Trócsányi László igazságügyi miniszter Barta Zsoltnak a reformáció 500. évfordulója alkalmából adott interjúja 2017. november 2-én jelent meg a Petőfi Népében.

A reformáció 500. évfordulójának tiszteletére Trócsányi László kiállítást nyitott meg a kecskeméti Cifrapalotában. A rendezvényt követően interjút készítettünk az igazságügyi miniszterrel. Arról kérdeztük, milyen üzenetet fogalmaz meg a reformáció 500. évfordulója nekünk, magyaroknak.

– Milyen üzenetet fogalmaz meg a reformáció 500. évfordulója nekünk, magyaroknak?

– A reformáció 500 évének üzenetértéke hasonló az Alaptörvényéhez, amely kimondja, hogy nemzeti alkotmányunk „szövetség a múlt, a jelen és a jövő magyarjai között”. Egy nemzetnek tisztában kell lennie azzal, hogy honnan jött és hová készül, bíznia kell a közösen alakított jövőben. A magyarság életében döntő szerepe volt Szent István korának és a kereszténység felvételének. Hasonlóan nagy jelentőséggel bírt az 1500-as évek második fele, amikor a földesurak, a nemesség révén a lakosság jelentős része áttért a református hitre. Sylvester János, Károli Gáspár, Szenci Molnár Albert és más ismert protestáns személyiségek közreműködésével az országba érkezett és elterjedt a reformáció, a bibliát lefordították magyar nyelvre. Fontos erre emlékezni, hiszen egy nemzetnek nincs jövője, ha nem ismeri önnön múltját. Ha a határainkon túl nézünk, azt láthatjuk, hogy a mai Európában a globalizációnak köszönhetően mintha a múlt értékei háttérbe szorulnának.

– Mire gondol?

– Az Unió főként olyan kérdésekkel foglalkozik, mint a négy szabadság elve (Az áru, a tőke, a szolgáltatások és az emberek szabad áramlása – a szerző), illetve ezen felül számos más, új hatáskörrel rendelkezik, a nemzeti értékekre ugyanakkor nem fordít hangsúlyt. Mindezek jelentős kérdések, de a nemzeti alkotmányok értékmegőrző szerepe mintha ez alatt elhalványodna. Alkotmányaink kohéziós szereppel bírnak, ezek azok a dokumentumok, amelyek értékeinket őrzik, közösségünk tagjait egybekovácsolják. Az egyén és az állam intézményei, a társadalom tagjai, a családok közötti kohéziót, az összetartozást, az értékek mentén folytatott együttműködést ezeknek a szimbolikus szemszögből nézve is jelentős kartáknak köszönhetjük.
Ezek kovácsolnak minket össze nemzetekké, végső soron egy európai közösséggé. Tartalmazzák nemzetünk értékeit, elveit, célkitűzéseit, nem csak jogrendszerünk, de együttélésünk közös keretét is ezek adják. Kik vagyunk mi? A kérdések fontosak, amelyek válaszai arról szólnak, hogy mi a közös bennünk, mi is tart bennünket össze. A nemzeti identitás, az önmeghatározás jelenik meg a magyar alkotmányban. Magyarország Alaptörvényében számos olyan vívmány található meg, ami rólunk szól, a kultúránkról, a nyelvünkről, a történelmünkről, az elnyomó diktatúrák elítéléséről és számos olyan kérdéskörről, melyek mindannyiunk számára fontosak, ezek szellemi pilléreink alapját képezik.

– Ez kimaradt az uniós dokumentumokból?

– Az Európai Uniót alkotó alapító szerződésekben és módosításaikban nem esik szó erről a fajta önazonosságról, hiszen nem létezik a tagállamok nemzeti identitásától független európai identitás. Egyedül az szerepel a szerződések passzusai között, hogy a tagállamok különböző területeken hogyan működnek együtt az Unió keretében. Ebben nincs benne az az értékmegtartó jelleg, annak az identitásnak a védelme, amely minden, az Uniót alkotó nemzetet összetart. 

– Gondolja, hogy a németeknél vagy a franciáknál ez az érték elhalványodna?

– Úgy látom, hogy a XXI. században az egységes nemzet fogalmát sokan megkérdőjelezik, a csoportérdekeket, csoportidentitásokat a nemzeti identitást gyengítve, annak kárára hangsúlyozzák.
A 2011-ben elfogadott magyar alkotmány azonban elismeri a kereszténység nemzetmegtartó szerepét, a nemzeti identitást, amely a társadalmi kohézió záloga, nemzetünk önazonosságát a csoportidentitások fölé helyezi. Ez nem jelenik meg az uniós közösség szerződéseiben, mivel az európai integrációban sokan úgy vélik, hogy a nemzeti identitás egy elavult, meghaladott eszme. Magyarország Alaptörvényének szilárd üzenete, hogy a magyar nemzet léte annak köszönhető, hogy van egy múltunk, amelyet tisztelünk, így lehet kizárólag jelenünk, helyünk a mai Európában is. Gyakran állunk vitában az európai közösség porondján, mivel az említett négy szabadság elvén kívül mi kifejezésre juttatjuk egyéb, saját nemzeti értékeinket is: az Európai Unió térsége nemzetekből áll össze, melyek identitását meg kell őriznünk. Az alkotmány mindenkihez szól, vívmányait mindenkinek el kell fogadnia. A kisebb közösségek fontos szerepet töltenek be a társadalomban, ugyanakkor ezt a szerepet csak akkor tudják megfelelően ellátni és ezzel céljaikat beteljesíteni, ha tisztelik a részben általuk is alkotott nagy közösséget, tehát a nemzetet. A csoportidentitások következésképpen a nemzeti identitás alatt, annak szerves részét alkotva határozhatóak meg. Az Európai Unióban ma nem a nemzetek Európáját kívánják építeni, hanem egy föderatív, szövetségi államot, amely a tagállami hatáskörök folyamatos átadását feltételezi. Ezáltal a nemzet fogalma és identitása, a nemzeti alkotmányok értékei fokozatosan kiüresednek – nem véletlen, hogy bizonyos alapvető kérdésekben nehéz a közös hangot megütni egyes politikusokkal. 

– Mire gondol?

– Például arra, hogy a kereszténységnek milyen szerepet szánunk a jövőben. Erre általában az a válasz, hogy a kérdéssel ne is foglalkozzunk, nehogy megsértsünk másokat. Ez ugyanis politikailag nem korrekt. Ma már egyes országokban – főleg a fiatalabb generációk körében – egyre kevésbé ismerik a himnuszukat vagy anyanyelvük egy jelentős részét. Ha a nemzet maga nem várja el a nyelv megtanulását, akkor azzal a nemzeti közösség, annak egysége is meggyengül. Magyarországnak ki kell állnia amellett, hogy a határon túl élő magyarok anyanyelvükön is tanulhassanak az oktatás minden szintjén. Ezért állunk ki határozottan a kárpátaljai magyarok oktatási jogaiért. Nyelvében él a nemzet, ahogy azt Széchenyi István fogalmazta. 

– Alkotmányunk mit üzen az egyes ember felé?

– Magyarország Alaptörvényének üzenete, hogy az egyén nem egyedülálló lény, aki magára hagyva kell, hogy boldoguljon, hanem az ember saját közösségében éli az életét. Ma divat azt állítani, hogy az individuum bármit megtehet, az ember és az Isten között nincs semmilyen értékközösségen alapuló társulás, az individuumnak nem mondja meg senki, mi a jó vagy a rossz. Ha az egyén ártani akar magának, akkor azt szabadon megteheti, az állam pedig ne szóljon bele az ő életébe. Úgy gondolom, hogy újra fel kell eleveníteni a mai szekularizált világban a régi értékeket, mint amilyen érték a család, a települési közösség, az egyházi közösség, a nemzeti közösség, a közjó vagy a közmorál. A közösség iránti felelősségvállalás ugyanis mára meggyengült, mert a nemzet fogalma háttérbe szorult. Az üzenet tehát az, hogy törekedjünk arra, hogy az egyes ember és a közösség érdeke között harmónia álljon fenn. Az egyénnek figyelembe kell vennie a saját érdekein túl a közösség érdekeit, a közösségnek pedig figyelnie kell az egyesek érdekeire is.

– Mit várunk el az Uniótól?

– Mi az Európai Uniótól azt várjuk el, hogy a nemzetek Európájában erős nemzetek működjenek együtt az élet számos területén az európai egység érdekében.