Kormányportál

Gyorsabbá és hatékonyabbá teszik a menekültügyi eljárásokat, bővítik az ország határainak védelméhez szükséges intézkedések körét, valamint szigorítják az embercsempészeket sújtó büntetőjogi szabályozást a kormány által beterjesztett, a tömeges bevándorlás kezelését célzó törvénymódosítások – hangsúlyozta Trócsányi László igazságügyi miniszter 2015. szeptember 4-én az Országgyűlésben. Az expozé és a vezérszónoki felszólalásokra adott miniszteri válasz leirata.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés!

Amikor 2004. május 1-jén hazánk az Európai Unió tagjává vált, gazdasági, politikai, jogi és részben társadalmi szemléletváltásra került sor. Része lettünk egy olyan politikai közösségnek, amelyben Európa jövőjét láttuk, az odatartozásnak nyilvánvaló előnyei mellett a terheiből is részt kell vállalnunk, erről szól az európai eszme. Amikor az Unió tagjává váltunk, társadalmi, politikai, gazdasági hasznok reményében a magyar állam lemondott bizonyos jogosítványairól. 
Hadd emlékeztessek e keretek között egy rendkívül fontos tételre, amelyet már alkotmánybíróként is vallottam! A következőképpen hangzik: „Amikor a tagállamok a szuverenitásukból fakadó hatáskörök egy részét vagy annak gyakorlását átruházták a közösségi uniós szervekre, nem mondtak le államiságuk, szuverenitásuk és függetlenségük lényegéről, államrendjük alapjainak szabad meghatározásáról. A tagállamok megtartották alkotmányuk azon alapelvei feletti szabad rendelkezési jogukat, amelyek nélkülözhetetlenek az államiság, az alkotmányos identitás fenntartásához.” Ezt az Európai Unióról szóló szerződés 4. cikke is tartalmazza, kimondva, hogy az Unió tiszteletben tartja a tagállamok nemzeti identitását.

Vannak olyan államok, például Németország, ahol ezen alkotmányos mag külön és konkrétan meghatározott. Olyan elemek szerepelnek benne, mint például a hadsereg bevetéséről való döntés, a büntetőjogi hatáskörök, a szociálpolitikai prioritások vagy a kulturálisan fontos döntések, ideértve az iskolarendszert, a családjogot vagy vallási közösségek státusát érintő alapvető döntéseket és álláspontom szerint a bevándorláspolitikát is.

Magam is úgy vélem, hogy a közös európai értékek megtartása mellett e területek mindig is a nemzeti jogalkotó kezében maradnak és kell is maradniuk, mert ebből fakad az a szuverenitás, az az egyediség, amelynek megbecsülése esetén minden állam értékként és nem szolgai módon léphet be egy közösségbe, maga is hozzájárulva így az adott közösség gyarapodásához.

Hogy miért határozott meggyőződésem, hogy e bevándorláspolitika ezen alkotmányos mag részét képezi? Hadd emlékeztessem itt önöket arra a közjogi alaptételre, hogy az állami szuverenitás a területi, személyi, közfunkciós főhatalom hármasából áll! Az állam hatalma kiterjed az állam területén tartózkodó külföldiekre is. E főhatalmakon alapulva az állam meghatározhatja, milyen jogcímet ír elő a területén tartózkodáshoz. Ez a kérdés az állami szuverenitás olyan alapvető eleme, amelyet nem ruházott át Magyarország senkire, és amelyből adódó felelősségét vállalva most - az Európai Közösségben velünk osztozó barátainkkal szemben tett vállalásainknak is megfelelően - cselekednünk kell, tiszteletben tartva a menekültekkel szemben fennálló nemzetközi és uniós kötelezettségeinket.

Példátlan bevándorlási nyomás nehezedik Magyarországra, órákon keresztül elemezhetnénk a jelenlegi migrációs helyzet okait, a menekültügyi statisztikából levonható következtetéseket. Ezt az erre hivatott szakemberek folyamatosan végzik, itt most elegendő tényszerűen tudomásul venni, hogy immár hetek óta naponta több ezren kísérlik meg illegálisan átlépni a határt. Csak idén eddig mintegy 147 ezer menekültkérelmet adtak le Magyarországon, ezzel hazánk Németország után a második legtöbb kérelmet regisztrálta.

A közép-európai országokon, így hazánkon is nehezen lehetne számon kérni a menekülők származási országaiban kialakult instabilitást, ami a mostani migrációs hullámokhoz vezetett. Ebben minket ugyan felelősség nem terhel, mégis vállalnunk kell, hogy a nemzetközi jogi kötelezettségeinket betartjuk. Alaptörvényünknek megfelelően az állam alapvető feladata polgárainak védelme, a rend és a biztonság garantálása, a szuverenitás megőrzése és az országhatárok védelme. Ezen alkotmányos kötelezettség kiegészül még az Európai Unió és polgárai biztonságának védelme érdekében vállalt uniós jogi vállalásainkkal. Az európai és magyar polgárok számára megteremtett biztonságot nem gyengíthetjük, ideértve többek között a schengeni rendszert, a határok védelmét, a közbiztonságot vagy éppen az egészségügyi ellátás biztonságát. Emellett azonban a bajba jutott, mástól segítséget nem remélhető embereket sem hagyhatjuk magukra, meg kell tehát felelnünk a humanitárius elvárásoknak is.

Joggal merül fel majd a kérdés a helyzet kezelése kapcsán, hogy vajon meg tudtuk-e őrizni ezeket a vívmányainkat, biztosítani tudtuk-e a biztonság és a humanitás egymásra épülő rendszerét. A mondani válság azzal a közvetlen veszéllyel is fenyeget, hogy az egész schengeni rendszer megrendül, különösen, amikor már vezető európai politikusok is Schengen válságáról beszélnek, mint ahogy nekem mondták például a német kancellári hivatalban vagy a francia nagykövet.

A tömeges bevándorlás kapcsán ne tévesszük össze a pusztán gazdasági célú bevándorlást a humanitárius kényszerből történő bevándorlással. A hétköznapi szóhasználattal ellentétben jogilag még a rászorultak között is megkülönböztethetők egyfelől az elsődlegesen gazdasági célú, a jobb megélhetés biztosítása érdekében útra kelő bevándorlók, másfelől a természeti vagy humanitárius katasztrófák, polgárháborúk elől menekülők. Ez utóbbiak esetében Magyarország köteles minden olyan eljárást és bánásmódot biztosítani, amit a vonatkozó nemzetközi egyezmények és uniós szabályok előírnak számunkra. A menekültek problémáinak elsődleges kezelésére hivatott nemzetközi, európai és nemzeti szintű jogszabályok többsége azonban évekkel ezelőtt, évtizedekkel korábban eltérő helyzetben született, így egyes normák esetében korrekcióra van szükség. Például a dublini rendszer sem volt felkészülve annak idején milliók bevándorlásának kezelésére, a genfi menekültügyi konvenció pedig a hidegháború idején született, egészen más történelmi konnotációk között.

A jelen törvénycsomag azt a célt szolgálja, és ezért kérjük a tisztelt képviselő hölgyek és urak támogatását, hogy orvosoljuk - egyelőre legalább nemzeti szinten - azt a problémát, bízva abban, hogy a helyzet közép- és hosszú távú kezelésére mielőbb mindenki számára megfelelő, közös európai megoldások is születnek.

Mivel is nézünk szembe, illetve milyen keretek között gondolkodhatunk? A számokkal, a tendenciákkal tisztában vagyunk. A menekülők és embercsempészek által Európa felé leginkább igénybe vett két migrációs útvonalon, nevezetesen a mediterrán térségen keresztül, illetve a Nyugat-Balkánon át történő bevándorlás egyaránt súlyos gondot okoz egész Európának, és ez a menekülthullám sem rövid, sem középtávon nem látszik mérséklődni.

Látni kell ugyanakkor, hogy mindinkább a nyugat-balkáni útvonal jelenti majd a legnagyobb kihívást, különös tekintettel a közelgő őszre és télre. Európai uniós partnereink eléggé megkésve, de már kezdik felismerni ezt, és egyre nagyobb figyelmet fordítanak a balkáni útvonallal érintett államok, köztük tagállamok, tagjelöltek, illetve harmadik országok helyzetére. Ezen államoknak politikai és anyagi-technikai segítségre egyaránt szükségük van. Mi magunk is ezen dolgozunk a magunk szűkösebb eszközeivel. Kiváló kapcsolatot ápolunk például Szerbiával, számos találkozó, közös projektek fémjelzik ennek mélységét. Mindezek mellett ugyanakkor nem lehet nem emlékeztetni ezen, részben származási, részben tranzitállamok, köztük különösen az uniós tagállamok és tagjelöltek felelősségére is.

A jelenlegi tendenciák között kell megemlítenünk azt is, hogy Magyarország tranzitállam, a bevándorlók, menekültek túlnyomó többsége Németországba, Ausztriába, Svédországba, Franciaországba vagy az Egyesült Királyságba kíván eljutni. Ráadásul nem is Magyarországon lépnek be először az EU területére, hiszen hozzánk görög vagy bolgár területeken, továbbá biztonságos harmadik országokon keresztül, macedón és szerb területeken átkelve érkeznek, tudatosan kerülve a határátkelőhelyeket, így próbálva kijátszani az uniós szabályokat. Egyértelmű, hogy közös európai uniós fellépésre van szükség, ugyanakkor mindenkinek látnia kell, hogy az Unió egyelőre képtelen egységes választ adni e tömeges bevándorlása. Magyarország ezért rá van kényszerítve, hogy egyelőre nemzeti szinten is cselekedjen, és tegye meg a közös szabályok betartásához és betartatásához szükséges intézkedéseket. Az uniós jogi keretek alapvetően megszabják a magyar hatóságok mozgásterét.

Ami a határellenőrzést illeti, legyen elég e helyütt csupán a schengeni határellenőrzési kódex preambulumában foglalt alapelvre utalnom, mely szerint, idézem: „A határellenőrzés végrehajtása nem csupán azoknak a tagállamoknak az érdeke, amelyek külső határainál azt elvégzik, hanem valamennyi olyan tagállamé, amely belső határain megszüntette a határellenőrzést. A határellenőrzésnek elő kell segíteni az illegális bevándorlás és az emberkereskedelem elleni küzdelmet, és meg kell előznie a tagállamok belső biztonságát, közrendjét, közegészségügyét és nemzetközi kapcsolatait fenyegető veszélyeket.” Ez a preambulum 6. pontjából származik.

A schengeni határellenőrzési kódex 4. cikkének (1) bekezdése értelmében a külső határokat csak a határátkelőhelyeknél és azok hivatalos nyitvatartási ideje alatt lehet átlépni, míg a 12. cikkének (1) bekezdése szerint a határőrizet fő célja a jogellenes határátlépések megakadályozása, a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelem, valamint a határt illegálisan átlépő személyek elleni intézkedések meghozatala. Ráadásul e kódex 12. cikkének (2) bekezdése értelmében a határőrizetet oly módon kell végrehajtani, hogy az megakadályozza a személyeket a határátkelőhelyeken történő ellenőrzés megkerülésében, és visszatartsa őket ettől.

A schengeni határellenőrzési kódex 4. cikkének (3) bekezdése értelmében a tagállamoknak hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat kell bevezetni a külső határoknak a megnyitott határátkelőhelyeken kívüli vagy azok hivatalos nyitvatartási idején kívüli jogellenes átlépése esetére. Schengen tehát hatékony és határozott fellépést vár a tagállamoktól, és elvárja az ennek megfelelő jogalkotást és végrehajtást. A genfi és a dublini rendszerből adódó kötelezettségeink pedig meghatározzák a menekültkénti elismerés alapvető szabályait.

Magyarország e kötelezettségeinek – szemben néhány más tagállammal – eleget tesz: regisztrálja a menedékkérőket, és megindítja a menekültügyi eljárást. A kérelmezőknek a menekültügyi eljárás végét mindenképpen Magyarországon kell megvárniuk. A valóságban azonban nem ez történik, a kérelmezők – mivel az uniós jog miatt nem tarthatunk mindenkit őrizetben – az első adandó alkalommal ismeretlen helyre, bizonyosan valamelyik gazdagabb európai államba távoznak. Ne legyünk ugyanakkor naivak, hiszen a dublini rendszer alapján kötelesek vagyunk e személyek visszafogadására, amennyiben más tagállam hatóságai – a magyar regisztráció alapján – vissza kívánják őket toloncolni. Ez akkor is így van, ha nyilvánvaló, hogy nem Magyarország volt az első uniós ország, amelynek a területére léptek.

Magyarország a jelenlegi kritikus helyzetben is a jogszerű utat választotta. Kiemelten fontosnak tartjuk a genfi, a schengeni és a dublini szabályok betartását és betartatását, ezen belül is a schengeni és uniós külső határok védelmét, a menedékkérők regisztrációját, illetve az embercsempészek elleni határozott és kemény fellépést, hiszen a helyzetet csak a jog uralma alatt és európai szinten tartjuk megoldhatónak. Jelen javaslataink is e normák betartására irányulnak, igazodva a kialakult helyzethez.

A feladat nem egyszerű. Úgy kell szembenéznünk ezzel a kihívással, hogy a tömeges bevándorlás okozta nyomás mellett a jogállamiság és az uniós jogi szabályozás keretei között találjunk hatékony megoldást. Éppen ezért helyezi a hangsúlyt a benyújtott törvénycsomag olyan elemekre, mint a menekültügyi eljárások garanciális elemek megtartása melletti gyorsítása, avagy a fokozott büntetőjogi szigor többek között az embercsempészekkel szemben.

A Dublin III. rendelet 3. cikkének (1) bekezdése értelmében a tagállamok megvizsgálják azon harmadik országbeli állampolgárnak vagy azon hontalan személynek a nemzetközi védelem iránti kérelmét, aki egy tagállam területén nyújtja be azt, ideértve annak határát és a tranzitzónákat. A Dublin III. rendelet 3. cikkének (1) bekezdése és 7. cikkének (2) bekezdése alapján a kérelem elbírálása tekintetében az a felelős tagállam, és köteles megvizsgálni a nemzetközi védelem iránti kérelmet, amely tagállam területén először benyújtották a nemzetközi védelem iránti kérelmet.

Ki kell emelni továbbá, hogy a 2013/32/EU irányelv, eljárási irányelv genfi egyezmény szabályait megerősítő és kifejtő cikkeinek értelmében a határőrizetet érintő eljárásokban a tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk az úgynevezett non-refoulement elvét és a menekültügyi eljáráshoz való hozzáférést. Csak akkor adható ki egy kérelmező egy harmadik ország számára, ha a hatáskörrel rendelkező hatóságok megbizonyosodtak arról, hogy a kiutasítási határozat nem okoz az adott tagállam nemzetközi és uniós kötelezettségeit sértő közvetlen és közvetett visszaküldést, refoulement-t.

Álláspontom szerint Szerbiában sem közvetlen, sem pedig közvetett refoulement nem áll fenn. Ezt az Európai Bizottság belügyi főigazgatója is megerősítette a magyar kormány számára az állandó képviselet vezetőjéhez címzett 2015. augusztus 28-ai levelében, amelyben megerősítette, hogy Szerbia biztonságos ország. A Dublin III. rendelet és a 2013/32/EU irányelv rendelkezik arról, hogy a tagállamok meghatározhatják, mely országokat tekintik biztonságos harmadik országnak, azt az országot, amelynek területéről kíván belépni vagy lépett be illegálisan a határlépő, biztonságos harmadik országként lehet tehát meghatározni. Tekintettel arra, hogy egyelőre még nincs ilyen egységes uniós lista, a biztonságos harmadik vagy származási ország elvét alkalmazó tagállamok vagy jogalkotás, vagy jogalkalmazói döntések útján élnek ezzel a lehetőséggel. Ilyen listát alkalmaz például Németország és Franciaország is. Magyarország kormányrendeletben hirdette ki a biztonságos országok listáját, Magyarországon a kormányrendelet határozza meg ezt. Magyarország Szerbiát biztonságos országnak tekinti, hiszen déli szomszédunk mint uniós tagjelölt állam minden releváns nemzetközi jogi egyezményt és uniós menekültügyi elvárást elfogadott és integrált jogi és menekültügyi intézményi rendszerébe, részese a genfi menekültügyi konvenciónak, és valamennyi nemzetközi menekültügyi normát elfogadta. Ez ugyanakkor egy vélelem, amelyet, ha az ottani helyzet, a körülmények változása szükségessé teszi, felül lehet vizsgálni.
Amennyiben az érintett közvetlenül olyan országból lépi át illegálisan a határt, ahol az élete nincs veszélyben, az illegális határátlépés minden nemzetközi egyezmény értelmében - ideértve a genfi konvenció 33. cikkét - szankcionálható.

Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak!

Javaslataink az előbb említett elvek mentén kívánják kezelni a helyzetet az alábbiak szerint. A menekültügyi sztenderdekből és a dublini rendszerből fakadó kötelezettségekről sokat hallottunk már, és magunk is hangsúlyoztuk ezek fontosságát. Ugyanakkor kevesebb szó esik arról, hogy ezen kötelezettségeinkkel egyidejűleg maradéktalanul meg kell felelnünk a schengeni elvárásoknak is. A schengeni szabályrendszer lényege az európai polgárok szabad mozgáshoz való jogának biztosításán túl a külső határok fokozott ellenőrzése, a tagállamokban élők biztonságának szavatolása érdekében.

Nyilvánvaló az is, hogy az európai menekültügyi rendszer reformra szorul, amelyen nemcsak Magyarország, hanem szinte mindegyik tagállam folyamatosan dolgozik.

A dublini rendszert és Schengent kizárólag egymásra tekintettel lehet értelmezni, erre figyelemmel történhet csak meg ezek reformja. Mindezen kötelezettségek teljesítésének eszközéül szolgál a most benyújtott törvényjavaslat azzal, hogy a kérelmezőket megillető nemzetközi egyezményekben és a közösségi jogban rögzített eljárási garanciák fenntartásával gyorsabbá és hatékonyabbá teszi a menekültügyi hatósági és bírósági eljárásokat, a jogállamiság és az európai normák keretei között bővíti az ország határainak jogszerű védelméhez szükséges hatósági intézkedési lehetőségek körét, valamint szigorítja a menekültek szorult helyzetével gátlástalanul visszaélő embercsempészeket sújtó büntetőjogi szabályozást.

A most előterjesztett módosítások tíz törvényt érintenek. A menekültügyi hatósági és bírósági eljárások gyorsabb és egyszerűbb, de a kérelmezők eljárási jogait tiszteletben tartó lefolytatását szolgálják a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény és a menedékjogról szóló 2007. évi LXXX. törvény módosításai.

A határok védelmével kapcsolatos alkotmányos és európai uniós kötelezettségek teljesítését, a határon lefolytatandó hatósági eljárások hatékonyabb végrehajtását biztosítják az államhatárról szóló 2007. évi LXXXIX. törvény, az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény, a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény, majd a termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXIX. törvény módosításai. Az embercsempészet elleni küzdelem, valamint az államhatár rendjének fenntartását segítik a büntető törvénykönyvről szóló törvény, valamint a büntetőeljárásról szóló törvény módosításai.

Mi a módosítások lényege, tisztelt hölgyeim és uraim? A menedékjogi törvény módosítása alapvetően a menekültügyi eljárások gyorsítását célozza. Egy, az alkalmazandó uniós szabályok által lehetővé tett speciális, úgynevezett határon lefolytatott eljárást vezet be, az általános eljárási garanciák érintetlenül hagyása, valamint az olyan kiszolgáltatott személyek egyedi helyzetének figyelembevétele mellett, mint a kiskorúak, a kísérő nélküli kiskorúak és más, sajátos eljárást, gondoskodást igénylő személyek. A törvény az egészségügyi törvényben meghatározott egészségügyi válsághelyzet mintájára felhatalmazást ad a kormány részére, hogy a törvényben meghatározott feltételek teljesülése esetén, átmeneti időre az Országgyűlés Rendészeti bizottságának tájékoztatása mellett tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetet hirdessen ki. Így az egészségügyi válsághelyzethez hasonlóan a törvényben meghatározott rendkívüli körülmények fennállása esetén különleges jogrend bevezetése nélkül is lehetővé teszi olyan intézkedések megtételét, amelyek csak az állam és az önkormányzatok feladatellátását érintik, és garanciális rendelkezések korlátai között csak addig terjedhetnek, ameddig az ilyen támogatottságot igénylő törvényben az Alaptörvény alapján elfogadható. Ilyen válsághelyzetben a törvény kötelező kártalanítás ellenében biztosítja az ideiglenes igénybevétel lehetőségét állami vagy önkormányzati tulajdonra, magántulajdonra nem, továbbá a menekültek megfelelő ellátása és a hatékony eljárások érdekében könnyít, illetve mellőz egyes közigazgatási eljárásokat.

Itt szeretném megjegyezni, figyelemmel arra, hogy a vitában nyilván szó fog erről esni, hogy tulajdonképpen elegendő-e erre a feles törvény vagy erre is az Alaptörvény módosítása, vagy kétharmados törvény kellene. A tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet jogi megítélésénél szeretném az alábbiakat hangsúlyozni ismételten. A válsághelyzetben az állami és önkormányzati tulajdon igénybevételére van csak lehetőség kártalanítás mellett. Az állami tulajdon igénybevétele során az alkotmányossági probléma fogalmilag kizárt. Az önkormányzati tulajdon igénybevételénél pedig alkalmazni kell a kikristályosodott alkotmánybírósági tesztet, amely közérdekre alapítja a szükségesség és arányosság tesztjét. Ez a teszt teljesen eltér más alapjogok ütközésének tesztjétől.

Az államhatár védelméről szóló törvény módosítása bevezeti a tranzitzóna fogalmát. Ehhez a felhatalmazást az Európai Unió menekültügyi eljárások közös szabályait megállapító, úgynevezett eljárási irányelvének 43. cikk (1) és (3) bekezdései adják, amelyek értelmében a tagállamok a menekültügyi kérelem elfogadhatóságának vizsgálatát a tagállam határán vagy tranzitzónáiban is lefolytathatják, amennyiben a kérelmező biztonságos harmadik országból érkezik, és a kérelem érdemét akár gyorsított eljárásban is megállapíthatják, amennyiben a kérelmező a tagállam területére jogellenesen lépett be - 31. cikk (1) bekezdése h) pont.

Ilyen különleges eljárásokra nagyszámú kérelmező esetén is, sőt leginkább ilyen esetekben kerülhet sor. A tranzitzóna lényege, hasonlóan a repülőtéri tranzithoz, hogy az adott állam felségterületén van, de az országba való belépés idegenrendészeti szempontból nem valósul meg. A menedékjog iránti kérelmek benyújtására a normál határátkelőn túl ezekben a tranzitzónákban is sor kerülhet, elbírálásuk gyorsított és helyszíni eljárásban lesz lehetséges, és a határon a tranzitzónában lefolytatott eljárás során biztosítani kell a kérelmezők nemzetközi és uniós normák szerinti jogait. A menekültkérelmek elfogadhatósága esetén a tranzitzónákban történik a kérelmezők beléptetése az országba.

A polgári perrendtartás módosítása: a nagyszámú kérelem határon lefolytatott eljárásban történő megfelelő kezelése érdekében speciális eljárási szabályok bevezetése indokolt, nemcsak a menekültügyi hatósági eljárásban, hanem a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatával kapcsolatos eljárásban is, amelyet a migránsok tranzitzónában történő tartózkodásának ideje alatt, a Magyarországra történő jogi értelemben vett belépésüket megelőzően indokolt lefolytatni. A határon lefolytatott menekültügyi eljárásokban hozott hatósági határozatok felülvizsgálata során praktikus okokból a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság kizárólagos illetékességgel jár el, amelynek során kasszációs jogkörrel akár hatályon kívül is helyezheti a menekültügyi hatóság határozatát, és új eljárás lefolytatását írhatja elő. Amennyiben erre a kérelmező igényt tart, úgy lehetőség van a személyes meghallgatásra is a bírósági eljárásban. A szabályozás megfelel az Alaptörvény tisztességes eljárásra és a jogorvoslat biztosítására vonatkozó elveinek, szabályainak.

A büntető törvénykönyvet és a büntetőeljárásról szóló törvényt érintő módosítások elsődlegesen az embercsempészek elleni szigorú és hatékony büntetőjogi fellépést szolgálják, valamint segítik az eljárások garanciális jogokat tiszteletben tartó gyorsítását. Az illegális határátlépők jellemzően embercsempészés útján, okmányok nélkül vagy hamis okmányokkal jutnak be az ország területére, ami személyazonosságuk megállapítását gyakran lehetetlenné teszi. E kriminális, a menekülteket kihasználó, életüket, testi épségüket veszélybe sodró tettek anyagi haszonszerzés céljából történő elkövetésére pedig komplett bűnszervezetek alakulnak. Aligha vitatható, hogy ez a társadalomra veszélyt jelentő tendencia, az ilyen bűnelkövetés vonatkozásában az állam mind generális, mind speciális prevenciós feladata az embercsempészés bűncselekmény büntetésének szigorításával, büntetési tételeinek emelésével kezelhető. Ennek megfelelően a Btk.-módosítás az embercsempészés bűncselekményének büntetési tételeit megemeli.

Az állam határai hatékony védelmét csak megfelelő létesítmények, eszközök telepítésével tudja jelenleg biztosítani. E létesítmények funkciója az állam és polgárai önvédelmének kiteljesítése, egyben jelzése is annak, hogy az állam az önvédelem jogával, és, tegyük hozzá, kötelességével élni kíván és ezt a jogot tiszteletben kell tartatni. A létesítményekkel biztosított védelem kijátszása, a létesítmények megrongálása olyan fokban veszélyezteti a hatékony államhatár-védelmet, hogy annak megfelelő sui generis büntetőjogi szankcionálása is indokolt. Erre figyelemmel a Btk. közigazgatás rendje elleni bűncselekményeket tartalmazó fejezete három új törvényi tényállással egészül ki, így büntetendővé válik a határzár tiltott átlépése, a határzár megrongálása és a határzárral kapcsolatos építési munka akadályozása is. A büntetőjog ugyanakkor csak ultima ratio, végső eszköz, ezekben az esetekben elsődlegesen azonban nem ezzel, hanem az embercsempészekkel szembeni szigorú büntetőszankciókkal kívánjuk elérni a jogkövető magatartást. A tervezett változások enyhébb esetekben lehetővé tennék az új szabályokat megsértők kiutasítását a szabadságvesztés büntetés felfüggesztése mellett.

A büntetőeljárás módosításának célja, hogy a megindult büntetőeljárások minél hamarabb érdemi döntéssel végződjenek. Ennek érdekében új eljárási formát vezet be a határzárral kapcsolatos büntetőeljárásokra, amely révén két külön eljárás, a bíróság elé állítás és a tárgyalásról lemondás esetében az alkalmazásukat könnyítő szabályok kerülnek bevezetésre, az eljárások lefolytatásának határideje pedig rövidül. Jelentős változás lesz, hogy a határzárral kapcsolatos bűncselekmények esetén a terhelt a bűncselekményre a törvény által jelenleg előírt büntetési tételhatártól függetlenül bíróság elé lesz állítható.

Tisztelt Országgyűlés!

Hazánk déli határain, valamint egyes budapesti pályaudvarain válságos a helyzet, a háborús konfliktusok elől menekülők, illetve az illegális bevándorlók is jelentős számban érkeznek határainkhoz, illetve tartózkodnak az ország területén.

Miközben Magyarország európai partnerek elismerését is kivívva – ahogy ezt a hét eleji berlini tárgyaláson személyesen is tapasztalhattam – mindent megtesz annak érdekében, hogy a folyamatot az európai uniós jogi keretek között tartsa – betartva a schengeni és dublini előírásokat – regisztrálja a menedékkérelmezőket és lefolytassa az uniós szabályoknak megfelelő eljárásokat, addig fokozódó mértékben szembesülünk azzal, hogy a hozzánk érkezők túlnyomó többségben illegálisan, a hatóságokat kijátszva érkeznek hazánkba. Számosan közülük együttműködni sem hajlandók, mint említettem. Nem rendelkeznek úti okmányokkal, az Unióba való belépésre vagy tartózkodásra jogosító okiratokkal, nem regisztráltatják magukat, tehát nem hajlandók ujjlenyomatot adni, nem hajlandók elmenni a kijelölt befogadóállomásokra, ezáltal kivonják magukat a kötelező egészségügyi szűrés alól is. Miközben más államok – és hangsúlyozom, uniós tagállamok – hibájából hozzánk olyan területeken átutazva kívánnak közvetlenül belépni, ahol életük, testi épségük már nincs veszélyben, valójában nem kérnek a szabályszerű magyar regisztrációs és menekültügyi eljárásból, egyetlen céljuk ennek megkerülésével, hogy mielőbb a gazdagabb európai államokba jussanak.

A kialakult válsághelyzetet csak a jog uralma alatt és európai szinten tartjuk hosszú távon megoldhatónak. A határok védelmével kapcsolatos mostani kényszerlépéseink arányosak, ugyanakkor szükségesek is ahhoz, hogy a közös európai határokat és országunk állampolgárait megvédjük, a jogszabályoknak érvényt szerezzünk. Ellenkező esetben az egyik legfontosabb európai uniós vívmány, a schengeni eszme kérdőjeleződik meg, ami az Európai Unió társadalmi támogatottságának csökkenéséhez, de akár az Európai Unió bomlásához is vezethet, ezt el kell kerülni. Feladatunkat hosszú távon csak akkor tudjuk az európai értékeknek megfelelő módon teljesíteni, ha a tagállamokkal együttműködve, megértésükben és támogatásukban bízva találunk megoldást. Éppen ennek érdekében utazott tegnap Magyarország miniszterelnöke Brüsszelbe, hogy találkozzon az Európai Unió vezetőivel, és erről tárgyal ma a visegrádi országok vezetőivel.

Világosan kell látni azonban, hogy mindaddig nem képzelhető el hatékony közös fellépés, amely egyúttal kifejezi és erősíti az európai szolidaritás és humánum elvét, amíg a folyamatok nem a szabályok mentén, azok betartásával és betartatásával zajlanak. A most bemutatott válságkezelő törvénycsomag ezt a célt szolgálja.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Álláspontom szerint elsődlegesen az Európai Uniónak ott kell cselekedni, ahol ezek a helyzetek kialakulnak. Én személy szerint a libanoni menekülttáborban is tettem látogatást, megtapasztaltam, hogy hogy élnek ott az emberek, és úgy gondolom, hogy valóban, Európának van felelőssége, de a felelősség elsősorban az, hogy azokban az országokban, ahonnan eljönnek az emberek, az Európai Unió milyen segítséget tud, és egyes európai országok milyen segítséget tudnak nyújtani.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

E törekvéseinkhez kérem az Országgyűlés megtisztelő támogatását, egyben megköszönve az államigazgatásban az utóbbi időben megfeszített tempóban, a helyzet súlyát átérezve, felelősségteljesen dolgozó munkatársaknak, munkatársaimnak odaadó munkáját, akiknek együtt- és közreműködésével e kivételes jelentőséggel bíró csomag az önök asztalára kerülhetett. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

***

Köszönöm szépen, elnök úr.

A vezérszónokok előadását követően néhány észrevételt szeretnék tenni az elhangzottakra.

Talán kezdeném az elsővel, a Szocialista Párt vezérszónokának a hozzászólásával. A T/5983. számú törvényjavaslat az egyes törvényeknek a tömeges bevándorlás kezelésével összefüggő módosításáról nem tartalmaz semmit, ami a katonasággal és a honvédséggel kapcsolatos. Az egy másik törvény, amelyet nem szavaztak meg. Tehát azt egy másik törvénnyel kapcsolatos vitánál kell előhozni. Ebben a törvényjavaslatban, amit én terjesztettem elő, nincs erről szó. Ezt csak a tényszerűség kedvéért szeretném mondani.

Z. Kárpát úrnak szeretném jelezni, a szavazati jogról, amit a menekültstátust kapott emberek kapnak, az Alaptörvény 23. cikkének (3) bekezdése egyértelműen fogalmaz: aki menekültjogot kap, annak helyhatósági választáson joga van részt venni a választásokon, ezt az Alaptörvény biztosítja. (Zaj, közbeszólások a Jobbik soraiban.) Igen, az Alaptörvény biztosítja.

Mirkóczi képviselő úr számára szeretném jelezni… Mirkóczki képviselő úr számára, elnézést kérek, képviselő úr, két dolgot. Az egyik a regisztráció. Úgy gondolom, ha Magyarország a regisztrációt végrehajtja és megcsinálja, ahogy egyébként magam is gondolom, a nemzetközi kötelezettségének tett eleget, tárgyalási pozícióit másként tudja alakítani, hogyha ezt betartja. Ezzel kapcsolatban szeretném megjegyezni: a visszautasítás, tehát a visszaküldés nem azt jelenti, hogy annak itt kell maradni. Az arról szól, hogy el kell bírálni a kérelmet, és amennyiben a kérelemre nem adjuk meg neki a menekültstátust, akkor ki lehet utasítani.

Tehát tulajdonképpen egy jogszerű eljárási rend van ennek a végén, és nem azt jelenti, hogy automatikusan mindenki itt letelepszik. Csak azért jelzem, hogy ha netalántán ebbe a helyzetbe is keveredne Magyarország egyszer, az nem azt jelenti, hogy itt letelepednek, hanem el kell bírálni, és ha nem adták meg neki egyik helyen - hozzá kell tennem -, vélelmezhetően, miután a biztonságos országból jönnek, és ezen kívül pedig bizonyítaniuk kellene, hogy ők menekültek ráadásul, én úgy gondolom, hogy nem kell azzal riogatni, hogy feltétlenül akkor mindenki itt fog maradni. Ezt fontosnak tartom megjegyezni, mert a jogi szabályozás azt mondja, hogy akkor ebben az esetben el kell bírálni a kérelmet.

Ami pedig a zárt rendszert illeti, tehát az őrizetben tartást, a tranzitzóna – hozzá kell tenni – természetesen egyik részéből őrizve van, hiszen a magyar államterületen helyezkedik el. A magyar államterületen pedig nyilván a zónánál van őrzés is, lesz őrzés is, mert óhatatlanul is nyilvánvalóan bizonyos védelmet kell nyújtani annak érdekében, hogy ne legyen ott tömegzavargás. Tehát ez nyilvánvalóan egy olyan dolog, amit meg kell oldani.

A magam részéről azt gondolom, hogy a jog alapján kell eljárni. Ez, amit betettünk, az Alaptörvénynek megfelel, nem igényel alaptörvény-módosítást. Ahhoz nem kívánunk különleges jogrendet bevezetni, nem kívánunk rendkívüli állapottal riogatni, nem kívánunk szükségállapottal riogatni, ennek megfelelően úgy gondoljuk, hogy lehetőség van törvényes kereten, az Alaptörvény keretein belül rendezni ezt a kérdést, a kormány előterjesztése pedig álláspontom szerint az Alaptörvénynek megfelelő.

Köszönöm szépen.