezést talált ki, sok kezdeményezés született, a mai kor követelményeinek megfelelő szolgáltatások biztosítják az ítéletek és az ezzel összefüggő jogszabályok elérhetőségét, azonban ezek kihasználhatóságával és hatékonyságának javításával még mindig látok további tennivalókat.
Ennyit gondoltam volna teherként elmondani Önöknek, és a magam részéről azt gondolom, hogy az elvégzett munka nagyon fontos és nagyon jó felvetéseket tartalmaz. Azon lehet vitatkozni, hogy ezt milyen formában, hogyan kell megalkotni, vagy joganyaggá tenni, de az kétségtelen, hogy ezt a területet valamilyen módon közösen kell szabályozni, hosszú távon ez a fajta állapot ami most jellemzi a közéletünket, a szakmai közéletünket az szerintem nem tarható fenn. Ugyanakkor kockázatokat is látok.
Köszönöm szépen a figyelmüket.