A bírói hatalom kihirdetéséről szóló 1869. évi IV. törvénycikk 150. évfordulójára rendezett kétnapos nemzetközi fórumot az Országos Bírósági Hivatal. Varga Judit igazságügyi miniszter köszöntötte a résztvevőket.

Köszöntöm Önöket az Igazságügyi palota patinás, történelem által átitatott falai között. Megtiszteltetés számomra, hogy itt lehetek jogtudósok, bírák és joghallgatók között, az Országos Bírósági Hivatal által szervezett nemzetközi konferencián, együtt emlékezve Önökkel a 150 éves 1869. évi IV. törvényczikkre.

A bírói függetlenség nélkülözhetetlen eleme a jogállami igazságszolgáltatásnak. A bírói függetlenség a jogállam eszenciája, Csemegi Károly szavaival élve, „a bíróság az állam lelkiismerete”. A társadalom számára pedig a bíró személye maga jelenti az igazságszolgáltatást. A bírói függetlenség ma számunkra evidencia, de 150 évvel ezelőtt nem volt az. A bírói hatalom gyakorlásáról szóló törvény ezért fontos mérföldkő a magyar jogtörténetben.

Horvát Boldizsár, igazságügyminiszter a törvényjavaslat expozéjában az igazságügyi reformot „életkérdés jelentőségével” felérőnek nevezte.

Életkérdés volt, mert Horvát Boldizsár, mint Deák Ferenc barátja és követője tudta, hogy a magyar állam megújítása az elvesztett szabadságharc és az azt követő megtorlás miatt húsz éves késésben volt. Horvát szavaival élve „az 1848-as törvényhozás müve nem volt több, mint merész és nagy mérvű kezdeményezés; a munka folytatását ránk hagyta örökül. Csak futó alaprajzát vetette oda a törvények és történet lapjaira azon műnek, melyet a nemzeti jóllét és nagyság számára tervezett.” Mindezek gyakorlati megvalósítására a kiegyezés szabta közjogi keretek között nyílt valódi lehetőség.

A bírói hatalom gyakorlásáról szóló törvénycikk része volt annak a polgárosodási folyamatnak, amely a kiegyezés idejében indult meg Magyarországon és első igazi állomása volt annak az igazságügyi reformsorozatnak is, mely leszámolt a régi, feudális keretekkel és megvetette a jogállami igazságszolgáltatás alapjait. A bírák független ítélkezésének biztosítása felé vezető folyamat ugyanis a bírói elmozdíthatatlanság kimondásával – az igazságszolgáltatás és a közigazgatás elkülönítésével – vette kezdetét hazánkban.

E 150 éves törvény jelentőségét mi sem mutatja jobban, hogy az ma sem „holt szöveg”. „Az Alaptörvény rendelkezéseit azok céljával, a benne foglalt Nemzeti hitvallással és történeti alkotmányunk vívmányaival összhangban kell értelmezni.” (R) cikk (3) bekezdés).

Az Alkotmánybíróság az 1869. évi IV. törvénycikk több rendelkezését – így például a kinevezés, felmentés, a hivatalból való elmozdítás vagy az áthelyezés, és az előremenetel szabályait, szervezetileg pedig a hatásköri elkülönítést – a történeti alkotmányunk vívmányának tekinti.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A bírói hatalomgyakorlásról szóló törvénycikk elfogadása az egyik első lépés volt a modern magyar jogrend irányába. Azonban a jogrendszer a társadalom tükre, így folyamatos fejlesztést igényel: 2010 és 2018 között a magyar jogtörténetben is egyedülálló módon, teljes egészében megújult a jogrendszerünk, amelynek kiindulópontja az Alaptörvény megalkotása és a sarkalatos törvények elfogadása volt. Majd nemcsak az anyagi jogi kódexeink újultak meg, hanem az eljárásjogi törvényeink is. A cél az volt, hogy kódexeink alkalmazkodjanak napjaink megváltozott társadalmi igényeihez. Ennek az átfogó reformnak is köszönhető, hogy Magyarország igazságszolgáltatása az Igazságügyi Eredménytábla tanúsága szerint mára Európa élvonalába tartozik.

A 2019. évi megállapítása szerint a magyarországi közigazgatási ügyek pertartama a negyedik, a polgári ügyeké pedig az ötödik legrövidebb az Európai Unióban. Az igazgatási környezet és a költségvetési támogatás is segítette azt, hogy hat év alatt csaknem 50 százalékkal csökkent a több mint két éve tartó ügyek száma. A bírósági ügyvitel digitalizáltságát tekintve Franciaországot és Németországot is megelőzve az élen járunk. Az ügyfeleknek a magyar bírósági rendszer mára teljes körű elektronikus ügyintézést biztosít.

Az Eredménytábla megállapítása szerint a magyar bírák nemcsak gyorsan és hatékonyan, de magas színvonalon is ítélkeznek, ami a folyamatos képzésüknek is köszönhető. Az uniós jogi képzéseken a magyarok a második helyen állnak az aktivitás terén. A felelősségteljes és áldozatos munkát végző bírák és igazságügyi alkalmazottak mellett ezek az eredmények a bíróságok igazgatásának sikerei is.

150 évvel ezelőtt igen heves képviselőházi vita zajlott a törvényjavaslatról. Jókai Mór ekkor elmondott felszólalását azonban ma is ars poeticául választhatjuk: „Óhajtjuk, hogy legyenek jó bíráink, hogy a biró csak biró legyen, és ne legyen egyéb oly ügyekkel is elfoglalva, a mikhez két külön kedély és külön életpálya kívántatik. Mi is kívánjuk, hogy a biró legyen független, legyen felelős; kivánjuk azt, hogy legyen a birói pálya biztos életpálya, jól fizetett, tisztelt, és kivánjuk, hogy a biró minden párt felett álljon.”

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Milyen más helyszín lenne méltóbb a mai konferencia megrendezésére, mint az Igazságügyi palota! A hely szelleme is azt sugározza, hogy szilárd pillérek nélkül nincs építmény. Így van ez az igazságszolgáltatás és az állam kapcsolatában is, ahogy George Washington fogalmazta meg: „a megfelelő igazságszolgáltatás a jó kormányzás legszilárdabb pillére”.

Az Igazságügyi palota impozáns építményét Hauszmann Alajos tervezte, s az építkezés mindössze három évet vett igénybe. „Új hajlékba költözött ma délelőtt a magyar igazságszolgáltatás – írta akkoriban (1896) a Budapesti Hírlap – Magyar ember építette és a magyar lélek főjellemvonásának, az igazságosságnak szolgál”

Az épület gazdagon díszített ismert szobrászok műveivel, a külső homlokzat síkját Zala György szoborcsoportja tölti ki. A csoport központi része törvényszéki tárgyalást mutat az ítélő bíróval, a vádlóval és védővel, valamint a panaszlóval és a bűnös alakjaival. Felette az épület legmagasabb pontján Senyei Károly műve, a Hármas fogat helyezkedik el, melyet az Igazság istennője hajt. Az idő kérlelhetetlen bírája mindannyiunknak, mégis a homlokzat a maga szépségével azt hirdeti nekünk nap mint nap:

„Az emberi alkotások múlandók, az igazság eszméje örök időkre szól.” (Petőcz Gábor törvényszéki elnök, 1891)”

Köszönöm a figyelmüket.