Berke Barna, az Igazságügyi Minisztérium európai és nemzetközi igazságügyi együttműködésért felelős államtitkára tartotta a nyitó előadást az Európai Jogi Szaktanácsadó Bírák Egyesületének konferenciáján 2014. november 7-én a szekszárdi törvényszéken.
Az EU jog, a nemzeti alkotmánybíráskodás és az Emberi Jogok Európai Konvenciójának az európai jogi szintéren való együttes érvényesülését vizsgálva Berke Barna azt emelte ki, hogy a bíráskodásban – az EU alapjogi Chartájának következtében – az alapjogvédelmet biztosítani kell, mivel annak alkalmazása már az európai jog bevett rendjében történik. Tehát nem pusztán az Alkotmánybíróság által vagy a jogorvoslatok kimerítését követően a strasbourgi bíróság előtt hivatkozható az alapjogok védelme, hanem az EU jog alkalmazása körében az Alapjogi Charta érvényesítendő minden bíróság előtti eljárásban. A strasbourgi emberi jogi bírósági gyakorlatot az EU jog részeként kell tekinteni a Charta bizonyos cikkeinek alkalmazási körében, így tehát alapvetően az emberi jogi Konvenció gyakorlata határozza meg az alapjogvédelem tartalmát. Ugyanakkor a nemzeti alkotmánybíráskodás adhat további saját mércét is, de a védelmi szintet nem csökkentheti, másrészt pedig az EU jogként érvényesülő jogvédelem területén az alkotmánybíróságoknak csak kivételesen lehet szerepük. Az EU jogot alkalmazó rendesbíróságok alapjogvédelmi szerepe viszont felértékelődik az uniós alapjogi charta következtében.
A hazai alkotmányossági és a nemzetközi szerződéses forrású alapjogvédelmet a párhuzamos alkotmányosság helyett inkább az egymásba kapaszkodó, összeilleszkedő alkotmányosságnak tekinthetjük, mivel a hazai jog értelmezésére hatnak a nemzetközi normák, és sok esetben a hazai eljárások mellett egyfajta kiegészítő fellépést jelent, amikor az EU Bírósága vagy a strasbourgi emberi jogi Bíróság foglal állást az országon belüli ügyekben. Ezt a nemzetközi jogi erőteret adottságként kell tekintetni.
Az IM államtitkára ezt követően két meghatározó ügy lényegét elemezte. Elsőként az Európai Bíróság küszöbön álló döntésének mozgatóit az EU-nak az Emberi Jogok Európai Egyezményhez való csatlakozásáról, ennek kapcsán kifejtette, hogy a strasbourgi emberi jogi bíráskodás gyakorlatában és rendszerében vannak az EU csatlakozását megnehezítő elemek, amelyek átdolgozását valószínűleg napirendre kell venni, például az elnagyolt másodfokként működő nagykamarai eljárás felőli döntés teljes indokolás nélkülisége, ami különösen kirívó egy alapjogvédelmi fórum esetén. Berke Barna a továbbiakban a német Szövetségi Alkotmánybíróság azon döntését elemezte az alapvető jogok és a származtatott hatáskör elvének garanciája szempontjából, amely az Európai Központi Bank egyik intézkedésének a jogszerűségi vizsgálatára irányult. A német alkotmánybíróság az EU hatáskörének terjedelmét és ennek kontrollját tette terítékre újfent és az EU Bírósága elé utalt kérdések értékelése során az egész EU jogi jövőjét és jogi stabilitását nagyban befolyásoló döntést kell hozni a luxemburgi bíráknak, mégpedig tekintettel léve a tagállami alkotmánybíróságok, legfelsőbb bíróságok szempontjaira is, annak érdekében, hogy tagállami és uniós szinten az együttműködő és egymást formáló alkotmányosság életképesen működni tudjon az Európai Unióban. A hazai bíróságoknak számos fontos jogi kérdés felvetésére lehetőségük van és ezt a szerepet vállalják is az EU jog alkalmazásával végzett ítélkező munkában.”