„Ma a 20. század második felének egy kiváló magyar polgári jogász professzorára emlékezünk. Bár sajnos már több mint 25 éve elhunyt, egykori tanítványai még szerencsére köztünk élnek, és aktívan dolgoznak azért, hogy a fiatalabb jogász nemzedékek is tudjanak, halljanak róla” – kezdte beszédét Trócsányi László az Eörsi Gyula emlékülésen a Budapesti Ügyvédi Kamarában.
Az igazságügyi miniszter az előadásában felidézte, hogy a kor, amelyben Eörsi született, felnőtt majd dolgozott, szakmai, emberi és egzisztenciális értelemben is rendkívül nehéz volt. Révész Béla kutatására hivatkozva kiemelte: azt még az akkori IM Agitációs és Propaganda Osztálya is elismerte, hogy a tárcán belül kirajzolódó csoportosulások közül Eörsi ahhoz tartozott, melynek tagjai mögött a valódi tudományosság állt.
A tárcavezető beszélt arról is, hogy a Nagy Imre miniszterelnökké válásával együtt járó belpolitikai enyhülés idején az IM-ben kezdetét vette a Polgári Törvénykönyv kodifikációja, Eörsi Gyula kiemelkedő szerepet játszott az 1959. évi IV. törvény megalkotásában. 1957-től, a forradalom leverése után a Jogtudományi Intézetben dolgozott, és egyfajta kettősségben élt – ismertette Eörsi következő életszakaszát Trócsányi László. Mint mondta: egyrészről érthető módon szeretett volna segíteni a forradalom miatt börtönbe került testvérének, Eörsi István írónak, másrészt a tudománynak kívánta szentelni életét”.
Eörsi 1956-től akadémiai nagydoktor, 1962-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 1973-tól rendes tagja volt, ezzel párhuzamosan ívelt felfelé egyetemi pályafutása is – fejtette ki a miniszter, hozzátéve, hogy 1978 és 1984 között az ELTE rektora volt, vendégprofesszorként pedig külföldön is több egyetemen oktatott.
Beszéde zárásaként a miniszter elmondta: édesapját és őt is személyes emlékek kötötték, kötik Eörsi Gyulához, aki amellett, hogy nagy tudós és művelt ember, színes egyéniség is volt.