Trócsányi László igazságügyi miniszter az alábbi ünnepi köszöntőt mondta a Pálos Települések V. Országos Találkozóján 2016. június 11-én, Pilisszentlászlón.

Főtisztelendő Tartományfőnök úr, Polgármester úr, Polgármester urak, Alpolgármester úr, a Szlovák Nemzetiségi Önkormányzat Elnöke! Üdvözlöm a Kormányhivatal megjelent képviselőit. Hölgyeim és Uraim!

Hálás vagyok, amiért ünnepelni hívtak. Szakmai és szakpolitikai programjaim között üdítő ez az alkalom. A meghívás talán nem is annyira az igazságügyi miniszternek szólt, hanem inkább olyasvalakinek, akiről Önök sejtik, tudják, hogy nagy becsben tartja a múlt értékeit, a nemes hagyományokat. Ha így van, akkor ezt külön megtiszteltetésnek érzem és köszönöm.

Mégsem szeretnék másból kiindulni itt, mint a legfőbb jogszabályunkból, Magyarország Alaptörvényéből. Mint azt tudják, ez az Alaptörvény nem értéksemleges. A preambulum helyén álló Nemzeti Hitvallás valamiképpen kodifikálja a kereszténység szerepét, értékét hazánk életében a következőképpen: „Büszkék vagyunk arra, hogy Szent István királyunk ezer évvel ezelőtt… hazánkat a keresztény Európa részévé tette. … Elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét.”

A pálos rend születése és története kiválóan példázza mindezt. Az, hogy pálos településekről beszélhetünk, annak jele, hogy a pálosok úgy voltak jelen a nemzet életében, mint a kovász a kenyérben, vagy mint a só az ételben. Kolostorok, templomok, könyvtárak jelezték ezt a jelenlétet. Ha az ember a történelmi Magyarország térképére pillant, akkor azt látja, hogy a pálosok szinte mindenütt jelenlévők voltak. Jelenlétük értelme a szolgálat volt: hitükkel és gazdag lelki életükkel, műveltségükkel szolgálni Istent és embert. De az ország határait is átlépve Európát is gazdagították. Köztudott, hogy a Boldog Özséb alapította rend az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend. Ekként összeköti a magyar nemzetet Európával, a világgal, a helyit az egyetemessel.

A pálos települések találkozója nemes hagyományt elevenít fel. A hagyomány ápolása azonban nem lehet öncél. Fontosak a gyökereink, de csak azért, hogy gyümölcsöt teremthessünk: a cél a gyümölcs, a gyökerek csak a feltétel. Ha ezt elfelejtjük, langyos konzervativizmusba süllyedünk. A kereszténység nem annyira a múltunk, hanem a jövőnk kell, hogy legyen.

Magyarországon és Európa keleti felében évtizedekig a tudományos materializmust mint egyetlen valóban haladó és üdvözítő nézetet erőltették rá az emberekre. Ez az ideológia üldözte a kereszténységet. A pálosok különösen sokat szenvedtek: többeknek börtönbüntetés, Vezér Ferenc pálos atyának vértanúság lett az osztályrésze. A tudományos materializmus ideológiája utóbb – talán éppen ezért – megbukott. Ám helyette makacsul tartja magát – nem csak nálunk, hanem mindenütt – egyfajta egzisztencialista materializmus. Az anyagiasság kísértése. Az, hogy úgy éljünk, mintha az anyagiak lennének egyedül igazán fontosak, a többi csak idealizmus és széplelkűség. Az első keresztény remeték, a pálosok névadója: Remete Szent Pál, vagy Remete Szent Antal és az őket követő Boldog Özséb és követőik ez ellen lázadnak mai napig. Ők az igazi forradalmárok. Minden hiteles keresztény tanúságtétele belső, lelki forradalommal ér fel, amely mélyebben és hosszabb távon alakítja át a világot, mint bármilyen erőszakos vagy intézményi változtatás.

A valódi radikálisok azok, akik mernek másképp élni. Akik a nagyságot nem az uralomban, saját érvényesülésükben, hanem mások szolgálatában keresik.

Úgy gondolom, hogy a magukat büszkén, de mégis alázattal pálos településeknek valló városok, községek ezt az örökséget akarják bátran továbbvinni. Ma, amikor a Föld népességének több mint fele immár városokban él, fontos az is, hogy meg tudjuk őrizni a vidék megtartó erejét is. Az első remete-szerzetesek kivonulók voltak: kivonultak a városokból, Alexandriából, Thébából, vagy akár Esztergomból, Veszprémből… Misztikusok voltak, és ekként az emberség és a műveltség letéteményesei is. A pálos alapítású vagy kötődésű települések számomra ezt is üzenik: ha a lélek és a szellem lakja a vidéket, akkor a vidék képes lesz nem csak el, hanem megtartani lakóit, sőt, újabbakat vonzani.

Befejezésül hadd idézzek Szent Ágostonnak abból a regulájából, amelyet a pálos rend magáénak fogadott el, és amelyre alapítja életét: „Ne járjatok kevélyen, magasra emelt fejjel, hanem szíveteket emeljétek fel, és ne a hiú földi javakat keressétek.” Nagyon is konkrét, gyakorlatias útmutató. Olyan intelem, amelyet nem csak szerzeteseknek, hanem mindnyájunknak érdemes megfogadnunk.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket, szép ünnepet kívánok valamennyiüknek.