Nagy Imrét, az 1956-os forradalom és szabadságharc miniszterelnökét és mártírtársait a forradalom leverése után koncepciós perben ítélték halálra. 1958. június 16-án hajnalban kivégezték őket, később pedig titokban temették el őket a rákoskeresztúri Új köztemetőben. Újratemetésükre 1989. június 16-án került sor.
A kivégzésük 60. évfordulóján a Vértanúk terén tartott megemlékezésen a Honvédelmi Minisztérium képviseletében Németh Szilárd államtitkár koszorúzott, míg a Honvéd Vezérkar képviseletében a vezérkari főnök-helyettes Huszár János altábornagy rótta le tiszteletét.
A megemlékezésen koszorút helyezett el Áder János köztársasági elnök képviseletében Nagy Bercel, az államfői hivatal társadalmi kapcsolatok igazgatóságának vezetője, Kövér László, az Országgyűlés elnökének képviseletében Jakab István alelnök, az Alkotmánybíróság nevében Bitskey Botond főtitkár, a Kúria nevében Székely Ákos, a Kúria Büntető Kollégiumának vezetője, az ügyészség nevében Lajtár István, a legfőbb ügyész közjogi helyettese.
Koszorút helyezett el az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke és a Legfelsőbb Bíróság volt elnöke, Lomnici Zoltán, Bagdy Gábor főpolgármester-helyettes, továbbá a Szabadságharcosokért Közalapítvány nevében Sömjéni László, a Nemzeti Örökség Intézete nevében Radnainé Fogarasi Katalin, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága nevében Rabóczki Bence főigazgató és Ötvös István bizottsági tag, továbbá mások mellett Égi Pál, az 56-os Szövetség elnöke, a Szovjetunióban volt Magyar Politikai Rabok és Kényszermunkások Szervezete nevében Menczer Erzsébet elnök, valamint a Magyar Politikai Foglyok Országos Szövetségének képviseletében Németh Árpádné és Szatmáry László.
A Nagy Imre Alapítvány által a mártírhalált halt miniszterelnök belvárosi szobránál rendezett koszorúzási ünnepségen mintegy másfél tucat civil szervezet rótta le kegyeletét.
Jánosi Katalin, Nagy Imre unokája beszédében azt emelte ki: "a kitartó kevesek igazsága" akkor is érvényes, ha azt aktuálpolitikai érdekből szembenállók ellenében kell képviselni. Mint mondta, Nagy Imréék "még értékek mentén éltek és haltak".
Szomorú, hogy "nem sikerült száműzni a problémát, amely a mártírok életét követelte", hozzátéve, "csak azért imádkozhatunk, hogy újabb mártírokra ne legyen szükség a magyar történelemben" - mondta Nagy Imre unokája.