Trócsányi László igazságügyi miniszter a martonvásári Brunszvik-Beethoven Rendezvényszervező Központ és Könyvtár avatásán mondott beszédet 2014. szeptember 12-én. Leirat.

Tisztelt Polgármester Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Főigazgató Úr!

Szeretném köszönteni az itt megjelent vendégeket, Saint-Avertin városnak a polgármesterét, Bayenfurt városkának a polgármesterét, Mezőkölpény tiszteletes urát és kedves feleségét. És szeretném köszönteni valamennyiüket, Martonvásár polgárait.

Nagy megtiszteltetés és öröm számomra, hogy a Brunszvik-Beethoven Rendezvényszervező Központ új épülete avatása alkalmából ma beszédet mondhatok Önöknek. Joggal kérdezheti valaki: miért van itt egy igazságügyi miniszter? Hiszen nem bírósági épületet avatunk, vagy valamelyik nagy elődömnek a szobrát. Az avatandó létesítménynek a zenéhez, a műveltséghez, a pedagógiához van köze. Beethoven a zenetörténet egyik óriása. A Brunszvik család tagjai vagy pedig a pedagógia – mint az első közép-európai kisdedóvót megalapító Teréz –, vagy a gazdaság és a műveltség, de semmiképpen sem az igazságügy területein járultak hozzá Martonvásár és rajta keresztül hazánk felvirágoztatásához. A felkérés tehát hízelgő: jóindulattal feltételezi rólam, hogy saját szakterületemen kívül is hozzá tudok tenni valamit ennek az ünnepségnek a szépségéhez, szellemi gazdagságához. Köszönöm Polgármester úrnak, kedves Tibor, ezt a meghívást, köszönöm a bizalmat!

De azért engedjék meg, hogy igazságügyi miniszterként minderről mégiscsak egy jogszabály jusson eszembe. Igaz, különleges, féltett jogszabály: Magyarország Alaptörvénye. Az Alaptörvény elején álló Nemzeti Hitvallásban ezt olvassuk: „Hisszük, hogy nemzeti kultúránk gazdag hozzájárulás az európai egység sokszínűségéhez.” Majd az ezt követő fordulatban egyebek mellett az szerepel, hogy „tiszteljük más népek … kultúráját.”

Az Alaptörvény nem paragrafusok gyűjteménye, hanem egy nemzet szívét fejezi ki. Vallomás a múltról és látomás a jövőről. Olyan eszmék és eszmények foglalata, mint nemzet, kultúra, Európa, egység és sokszínűség... Ezek a magasztos fogalmak arra várnak, hogy megéljük őket – ellenkező esetben pedig absztrakciók maradnak. Martonvásáron és ebben a mai avatáson mintha éppen ezek az értékeink elevenednének meg.

Az eszmények emberi találkozásokban élnek. Ezen a helyen, ebben a magyar kisvárosban találkozik egymással Ludwig van Beethoven és Brunszvik Jozefin. Találkozik nemzeti kultúránk az európai és egyetemes emberi műveltség egyik legnagyobb alakjával.

Az európai jog és az európai gondolat kutatójaként és művelőjeként is szólhatok Önökhöz. Diplomáciai megbízatásaim során számtalan alkalommal hallottam felcsendülni Schillernek Beethoven által megzenésített Örömódáját, amely az európai egység, az Európai Unió nem hivatalos himnusza. Csak a legidősebbek emlékezhetnek rá, hogy a II. világháború sötét éveiben a BBC szignálja éppen a német Beethoven V. szimfóniájának első ütemei voltak: a római V., a „victory”, a szabadság győzelme a zsarnokság felett.

Mondhatnánk azt is, hogy kicsi a bors, de erős. A fűszer nem nagyságának köszönheti ízét. Több olyan város is van ebben az országban, amelyik nem méreteivel vagy gazdasági jelentőségével akar versenyezni: ilyennek tekintem Nagycenk, Fertőd, Keszthely, Sárospatak – és a felsorolás korántsem teljes – mind sajátos hagyományaival, saját védjeggyel, amint Beethoven és a Brunszvikok ennek a városnak a védjegye. Martonvásár és ez a központ nagy műveltség, nagy emlékek hordozói. Kis hely nagy múlttal, és a mai esemény tanúsága szerint nagy jövővel. Ebben a városban és ebben a művelődési központban Beethoven emléke mellett elfér az Óvodatörténeti Múzeum, ami a maga nemében teljesen egyedülálló. De Martonvásáron található a Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományi Kutatóközpontja is.

A város az elmúlt négy évben nagyon sokat fejlődött és szépült. Ennek titka az összefogás, ahogyan Polgármester úr is vallja, és ahogy Képviselő úr is említette. Ebben a városban nem csak múlt és a jövő, nemzeti és európai, tudomány, gazdaság és műveltség találkozik, hanem az egyéni kezdeményezés a közösségi szellemmel, a lokálpatriotizmus a szellemi nyitottsággal.

Kedves martonvásári polgárok! Engedjék meg, hogy egy személyes élményemet is elmondjam. Szabó Tibort több éve, tíz éve, tizenöt éve személyesen is ismerem. Tudom, hogy szívember, és tudom, hogy mit tesz. Tudom azt, hogy Martonvásárért mit kíván tenni, még akkor is, ha nem sikerült mindent elérnie. Teleki Blanka hazahozatalától kezdődően sorolhatom azokat az eszményeket, amiket ő meg szeretne valósítani, Gerando Judittal való kapcsolata Franciaországban, hogy minél több tárgy emlék kerüljön ide Martonvásárra. Szabó Tibor nagyon sokat tesz ezért a városért, tett ezért a városért és ezt személyesen élhettem meg. Minden gondolatával engem, mint nagykövetet, párizsi nagykövetet telefonon folyamatosan hívott, hogy mi mindent kell csinálni Martonvásárért. Azt, hogy nem tudta mindent megteremteni, amit szeretett volna, nem az én hibám, hanem a körülmények hozták így, de bízom benne, hogy az elkövetkező időszakban Szabó Tibor álmai meg tudnak valósulni.

Köszönöm Martonvásár polgárainak azt, nemcsak Tibornak, hanem mindenkinek, aki itt van, szeretném köszönni azt, hogy a magyar nemzeti kultúrát és az európai sokszínűséget ötleteikkel, munkájukkal, hűségükkel gazdagítják. Köszönöm azok munkáját, akik megálmodták és meg is valósították a Brunszvik-Beethoven Rendezvényszervező Központ és Könyvtár új épületét, amelyet ezennel szeretettel magam is felavatok. Kívánom, hogy a város minél több polgárának és minél több vendégének váljék épülésére és örömére.