Trócsányi László igazságügyi miniszter Nagy Áronnak adott interjúja 2016. szeptember 21-én jelent meg a Magyar Időkben.

Jogi és politikai értelemben is precedensértékű ítélettel zárulhat az az eljárás, amelyet Magyarország kezdeményezett az unió tanácsának 120 ezer migráns kötelező szétosztásról szóló határozata ellen. A keresetlevelet tavaly nyújtotta be a kormány az Európai Unió Bíróságához, azóta Lengyelország jelezte, hogy a mi oldalunkon avatkozik be a perbe, Szlovákia pedig tőlünk függetlenül indított eljárást – közölte lapunkkal Trócsányi László.
Az igazságügyi miniszter a Magyar Időknek adott interjújában kifejtette: az ősz folyamán a bíróság dönt arról, hogy milyen formában jár majd el. Magyarország azt szeretné, ha a 15 bíróból álló nagytanács döntene az ügyünkben. Tárgyalási szakba a jövő évben juthat a kvótaellenes per, amire jogi értelemben nem lesz kihatással az október 2-i népszavazás. A referendumnak ugyanakkor a tárcavezető szerint nagy jelentősége lesz a többi migráns szétosztásának, kötelező betelepítésének megelőzése érdekében folytatott brüsszeli vitákban. Trócsányi László beszélt az igazságügy reformjáról: visszautasította, hogy a tervezett önálló közigazgatási bíróságokat pártkötődés szerint kiválasztott laikusokkal akarják feltölteni, és kitért az új polgári és büntető perrendtartás újításaira is.
A jövő év elején tárgyalásra tűzheti ki az Európai Unió Bírósága hazánk kvótaellenes keresetét – tudtuk meg Trócsányi Lászlótól. Az igazságügyi miniszter kérdésünkre elmondta: az eljárás jogi és politikai értelemben is precedensértékű ítélettel zárulhat. A tárcavezető lapunknak adott interjújában beszélt a népszavazásról, a közigazgatási bíróság reformjáról, de arról is, hogy a kormányzati ciklus végére hatályba léphetnek az új eljárási törvények, amelyek gyorsabbá és hatékonyabbá tehetik az igazságszolgáltatás rendszerét.

– Tavaly novemberben a kormány az Európai Unió Bírósága elé vitte a kvótaügyet. Hol tart az eljárás?

– Ez egy rendkívül cizellált eljárás. A keresetlevelet magyarul kellett benyújtani, a bíróság ezt lefordította és megküldte az Európai Unió Tanácsának mint alperesnek, valamint az Európai Bizottságnak, az Európai Parlamentnek és a többi tagországnak. Utóbbiak dönthettek, hogy beavatkoznak-e. Lengyelország hazánk mellett lépett be a perbe, Szlovákia pedig tőlünk függetlenül indított eljárást. A tanács oldalán ugyanakkor jellemzően azok az államok jelezték beavatkozási szándékukat, amelyek területén sok migráns tartózkodik. Az észrevételeket megkaptuk, ezekre szeptember 30-ig válaszolnunk kell. Az ősz folyamán a bíróság dönteni fog arról, hogy milyen formában jár majd el; mi azt szeretnénk, ha a 15 bíróból álló nagytanács döntene az ügyünkben. Tárgyalási szakba a jövő évben juthat a kvótaellenes per. Ezt kiemelt figyelem fogja kísérni, mert jogi és politikai értelemben is precedensértékű ítélettel zárulhat.

– Befolyásolhatja a döntést az október 2-i népszavazás eredménye?

– Jogi értelemben a referendum és a tanács elleni per között nincs kapcsolat. A bírósági eljárás egy már megszületett döntés, 120 ezer migráns kötelező szétosztása ellen irányul, a népszavazáson viszont a jövőnkről dönthetünk.

– Milyen teendői lesznek az Igazságügyi Minisztériumnak, ha a nemek kerülnek többségbe?

– Előbb szavazunk, ezt követően lehet további döntéseket hozni. A népszavazások minden alkalommal felkeltik az európai döntéshozók figyelmét, de ez nem azt jelenti, hogy vita nélkül érvényesíteni tudnánk az érdekeinket Brüsszelben. Az európai alapszerződés szerint az unió tiszteletben tartja a tagállamok nemzeti identitását, a lakosság összetétele pedig álláspontom szerint nemzeti identitásunk része. Nem véletlen, hogy a tagállamok alkotmánybíróságainak döntéseiben megjelent az alkotmányos identitás fogalma, amely a közösségi jog egyfajta fékje.

– Érvelnie és vitáznia itthon is kell a tárcának. A javaslatuk a közigazgatási bíráskodás rendszerének átalakításáról kemény kritikát kapott az Országos Bírósági Hivataltól és az Országos Bírói Tanácstól is. Szerintük legfeljebb egy közigazgatási felsőbíróság megszervezésére lenne szükség.

– A szakmai viták természetesek, ez visz előre – ezt szeretném leszögezni. De azt is, hogy már a 2014-es miniszteri meghallgatásomkor jeleztem: ezzel a kérdéssel foglalkozni szeretnék. Erre a kormány felhatalmazott, miniszteri biztost neveztem ki a munka koordinálására, tehát senkit sem érhetett váratlanul, hogy szeptember elején, csaknem kétéves munka eredményeként elkészült egy tervezet a közigazgatási bíróságok rendszerének átalakítására.

– Miért kell alapjaiban hozzányúlni a rendszerhez?

– Az indok a magyar joganyag mintegy nyolcvan százalékát kitevő közigazgatási jog szerteágazóságában keresendő. Csak néhány példát mondok: adó- vagy építésügy, szociális igazgatás, idegenrendészet. Ebből is látszik, hogy a magas színvonalú ítélkezéshez széles szaktudásra, szakmai műhelyekre van szükség. Jelenleg minden megyében működik közigazgatási és munkaügyi bíróság, de van, ahol csak egy-két közigazgatási bíró van. A szervezeti átalakítás, a regionalizáció egyik célja, hogy koncentráljuk a szaktudást. A 7-8 regionális bíróság fölött létrejönne a közigazgatási felsőbíróság, a csúcson pedig változatlanul a Kúria maradna. Nem célunk tehát az igazságszolgáltatás egységének megbontása. Fontos hozzátenni, hogy a szervezeti reform mellett elkészült az önálló közigazgatási perrendtartás, amiről nincs vita. A nézeteltérés csak a szervezeti átalakítást illeti, de bízom benne, hogy az év végére meg tudunk egyezni, és 2018-tól megkezdheti működését ez az új rendszer.

– A jelenlegi, mintegy 100 tagú közigazgatási bírói létszámot 180-ra szeretnék emelni, hét-nyolc regionális bíróság és egy fellebbviteli fórum kialakítása szerepel a tervezetben. Adottak ehhez a személyi feltételek?

– Igen. A közigazgatási ügyszakban tevékenykedő és már bíróvá kinevezhető titkárok mellett a közigazgatásban rengeteg tapasztalt, kiváló szakember dolgozik, akik előtt meg lehet nyitni az utat afelé, hogy közigazgatási bírók legyenek – természetesen nagyon komoly feltételekkel, szigorú szempontok alapján, és az összeférhetetlenségi szabályokat tiszteletben tartva. A bekerüléshez a jelentkezőknek versenyvizsgát kell majd tenniük. Az egy félreértés, hogy „laikusokkal” akarnánk feltölteni az új bíróságokat. Nem rontani akarunk a helyzeten; a mi feladatunk, hogy jobbá tegyük azt.

– Az ellenzék nem laikusokat, hanem pártkádereket emleget. Szerintük egyértelműen a köz-igazgatási bíráskodás domesztikálására készülnek. Csakugyan?

– A bírói függetlenség szent és sérthetetlen, a demokrácia állócsillaga. A leghatározottabban visszautasítom, hogy pártbíróságot akarunk létrehozni. Szakmai vitára mindig kész vagyok, de a felületes politikai vitából nem kérek. Az IM a vezetésem alatt mindig kész volt akár pártközi, akár szakmai egyeztetésekre, akinek érdemi észrevétele, javaslata van, az nyugodtan megkereshet.

– Az új perrendtartások elfogadásával lezárul a 2010-es kormányváltás után meghirdetett eljárásjogi reform. Milyen menetrendre számíthatunk?

– A hatalmas munkával, mintegy száz szakértő bevonásával készült polgári perrendtartás (Pp.) általános vitája megkezdődött, hamarosan az Országgyűlés elé kerülhet az általános közigazgatási rendtartás és a közigazgatási perrendtartás is. A büntetőeljárási jog (Be.) kodifikációja pedig a végéhez közeledik. A célunk az, hogy 2018. január 1-jével az említett törvények mindegyike hatályba léphessen.

– A legtöbb panasz Magyarországon talán a perek elhúzódása miatt hangzik el. Milyen megoldást kínál az új Pp. az eljárások gyorsítására?

– Újragondoltuk a perelőkészítés szabályait. Úgynevezett osztott perszerkezetet hoztunk létre, ami azt eredményezi, hogy a vitában álló feleknek az eljárás legelején, a perfelvételi szakban pontosan meg kell határozniuk céljaikat, meg kell tenniük állításaikat és hogy milyen bizonyítékokat kívánnak felhasználni stb. Egyszerű hasonlattal élve: itt kell kiválasztaniuk a lapjaikat, amelyeket ki akarnak játszani, mert ha terítették a kártyáikat, már nem húzhatnak újat, vagy csak kivételes esetben. Ezzel nő a személyes felelősségük, ezért is vezettük be az ügyvédkényszert a törvény-szék elé tartozó ügyekben.

– A tárca egy új jogintézményt, a csoportos perlés lehetőségét is be akarja vezetni. Ez mire szolgál?

– Sokszor előfordul, hogy valakit kár ér, de ennek értéke túl csekély ahhoz, hogy bírósághoz forduljon. A devizahiteles-ügyeknél pedig ennek fordítottját láttuk: az egyes embereket ért kár és a károsultak száma is nagy volt. Esetükben az jelentett problémát, hogy hasonló okból, de külön-külön indultak eljárások. A társult perlés lehetőségének bevezetésével a károsultak csoportba szerveződve, de a perben már egy felperesként megjelenve nyújthatják be a keresetlevelet, amit a bíróság egy – és nem számos ugyanolyan tényállás mellett párhuzamosan futó – perben bírálna el. Ezt egyelőre csak szűk körben, a fogyasztóvédelmi és munkaügyekben tennénk lehetővé, de a későbbiekben megfontoljuk majd a jogintézmény kiterjesztését.

– Az új Be. vonatkozásában több újításról esett már szó, például a leplezett eszközök alkalmazásáról vagy az előzetes letartóztatás alkalmazásának szűkítéséről. E kérdésekben kialakult már a szakmai konszenzus?

– A súlyos bűncselekmények hatékonyabb felderítése iránti igény indokolhatja a leplezett esz-közök fokozottabb használatát, de az arányosság jogállami követelményének érvényesülnie kell. Azt, hogy immár a kódex tervezete rögzíti ennek szabályait, komoly előrelépésnek tartom, mert mind ez idáig az egyes ágazati törvények – például a rendőrségi törvény – tartalmazták az erre vonatkozó szabályokat. Az előzetes letartóztatás tekintetében viszont az igazi felelősség a bírók vállán nyugszik. A jogalkotó csak a kereteket határozza meg, és a bíró egyéni mérlegelésén múlik, hogy elrendeli-e, illetve fenntartja-e vagy sem. A jelenlegi kereteken mindenesetre finomítani szeretnénk.

– Legyen szó akár büntető-, akár polgári ügyekről, a külső szemlélőnek úgy tűnik, a sokszereplős monstre perekkel nem tud mit kezdeni az igazságszolgáltatás. A tárgyalások elhúzódnak, a tolsztoji méreteket öltő ítéletek határidőn belül megszövegezhetetlenek, s a többszöri hatályon kívül helyezés után, tíz-tizenkét év elteltével megszületett jogerős ítélet jó eséllyel egyáltalán nem találkozik a társadalom igazságérzetével. Erre mit találtak ki?

– Itt mindenekelőtt a másodfok revíziós jogkörének kiterjesztését emelném ki. Vannak kirívó esetek, amelyek többszöri hatályon kívül helyezés után jutnak csak el a jogerős ítéletig. Ennek szeretnénk véget vetni, mégpedig azzal, hogy a fellebbviteli fórumnak megadjuk a lehetőséget: ha tud, folytasson le új bizonyítást, és érdemben zárja le az ügyet. Az ügyet érdemileg nem érintő eljárási szabálysértés vagy új bizonyítás miatt szükségtelen elrendelni a megismételt eljárást.

– A Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara megszűnését követően, körülbelül egy éve állította fel a Magyar Bírósági Végrehajtói Kart. Mik a tapasztalatai az új testületről?

– Egyértelműen megkezdődött a tisztulás, amelyben a végrehajtói kar vezetése is érdekelt. A korábbi botrányok rámutattak arra, hogy az igazságügyi tárca nem volt képes megfelelő szinten érvényt szerezni a törvényességi felügyeleti jogának. Ez ma már nincs így. Megkezdődtek az irodavizsgálatok: célzott és meglepetésszerű ellenőrzések. A végrehajtókra szükség van, de aki erre a pályára áll, annak tudnia kell, hogy olyan hivatást választott, amit jól hosszú ideig lehet csinálni, de egy-egy hibával hamar el is lehet veszíteni a munkahelyet.