Simone Veil a második világháború utáni európai eszmeiségben az újrakezdés és a megbékélés nagy személyisége volt, az ő méltó helyen való megbecsülése egész Európának fontos – mondta 2017. július 5-én az MTI-nek Párizsban Trócsányi László igazságügyi miniszter, aki Orbán Viktor miniszterelnököt képviselte az Európai Parlament egykori elnökének nemzeti gyászszertartásán.
Emlékeztetett arra, hogy Magyarországon és a magyar kormány részéről nagy megbecsülés övezte Simone Veil életét, munkásságát és humanizmusát. Jogászként az igazságügyi miniszter külön figyelemmel követte Simone Veil tevékenységét az alkotmánytanácsban, amelynek 1997 és 2008 között volt a tagja.
Simone Veil holokauszttúlélőt, volt minisztert, az Európai Parlament egykori és első női elnökét, a Francia Akadémia tagját, aki 89 éves korában múlt pénteken hunyt el, Emmanuel Macron államfő búcsúztatta el a párizsi Invalidusok díszudvarán.
A köztársasági elnök bejelentette, hogy Franciaország egyik legnagyobb tiszteletben álló és legnépszerűbb közéleti személyiségének földi maradványai a Panthéonban, a francia történelem nagyjainak végső nyughelyén fognak nyugodni. „A francia nép így mond hatalmas köszönetet az egyik legszeretettebb gyermekének” – fogalmazott az elnök a gyászszertartáson, amelyen számos hazai és külföldi közéleti személyiség vett részt.
A zsidó családból származó Simone Veil 1927-ben született a franciaországi Nizzában. Őt és családját 1944-ben deportálták. Megjárta az auschwitzi, a bobreki és a bergen-belseni koncentrációs táborokat. A megpróbáltatásokat szülei és fivére nem élték túl, ő és két lánytestvére azonban megmenekült.
A háború után jogi és politikaelméleti tanulmányokat folytatott, majd bíró és köztisztviselő lett. Az 1970-es években a jobboldalon kapcsolódott be a politikába, s harminc éven át a francia és európai politika egyik vezető, végig népszerű személyisége maradt. 1974 és 1979 között egészségügyi miniszterként legjelentősebb intézkedése az abortusz franciaországi legalizálása volt. Az Európai Parlament történetébe azzal írta be magát, hogy 1979-ben ő lett az EP elnöke, és ő az első nő is, aki uniós intézményben ilyen magas rangú tisztséget töltött be. Az Európai Parlamentben a liberális frakció alelnökeként és elnökeként is szolgált.