Az uniós intézmények – különösen az Európai Parlament és az Európai Bizottság - politikai nyomásgyakorlásra használják a szakértői testületeket – jelentette ki Trócsányi László igazságügyi miniszter abban az interjúban, melyet a WPIS lengyel konzervatív havilapnak adott.

A krakkói folyóirat e héten megjelent számában közölt interjú a magyar miniszter április eleji lengyelországi látogatása alkalmából készült.

A beszélgetésben Trócsányi László – aki több évig a Velencei Bizottság magyar póttagja volt – a lengyel alkotmánybíróság helyzete körül kialakult vita kapcsán elemezte az Európa Tanács alkotmányjogi szakértői testületének szerepét, leszögezve: a kelet-közép-európai rendszerváltás elején tanácsadó szervként létrehozott bizottság az utóbbi időben egyre gyakrabban „nemcsak tanácsadó, hanem véleményalkotó és bíráló szerepet” vállal.

„Ezzel a dolog lényegéhez, magának a demokráciának a fogalmához jutunk” – folytatta a miniszter, kifejtve: jelenleg nem mindig kapunk egyértelmű válaszokat a demokrácia kulcskérdéseire, vagyis arra, hogy az európai intézmények mire jogosultak, ki határozza meg összetételüket, honnan szerezték hatalomgyakorlási jogosultságukat.

„Az alapvető követelmény természetesen a demokrácia, a jogállamiság elveinek betartása” – szögezte le Trócsányi, megjegyezve ugyanakkor: felmerül a kérdés, „ki alakíthatja ki az értékekre vonatkozó döntő véleményt?” Ilyen értéknek nevezte a miniszter az állam és egyház viszonyát, a család vagy házasság fogalmát, valamint azt is, hogy egy adott ország milyen alkotmányvédelmi módszert választ.

A Velencei Bizottság esetében nem ítélethozó bíróságról, hanem tanácsadó testületről van szó, melynek véleményét „figyelembe venni lehet, de nem kell”. „Európában ma – különösen az Európai Bizottság és az Európai Parlament részéről – olyan irányú lépések észlelhetőek, hogy az efajta véleményeket a politikai nyomásgyakorlás bizonyos elemeként, illetve a már korábban megfogalmazott tézis megerősítéseként használják fel” – értékelte Trócsányi László.

A lengyel alkotmánybíróság körüli vita – a korábbi magyar alkotmánybírósági és alkotmányos vitákhoz hasonlóan – „tisztán belpolitikai ügy” – vélte a miniszter. Kifejtette: Magyarország önállóan, külső nyomásnak nem engedve vitte végig a változásokat, ugyanakkor „konstruktív párbeszédet folytatott az Európai Bizottsággal, és mindig figyelembe vette döntéseit”.

A 2011-es magyar alkotmányról szólva Trócsányi László úgy látta: ez az alaptörvény az európai viszonylatban „teljesen új gondolkodásmóddal” felváltotta az 1968-as nemzedéknek az egyéni szabadságot előtérbe helyező, a nemzeti identitást háttérbe szorító szemléletét. „Az egyéni szabadság nagyon fontos, de emellett a közösségért vállalt felelősség is létezik” – szögezte le a miniszter, hangsúlyozva e kétfajta szabadság közötti egyensúly fontosságát.

Az értékbeli közösségen is alapuló kelet-közép-európai együttműködést tudakoló kérdésre válaszolva Trócsányi László úgy vélte: az európai együttélés nemcsak a Berlin–Párizs-tengely mentén alakulhat, térségünkben „egyeztetéseket kell tartani, melyek az európai döntésekre is befolyással lehetnének”. Emlékeztetve a lengyel–magyar kapcsolatok hagyományára, valamint az 1956-os magyar forradalom és a poznani munkásfelkelés 60. évfordulójához kötődő idei lengyel–magyar szolidaritás évére, a miniszter kijelentette: „bizonyos dolgokat természetesen másképp látunk, ám a lényeges kérdésekben egyetértünk”.