Kormányportál

Dr. Trócsányi László igazságügyi miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása az Országgyűlés Igazságügyi bizottságának ülésén 2014. június 3-án.

Dr. Trócsányi László expozéja

DR. TRÓCSÁNYI LÁSZLÓ igazságügyi miniszterjelölt: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselők! Köszöntöm szeretettel az Országos Bírósági Hivatal elnökét.

Megtiszteltetés számomra, hogy miniszterjelöltként itt ülhetek és beszámolhatok arról, hogy mint miniszterjelölt hogyan látom az elkövetkező években az igazságügyi tárca vezetését. Engedjék meg mindazonáltal, hogy először egy idézettel kezdjem mondandómat. Vladár Gábortól származik az idézet, a második világháború előtti, rendkívül híres igazságügy-minisztertől, aki azt mondta: „A jog nem csak az ész dolga, nem csak paragrafusok logikus rendje, hanem a szív dolga is. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az embereknek csináljuk a jogot, hogy boldogabbá, erkölcsileg jobbá tegyük őket.” Úgy gondolom, Vladár Gábor volt igazságügyminiszternek a szavai ma is közöttünk élnek.

Közjogi kötelezettségemnek teszek eleget, amikor tárcámról, jövendőbeli miniszteri feladataimról, elképzeléseimről szeretnék szót váltani. A joggal, az igazságügy területével idáig életemben négy funkcióban találkoztam: egyrészt, mint elméleti jogász, egyetemi tanár, egyetemi oktatóként, gyakorló ügyvédként, alkotmánybíróként és nagykövetként. Mind a négy funkcióból különböző üzeneteket kaphattam, amelyeket hasznosítani szeretnék a jövőben az igazságügyi tárca vezetésében.

Az első az egyetemi oktató: egyetemi oktatói minőségemben a jogtudományt műveltem. A jogtudományban rájöttem arra, hogy különböző szemléletű, nézetű emberek dolgoznak, ugyanarról a kérdésről különböző módon lehet gondolkodni, nyitottnak kell lenni, vitát kell engedni a különböző kérdésekről. Szeretném, ha az igazságügyi tárca egy nyitott tárca lenne, ahol helye van a vitának a jogalkotás területén, és ezért, amit föl tudok ajánlani, az a tárca nyitottsága a különböző kérdések megvitatása során, a kodifikáció területén és egyéb jogügyi, jogi vitákban.

Mint ügyvéd, szintén napi gyakorlatban kerültem a jog világával, az igazságügy világával, és ott arra jöttem rá, hogy nagyon fontos a professzionális előkészítés, konkrét ügyek megoldása. Ott már nem feltétlenül elméletről van szó, hanem konkrét ügyekről: az adott jogi kérdést hogyan lehet optimálisan megoldani. Itt óhatatlanul viták is vannak. Az ügyvédi munkában vannak viták, így az igazságügyi tárca életében is lesznek viták, konkrét ügyek lesznek, amelyeket a maguk konkrétságában kell megvizsgálnunk és döntéseket hozni.

Mint alkotmánybíró, a jogállamiság egy meghatározó szempont volt számomra. Mint alkotmánybíró, védtem a jogállamot, védtem az alkotmányt, s úgy gondolom, mint miniszter is, feladatom az, hogy a jogállamiságot védjem, az Alaptörvényt, azokat az alkotmányos értékeket, amelyek nélkülözhetetlenek egy demokratikus jogállamban. Így az általam vezetett tárca élen kíván járni abban, hogy olyan jogszabályok szülessenek, amelyek az Alaptörvénynek megfelelőek. Így nyilvánvalóan hozzá kell tennem, talán engedjenek meg néhány szót az Alkotmánybírósághoz való viszonyról is. Mint volt alkotmánybíró, számomra különösen érdekes ez a kérdés. Az Alkotmánybíróságot az elmúlt négy évben jogszabályi módosítások érték, hatáskörváltozások érték, s a többi. Örömmel tölt el, hozzá kell tennem, az alkotmányjogi panasz intézményének felvirágzása. Úgy gondolom, az Alkotmánybíróság számára ez egy fontos hatáskör, és rendben van. El tudtam fogadni az actio popularis megszüntetését, mert mint volt alkotmánybíró, láttam ennek a hiátusait.

Hozzá kell tennem, amikor alkotmánybíráskodásról beszélek, akkor szeretnék egy másik területet is kiemelni hozzá, amit rendkívül fontosnak tartok, és talán a rendszerváltás óta, sőt azt mondhatom, 1949 óta nem találta meg a helyét, ez valójában a közigazgatási bíráskodásnak a témaköre. A közigazgatási bíróságot 1949-ben szüntették meg. Jól tudjuk, a rendszerváltozás egy határkő volt, azóta különböző modellek léteznek a közigazgatási bíráskodásnál. Én úgy gondolom, a közigazgatási bíráskodásnak legalább annyi megbecsülést kell kapnia, mint az alkotmánybíráskodásnak.

Mint nagykövet, természetesen láthattam a jogrendszer multiplikációját, ami azt jelenti, hogy a különböző jogrendszerek egymásra hatással vannak, és nem tudjuk azt mondani, hogy a nemzeti jog be tud zárkózni az ország határain belülre. Nyilvánvalóan gondolok itt alapvetően az Európai Unió jogára, az európai uniós jogra, amely kötelező, az ezzel kapcsolatos vitákra; gondolok az Európa Tanács szerveinek az állásfoglalásaira; a soft law-ra. Úgy gondolom, az igazságügyi tárcának erre is figyelemmel kell lenni.

Tehát úgy vélem, hogy ez a négy terület, amelyet a korábbiakban végeztem, emberileg és szakmailag talán alkalmassá tesz arra, hogy ennek a megtisztelő feladatnak eleget tehessek az elkövetkezendő években.

Tisztelt Bizottság! Engem büszkeséggel tölt el, hogy tisztán jogászminisztériumnak titulálják a minisztériumot. Jogász vagyok, nem vitatom, büszke vagyok arra, hogy jogász vagyok. Úgy gondolom, hogy az igazságügyi tárca vezetése alapvetően akkor jó, ha jogászminisztériumként tud dolgozni. Ez nem azt jelenti, hogy mi nem lennénk nyitottak az élet más dolgaira. Nyilvánvalóan a jogász az élet különböző területeinek megoldásán dolgozik, és ez, ahogy Vladártól próbáltam idézni, a szív dolga is valahol. Tehát úgy gondolom, hogy a jogász minisztériumság jó dolog, jó dolog, hogy önálló minisztériumot kapott az igazságügy.

Milyen feladatok várnak konkrétan? Konkrétan a kodifikációs feladatok a legfontosabbak. Ezzel kapcsolatban szeretném előrebocsátani, hogy nem öncélú a kodifikáció. A kodifikáció a közösségi érdekeket szolgálja, a közösségi érdekek elsőbbségét az egyéni érdekek felett. Ezt rendkívül fontosnak tartom rögzíteni. Fontos a szociális szempontok érvényre juttatása a kodifikáció területén, a családvédelem és a dinamikus reagálási képesség az igazságügyi tárca részéről.

Milyen főbb területek vannak, ahol különböző kodifikációra sort kell keríteni? Nyilvánvalóan az első, amire azt tudjuk mondani, hogy a legfontosabb, az a polgári perrendtartás környéke. Akik gyakorló ügyvédek, bírák, tudják, hogy ez mit jelent. Ez egy nagyon fontos kérdés. Nyilvánvalóan a tárca nem önmagában végzi el a kodifikációt, hanem a jogászok bevonásával. Különböző érdekek vannak. Dönteni kell, hogy melyik iskola mellett tesszük le majd a polgári perrendtartásunkat, a Plósz-féle iskola, vagy más szemléletű perrendtartási gondolkodás jön ki belőle. De úgy gondolom, hogy ez közérdek. Azért közérdek, mert az ügyek kezelése, a bíróság előtti ügyek előkészítése, a perelőkészítés szabályai, a tárgyalások szabályai, majd ezt követően egy másik szakaszban, a végrehajtás tulajdonképpen egy egységet alkot. Ez érinti nyilvánvalóan, hozzá kell tennem, azokat az ügyfeleket, akik a bíróság előtt a keresetlevelet benyújtják, érinti a bírák munkáját, érinti az igazságügyi szakértők, az ügyvédek munkáját. Tehát közösen kell egy olyan polgári perrendtartást találniuk, amely a perek elhúzódását megakadályozza, és választ ad arra, hogy milyen legyen a hatályos új polgári perrendtartásunk. Erre nézve kormányhatározat is kötelezi az igazságügyi tárcát. Ez előírja, hogy ebben a ciklusban a polgári perrendtartást el kell fogadni.

Azt is hozzá kell tennem, hogy a polgári perrendtartás mellett hozzá kívánunk nyúlni a büntetőeljárási kódexhez. Az eljárási kódexek megalkotása a jelenlegi ciklus alatt a legfontosabb feladatunk. Az elmúlt 15 évben nagyon sok módosítás érte a büntetőeljárási kódexet, úgy érezzük, megérett az idő arra, hogy egy kodifikáció végeként önálló törvény szülessen a büntetőeljárásról. Bízom abban, hogy a kormányzati ciklus végére tehát két új eljárási kódexünk van. Mindazonáltal hozzá kell tennem, végig kell gondolnunk a közigazgatási eljárásról szóló törvényt, hogy milyen reformot kell végrehajtanunk. Sőt vannak olyan kérdések, mint például az ügyvédségről szóló törvény, amelyet szintén számba kell vennünk. Nekem erre nézve vannak saját nézeteim, nem vitatom, mint volt gyakorló ügyvédnek is, úgy érzem, hogy át kell gondolni az ügyvédi törvényt. De sorolhatnám azt is, hogy például fontosnak tartom egy kegyelmezésről szóló törvény elkészültét az igazságügyi tárca részéről.

Amikor kodifikációról beszélünk, szeretném jelezni, hogy rendszerszemléletre van szükség. Tehát minőségi jogalkotásra, ez rendkívül fontos. A rendszerszemléletet úgy kell elképzelni a kodifikációnál, mint ahogy egyszer Vida István valamikori igazságügyi tisztviselő mondta: egy terített asztalt képzeljünk el magunk előtt, és ha a terített asztal egyik sarkában a terítőt meghúzzuk, az óhatatlanul kihatással van az asztalon lévő tárgyakra. Tehát a rendszerszemlélet kapcsán tudni kell, hogy ha egyszer hozzányúlunk valamihez, annak milyen kihatása van a jogrendszer egyéb területeire is.

Ha azt nézzük, a kodifikáción túlmenően nyilvánvalóan nagyon fontosnak tartom a minőségi jogalkotás területén, hogy a kormányrendeleteknél és miniszteri rendeleteknél az igazságügyi tárca legyen jelen. Legyenek valós tárcaegyeztetések és az igazságügyi tárca tudja jelezni a stopot, tudja jelezni, hogy hol kell a javítási szándékokat elvégezni, mert lehet, hogy a cél jó, de ahogy odajutunk, az nem biztos. Úgy gondolom, hogy az igazságügyi tárcának nagyon fontos felelőssége lesz abban, hogy jelezze a társtárcáknak partnerségben természetesen, hogy mit hogyan kell megcsinálni jogilag.

A másik fő feladatom a kodifikációs feladaton túlmenően az igazságügyi kapcsolatokért való felelősség. Úgy gondolom, hogy az igazságügyi minisztérium nem csak kodifikál. Az igazságügyi minisztérium a jogászi hivatásrendekkel kapcsolatot tart, napi kapcsolatot. Ezáltal partnerségre törekszem a jogászi hivatásrendek valamennyi szereplőjével. Vannak olyanok, akik természetes függetlenségben láthatják el feladatukat és a bírói függetlenség számomra szent. Ezt tanítja az ember az egyetemen, azt gondolom, hogy az igazságügyi tárcának is ezt kell megvalósítania. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a bírósági jogalkalmazás elemzését az igazságügyi tárca ne végezné el. De partnerségben nyilvánvalóan az Országos Bírói Hivatallal és együttműködésben, mert rendkívül fontos. A kormánynak is van büntetőpolitikája, nyilvánvalóan vannak elképzelések, meg kell nézni, hogy megvalósulnak-e, szükség van-e jogalkotásra vagy nincs. Egy új Ptk. bevezetése milyen hatásokat váltott ki? Szükséges-e egy novella bevezetése vagy nem? Ezt csak akkor tudjuk eldönteni, ha a bírói gyakorlat elemzésében az igazságügyi tárca is részt tud venni. Azt gondolom, hogy a bíróságokkal a partnerségre, a dialógusra törekszem, a bírói függetlenség maximális tiszteletben tartásával.

Az ügyészséget illetően is azt kell mondani, hogy nyilván partnerségre törekszünk, az ügyészi szervezet lehetne akár kormány alá rendelt is. Számos olyan országot ismerünk, ahol ez valósul meg. Mindazonáltal a jelenlegi rendszert jónak tartom, és úgy gondolom, helyén van az ügyészség. Mindazonáltal a vádhatóság eredményességét a kormány nyilvánvalóan ugyanúgy értékelni akarja, beszámol az ügyészség a munkájáról, és az igazságügyi tárca, mint jogi tárca, erről szintén szeretne szintén véleményt kialakítani.
Vannak olyan hivatásrendek, mint az ügyvédség, amely szintén teljes függetlenségben látja el feladatát. Mindazonáltal van egy törvényességi felügyeleti joga az igazságügyi tárcának. Úgy gondolom, hogy természetesen mind a budapesti, mind a vidéki ügyvédi kamarákkal rendkívül jó kapcsolatra törekszünk, a véleményüket kikérjük, ugyanakkor a törvényességi felügyeletből adódó jogainkat el kívánjuk végezni. Mindazonáltal szeretném felhívni a figyelmet, hogy az igazságügyi szakértők és a végrehajtók is olyan testületek, amelyek fölött törvényességi felügyeletet kell gyakorolni. A polgárok, úgy gondolom, joggal nézik azt, hogy az igazságügyi szakértők milyen szakvéleményt adnak, az ügyvédek is, a bírák is nézik. Egy igazságügyi szakértő el tudja dönteni a per végeredményét. Meg kell vizsgálnia a tárcának az elkövetkező négy évben az igazságügyi szakértés helyzetét. Ez számomra kimagaslóan fontos feladat. Meg kell nézni, milyen reformokat kell végrehajtani, milyen szakmai feltételek működnek. Szükség van egy minőségbiztosításra az igazságügyi szakértés területén. Ugyanígy ezt kell mondani a végrehajtásra. Hiába nyer meg valaki egy bírósági ítéletet, az egy papír. Abból még nem lesz pénze, abból még nem jut hozzá ahhoz, ami jár neki. A végrehajtás területén, úgy gondolom, ma az emberek nem elégedettek Magyarországon. Fontosnak tartom, hogy az elkövetkezendő ciklusban az igazságügyi szakértés és a végrehajtás területén is előbbre lépjünk. Bízom benne, hogy sikerülni fog. Tudom, ez egy rendkívül nehéz és érzékeny világ.

Azt is hozzá kell tenni, amikor az együttműködésről beszélek, hogy hozzám közel áll a jogászképzés. A jogászképzés a fiatal jogászokért való felelősség. Hogyan történik a jogászképzés, milyen színvonalú ma Magyarországon a jogászok felkészítése? Azt gondolom, a tárcának fontos feladata lesz ennek az értékelése.

A tudományos kutatást támogatni kívánjuk, ezért a Magyar Tudományos Akadémiával is együttműködésre kívánok törekedni.

Megemlíteném a feladatok között az európai és a nemzetközi jogi ügyekért való felelősséget. Magyarország tagja az Európa Tanácsnak, tagja az Európai Uniónak. Ebből jogok és kötelezettségek származnak. A jog az, hogy ott üljünk az asztal körül, vitatkozzunk, ne féljünk a vitától, mondjuk el, hogy a szubszidiaritással gondunk van. És még sorolhatom azokat az ügyeket, ahol, azt gondolom, komoly vitákra van szükség az Európai Unióval. Mindazonáltal, amit aláírunk, az minket köt. Úgy gondolom, hogy az Európai Unió jogával való harmonizáció, a jogharmonizáció egy kötelezettség. Hozzá kell tenni: jól állunk. Az Európai Bizottságnál nyilván erről részletesen akarok is szólni. Szégyenkezésre nincs okunk. Vannak vitáink természetesen. Jogértelmezést illetően azt mondjuk, majd a bíróság fog dönteni. Azt gondolom, hogy ez így helyen van és ez így tisztességes. Igyekezzünk felkészülni, de ha a bíróság döntött, azt hajtsuk végre. Az Európa Tanács a soft law, úgy gondolom, ott is van együttműködésünk. Én a Velencei Bizottságnak voltam valamikor, 2005 és 2013 között tagja. Ismerem ennek a szervezetnek a munkáját, az ajánlásait, a hibáit is, hozzá kell tenni, tehát azt, ami esetleg a szervezet jövőbeni reformjára vonatkozik. Mindazonáltal a partnerség velük is rendkívül fontos.

Úgy gondolom, az általam vezetett minisztérium kiszámítható partnere lesz a jogásztársadalomnak. Hozzá kívánok járulni ahhoz, hogy a kodifikáció magas szintű legyen, és a partnerek, tehát az igazságügyi hivatásrendek is elégedettek legyenek.

Ismét engedjék meg, Vladárral kezdtem, Vladárral fejezzem: „A jog nem elvont matematikai mennyiségek viszonyait, hanem a húsból és vérből való emberek életviszonyait szabályozza, azokhoz kell tehát rugalmasan, hajlékonyan hozzáidomulnia is.” Ahogy Cicero mondta: omnium hominum causa constitutum est.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket.

* * *


Dr. Trócsányi László képviselői kérdésekre adott válaszai.

DR. TRÓCSÁNYI LÁSZLÓ igazságügyi miniszterjelölt: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselők! A feltett kérdések, hozzá kell tenni, nem könnyűek, és nem állítanám azt, hogy egy percen belül, azonnal lehet mindegyikre válaszolni. Én azt gondolom, egy miniszternek az a feladata, hogy ezekről a kérdésekről – amelyek teljesen jogosak, hozzá kell tenni – egy komoly elemzés készüljön, és ezt követően a minisztérium munkatársaival együtt át kell gondolni.

Számos olyan kérdést vetettek föl, amivel magam is egyetértek, és tudom, hogy foglalkozni kell vele. A megoldási módozatot illetően különböző verziók lehetségesek. Én azt gondolom, az a feladata egy miniszternek, hogy ezeket a verziókat dolgozza ki, bocsássa vitára, és utána, ezt követően lehet a végrehajtás rendszerét illetően például elgondolkodni, hogy mennyibe kerül az, ha az államhoz tesszük vissza, mi az előnye, mi a hátránya; mi van akkor, ha minőségbiztosítást teszünk hozzá, minimális létszámot teszünk a végrehajtói irodák létesítésére, magasabb szakmai követelményeket, képzéseket teszünk hozzá. Ezek mind olyan dolgok, amelyek elemzést igényelnek. Tehát én azt tudom ígérni, hogy ezzel én foglalkozni fogok, és természetesen azt akarom, hogy ezekből a legjobb megoldást valósítsuk meg. De erre ma, itt és most azt mondani, hogy ez a modell vagy az a modell jobb… Ismerek néhány modellt, de nekünk ebből ki kell választani, amit meg kell valósítani. A probléma viszont valós, nagyon örülök, hogy ezt több képviselő is felvetette, és azt tudom ígérni, hogy fogunk még találkozni ebben az ügyben. Ezt tudom ígérni.

Ami a bírák ügyét illeti, például a bírák túlterheltségét, s a többi, s a többi, ez megint egy nagyon nehéz ügy, mert igaz is, meg azért tulajdonképpen vannak eredmények is. Legyünk mindig objektívek! Van ez igazságügyi eredménytábla, amelyet az Európai Bizottság tesz közzé, az európai szemeszter keretében. Ebben azért, el kell ismerni, bizony vannak eredményeink. Úgyhogy azt gondolom, mindig objektívnek kell lenni. Egy svájci cég készíti ezt a bizonyos eredménytáblát, és azt kell mondani, nem állunk rosszul, világviszonylatban sem, és nem állunk rosszul európai uniós szinten sem. Ismerem Franciaországot vagy más országokat, hasonló helyzetek vannak; ez mindig örök probléma lesz.

Számomra kulcskérdés a Pp. Tudniillik a Pp. tudja megoldani ezt a kérdést véleményem szerint. Itt most nem akarok prejudikálni abból a szempontból, hogy melyik megoldás az, amelyiket el kell fogadni, de nagyon sok függ – ahogy a bevezetőmben is mondtam – a perelőkészítéstől is. Nem azt mondom, hogy az amerikai modellt kell átvennünk, de annak azért van bizonyos értelme, amikor a bíró az előtte lévő felekkel megbeszéli, hogy kinek mi lesz a dolga, mi lesz a feladata, milyen dokumentumokat vár tőle, és utána gyakorlatilag, ha szabad így mondanom, már ennek a folyományaként megy a per. Tehát az, hogy folyamatosan, hathavonként új dokumentumot nyújtok be, újat hozok be, és akkor ez elhúzódik, mint a kígyó, megmondom őszintén, az nyilvánvalóan gondot jelenthet. Én nem vagyok benne biztos, hogy az amerikai modell transzportálható egy az egyben Magyarországon. De hogy a perelőkészítéseknél nagyon fontos szerepe van a Pp.-nek, hogy ezt hogyan fogja szabályozni, ebben egészen biztos vagyok. Mint volt gyakorló ügyvéd is úgy látom, hogy ez fontos. És ugyanígy a szakértésre való rámenetel. A szakértéssel kapcsolatban nem hallottam kérdést, de ez ugyanúgy hozzátartozik, mert a szakértő késlekedik a véleménye elkészítésével, tulajdonképpen ennek nincs is következménye, akkor az ügy ül – ez így, azt gondolom, valóban nem teljesen jó.

Azt gondolom tehát, hogy a bírák ügyével, Apáti képviselő úrnak teljesen igaza van, foglalkozni kell. A Pp. keretében szeretnék ezzel az üggyel kiemelten foglalkozni.

Nyilvánvalóan a Ptk., mint említettem, most lépett hatályba. Azt gondolom, hagyni kell, nem lehet azonnali novellát elfogadni. Tehát a Ptk.-nál azonnali novella elfogadása helyett kicsit érlelni kell, kell egy-két év és azt követően egy Ptk.-novellában össze kell gyűjteni azokat a kérdéseket, amelyek felmerülnek. Mert vannak konkrét ügyek, az elővásárlási jog gyakorlása például, amelyekről tudjuk, hogy foglalkozni kell velük. Csak egyenként vagy pedig csináljunk egy Ptk.-novellát? Azt gondolom, egy kis idő kell, először nekem is meg kell ismernem alaposan ennek az előkészítését és a részletproblémáit, de az OBH-val együttműködésben, a különböző szervezetekkel, ügyvédi kamarával együttműködésben. Nyilvánvalóan számba fogjuk venni, hogy milyen kérdésekre kell visszatérni.

Ami a büntetőjogi részt érinti, a magam részéről hozzá kell tenni, hogy nem kívánok a tényleges életfogytiglanhoz hozzányúlni. Nem kívánok hozzányúlni, nemcsak azért, mert más országokban is van, Hollandiában és Nagy-Britanniában, hanem mert úgy gondolom, hogy tulajdonképpen van megoldás. Alkotmánybíró voltam akkor, amikor ezt tárgyalta a bíróság, akkor is az volt a véleményem, hogy ott van a kegyelmezési jog. A kegyelmezési jogot kell élővé tenni. A köztársasági elnök egyéni kegyelmezési joga, van ilyen. Van ilyen. Angliában is létezik a kegyelmezési jog. Ezt kell végiggondolni. De a tényleges életfogytiglan biztosan fog maradni, én ehhez nem kívánok hozzányúlni. És úgy gondolom, az alaptörvényt meg kell nézni, ott van benne az egyéni kegyelmezési jog is, hozzá kell tenni. Tehát lehetnek szempontok, de az egy másik dolog, az egyéni kegyelmezési jog keretében kell gondolkodnom.

Ami a halálbüntetést illeti, hozzá kell tenni, hogy az Európa Tanácsnak a jegyzőkönyve köti az európai országokat. Nem vitatom, vannak olyan országok, ahol van halálbüntetés. Az Egyesült Államok egyes államaiban van, Ázsiában van, Oroszországban talán kivételesen, de nem vagyok benne biztos, hogy eltörölték-e vagy sem.  Erről most nem merek nyilatkozni. Tessék? Jó, tehát Fehéroroszországban van. Azt gondolom, hogy az Európa Tanácsi tagságból adódóan vannak kötelezettségeink. Amire azt mondom a TÉSZ-nél, hogy határozott a véleményem, hogy igen, addig a halálbüntetésre azt mondom, hogy az Európa tanácsi kötelezettségeinkből adódóan ez ütközne gyakorlatilag ezzel a követelménnyel. Akkor ki kellene lépni az Európa Tanácsból. Annak realitása, hogy kilépjünk, legyünk őszinték, elnézést kérek, jelenleg nincs. Én sem értenék egyet vele, hogy kilépjünk az Európa Tanácsból. A Velencei Bizottságban a vitákat átéltem. Azt gondolom, hogy ott egyértelmű a jogi helyzet.

Elnézést, hogy ugrálok a kérdéseknél, csak az igazság kiderítésének a kötelezettsége felmerült és ez szintén a perek elhúzódásához kapcsolódik. Azt gondolom, válasszuk külön a polgári pert és a büntető pert. A polgári perben a bírónak arról kell döntenie, amit elé hoznak a felek. Abból kell a döntést kihoznia. Ha ő kezdi az igazságot kideríteni, az anyagi igazság kiderítését, akkor ténylegesen a perek elhúzódásához nagymértékben hozzá fogunk járulni, mert a bírónak állandóan kioktatási kötelezettsége lesz, folyamatosan, mint apa a gyermekével, így kell viselkednie. Azt gondolom, a felek nagykorúak, ott van a jogi képviselet lehetősége, ezt az államnak biztosítani kell azok számára, akiknek nincs elegendő pénzük, de tessék azt előhozni, amiről a bírónak döntenie kell. A bíró az előtte álló dokumentumokból fog döntést hozni. A büntetőjogban az anyagi igazság kiderítése természetesen kötelezettség. Mi történt? Az valóban? Az anyagi igazság kiderítésének vagyok egyértelműen híve.

Ami pedig a sértetti pozíciót illeti, a magam részéről is azt kell mondanom, hogy osztozom azzal az állásponttal, hogy bizony, a sértettek jogait kell erősíteni, az áldozatvédelem az igazságügyi tárcához fog tartozni, és úgy gondolom, hogy ott van feladat.

Ami azt a kérdést illeti, hogy az Európai Uniót illetően adunk, nem adunk, többet adunk, kevesebbet adunk, a magam részéről azt gondolom, elnézést kérek, hogy add meg a császárnak, ami a császáré és az Istennek, ami Istené. Nyilvánvalóan úgy gondolom, hogy amit meg kell csinálni, megcsinálom benne, mert az köt engem, de nem vagyok benne biztos, hogy többet akarok csinálni. Esetről esetre kell megnézni, hogy milyen ügyről van szó. Érdekemben áll, hogy többet adjak, többet írjak elő, vagy nem áll? Attól függ, hogy jogot adok, kötelezettséget írok elő. Ezt nagyon nehéz így megmondani, óvatos duhaj vagyok, nem vagyok biztos benne, hogy feltétlenül azonnal ráteszek még három lapáttal. De meg kell nézni a konkrét ügyet. A konkrét ügyet lehet alapvetően nézni. A magam részéről egyébként is teljesen egyetértek azzal, amit az miniszterelnök úr mondott, ez a lopakodó megjelenés, hogy bizony olyan hatáskörökre is ráteszi az Európai Unió a kezét, amiről úgy gondolom, esetleg nincs is gyakorlatilag hatásköre. És a bírói jogalkalmazás, joggyakorlat is mindig továbbfejlesztő volt, de ez tulajdonképpen elvezetett oda, hogy bizonyos szempontból túlléptük a szerződéses kereteket. Tehát ezeket nagyon alaposan meg kell nézni, most nem mennék bele, mert bonyolult ügy és többfajta, ha szabad így mondanom, vélemény is van. Nyilvánvalóan ez függ az európai bírák jogfelfogásától. Egyébként a világban az állami protekcionizmus erősen jelen van. Franciaországból pénteken jöttem haza végleg, gyakorlatilag ott most fogadtak el egy olyan jogszabályt, amely azt mondja, hogy minden olyan tranzakcióhoz, fel van sorolva a-tól l-ig, ahova az állam külföldit enged be, oda gyakorlatilag a kormány jóváhagyása kell. Az európai bíróság elé fog kerülni ez az ügy, egészen biztos vagyok benne. Csak jelzem, az a gondolkodás, az állam szerepvállalása mennyire növekszik az egyes országokban. Emellett van az európai bíróság, amely a liberális nézeteket vallja igazából és a kettő ütközik. Hogy ki fog győzni öt év múlva, ma még nem tudom megmondani.

A következő téma a társadalmi egyeztetés Schiffer András kérdésére. A magam részéről azt gondolom, hogy a Jat. kötelező. A jogalkotási törvényben foglaltakat be kell tartani. Tehát lehet, hogy ez fájdalmas dolog, de azt gondolom, a társadalmi egyeztetésre szükség van. A magam részéről ezt támogatni fogom, mert úgy gondolom, alapvetően jogszabályi kötelezettség is.

Ami alapvetően a gazdasági kérdéseket illeti – Paks, s a többi –, ezekre nehéz választ adni. Az államadósságot csökkenti, növeli, ezeket a kérdéseket, engedje meg, képviselő úr, nem ismerem, nagyon őszintén mondva, nem mernék állást foglalni ebben az ügyben, hogy most ez így vagy úgy nézzen ki. A magam részéről úgy gondolom, nyilvánvalóan ezt meg kell vizsgálni adott konkrétságában.

Ami pedig a Ptk.-t illeti, úgy érzem, válaszoltam rá.

A korrupcióellenes küzdelem nyilvánvalóan a kormánynak kötelezettsége. Tehát nemcsak az igazságügyi tárcának, hanem a kormánynak. Nyilvánvalóan minden olyan dologgal szemben fel kell lépni, amikor ennek a gyanúja felmerül.

A következő kérdés, hogy a Be., Pp. hogyan áll. A büntetőeljárási törvénykönyvnek a szabályozási koncepciója elkészült. Erre nézve a szabályozás most már írott formája is ki fog alakulni. A Pp.-nél még nem készül el szabályozási koncepció. Bízom azonban abban, hogy rövid időn belül meg fogom ismerni a Be. és a Pp. kodifikációs bizottságának tagjait. Le fogok velük ülni, Erdei Árpád a Be. kodifikációs bizottság elnöke és Németh János a Pp. kodifikációs bizottság elnöke. Azt gondolom, elég széles körű részvétel van mindkét kodifikációs bizottságban. Rengeteg háttéranyag készült. Azonban azt gondolom, hogy az írott szöveget nem tudják százan elkészíteni. Az írott szöveget mindig csak egy szűk csapat készíti el, tehát amennyire szükség van arra, hogy a sok anyag bejöjjön és annak a vitájából kialakuljon, hogy mit akarok csinálni, utána csak egy szűkebb testületet kell megbízni azzal, hogy a valós kodifikációt végezze el. Azt gondolom, ebben azért bizonyos előrelépések történtek.

Devizahitelesek ügye. Jól tudjuk, hogy ma lesz a Kúria döntése. Ebből, azt gondolom, ki fog derülni, hogy a kormánynak milyen kötelezettségei vannak, illetve a jogalkotónak milyen kötelezettségei vannak. Vannak-e a jogalkotónak kötelezettségei és milyenek? Ha van, az természetesen egy rendszert érint. Ez nem egy devizahiteles ügyét érinti. Ez érinti a bankokat, ez bonyolult ügy, hatásvizsgálatokat is kell nézni, teherbíró-képességet mindkét fél részéről és ebben kell megoldást találni. Azt gondolom, erre biztos lesz egy tárcaközi bizottság véleményem szerint, mert ebben jogi, gazdasági kérdések egyaránt lesznek, amiben a döntést meg kell hozni.

A végrehajtásról beszéltem.

Szabó Sándor képviselő úr kérdéseire pedig azt mondom, hogy igen, én a vita híve vagyok. Azt gondolom, ez így korrekt és a korrektség fontos dolog az életben.

A másik az alkotmány elfogadottsága, a bizalom. Igen, valóban kell a bizalom. Valóban Szentpéteri István professzor úrtól kezdve jó néhányan elmondták a jog társadalmi elfogadottságának fontosságát, Bibó Istvántól kezdve nagyon sok. Azt gondolom, ez kell, de ehhez kölcsönös bizalomra van szükség, kölcsönös dialógusra van szükség ebben. Nem lehet egy rövid időtávlatban tudni annak a jognak az elfogadottságát, ehhez időt kell hagyni. Ez így volt az 1958. évi francia alkotmány elfogadásakor is.

Teleki László képviselő úrnak nagyon röviden: egyetértek vele. Úgy gondolom, folyamatban lévő ügyben pláne nem nyilatkozik a bíró, és az szolgálati etikai kérdés a számomra, hogyha egy bíró – ha szabad így mondanom – az ítélkezés közben, folyamatban lévő ügyben nyilatkozik. Ez az én határozott álláspontom ebben a kérdésben.

Lehet, hogy nem tudtam mindenkinek a kérdésére válaszolni, elnézést is kérek emiatt. De azt is hozzá kell tennem, olyan szakmai kérdésekre hívták fel a figyelmet, amelyek számomra is fontosak. Mindazonáltal minden ilyen kérdés alapos elemzést igényel.

Én igyekszem egy jó – ha szabad így mondanom – minisztériumot létrehozni, jó jogászokkal, olyanokkal, akiknek fontos, hogy ők jogászok, és fontos az, hogy színvonalas munka kerüljön ki a kezük közül. Igyekezni fogok úgy eljárni, hogy az az igazságügyi tárcához méltó legyen.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket.