2015. november 14., Francia Intézet
Tisztelt Nagykövet Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Megrendülten állok a Párizst tegnap ért megdöbbentő és felháborító terrortámadás-sorozat ártatlan áldozatai előtt tisztelegve. Még egy éve sincs, mikor ugyanitt gyűltünk össze, a Charlie Hebdo merényletet követően. Akkor reméltük, hogy ilyen szörnyűség nem történhet meg még egyszer. A gonosz azonban bizonyította, hogy sokkal rosszabbra is képes.
Első kötelességünk a gyász és az együttérzés. Őszinte együttérzésemről biztosítom az ártatlan áldozatok hozzátartozóit. E helyről ismét megerősítem, hogy gondolatban a családtagokkal, barátokkal, ismerősökkel, Párizs egész népével és a francia nemzettel vagyok. Együtt érzünk a francia nemzet tagjaival. A méltatlan támadás mindannyiunk ellen irányult, hiszen közös európai értékeinket érte támadás.
„A szabadság annyit jelent, hogy mindent szabad, ami másnak nem árt. Az egyes ember természetes jogainak gyakorlása tehát más korlátokba nem ütközhetik, mint azokba, amelyek a társadalom többi tagjai számára ugyane jogok élvezetét biztosítják; s e korlátokat a törvény határozhatja meg.” – mondja ki a francia Nemzetgyűlés 1789. augusztus 26-án elfogadott Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata.
Nem mondunk le szabadságunkról! Nem mondunk le az emberi méltóság tiszteletéről! Értékközösségünk szilárd, ez különösen a bajban nyer igazolást. Közös érdekünk pedig, hogy ezt az emberi méltóságra, a személy tiszteletére épülő jogrendünket megvédjük. A generációm, amely diktatúra idején született és abban nőtt fel, nem engedi, hogy a visszaszerzett szabadságunkat elvegyék. Magyarország nemet mond a terrorizmusra és a barbarizmusra. Ellene mondunk az önkényes erőszak minden formájának. Ilyen tettet semmi nem igazolhat, az áldozatok vére ezt írja ki Párizs utcáira.
Most a gyász ideje van. Magyarország kormánya nemzeti gyásznapot hirdetett holnapra. Osztozunk a francia nemzet fájdalmában és gyászában.
Éljen Franciaország, éljen Magyarország! Vive la France, vive la Hongrie!