Trócsányi László az alábbi beszédet mondta el a Nemzeti Közszolgálati Egyetem államtudományi és közigazgatási karának névadó ünnepségén 2016. február 5-én. Leirat.

Tisztelt Rektor Úr! Engedjétek meg, hogy úgy szólítsak mindenki, hogy kedves Kollégák! Barátaim, Hölgyeim és Uraim!

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem történetében mindannyian tudjuk, hogy „mérföldkő” ez a nap. A korábbi Közigazgatási Kar, Tudományi Kar Államtudományi és Közigazgatási Kar néven folytatja működését ebben az új tanévben. Új név, új zászló, pecsét átadása: a szép külsőségek, amiket láthattunk, fontos tartalmi változást fejeznek ki.

A történet messziről indul. A magyar nemzeti és állami függetlenség gondolatának élharcosai között ott voltak azok a kiváló szakemberek, tudósok, akik az állam, a közigazgatás működésének kérdését a sikeres, a polgároknak biztonságot, kiszámíthatóságot nyújtó Magyarország egyik zálogának tekintették. Elegendő Deák Ferencre, majd később Magyari Zoltánra vagy akár Bibó Istvánra gondolnunk.

A második világháborút követően, még a szocialista időszak felvilágosultabb gondolkodói között is felmerült annak a szükségessége, hogy az akkor államigazgatásnak nevezett közigazgatás személyi állományának képzését meg kell teremteni. Az ideológiailag rosszul csengő, pártállami időket megjelenítő Tanácsakadémia helyén 1977-ben megalakulhatott az Államigazgatási Főiskola. Emlékezzünk meg azonban megalapítóiról is, akik között olyan kiváló szakemberek voltak, mint Lőrincz Lajos, Máté Gábor, Rácz Attila, Verebélyi Imre vagy Kilényi Géza és még sorolhatjuk azokat a személyeket, akik azt gondolom, hogy beírták a nevüket az alapítók szellemi ősei közé. Majd a nyolcvanas években felmerült az egyetemi szintű államigazgatási képzés létrehozásának gondolata. E folyamat lépéseit már Önök jobban ismerik. De azt volt párizsi nagykövetként tudom, milyen megérdemelt hírnévnek örvend az École nationale d’administration, a francia közszolgálati egyetem. De Gaulle alapította, és nem egy köztársasági elnököt adott az országnak, akár csak a jelenlegit nézzük. Talán ez a példa is inspirálhatta a második Orbán-kormányt, amikor létrehozta a Nemzeti Közszolgálati Egyetemet. Itt folyt a közigazgatási szakemberek képzése, folyik 2012 eleje óta. Most pedig az Államtudományi és Közigazgatási Kar születésénél lehetek jelen.

Mit fejez ki ez a névváltozás a kar életében? A demokratikus jogállam terminológiájának jobban megfelel a közigazgatás, mint az államigazgatás kifejezés – erre már utaltam. De mi a helyzet államtudományokkal? Az állam kevesebb, de több is, mint a közigazgatás. Kevesebb, mert az állam van a közügyekért és a közérdekért, és nem fordítva. Másrészt azonban az államtudományok tágabb diszciplínát jelentenek a közigazgatásra vonatkozó ismereteknél.

Az államtudományok egyidősek az állammal. Alapfogalmaink, alapvető dilemmáink, amelyekre máig keressük a választ, Platónig, Arisztotelészig nyúlnak vissza: arisztokrácia, demokrácia, oligarchia, zsarnokság… Akkor jó az állam, ha egy felvilágosult kisebbség vezeti, avagy a többség akaratának kell-e érvényesülnie? Valamilyen ideának kell-e megfelelnie, pusztán az emberek megállapodásán nyugszik? Szent Ágostontól kezdve Aquinói Szent Tamásig sorolhatnám azokat a neveket, akik hozzájárultak az államtudománynak a fejlődéséhez.

Az államtudomány azonban utóbb emancipálódott a filozófia alól. Ma már nem a nagy, bölcselőknek való nagy kérdések vannak napirenden. Ezek jobbára eldőltek: a nemzetközi fősodorban senki sincs, aki a népfelség, a demokrácia, a jogállam eszméit és az alapvető jogoknak legalább egy közös minimumát el ne fogadná, akár ha csak deklaratív szinten. Az államtudomány mellett a huszadik században megszületett, majd felnőtt a politológia. Ez tudomány, de szakma is egyben. Amint a közigazgatás-tudomány is.

Ma részkérdésekről vitázunk és kutatjuk a legjobb gyakorlatokat: milyen a jó kormányzás? Már nem az a kérdés, hogy a közigazgatás legyen joghoz kötve és a közigazgatás működését bíróság ellenőrizze, hanem arról értekezünk, hogy az állam hogyan tud hatékonyan, bürokráciamentesen a polgárok érdekében tevékenykedni, közigazgatási ügyeinket a digitalizáció révén hogyan tudjuk akár otthonról is intézni.

Tisztelt Rektor Úr!

A kormányzat nem nélkülözheti a tudományos hátteret, a módszert. A Nemzeti Közszolgálati Egyetemtől a kormány elvárja, hogy mindezt tanítható diszciplínákba foglalva továbbadja. Aki ezeket elsajátítja, az képes lesz az államrezont jobban és hamarabb felismerni és érvényesíteni.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetemen belül itt összpontosul az a közigazgatás számára való tudás, az a közigazgatási kutató és oktató munka, amelyre a magyar hagyomány az államtudományi nevet használta. Az államtudományi doktori cím évtizedeken át (1883-1948) a magyar közigazgatási életpályára felkészítő, a belépéshez való alapvető végzettség volt. A kormány döntése és javaslata nyomán tavaly az Országgyűlés törvénymódosítással újra megteremtette az egyetemi végzettséget igazoló doktori címmel záródó önálló államtudományi mesterszakot. A szak „székhelye" az új nevet viselő Államtudományi és Közigazgatási Kar lesz. A névváltozást az is indokolta, hogy ezen a karon hosszú ideje átfogó, államközpontú kutató-oktató munka folyik, melynek hatóköre túlmutat a közigazgatáson, mert már jó ideje az államnak csaknem egészére, sőt, ennek gazdasági, pénzügyi, társadalmi környezetére is kiterjed.

Fontos, hogy ez a lépés, amely több mint puszta névváltozás, hiszen tartalomváltást is tükröz. Az Államreform Bizottságot létesítő és az Államreform II. Program főbb elemeit meghatározó 2014-es kormányhatározat egyik pontjának, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem államtudományi felsőoktatási intézménnyé fejlesztésének megvalósulását is szolgálja. A valódi, végső cél a közigazgatási személyi állomány támogatása korszerű, az új Alaptörvény által meghatározott jogi és közigazgatási kultúrához igazodó tudással.

Ezzel a célrendszerrel egyidejűleg a magyar kormány a jogászképzés rendszerszintű támogatásáról is döntött, tavaly szinte egy napon jelent meg a jogászképzés jelentős anyagi támogatását és fejlesztését biztosító, évi félmilliárd forintról szóló kormányhatározat és a megújított államtudományi képzést az NKE tv.-be (Nemzeti Közszolgálati Egyetemről, valamint a közigazgatási, rendészeti és katonai felsőoktatásról szóló 2011. évi CXXXII. törvény) és az Nftv.-be (nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény) javasoló törvényjavaslat. A két fejlesztés tehát nem egymás konkurenciája, már csak amiatt sem, hiszen a Nemzeti Közszolgálati Egyetem az állami (ezen belül a közigazgatási) működés jogon túli vagy jog melletti területeivel is kiemelten foglalkozik (közpénzügyek, közgazdaságtan, társadalmi, nemzetközi, biztonságpolitikai környezet, stb.).

Baráti, sőt, rokonlátogatásra jöttem. Az Igazságügyi Minisztérium az egyik fenntartója az Egyetemnek. Büszke vagyok, hogy időről-időre tudományos konferenciákon előadhatok és részt vehetek az Egyetem életében.  Jelenlétem azt is bizonyítja, hogy a közigazgatás-tudomány és jogtudomány művelői kiegészítik egymást. A közigazgatás nyelve a jog, amint a fizikáé a matematika. A közigazgatás minden aktusának ki kell állnia a jogszerűség és az életszerűség próbáját egyaránt. Éppen úgy, amint egy fizikai elméletet matematikailag is le kell tudni írni, és kísérletileg is igazolni.

Gratulálok a névváltozáshoz és ahhoz a fejlődéshez, növekedéshez, ami ezen az egyetemen végbemegy. Kívánom, hogy úgy tanulják és műveljék itt az államtudományt, hogy azzal a nemzetet és a közt szolgálják. Amint erre már nem a kar, hanem az egyetem neve kötelez. Mert ez a lényeg, a szolgálat, a közjó szolgálata, amely közös kiváltságunk és felelősségünk kell, hogy legyen.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket.