Magyarország és Lengyelország mindig rokonszenvvel figyelte egymás szabadságharcát - hangsúlyozta Trócsányi László igazságügyi miniszter abban a felszólalásban, melyet a varsói magyar nagykövetségen az 1956-os magyar forradalom 60. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi fogadáson mondott.

Az ünnepségen jelen volt Hammerstein Judit, az KKM helyettes államtitkára, valamint a lengyel parlamenti pártok több vezetőségi tagja is. Az igazságügyi miniszter a fogadás után  a varsói Teatr Polski-ban a budapesti Nemzeti Színház Tóth Ilonka című darabjának ősbemutatóján vett részt, ott Piotr Glinski lengyel kormányfőhelyettessel és kulturális miniszterrel együtt szólalt fel. A közönség soraiban Andrzej Rzeplinski, a lengyel alkotmánybíróság elnöke is ült.

A lengyel és a magyar nemzetet "ezer szál köti össze", e különleges kapcsolat az óriási nyelvi különbségek ellenére jött létre - értékelte a nagykövetségen mondott beszédben Trócsányi László.

A két nemzetet összekötő erőnek többek között a szabadsávágyat nevezte,

valamint annak tudatát, hogy "holnap elveszíthetjük azt, amit ma birtokolunk, hogy magunknak kell mebirkóznunk saját ügyünkért" - mondta el Trócsányi.

"Erre tanított bennünket az 1956-ban ontott vér, izzadtság és könny is" - tette hozzá. Soha nem voltunk ellenségei egymásnak, ellenkezőleg - " mindig rokonszevvel figyeltük egymás szabadságharcát" - mutatott rá, utalva többek között az 1956-ban tanúsított lengyel szolidaritásra, és a magyar forradalom egyik előzményének nevezve az 1956-os júniusi poznani munkásfelkelést.

Az 1956-os magyar forradalom leverése nem oltotta ki az emberi szívekben a szabadságvágyat, az végül teljesült, ma már szabad, sokszínű Európában élünk - szögezte le az igazságügyi miniszter. "Nem tagadom, sokszor vitába bocsátkozunk, de ezt nem kíséri az idegen tankok dübörgése" - tette hozzá.

"Hitünkért ma is érdemes harcolni" - húzta alá. A történelem bizonyította: bár nem győzünk azonnal minden összeütközésben, "a diktatúrák nem képesek a szabadlelkű nemzeteket örökké igában tartani és küzdelmünkben nem vagyunk magunkra hagyatva".

Később, a Tóth Ilonka ősbemutatója előtti beszédében Trócsányi László leszögezte:

"szabad Lengyelország és szabad Magyarország nélkül nincs szabad Európa."

"Mai helyzetünk mérhetetlenül jobb, mint a hatvan évvel ezelőtti, az  egységesülő Európához tartozunk, melynek  intézményeivel adódhatnak akár vitáink is" - mondta, hozzátéve: "ennek az Európának az  életében egyenrangú félként akarunk és tudunk is részt venni."

Lengyelország és Magyarország szövetségesek voltak a szabadságharcokban, "most pedig munkatársak vagyunk a szabadságban" - húzta alá. Úgy értékelte: bár egységesülő Európában, globalizálódó világban élünk,  "mégis ritka a barátság a népek között". "Barátságát köszönöm a lengyel népnek, és a magyar kormány nevében e barátság viszonzását ígérem" - jelentette ki a magyar miniszter.

Az 1956-ról beszélve, elmondta:

"szabad emberekként szabad Európához, a szabad világhoz akartunk csatlakozni,"

mivel "kiszolgáltatott helyzetben éreztük magunkat egy kolosszus markában". "A marok vasból volt, de a kolosszus lába agyagból" - jellemezte a miniszter a kommunista rezsimet. Rámutatott a néhai lengyel pápa, a szentté avatott II. János Pál szerepére, aki "segített puszta kézzel ledönteni a kolosszust."

Piotr Glinski a beszédében "nagy, jelképes gesztusnak" minősítette, hogy a varsói közönség még a magyar bemutató előtt tekintheti meg Tóth Ilonkát. Az előadást a lengyelországi magyar kulturális évad egyik legfontosabb eseményének nevezte. Úgy értékelte: a koncepciós per után kivégzett medika sorsa "a totalitáris rendszer kegyetlenségét mutatja".

A Szilágyi Andor műve alapján  Vidnyánszky Attila  rendezésében színpadra vitt darab varsói ősbemutatója az 1956-os Emlékbizottság támogatásával valósult meg. A magyarországi bemutató október 25-én lesz a Nemzeti Színházban.