Trócsányi László igazságügyi miniszter a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorának adott interjút 2017. május 14-én. A tárcavezető szólt a kvótaperről, a relokációról és a civiltörvényről. Leirat.

Mv: Tehát a vitatott 2015-ös határozat végrehajtása nem történt meg, azokban az országokban sem, ahol önként vállalták. Ahogy hallottuk, az áthelyezendő migránsoknak csak körülbelül tíz százalékát vitték át Görög- és Olaszországból más államba az elmúlt közel két év alatt. A politikus után most a szakminisztert, Trócsányi Lászlót kértem arra, vegyük sorra a magyarországi kereset jogi érveit.

Trócsányi László: Ez az Európai Bíróság előtt folyamatban lévő ügy, azt kell mondani, hogy precedensértékű bírósági eljárás, hisz a tét nagyon nagy. Egyrészről 2015 júniusában az Európai Tanács-ülés egy olyan határozatot fogadott el egyhangúsággal, mely szerint önkéntes alapon történik a migránsok, a menekültkérőknek ugye az elhelyezése, áthelyezése, befogadása az egyes országokba. Ehhez képest szeptemberben, az Európai Tanács-ülésnek a döntését felülírva, egy minősített többséggel már kötelező jelleggel írták elő. Itt egy nagy kérdés az intézmények közötti viszony az Európai Unión belül. Az Európai Tanács, az a legfontosabb testülete az Európai Uniónek, mert az állam- és kormányfők vesznek rajta részt. Tehát ez azt jelenti, hogy ha ott elfogadnak egy határozatot, egy konklúziót, akkor a mi álláspontunk szerint ez egy olyan politikai iránymutatás a többi tanácsülés számára, amit a többi tanácsülésnek követnie kell. Különben kiüresedik az Európai Tanács-ülés, és innentől az állam- és kormányfőknek a konklúzióinak nem lesz jogi relevanciája, még politikai sem, mert két-három hónappal később egy másik tanácsülés, minősített többséggel, gyakorlatilag egy teljesen más tartalmú határozatot hozhat. Na most, ez azért számunkra életveszélyes, hisz az Európai Tanács-ülés az, ahol, azt kell mondani, a legmagasabb szintű képviselők vesznek részt, tehát ha ott megállapodás történik valamiben, akkor a mi álláspontunk szerint ez köti a többi tanácsot is. Ebben van egy vita, ugye ők úgy gondolják, hogy rebus sic stantibus, a körülmények a három hónap alatt oly mértékben megváltoztak... Tehát az, amit ugye júniusban mondtak, hogy ez csak egy ajánlás, hogy az országok vegyenek benne részt, szeptemberre a körülmények oly mértékben megváltoztak, hogy kötelezővé kell tenni. Ez egyik vitánk, ami azt gondolom, hogy fontos. A másik ugye az, hogy az alkalmazott paragrafus, amire hivatkoznak, az azt mondja, hogy ideiglenes jelleggel segítséget kell nyújtani. Kérdés, hogy ideiglenes-e az, ami több mint két évig tart, mit jelent a segítségnyújtás, tehát ez csak azt jelenti, hogy amit ők mondanak, hogy relokáció van, mert a segítségnyújtás történhet pénzben is, az ideiglenesség, az általában, bírói gyakorlati, korábban hat hónap volt. Ezenkívül természetesen vannak olyan vitáink, hogy bizonyos eljárási szabályokat nem tartottak be a nagy kapkodás közepette, noha gyakorlatilag több mint kétéves határidőt adtak, és akkor hogy-hogy, a gyorsaságra való tekintettel, átléptek bizonyos eljárási szabályokon. De arra is hivatkozunk, hogy ha a hatékonyságot nézzük, akkor ez a rendszer megbukott. A napi gyakorlat azt mutatta, hogy Litvániában például elhelyeztek 22 embert, másnap ismét visszamentek Németországba. Tehát egy olyan eszközt próbálnak erőltetni, és a jövőben is, ami ténylegesen, politikailag megbukott. Gondolja meg, hányan akarnak, elnézést kérek, ha azt mondom, akik jönnek mondjuk Románia-alsóba lakni vagy Bulgária-felsőben vagy Közép-Magyarországon? Ezek az emberek, akik jönnek, azt sem mondhatnám, hogy nagyon együttműködőek lennének, meghatározott célállomásra akarnak menni, Németországba, Svédországba.

Mv: Igen, de, bocsásson meg, de akkor már ők azt mondják, ha már áthelyeztük Magyarországra őket, akkor a magyarok gondja ez a dolog.

Trócsányi László: De hát ez nem a magyarok gondja, mert akkor igazából a Schengennek a felbomlására fogunk menni, mert ha ezek az emberek ugyanúgy vissza fognak menni másnap ugye Ausztriába, akkor azt fogjuk látni, hogy Ausztria és Magyarország között szépen a schengeni határ megszűnik létezni, és most már nem esetleg fél órát kell várni a határnál, hanem másfél órát kell várni a határon, ugyanez az osztrák–német határon. Tehát ez a rendszer, amit ők kitalálnak, a Schengennek a felbomlásához fog vezetni. Persze a bíróságnak a véleménye, az lehet más, én azt nem tudom megmondani, hogy miként fog ősszel, már valószínűleg kora ősszel, ugye júliusban, július végén jön ki a főtanácsnoki vélemény, hogy milyenfajta döntés fog megszületni. Hisz a másik oldalon sokan sorakoztak föl, mind nyugat-európai ország, aki abban érdekelt, hogy Közép-Kelet-Európa a relokációban minél aktívabb szerepet lásson el. Nem akarok sanda dolgokat mondani arra, hogy esetleg megnézzük azt, hogy ki az, aki nekünk kell, és a többit majd odaadjuk Közép-Kelet-Európának, mert én nem akarok ilyen vélelmet, csak közvéleményben kialakulhat egy ilyen kép, méginkább árnyalja ezt az egész kérdést. Tehát az, hogy a bíróság milyen döntést fog hozni, azt nem tudjuk. Mi egyet tudunk mondani, tíz olyan jogi érvet fektettünk le, amik nagyon súlyosak, tehát azt megkerülni, vagy sommás választ adni nem ildomos. Tehát amennyiben a bíróság választ akar adni jogi értelemben, akkor, nagyon ügyelve, jogi érveket kell megfogalmaznia. Természetesen a másik oldalon levők is ugye érzik ennek a jelentőségét, ezért a perben úgy nyilatkoztak, hogy ugye Magyarország nem tesz eleget kötelezettségének, Magyarország nem szolidáris ország és a többi, és a többi. És próbálták azt az imidzset kelteni, hogy ugye Magyarország nem kíván ebben részt venni, és teljesen jogtalan a mi fellépésünk. Mi természetesen elmondtuk a saját érveinket, ahogy a szlovákok és a lengyelek is elmondták, így kialakult egy nagyon kemény jogi és részben politikai vita. Ezért csináltuk Magyarországon a tranzitzónát, persze ők azt mondják, hogy a tranzitzóna, az nem elfogadható számukra, mert be kellene engedni az embereket. De ha beengedem, holnap már ott van Ausztriában, tehát, elnézést kérek, nem együttműködő emberekről van szó, többségében legalábbis. Tavaly 10 ezer embert engedett be, hogy itt nyújtsák be a menekültügyi kérelmüket, 9500 körülbelül 2 napon belül már nincs az országon belül. Ez mihez vezet? Schengennek a felbomlásához. Annyira logikus minden... És amikor az ember elmondja ezt ugye nyugati vezetőknek, úgy négyszemközt el is ismerik. A probléma az, hogy mindig csak ez a négyszemközti elismerés megy, osztrák vagy német részről is, persze nagyon egyetértenek vele, de senki nem áll ki. Na most, ez egy kicsit olyan, szóval csapdahelyzet, hogy ugyan egyetértünk négyszemközt Magyarországgal, de amikor ki kell állni, akkor igazából mégiscsak jenant, és akkor igazából hallgatok. Van biztonsági kockázat, számos rizikó van, tehát ezeket figyelembe kell venni. Magyarország a nemzetközi kötelezettségeit tiszteletben akarja tartani, de az is kötelezettségünk, hogy a Schengent, külső határokat védjük, természetesen a dublini konvenciónak is azok a részei, aki háborúból jött... Tehát vannak Magyarországnak kötelezettségei, és vannak egyéb kötelezettségei a szolidaritásban, amiben részt is kell venni, ezért is van a Hungary Helps program, ezenkívül van rengeteg ösztöndíjprogram, ezernyi dologgal veszünk részt. Az, hogy a határellenőrzés teljesen magyar költségvetésből történik, az unió egy fillért nem ad hozzá, és mindig azt mondjuk, hogy kérem szépen, tegyük az asztalra, hogy ki mivel tud hozzájárulni, és a szolidaritásnak különböző megoldási módjai vannak. Magyarország speciális geográfiai helyzetben van, a Balkán határán helyezkedünk el, tehát nálunk már Szerbia következik, ide jönnek, innen mennek Ausztria fele, ez a főútvonal, ergo mi egy speciális eljárást vártunk volna, és a másodlagos keresetünk ennek az elismerésére vonatkozik.

Mv: Most péntek délután van, délelőtt, úgy tudom, hogy a Velencei Bizottság szakértőivel találkozott. Csak nem a civil törvény kapcsán?

Trócsányi László: De igen, a civil törvény kapcsán, és azt gondolom, hogy egy nagyon hasznos megbeszélés volt a Velencei Bizottsággal, ugye az Európa Tanácsnak a szerve. A parlamenti közgyűlésnek a felkérésére érkezett ide a Velencei Bizottság. Azt gondolom, hogy azt sikerült elfogadtatni, hogy egy ilyen szabályra szükség van. Ugye azt látni kell, hogy Európában és bárhol a világban a külföldről történő finanszírozás nagyon is aktuális. Európa ki van téve bizonyos játéktereknek, befolyásoknak, befolyási övezeteknek a kialakításának, szellemi befolyási övezetek kialakításának, érdekszférák kialakításának, és emögött bizony pénzügyi források vannak, érdekek vannak. Tehát ezt a Velencei Bizottság messzemenően elismeri. Ugye csak nézni kell, hogy Írországban is milyen vitát vált föl, hogy bizonyos források, érdekes módon, az abortusznak a megkönnyítését támogatják külföldről. Tehát minden ország ki van téve annak, hogy külföldi érdekek jelenjenek meg. Tehát a Velencei Bizottság azt mondta, teljesen megérti, és elfogadja a szabályozásnak a szükségességét. Amin vita van, az néhány technikai szabálynak a kérdése, azt meg, azt gondolom, hogy mindig szívesen veszünk jó ötleteket, megfontolandó véleményeket, azt evidens módon a jogalkotó figyelembe fogja venni. És biztos vagyok benne, hogy ez az ügy megnyugtatóan le fog zárulni, és akkor innentől kezdve csak egy felesleges vita fog folyni olyanról, amiről nem kellene vitatkozni, mert azt gondolom, a tények, azok makacs dolgok.

Mv: Trócsányi László igazságügyi minisztert hallották.