Trócsányi László az autonómiaformákról nyilatkozott a Kossuth Rádió Határok nélkül című műsorának, a hanganyag 2014. június 6-án került adásba.
A területi és nemzeti autonómiák a témája a Magyar Nemzeti Tanács idei három napos tanácskozásának
Mv: A területi és nem területi autonómiák a témája a Magyar Nemzeti Tanács idei, háromnapos jogi tudományos tanácskozásának, amely tegnap kezdődött Palicson. A kora délutáni megnyitón a vendégeket köszöntötte Pásztor István, a tartományi parlament és a VMSZ elnöke, illetve Korhetz Tamás, az MNT elnöke. Első előadó Trócsányi László igazságügyi miniszter volt. Őt kérdezte Németh Ernő.
Trócsányi László: Az autonómia felé vezető út az egy – azt gondolom – alulról szerveződő folyamat, amiben talán a decentralizációval kezdeném, amikor ténylegesen egy település, egy közösség kap egy autonómiát, decentralizáció formájában. Ez még igazából egy közigazgatási autonómiának nevezhető. Ezt követően jönnek a következő fokozatok. Következő fokozatokban lehet, amikor tartományi státuszt kap, és a tartománynak vannak olyan jogosítványai, amelyek az oktatás, kultúra és egyéb vonatkozásban – településrendezés, műemlékvédelem – szintén hatáskörrel rendelkezik a tartomány. És efölött van, amikor azt mondjuk, hogy már politikai autonómiával is rendelkezik egy szervezet. Ilyen a belgiumi német nyelvű közösség. Amikor egy föderatív országról van szó, tehát Európában hogyha körbenézünk, akkor az autonómia számos formájával találkozhatunk. Több autonómia modell különböztethető meg. Vannak olyan országok, ahol ténylegesen unitárius országnak is tekinthető, mégis egyes közösségeknek adnak olyan jogokat, amelyeket önállóan gyakorolhatnak teljes mértékben. A következő az, amikor az autonómiának azt mondjuk, például Wales, vagy nem föderatív ország, de mégis azonban nyelvi jogokkal rendelkeznek, önálló hatásköröket gyakorolhatnak, oktatás, kultúra és egyéb területeken anélkül, hogy föderációra léptek volna. És vannak végezetül az olyan országok, ahol azt mondják, hogy csak a föderáció tudja egyben tartani az országot. Ilyen ugye Svájc, amelyik történelmi hagyománya folytán is mindig így létezett, ezen kívül pedig Európában ilyen Belgium, ahol én négy évet éltem, mint nagykövet, és láttam azt, hogy a föderáció milyen sikereket hozott egy olyan közösségnek az életében, amelyik kevés lélekszámú, 76 ezren élnek benne összesen, és mégis egy nagyfokú autonómiával bírnak.
R: Mi ennek az autonómiaformának ott Belgiumban a jellemzője?
Trócsányi László: Kompromisszumokra épül. Nem valakivel szemben vívom ki, hanem valakivel együttműködésben. És ez rendkívül fontos sajátossága a belgiumi autonómiának, vagyis a német nyelvű közösség föderatív egységgé nyilvánításának. 1970 óta egy folyamatos, kompromisszumokra épülő rendszert ismerhettünk meg, ahol azt látjuk, hogy a flamandok és a vallonok között folyamatos egyeztetések voltak, és ebbe – ha szabad így mondani – egy olyan közösség léphetett be, amelyik a két világháború között egy sajátos történelmet járt be, hisz tulajdonképpen az I. világháború után került ez a terület Belgiumhoz, majd ezt követően 1940-ben visszakerült Németországhoz. Tehát egy nagyon bonyolult történelmi sebekkel áthatott közösségről van szó, ahol a bűntudattól kezdve számos emóció is volt a közösségben, de képesek voltak túlemelkedni ezeken az emocionális zavarokon, és ami legjobb, hogy ki tudták nevelni a saját értelmiségüket. Tudniillik az értelmiség nélkül nincs autonómia. Az a hetvenezres közösség ki tudta termelni azt az intellektuális entellektüeljüket, akik egyetemet végeztek, és élére tudtak állni az autonómia mozgalmuknak. Azt gondolom, hogy ezt úgy érték el, hogy sose beszéltek róla, és mégis csinálták, és van eredmény. Sokat lehet tanulni tőlük, főleg munkamódszert. Sok leckét adott ez a közösség, hogy hogyan lehet eredményt elérni.
Mv: Trócsányi László igazságügyi minisztert hallottuk, aki a palicsi autonómia konferencián tartott előadást. Itt a Határok nélkül